Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-28 / 22. szám

1905. május 29. »Zalamegye, Zalavármegye Hírlap* 3 De nem is lehetett másként, mert ez a szegény város minden garasra rá van utalva. Nem mondjuk azonban ezzel azt, hogy a város minden tekintetben helyesen cselekszik, ha pusztán a pénzügyi szempontokat veszi figyelembe a fogyasztási adók kezelésénél. A városi hatóság azonban mindaddig, !.amig külön felhatalmazást nem kap, nem tehet másként, mint hogy a város pénzügyi érdekeit védelmezni. A képviselőtestület azonban megteheti akár azt is, hogy a bérösszeget pótadóból fedezi s fogyasztási adót egyáltaljában nem szed. Pénzügyi szempontok vezették a várost akkor, amikor kimondta, hogy korosmárosokkal, bormérőkkel és borkereskedőkkel a fogyasztási adóra nézve általányösszegben nem egyezik ki. Számított a fogyasztás emelkedésére, esetleges hullámzására s így a város jövödelmónek fokozására. Természetesen azok, akik nem átalányösszeget fizetnek, hanem tételenként vannak megadóztatva, fokozottabb ellenőrzésnek ós zaklatásnak vannak kitéve. Ez indította a korcsmárosokat arra, hogy a város képviselőtestületéhez kérvényt nyújtsanak be aziránt, hogy a fogyasztási adókra nézve velük szeuaben is alkalmaztassék az átalányösszegben való kiegyezés. A kórvény természetesen ősi szokás szerint rekrimináoiókkal, vádaskodással ós a hatóságok elleni kifakadással kezdi. Mert Magyarországon szokássá vált az, hogy minden bajért a hatóságokat okozzák. Eltekintve azonban a kérvény modortalanságától, a pénzügyi és jogügyi bizottság érdemben a korcsmárosok ós bormórők mellett nyilatkozott. . A magunk részéről szintén az a nézetünk, hogy a város feltétlenül helyesen cselekszik, ha minden polgárának lehetővé teszi az átalányösszegben való kiegyezést. Nem csak az egyenlőség elve, hanem közgazdasági szempontok ós társadalmi érdekek is amellett szólnak, hogy a kérelem teljesíttessék. Zalaegerszeg város azonban nincs abban a helyzetben, hogy a pénzügyi érdekeket szem elől téveszthesse. Ezért ebben a kérdésben a legmesszebb menő óvatosság indokolt. Ha a városnak a borfogyasztási adóból befolyó jövedelme csökkenik, a külömbséget az összesség viseli. Hol volna már most az igazság abban, hogy a borkereskedők, korcsmárosok ós kimórők jövödelmónek emelkedését a város egész polgársága pótadóban fizesse meg? Viszont azonban a városnak nem lehet érdeke az, hogy az ipar egyik ágát bókóba verje az által, hogy megbénítsa a szabad mozgást, amely a vállalkozási szellem legerősebb rugója. Emellett tekintetbe kell venni azt is, hogy bortermelő határunk van. Igaz, hogy éppen a bormérők veszik ezt legkevósbbé tekintetbe, de reméljük, hogy ha szabad mozgásukban a folytonos ellenőrzés nem akadályozza őket s a borfogyasztás is emelkedik, a zalaegerszegi kistermelő ge lesz kénytelen borait potom pénzért elvesztegetni, hanem megveszik tisztességes árért az idevaló korcsmárosok. Ha tehát a város pénzügyi érdekeinek veszélyeztetése nélkül lehetséges s az adózókkal szemben méltányos, ám egyezzen ki a város a bormérőkkel, legalább megszűnik az örökös panasz, vádaskodás ós gyanúsítás. Színészet. Szilágyi Dezső színtársulata mult héten elismerésre méltó igyekezettel törekedett a közönséget megnyerni. Az előadások napról-napra jobbak lettek s amint a társulatot közelebbről megismertük, feltaláltuk nem csak a jóakaratot ós igyekezetet, hanem a tehetségeket is. Szilágyi Dezső egy kis város jogos igényeit ki tudja elégíteni s megérdemli a közönség támogatását. A mult héten néhány nagyon sikerült előadást élveztük. A társulat uj énekesnője, Jászai Mariska és tenoristája, Huuti imre első fellépésükkel meghódították a színházlátogatókat. Színre kerültek: „A Tolonc", Tóth Ede népszínműve, amelyet gyenge fólház előtt adtak. Aranyosi Bella a népszínművekben megtalálja a neki való szerepkört. Angyal Liszkát jól alakította. Sarkadinó Kontránó szerepében tetszést aratott. KitÜDŐ volt Berzsenyi M. Ördög Sára szerepében. Művészetét csak a mult hóten volt alkalmunk megismerni. Egyike a társulat legjobb erőinek; határozott egyéni felfogása van. Szilágyi Dezső Mrawcsak Johann vén vándorló legényt adta. Az igazgató minden alakját kitűnően játsza meg; de eddig látott szerepei közül ez volt a legtökéletesebb. Kiss Pista régi jó színész. A vidéki színpadok egyik jeles tehetsége. Ebben a darabban szerepe (Miklós) nem valttmi hálás, de ha elénekelhet egy kót szép nótát, nincs is szüksége jó szerepre. A közönség jól mulatott Báthory Béla mókáin, aki a falusi zsidó gavallér alakját mutatta be. Hátfőn „A Czigánybáró" következett, Strauszuak legtökéletesebb, legsszebb alkotása. Színészeink jókedvvel ambícióval játszottak, a karmester teljes precizitással dirigált. Minden énekszám sikerült, az enszemblék elég jók voltak s az előadás teljessikertaratott. Fényesebben kiállítva, nagyobb személyzettel már láttuk a darabot a zalaegerszegi színpadon, de jobban nem. Hunfi Imre a „Czigánybáró"-ban lépett fel először. Hangja tiszta és kellemes, rutinja kifogástalan. A közönség törődtem azzal sem, hogy most a sárga földig rántom egy halott becsületét, meggyalázom az emlékét, azzal sem, hogy most tulajdonképpen eszköze vagyok egy bosszúnak, amit egy élő eszelt ki a halottal szemben. Én vigan, mint a lány, aki dalolva szövi a gyárban a szemfödőt, munkához ültem és megírtam a reportot. Szóróiszóra, ahogy elmondta az én emberem. Nagy szenzáció volt. A köztisztelatben elhunyt, aki minden lányos háznál teás cimbora volt és minden uri helyen tetu-koma, az alispán sörözőcimborája, ilyen csúfságot zúdított magára. Szerencse, hogy már meghalt. Az újságot szótkapkodták és mindenki az esetről beszólt. Este beállított a szerkesztőségbe kót katonatiszt. Valaki én hozzám utasította őket. Nagyon kétségbe voltak esve. — Uram, ez borzasztó dolog. Az egész tisztikar kompromittálva van. Szíveskedjék megmondani, ki mondta el önnek az esetet. Katonatisztnek kell lenni, mert tájékozottsága azt bizonyítja ! Nevezze meg, kérem. — Igaz, amit irtam, vagy nem? — kérdeztem a vendégektől. — Igaz, persze, de mégis . . . — Minálunk ez a fődolog, nem pedig a hírforrás. Hogyha van egy úgynevezett tiszti becsület, akkor lehet egy zsurnaliszta becsület is, amely azt irja elő, hogy mindenki felelős a maga tolláért ós senki se kever a maga bajába idegen embert. Ha igaz, akkor én helytállók érte, ha nekem hazudott a hírforrásom, akkor majd ón számolok vele. — Tehát nem nevezi meg? Szó sincs róla. Másnap megint beállított ez a két tiszt. Elmondtak egy mesét. — Az ezredes összehívta az egész tisztikart ós beszédet intézett hozzájuk: Uraim— mondta — én föltétlenül tudni akarom, ki volt az, aki elárulta e kellemetlen ős az ezred hirnevót ennyire lealacsonyító eset részleteit az újságírónak. Az az ember itt van önök között. Tehát ha van benne annyi férfias önérzet, mint egy kutyában, vagy annyi bátorság, mint egy csirkében, ha az az ember viselni meri a tisztibojtot, lépjen elő. — És nem lépett elő senki. — A kis hadnagynak szikrázott a szeme, mikor mesélte az esetet. — Tehát — folytatta — az ezredes előtt most minden tiszt gyanús. Beláthatja, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Mi, a tisztikar, ki akarjuk közösíteni magunk közül ezt az alakot, tehát önnek kell megmondania, ki volt. Nagy szívességet tesz vele, kérem, uram, mondja meg, hisz önre nézve uem lehet hátrányos. — Uraim, nagyon sajnálom, de most nem érek rá, különben is már megmondtam erre nézve a válaszomat. Alászolgája. II. Másfél évvel később. A VI. századnak vagyok az egyik katonája. A ragom infanteriszt és állok a glédában raporton a balszárnyon. Jelenteni csaknem minden számát megismételtette. Bándi Rózsi (Szaffi) gyönyörűen énekelt. A második felvonás végén a társulat elénekelte a Rákóczi indulót, amely frenetikus hatást keltett. Kedden „A sabin nők elrablása" volt színen. A kacagtató ötletekkel tele bohózatot kis közönség nézte végig ós kaoagott az első jelenettől az utolsóig. Szilágyi Dezső mint Rettegi Fridolin színigazgató a legnagyobb színpadra is beillő alakítást végzett. Kitűnő volt Vágó István Bányai tanár szerepében és V. Berzsenyi M. mint Bányainé. Szerdán „János vitóz"-t adták. Ez az előadás azonban felette állt az első kettőnek. Jászai Mariska játszotta a címszerepet. Ugy látszik, Fedákot gondosan tanulmányozta, mert utánozni igyekezett. Jászai játéka tele van temperamentummal, énekszámai kellemesek. Bagót Hunfi adta teljesen elfogadható alakítással. Csütörtökön az „Emigráns", Kemenchey Jenő hatásos szinműve került sorra, gondos betanulással ós jó előadásban. V. Berzsenyi M. (Rásky Gábornó) újra tanújelét adta a jeles tehetségének. Szépen játszottak Simon Jenő (Lilienthal) s Vágó fstván (Johann Wrabetz). Kedves volt Lendvai Ferike, a társulat naivája Helén szerepében. Pónteken Hervó egyik legszebb operettje, a „Nebántsvirág" került szinre, Jászai Mariska (Denise), Hunfi Imre (Champlatreu) ós Báthory Béla (Celestin) a főszerepeket jól adták. Báthori uj oldaláról mutatta be tehetségét. Szombaton „Bob herceget" adták elég jól sikerült előadásban. Hivatalos-rovat. Közhirró teszem, hogy Zalaegerszeg r. tan. városban a járványos sertésvész megszűntté nyilváníttatott. Ennélfogva folyó évi május 26-ától kezdve Zalaegerszeg r. t. városban a sertésekre szóló hetivásárok fennakadás nélkül megtartatnak. Zalaegerszeg, 1905. évi május hó 22-én. Várhidy Lajos polgármester. H i r e k. A veszprémi püspök Sümegen. Báró Hornig Károly veszprémi megyés püspök tegnap érkezett Sümegre, ahol ünnepélyesen fogadták s tiszteletére fáklyás menetet rendeztek, amely alkalommal Eitner Zsigmond orsz. képviselő tartott beszédet. fogom, hogy a főhadnagy ur Szimonics rendelt rapporthoz, mert fitymálva és durcásan néztem végig rajta, mikor ő engem legazemberezett. Jön a kapitány ur Berovatz. Odaér hozzám, szalutálok, aztán hangosan jelentem: — Herr Hauptmann és a többi. A kapitány ur szörnyű dühbe gurul. — Mit, maga mert ilyesmit! Sie Anarchist!... Mondott sok mindent, de a vége az volt, hogy battailons-raporthoz visz, az őrnagy ur elé, mert ő csak hót nap egyest adhat,[ón megérdemlek huszonegyet. Azórt visz az őrnagy ur elé. Tehát felkészültem parádéba B mentem az őrnagy ur elé. Magam voltam csak aznap büntetendő, tehát más nem volt ott. A kapitányom bevezetett a szobába. Az őrnagy ur Gebauer elém áll. Mikor először elém állt, sírni akart és könyörgött, hogy — diskréció. Most szótvetette a lábát előttem, a lovagló-ostorral a csizmáját paskolta, végignéz rajtam tetőtől talpig, aztán ráncba szedi homlokát. — Maga intelligens újságíró, ugy-e? — Igenis. — Maga megteszi aztat, hogy egy főhadnagyra néz, mint ha haragszik. Lenézi maga egy főhadnagy, mi? Zehn tag Einzel-Arrest. Abreten. Az ón emberem volt. Tavaly halt meg mint alezredes. Ha én akartam volna, móg kapitány korában meghalt volna. Nyugodjék békével. Szebenyei József.