Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-18 / 25. szám

1905 junius 18. »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap « 7 A kútba esett. Molnáriban Glogovecz György eskóros fiu a kútból vizet akart meríteni. Elveszítette az egyensúlyt s beleesett a kútba. Azonnal segítségére siettek ugyan, mire azonban kihúzták, megfulladt. Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy Ferencz József keserűvíz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és említésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban tettemesen felülmúlja. Kérjünk határozotta Ferencz József keserüvizet. JÓ szomszédok. Rósás Ferenc és Nagy Mihály nem osak szomszédok, hanem sógorok is voltak. Az asszonyok nővérek. Magától érthető tehát, hogy a két család hadi lábon állott. Folyton pereskedtek, verekedtek. Rósáséknak volt egy nagy kutyájuk, amely együtt érzett a gazdájával és Nagyék legkisebb csemetéjére is haragudott. A minap az iskolából hazatérő kis fiúról letépte a ruhát. A gyerek halálra rémülve szaladt haza. Az apja fogott egy vasvillát, átment a szomszédba és a kutyát kivégezte. Rósás feljelentette a sógorát, de a törvényen azt mondták, hogy amit Nagy Mihály cselekedett, azt jól cselekedte. Harapós kutyát nem szabad tartani, Néhány nappal később a Rósásék kis leánya szép piros ruhában az utcán játszadozott, mikor Nagyék állatjait legelőre hajtotta az egyik fiu. Egy pajzán kedvű bikaborju a kii leányt feltaszította s lábának egyik ujára ugy rálépett, hogy azonnal leesett a köröm. Most meg Rósás Fereno kapott vasvillára s a borjut ugy összeszurkálta, hogy másnap kimúlt az árnyék világból. Nagy Mihály feljelentette a sógorát, aki sehogy sem akarja megérteni, hogy az ő esetében más az igazság, mint a kutyahecoben. Mert hát egyik bestia olyan mint a másik. Állami ménesek lóanyagának osztályozása. Mezőhegyesen az ott lévő lóanyag osztályozása folyó hó 19—21-ig, Kisbérben pedig junius hó 24—28 ik napjain lesz. Mult hóban levágott állatok száma. A mult hóban közvágóhidunkon levágásra került 35 db nagy marha 80 db tejfogu, 139 db borjú, 3 db birka és 146 db sertés. A gólyák. Zalamegye belső vidékein azelőtt ritkaságszámba ment a gólyafrszek. A Balaton berkén tul nem tanyázott a hosszúlábú madár, amely közhit szerint kígyóval és bókával él. Ujabban azonban mindig nagyobb vidéketjhódít meg a gólya s ott is fészket rak, ahol kígyót, békát nem talál. A nép nem bántja, sőt szereti, akár a feoskót; « gólya tehát folyton szaporodik. És a hol tanyát ver, ott feltűnően kevesebb lesz az apró vad. Mert a békák királya nagyon szereti a kis nyulat, apró foglyot és fácánt is elfogni. Hosszú lábaival folyton a rétet, mezőt méregeti s az elébe kerülő apró állatot erős csőrévél egy csapásra agyonüti. Az alföld egyes helyein a kéményeken fészkelt a gólyapár s teljesen ártatlan madárnak bizonyult. A háziállatok jól megfértek vele. Ott sétálgatott köztük az udvaron. Ujabban azonban rajta csipték a tisztelt vendéget, hogy a kis csirkéknek sem kegyelmez, ha éhes. A kultura lecsapoltatta a mocsarakat, a kigyók, békák megfogyatkoztak, a gólya tehát a változott viszonyoknak megfelelően alakította át az igényeit. Ha béka nincs, jó a osirke is. Nem olyan ártatlan és szeretetre méltó állat a gólya, mint a nép hiszi s nem követ el nagy bűnt, a ki viss ;akergeti a még megmaradt mocsarak közé. A barbárok. A humanizmus minden jóérzésű embertől megköveteli, hogy az állatokat oknélkül ne kínozza. Ki törődik azonban az állat kínjaival? Tessék végigmenni a piacon. Megundorodik az ember attól a barbarizmustól, amellyel a nyomorult állatokkal bánnak. Amig külföldön arra is kiterjed a hatóság figyelme, hogy a szárnyasok csak ketrecekben s nem összekötött lábakkal kerüljenek a piacra, nálunk tűrik a kinzás legundorítóbb nemeit. — A madarászó fiuk idénye is megkezdődött. Pusztítják a fészkeket, ahol érik. És eltűnik a kertekből, szőlőkből a rovarpusztító apró énekesek serege. Nagy Képe» Világtörténet 220 füzete egy érdekes térképet hoz: Magyarországot Nagy Lajos és Mátyás korában. A két birodalom külön színezéssel van e térképen feltüntetve s érdekesen mutatja Magyarország hajdani nagyságát, a mikor hozzá tartozott Mátyás alatt Ausztria, Morvaország, Szilézia és Csehország is, Nagy Lajos • alatt pedig Bosznia, Szerbország, Bolgárország, Havas-Alföld, Moldva, Halics, Lodoméria, Lengyelország, Kujávia, Podolia. Maszovia, Volhinia, Podlészia. Igazán olyan kor volt ez, a melyre nem nagy túlzás a költő szava: Magyar tenger vizébe hullt az észak, kelet, dél hulló csillaga. Területben legalább háromszor akkora volt ez a Magyarország, mint a mai, nem is beszélve hiréről és nagyságáról, a mely Mátyás király alatt megreszkettette a nagy német császárságot, Lajos alatt pedig élért Nápolyig, mikor az öccsét, a szerencsétlen Endrét, Johanna áldozatát, boszulta meg vitéz magyar seregek fegyverével, a mely hőst hadjáratnak örökké élő emléke az Arany János Toldija. A Nagy Képes Világtörténetnek külömben is legfőbb érdeme, hogy a magyar nemzeti történetet beleolvasztja az európai történelembe és a magyar szempontot nem mellőzi az európai események leírásánál sem. A most megjelent 220 és 221 füzet a Csudai Jenő dr tollából került ki s a középkori intézmények bomlását ós a renaissance pirkadását rajzolja. A 12 kötetes nagy munka szerkesztője Marczali Henrik egyetemi tanár. Egy-egy gazdagon illusztrált kötet ára diszes félbőrkötésben 16 korona; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadósnál (Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapest, VIII., Üllői-ut 18 sz.) s minden hazai könyvkereskedés utján havi részletfizetésre is. „Nóta Lljság." Klökner Ede budapesti zeneműkiadó kiadásában életre való zenéslap látott napvilágot: „Nóta Ujságt címen. A kedves formájú lap, amelynek egyes száma 20 fillérért kapható, kéthetenkint a legnépszerűbb kuplékat és dalokat közli énekhangra és zongorára alkalmazva. Most a Linek Lajos pompás címlap rajzával ellátott kotta Falk Richárd népszerű »Samu! Samu!* cimü habitüé kupiéját közli, amelyhez Hetényi Albert irt fülbemászó zenét. A »Nóta Újságc egyes számai minden zenemű kereskedésben és a hirlapelárusítóknál kaphatók. Hol vagy PÍ8ta? A gazdát Jánosnak hívták, a szolga legényt Pistának. A gazda öreg gyerek volt már, a Pista pedig még fiatal. A gazda gyanakodott az asszonyra, meg a Pistára s elhatározta, hogy rájuk les. A legényt estenden elküldte a malomba, ugy hogy az asszony nem tudott róla. A feleségének azt mondta, hogy ő megy a malomba s kilenc órakor el is búcsúzott azzal, hogy csak reggel jön haza. A menyecske tíz óra körül az istálló ajtót döngette, de nem kapott választ. Türelmetlenül hívta a legényt: Hol vagy Pista? — Itt vagyok — ordította Kovács János — és a vasvillával előugrott az istállóból s ugy összeszurkálta hitestársát, hogy ugy kellett bevinni a nyoszolyába. A férj feljelentette magát. A valódi hírneves MÁLNÁSI SICULIA (székely) gyógyforrásviz kapható Zalaegerszegen: GYARMATI VILMQS-nál. Közgazdaság. A répatermelők állásfoglalása a cukorgyárosokkal szemben. A magyar gazdaközöuség saját létérdekeinek részbeni biztosítása szempontjából ez év tavaszán mozgalmat indított meg, amely úgy látszik szép eredményt fog felmutathatni. A magyar gazdák érdekeinek legtöbbje olyan, hogy az a gazdaközönség által nem befolyásolható. Létérdeke volna a mezőgazdaságnak, hogy terményeit és termékeit a befektetett tőke s az előállítási árhoz mérten nyereséggel értékesíthesse. S mit látunk, mit tapasztalunk ? Azt, hogy sokszor olyan árakért kénytelen a mezőgazdaság termelni, amellyekkel épen hogy az előállítási költség van jól rosszul megfizetve. — Hol marad, a tőkekamattól eltekintve, mely sok esetben nem térül meg, a vállalati nyereség, a fáradtságnak, a munkának a jutalma? Az ipari vállalatok nyereség nélkül nem dolgoznak, mert nem dolgozhatnak; kénytelenek lennének anélkül üzemüket beszüntetni, mivel : vállalati nyereség nélküli iparhoz tőkét sehol j a világon nem kapnak. Egyedül a mezőgazdaság az, amely kedvezőtlen conjunkturák között is kénytelen termelni, mivel kényszerítve van tőkéjét egyoldaldlag kihasználni. Mit csináljon a gazda az áldott anyaföld ben fekvő tőkével ? Nem vonható az úgy el, mint az ipari vállalatok üzemtőkői. És mégis a gyárosok folytonosan kartelliroznak, s a maguk érdekének megfelelőleg fizettetik meg a fogyasztó közönséggel iparcikkeiket. A gyárosok legnagyobb fogyasztójának, a gazdaközönségnek szükség? van ruhára, tígy mint bármi más embernek, de szüksége van a gépek, eszközök és szerszámok oly sokféle fajára, hogy azokat csakis a speciális gyáraktól, vagy azok közvetítőitől szerezheti be. Mig a gazda igy ki van szolgáltatva bevásárlásainál a gyárosok önkényének, addig az eladásnál is ugyanezt tapasztalhatjuk. így járnak el a vevők a gazdákkal a gabona s egyéb terményeik és termékeik megvételénél. A cukorrépa értékesítésnél is eddig azt tapasztaltuk, hogy a gyárosok oly módon vásárolták a répát, amint az nekik legmegfelelőbb volt, vagyis amely ár mellett bármely piaci áralakulás esetén is biztos nyereségük volt. Rájöttek végre a gazdák arra, hogy nem kénytelenek bármely árért a gyáraknak cukorrépát termelni, — hiszen rá csak nem fizethetnek, — képesek ők ezen terményt mással is pótolni. A soproni cukorgyáraknak termelő gazdák kezdték meg a mozgalmat s szép eredményt értek el. A soproni cukorgyárak lényegesen kedvezőbb feltételek mellett kötik a gazdákkal szerződéseiket, mint eddig kötötték. Ezen mozgalom jó eredményén felbuzdulva, másrészt a körülmények által kényszerítve a sárvárvidéki cukorrépa termelők is szervezkedtek. A sárvárvidéki termelőket azért említem, inert nyilvánosságra kell hoznom a gyárosok kartelljének ama téteiét, amely szerint az akkori értekezletükön megállapított határvonalon a (rayonon) belül termelt répát egyik gyáros másik elől meg nem veheti, sem magasabb, sem ugyanazon ár mellett. Ugyanis a gyárosok felosztották a közelükbe eső termőterületeket úgy, mintegy tulajdonukat képező termőterületekké, határozott vonalakkal körülövezve, amelyről más nem vehet répát, mint ahogy az egyik szoigabiróság a másik ügyeibe nem avatkozhatik. — Hogy praecedens esetet emiítsek, felhozom a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság somogy megyei béruradalmát, amelyen cukorgyára van, azonban a saját gazdaságának egy részéből, mivel ez már a sárvári cukorgyár rayonjába esik, a répát a maga gyárába nem szállíthatja be, hanem a kartell és rayonírozás következtében kénytelen a sárvári cukorgyárnak átadni. A sárvárvidéki cukorrépa termelők szövetséget csináltak maguk között, s ez év május 14-én Pápán megtartott előkészítő értekezlet után f. hó 4-én Celldömötkön tartották meg értekezletüket. Az értekezlet többoldalú hozzászólás után olyan eredménnyel zárult, hogy határozatilag kimondatott, miszerint az ott megjelenő gazdák l-90 koronás minimális áron alul s 40% szelet frankó visszaszállítása nélkül nem termelnek répát s hogy azok, akiknek érvényben levő szerződőseik vannak a cukorgyárakkal, ne szenvedjenek kárt, kimondatott, miszerint a fenti minimális feltétel mellett is csak az esetben kötnek szerződést, ha a régi, érvényben levő szerződéseket egyenjogosítják az ujakkal. S hogy ezen megállapodás ne csak a pusztában elhangzott szó legyen, nyilatkozatot keli minden egyes termelőnek sajátkezüleg aláírni, amelyben kötelezi magát, hogy ha a szövetség bizottsága által megállapított áron alul termelne répát, illetve kötne szerződést a gyárosokkal, az esetben minden általa termelt kat. hold répa után 100 korona poenalét fizet. A celldömölki értekezleten 2330 kat. hold répatermőterület volt képviselve, vagyis ilyen nagyságú területen termelők kötelezték magukat egyedül a fenti minimális feltétel mellett termelni. Az értekezlet jegyzőkönyvi másolata megküldetett csaknem minden egyes, a sárvári cukorgyár rayonjába eső termelőnek, azonban ha valaki a termelők közül nem kapott volna, forduljon a Zalamegyei Gazdasági Egyesülethez, amelynek titkárja a szükséges nyomtatványokat készséggel megküldi bárkinek s egyéb felvilágosításokkal is szívesen szolgál. Amennyiben minden egyes termelőnek nevét az értekezlet nem tudta és nem is tudhatta, az