Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-25 / 26. szám

1905. junius 7. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 11 nagy bőrtáskáját, melyben egy kisebb sfírga bőrerszény s ebben 94 korona készpénz, 156 K 95 fillérről szóló számla s 1 kapukulcs volt. Ugy mondják, hogy a táskát egy ember, a ki épp akkor szénát szállított a városon át, meg is találta, de a találó kilétét a legbehatóbb nyomozás daoára sem lehetett megállapítani. Bujtogató téglás. Déri Sándor téglagyári munkásnak aránylag elég jó dolga volt. Meg volta tisztességes keresete, de ez nem volt neki elég, többet szeretett volna. És mivel munkaadója a jogtalan kérelem teljesítését megtagadta, ugy akart boszut állani, hogy a telepen alkalmazott munkások közt szociális tanokat kezdett hirdetni s arra akarta őket rábeszélni, hogy hagyják abba a munkát. Szerencsére idejében rájöttek Dóri turpisságára s átadták a rendőrségnek, a fellázitott munkásokat pedig megfelelő módon felvilágosították. Asszonyok harca. Kovács Ferencné és Wappli Józsefnó valamikor kebelbarátok voltak. Barátságuk utóbbi időben ellenségeskedéssé vált és ahogy a minap az utcán találkoztak, egymásnak estek s ütlegelni kezdték egymást. E közben nem igen válogatták sem a szavakat, sem az ütések súlyát. Mire vége lett a verekedésnek, mindketten egy-egy marók hajjal lettek-szegényebbek; de vittek haza több kisebb-nagyobb ütéstől származó kék foltokat io. RűSZ testvér. S'godi Erzso zalaegerszegi i lakost a íiiua uapokbau fivére, Segesdi János az utcán megtámadta és pénzt követelt tőle ; pénzt, hogy égető szomját egy kis itókával enyhítse. A nővér azonban megtagadta a kérelmet ós elutasította követelődző öcscsét. Ekkor ez nekiesett és erőszakkal el vette napernyőjét. A dulakodásra sokan össiesereglettek. Végre mégis sikerült a legénynek az ernyőt megkaparintani, a mellyel aztán eltűnt. Időjárás. Medárdus óta alig múlik el nap eső nélkül A csapadókból bőven elég volna már s várva várjuk a napos meleg időt. A sok eső a levegőt lehűtötte s a nyári ruhának móg mindig nem sok a becsülete. — A gazdáknak az esős idő sok kárt tesz. A gabonák helyenként megdőlnek és a szónabetakarítás is akadályozva van. Még eddig súlyosabb kár ninos, de az eső épen elég volt arra, hogy aratásig többet ne kérjünk belőle. Szerelmes szakácsnő. Horváth Szidi nagykanizsai szakácsnő szerelmi bánatában marólúgot ivott. Idejekorán gyógykezelés alá vették s néhány Dap alatt meggyógyul. Vadorzó. Kis János letenyei óráslegóny szenvedélyes vadász s a nemes sportot éjszakánként szokta űzni. A mult héten n gróf Andrássy féle erdőben vadászott. Nagy Lajos erdőőr meghallotta a lövéseket s meglepte a vadorzót. Fegyverét kérte, Kis János azonban ugy csapta fejbe, hogy az erdőőr elkábult. A vadorzó megszökött, de másnap a csendőrség letartóztatta. Az országos tűzoltó szaktanfolyam. A magyar országos tűzoltó szövetség julius hó 3-ikától 22-éig bezárólag Budapesten tűzoltó szaktanfolyamot rendez, amelynek hallgatója lehet minden 18—42 éves fedhetlen előéletű férfi. A tanfolyam célja az, hogy tűzoltó liszteket képezzen ki, tehát kívánatos, hogy általános műveltséggel, tanítói vagy jegyzői oklevéllel biró, kellő társadalmi állást betöltő, katonaviselt egyének jelentkezzenek. A tanfolyamot hallgatók julius 20-án és 10-én viz«£álatot tesznek s látogatási bizonyítványt kapnak. A bizonyítvány azonban minősítést móg nem képez, hanem arra jogosít, hogy a tanfolyamot végzett hallgatók egy évi tűzoltói gyakorlat után tiszti vizsgára jelentkezhetnek. A tanfolyam teljesen díjmentes s a szövetség 40 tanfolyamhallgató ingyenes elszállásolásáról is gondoskodik. Verekedé8. Sim Ferenc mészáros tanonc abban lelte örömét, ha az utcán járva, a gyengébb fiukat megöklözhette. Naponkint gyakorolta magát a nélkül, hogy ellenállásra bukkant volna. Azonban a napokban megjárta, mert több kamasz rátámadt és ugy megverték, hogy előreláthatólag jó időre elmegy a kedve a verekedéstől. Magyar Szövetség. Az Országos Magyar Szövetség hivatalos közlönyének a >Magyar Szövetséginek junius havi száma fölötte érdekes és gazdng tartalommal jelent meg. Első cikkében folytatja a mult év őszén tartott felolvasó és vita estéken lefolyt felolvasásoknak a vitáknak közlését, nevezetesen ebben a számban ismerteti Solymosíiy Eleknek és dr Alexy Györgynek az oláh kérdésről tartott fölszólalásait, amelyeket a nevezettek Réz Mihálynak »A magyar faj szupremaciájának eszközeiről* cim alatt tartott felolvasásához fűztek. *A nemzetiségek szereplése a fölirati vitában* oimű második cikkében igen érdekesen ismerteti és birálja a nemzetiségi képviselők magatartását s^ meggyőzőleg mutatja ki, hogy ma a nemzetiségi politika tartalma sekélyebb ós szintje alacsonyabb, mint volt a hatvanas évek elején, a mikor a nemzetiségi politika szóvivői Miletics, Babes stb. voltak. Hivatkozik a oikk Politra is, aki egy mostanában megjelent cikkében ugyancsak azt mondja, hogy a nemzetiségi csoport fölirati javaslata a nomzetisógi politika elposványodását jelenti. Továbbá közleményeiben a »Magyar Szövetség* érdekesen ismerteti az osztrák-német Schulverein huszonöt éves történetét, valamint dr Gorove Lászlónak >Nemzeti műveltségünk ós a népiskolai javaslat* cim alatt megjelent igen figyelemre méltó tanulmányát, a melyben a tanítóképzés államosítása mellett tör lándzsát. Végül, hivatalos részében ismerteti a május 23-án tartott szövetségi választmányi ülés lefolyását, a mely általános érdekkel azért bir, mert annak túlnyomó részét a népiskolai törvényjavaslatnak, jelesül azoknak a módosításoknak targyalása töltötte be, a melyeket a B*övetség titkárja, dr Jancsó Benedek, a javaslatba a magyarság és a magyar nemzeti eszme erősítésű céljából i/ölveendőknek véleményezett. A titkár javaslatait a választmány elfogadta, s ebben az értelemben az egész országban, s különösen a közművelődési egyesületek körében erélyes mozgalmat kezdeményezett. Hasznos tudnivalók. Az orvostudomány tanítja, hogy az egészséges emberi szervezetnek naponkint egy liter vizre van italul szüksége. Ez a viz szolgál ugyanis a bevett ételek higitószeréül. E nélkül ugyanis a szervezet a megemésztett táplálékot hasznosan feldolgozni nem tudja. Minthogy azonban a táplálékokkal a gyomorba minden esetben igen sok és különböző betegség csirája is bejut, fontos, hogy italul olyan viz használtassák, mely baktériummentes legyen, tehát azon csirákat ne szaporitsa, másrészt a táplálókokkal bevett baktériumokat a gyomornak megölni segítse s végül, hogy a viz a gyomrot ne rontsa. Be van igazolva, hogy ilyen célokra a mohai Ágnes viz végtelenül alkalmas, mert teljesen baktériummentes. Másodszor, minthogy szénsavat tartalmaz, a baktériumok mérgező hatását lerontja. És végül, minthogy a gyomrot alkalmasan izgatja, egyrészt étvágyat csinál, másrészt bőséges el választását okozza azon gyomornedveknek, melyek azon kártékony baktériumokat megölik. A mohai Ágnesviz fogyasztását különben és főként tavasszal, kiváltkópen lehet ajánlani. Ekkorra ugyanis a téli nehéz táplálkozás után a gyomor nagyon is megkívánja a a gyomorjavitót. Másrészt ekkorra esik » legtöbb fertőző betegség, a mitől a mohai Ágnesforrás a gyermeket és felnőttet biztosan megóvja. Gyermekeknél ilyenkor mutatkoznak az angol kór tünetei, a melyeket a mohai Ágnes viz mésztartalmánál fogva megszüntet s végül tavaszra esik a legtöbb szülés, tehát ilyenkor van a legtöbb szoptató asszony is, a kiknek a mohai Ágnes forrás fogyasztása azórt fontos, mert

a ez a viz a tejelválasztást nagyban fokozza. Háztartások számára nagy üvegekben a mohai Ágnes forrás különösen olcsón kapható. A renaissance. A renaissance sziues ós ragyogó történelmét nem tudta kimeríteni négy század sem, ma is vonzó, érdekes, titokzatos ez a kor, a mely felé lankadatlanul szárnyal a költők, festők ós tudósok képzelete. A görög művészet hanyatlása óta a leggazdagabb kor ez, amely az emberi szellem dicsőségét hirdeti. A klassikus nagy művészet kelt uj életre, a pi^ányság szín és formaérzéke terült el a keresztény templomok falain; a zsibbadtságából feltámadó emberi szellem az újjászületés győzödelmét ünnepelte. Szabad szárnyra kelt a gondolat, a költők és tudósok uj érzéseket, uj világfelfogásokat fedeztek fel. Mint a fák nőttek ki a földből a templomok ós műremekek, feltámadtak a csonka, eltemetett műkincsek, a pápaság maga volt a pogányság emlékeinek fentartója ós őrizője. Nagyokká nőttek az emberi indulatok, versekben és képekben nyilt ki a szerelem, véres volt a harag, a világ fővárosává lett Róma és a tengerek urává Velence. Ennek a tündórvilágnak szines történetét adja komoly, tudományos alapon jóhirű tudósunk, dr Csuday Jenő egyet, magántanár a Nagy Képes Világtörtónet VI. kötetében, a mely lüzetes kiadásban most folyik ós a melyből a 222—223. füzet most látott napvilágot. A 12 kötetes nagy munka szerkesztője Marczali Henrik, egyetemi tanár. Egy-egy gazdagon illusztrált kötet ára díszes félbőrkötésben 16 K; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapest, VIII., Üllői út 18. sz.) s minden hazai könyvkereskedés utján, havi részletfizetésre is. Allatforgalmi korlátozás. Az osztrák belügyminiszter részéről a ragadós száj- ós körömfájásnak vármegyénk területéről Ausztriába törtónt behurcolása miatt a hasított körmű állatoknak (szarvasmarhák, juhok, kecskók és sertéseknek) Ausztriába való szállítása a keszthelyi, pacsai, zalaegerszegi és zalaszentgróti járásokból, valamint Zalaegerszeg város területéről betiltatott. Ez a tilalom súlyosan nehezedik mezőgazdáinkra, mert nem tudják állatállományukat olyan áron értékesíteni, mint egyébként. Kereskedőink és iparosaink is érezni fogják ennek a korlátozásnak a káros következményét, mert a forgalom ezzel csökkenni fog. Rendszerint sok időbe kerül, a míg a forgalmat ismét szabaddá teszik. A valódi hírneves MÁLNÁSI SICULIA (székely) gyógyforrásviz kapható Zalaegerszegen: GYARMATI VILMOS-nál. Öreg Gyuri bandája. Kiselejtezik a vármegye levéltárából a felesleges régi Írásokat. Sok régi emlék semmisül meg, sok érdekes dolog megy örökre feledésbe. De hát minden iratot örökké őrizni nem lehet. Legelőször a bűnpöiöket válogatták ki; ezeket rakatja máglyára a vármegye. Akinek kedve ós ideje van hozzá, sok kultúrtörténeti adatot ós a jogásznak s történetirónak egyaránt érdekes feljegyzéseket böngészhetne ki a termetes aktacsomókból. Egy-egy korkép, egy tanulmány valamennyi és köteteket lehetne belőlük összeírni. Milyen is volt a régi világ felfogása? Hogyan szolgáltatták a bölcs táblabírók az igazságot? Hogyan élt, hogyan gondolkodott a nép? Mindenre talál választ a régi Írásokban, aki a sorok közt is olvas. Egy vastag csomót átnéztem; egy hirhedt rablóvezér perének aktáit. Hevenyészve kiszedtem belőle a történet magvát s néhány érdekesebb szemelvényt. Közelebb pedig egy boszorkány per történetét ismertetem. Érdekes mind a kettő, mert az egyik élénk világot vet az insurrectió utáni közbiztonsági állapotokra, a másik pedig arra a babonás felfogásra, amely még a törvényszékek termeiben is uralkodott. A mult század elején rettenetes rosz közbiztonsági állapotok uralkodtak Zalavármegyében. Tele volt rablóval az egész vármegye, amelynek tömlöcei megteltek rabokkal. Úgyszólván minden pásztor ember egy nagy bűnszövetségben állott. Kézről-kózre adták a lopott portékát; rejtegették a tolvajt, a dezentort. Száz és száz rémes rabló történet emléke él a göcseji nép meséiben, amelyek a vakmerő kanászok ós ihászok tetteit beszélik el. A Göcsej az időben csupa erdő volt s a nép és nemesség egyaránt juh ós sertéstenyésztést űzött. A birkás, vagy amint a mi népünk máig is hívja, az ihász nem közönséges fogadott cseléd volt, hanem részes. A földbirtokos adta a legelőt s a juhász a szaporulat bizonyos hányadával fizetett. Vagy ha a birtokosé volt a falka, akkor a juhász kapott részt belőle. A juhászt nem lehetett, de nem is merte senki ellenőrizni, hogy van e lopott állat a falkájában. A gazdának szemet kellett hunyni, ha azt nem akarta, hogy rágyújtsák a házát, vagy ellopják minden barmát. Á kanászok még veszedelmesebbek voltak. Az erdőkben laktak, amelyeknek minden zugát, minden búvóhelyét ismerték és jaj volt annak az embernek, aki utánuk mert kémkedni. No hát a pandúr nem is mert. De nem is akart. A vármegye közbiztonságának őrei maguk is a legmegbizhatatlanabb elemből kerültek ki; a fizetésük olyan kevés volt, hogy nem volt érte érdemes az életet holmi lopott malacért kockáztatni. Sőt egyik másik szívesen vette, ha egy elkallódott birka, vagy süldő maradványainak egy része hozzá tévedt. Épen olyan jól esett