Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-25 / 26. szám

1905. junius 5. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 11 — Hiszen az kell. Az egy vágású nem divatos már. — Hát ki mondta, hogy egy vágású legyen? Nem is egy, nem is kettő, hanem a legújabb divat szerint három vágású a jól szabott übercieher. — A tied olyan ? — Persze! Majd nézd meg estére felveszem. Erre elválnak. Tóni azt hitte, hogy egyedül maradt, pedig a jó barát messziről követte lépteit. Hát mit lát a barát ? Azt, hogy Tóni itt Egerszegen ment be az ő pesti régi szabójához ós überoieher nélkül jött onnan ki. Este megint találkoztak az utcán és már akkor a Tóni felöltőjének az alján három vágás volt. Csak kisőbb tudta meg Tóni, hogy mennyire becsapta őt a jó barát éa azóta nem is hord überoiehert. Érzékeny búcsú. Sok keserves huza-vona után végre érzékeny bucsut vett a színtársulat. Egy kis csapat egyik aranyiíjunk élénk támogatása mellett egész reggelig tartotta kellemes éjszakáiással a bucsut, úgy, hogy onnan mentek ki egyenesen az állomáshoz. Szívélyesen köszönnek, kezelnek, míg csak egy kitörésre mindig l:ész indulniu síinészre iH-m került a s^r. Színészünk ugyanis az érzelmek hatása alatt megöleli, megcsókolja az aranyifjút és így szól: — Édes Mózsikám ! Szervusz! Az Isten áldjon meg! Ne felejtsük el egymást. . . Mózsi erre mint egy megfagyott mastodon néma rezignációval csak ennyit felelt: — Felejt a fene . . . Férfi hűség. Megint kaptunk egy verset. Csupán azért, hogy elrettentő példa gyanát hasson, közöljük le: Valahol messze egy város zajába Muzsikaszó mellett hangos jókedv járja. Akácos faluban ott a Kőrös mentén Barna kislány lelke szerelmesét várja. Hangos jókedv közben, szilaj vigalomban Valaki felkurjant: „Még egy csókot kincsem ?" Akácos faluban álomtalan éjen Valaki felsóhajt estimádság képpen: „Ott a messze földön áld meg Uramisten * * * Szilágyi Dezső színtársulatának egyik komikusa, Bátori az I. M. K. által rendezett hangversenyen kuplékat ][énekelt. A kuplék a militube sehogy sem illettek bele, mert hát a mi körünk nem szokott kuplék kai fűszerezett hangversenyt rendezni. A közönség azonban megbocaátotta a vakmerőséget, mert Bátori klapphorn versein jól ember, ügy képzeli, hogy a nő ily esetben önérzetét alázza meg, csak hogy a célt — melyet egy jó házasság képében maga elé tűzött — elérje. És Sándor boldog ember volt ... a második választásnál ia. Finom lelkű menyaszszonya átértette helyzetét, megismerte lelki világát és számot tudott vetni a kettőjük helyzetével. De hadd lássam, mint képzeli el maga azt a jelenetet, mely mondjuk kielégítő befejezést adna a történetnek. — Azt hiwm nem csalódom, ha igy: Bemennek a sírkertbe. Ilonka imádkozik, Sándor elmerülve nézi a relief-képet. Hosszas csend után végre megszólal Sándor: Láasa Ilonka, azért hoztam én magát ide, hogy lásaa őt, az én első mennyasszonyomat és hogy igyekezzék mindenben olyan lenni, mint ő volt ... és én ugy fogom szeretni, mint ahogy ő szerette volna. — Egész jól képzelte el. Csak az a külömbség, hogy nem Sándor, hanem Ilonka törte meg a csendet, igy szólván vőlegényéhez: Lássa Sándor, mily jól tette, hogy kihozott e sírhoz. Mig imádkoztam és szemeim Erzsike képén révedeztek, különös átalakuláson mentem át. Egy világot láttam magam előtt, melyben boldogság, megelégedés tanyázik ós egyetértés honol. Ez a világ az ... ön lelkivilága. És aki belevezetett, aki megmutatta, nem volt más, mint az ő jó szelleme és ha akarja, ezután az mulatott. Hiszen jó, jó, ám énekeljenek hangversenyen is kuplékat, csak olyanokat ne, amelyek hallatára a huszadik század lánykái is kötelességüknek tartják a cipőcskéjük orrát nézegetni íme néhány szemelvény : Mellbe lőttek egy leányt, A mentő ott terem, A golyót megtalálták, De a mellét azt nem. Némely férfi, mint az ökör, Nagy szarvakat visel . . . Csakhogy az ökör okosabb, Annak asszony nem kell. A házasság legelső napján Ebédet főz a feleség, A férj nem tudja, hogy mi lészen: Az asszony mondja, hogy ebéd. A férj uram csak nézi-nézi: Gulyás vagy kulimász lehet . . . Az asszonyka csak egyre kérdi: Ugye édesem izlik neked? És így felelt a férje rája: Én, édesem ne vedd zokon Én ilyesmit még sohsem ettem, de talán ezt is [megszokom. Egy asszony ki már 30 éve Kinozta szegény jó urát, Halálos ágyán ilykép szóla Férjéhez kt mellette állt: Én édesem mit fogsz te tenni, Ha én már egyszer nem leszek! Hisz jól tudom szegény férjecském, Nélkülem élned nem lehet. És i'/y feltlt a férje rája: Én édesem ne vedd zokon, Te először csak halj meg szépen, Én valahogy csak megszokom. Soproni kereskedelmies iparkamara köréből. A zalaegerszegi kir. törvényazék elnöke könyvkötői munkák végzésére, tűzifa, stearin gyertya és különféle irodai szerek és anyagok szállítására hirdet versenytárgyalást, mely folyó évi junius hó 28-án fog megtartatni. Az ajánlatok legkésőbb a tárgyalás megkezdése előtt nyújtandók be. -Miről az érdekelteket oly megjegyzéssel értesítjük, hogy a részletes föltételek a törvényszék irodaigazgatójánál tudhatók meg. Sopron, 195. évi junius hó 7-én. A kerületi kereskedelmi- és Iparkamara. Hivatalos-rovat. Zalaegerszeg r. t. város katona ügyosztálya ezennel közhirré teszi, hogy a bécsi cs. és kir. hadiiskolától egy 11 főnyi tisztekből álló csoport junius 29-től julius 20-ig Zalaegerszeg és vidékén terep felvételi gyakorlatokat fog végezni. A terep felvételre kivezényelt csoport mezei károk okozását kerülni fogja, a mennyiben azok enyém is ... az Erzsike emlékezete . . . Eddig a mese. Sándor és Ilonka most boldogan és megelégedetten élnek. — Szép mese és érdekes, mert manapság már csodaszámba megy. — Higyje el, hogy igaz történet. — Hiszem. De ebből nem tudok semmit arra nézve, hogy mit képzel a mi Annuskánk jövőjéről ? — Pedig azért mondtam el . . . Mert Hidvéghyt olyan embernek ismertem ki, mint Sándor és történetem is illik rájuk annyiban, hogy boldogságukat nem egy eltemetett remény emlékénél szerzik meg maguknak. — De ők is sírnál lelték meg, mert Hidvéghy akkor látta meg Annust először, mikor halottak estélyén kin voltunk édes anyánk sírjánál. A Maróth-kastély csendes lett. Az éj homálya betakarta a vén házat, melynek belsejében csupa boldog ember pihen . . . Az egyik virágos ablak alatt barnaképű cigánylegények gyülekeznek. Halkan, vigyázva verődnek össze és figyelnek egy megelégedett emberre, ki nemsokára ki is adja intézkedéseit. Éa a szára/fából felhangzik a lágy, sejtelmes és örömkönnyeket fakasztó nóta: ''Temetőben láttalak meg legelébb." Hantke Emil. mégis előfordulnának, a kár haladéktalanul megtéríttetik. Felkéretik a lakosság, hogy a tisztek által felállított jeleket a munka tartama alatt »enki meg ne rongálja el ne távolítsa. Zalaegerszegen 1905 évi junius 16-án. Brenn kat. ügyi előadó. H i r e k. Űrnapja. A katholikus egyház szokásos fénnyel és kegyelettel ünnepelte meg Űrnapját. Kilenc órakor mise volt a plébánia templomban. Innen a körmenet a Vármegyeház téren, Uri utcán, Wlassios utcán s a Kazinczy téren át vonult a templomhoz. A baldachin után Csertán Károly alispán, Boér Sándor őrnagy, a huszártisztikar, a vármegyei s városi tisztviselők haladtak. Sátorok voltak felállítva a szentháromságszobor előtt és a Flórián szobor előtt, az aggápoldai kápolnánál és a Nagy Sándor ház előtt. Miniszteri köszönet. A földművelési miniszter Umszuncz Lajos zalaszentmihályi gazdatisztnek gazdasági tudósítói tiaztében tanúsított buzgalmáért köszönetét fejezte ki. Áthelyezett szolgabíró. Hertelendy Fereno főiapán Farkas Kálmán zalaszentgróti szolgabírót Alsólendvára helyezte át. Kinevezés. Mondachein Samut, a zalaegerszegi takarékpénztár r. t. főkönyvelőjét és Pataki Gusztávot, a központi takarékpénztár főkönyvelőjét a m. kir. igazságügyminiszter a zalaegerszegi kir. törvényszékhez állandó könyv-és iráaazakértőkké kinevezte. A kinevezettek f. juniua hó 19-én délelőtt 9 órakor tették le a hivatalos esküt. Előléptetés. A m. kir. földmívelésügyi miniszter Mayer Ottó törvényhatósági m. kir. állatorvost a X. fizetési osztályból a IX. fizetési osztályba léptette elő. Az Irodalmi és Művészeti Kör hangversenye. A zalaegerszegi Irodalmi és Művészeti Kör Szilágyi Dezső színtársulata javára hangversenyt rendezett a honvéd huszárok lovardájában. A színtársulat iránt az utolsó héten megcsappant az érdeklődés, az I. M. K. tehát egy hangversennyel akarta az igazgatót kárpótolni. Az időjárás azonban alaposan keresztülhúzta a számítást ós meghiúsította a jó szándékot. Délután hatalmas zápor kerekedett, viz hömpölygött az utcákon és erfíaen lehűtötte a levegőt. A rendezőség kétezer hallgatóra számított, ennek azonban háromnegyed része elmaradt. Körülbelül 4—500 ember előtt zajlott le az érdekes hangveraeny. A közönség csak a zenekar emelvénye előtti padokat szállta meg, a lovarda többi része üres éa sötét maradt. Domonkos Ignác, a »Korona* szálloda vendéglőse az udvaron álló ákáook árnyékában teríttetett fel egy légió aaztalt, amelyeket a zápor elől a lovardába cipeltek a a szünetek alatt a közönség kényelmesen étkezett. Sétahely is maradt elég. Mire besötétedett, a hatalmas kiterjedésű lovardát osak néhány lámpa éa az asztalokon pilácsoló gyertyák világították meg. A sarkokban félhomály borongott, amelynél osak Szilágyi Dezső, a deficitben maradt színigazgató arca volt sötétebb. A hangverseny öt órakor kezdődött s kileno óra után véget ért; tiz óra után pedig az egész közönség eloszlott s teljes sötétség borult a lovardára. Az Irodalmi és Művészeti Kör zenekara erre az alkalomra kiegészítette magát a színház tizen • kót katona zenészével. Harmincnyolc zenész játszott Sándor Zsigmond dirigálása mellett. Sándor Zsigmond érdeme és nagy zenei talentumának bizonyítéka, hogy alig néhány próba alatt a két zenekart teljesen összeolvasztotta. A magas zenedarabokat kifogástalan precizitással játszották. A közönséget elragadta a zenekar játéka s minden szám után taps vihar tört ki. Sándor Zsigmondnak egy bájos, fülbemászó ramánca alkalmat nyújtott arra, hogy a szerzőt zajosan megéljenezzék. A hangverseny többi pontjai közül érdekesek voltak: Bándi Rózsi énekszáma (Lili keringő), amelyet meg kellett ismételnie, Bátori kupiéi, Simon Jenő szavalata (A kastély küazöbén, Ábrányi Emiltől), Lendvai Ferike és Márkus Sándor tréfás párjelenete (Leánykérés), Kiss Pista magyar dalai ós Szilágyi Dez;ő monológja.