Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-21 / 21. szám

4 iZalaraegye, Zalavármegyei Hírlap* 1905 május 21. patakként lövell elő a vér s egy ifjú, erős élet­nek még pár hónapnyi kínlódás után vége. A Dobosiakat természetesen letartóztatták s bünük az esküdtbíróság elé került, mely folyó hó 16-án ült egybe törvényt látni felettük s mely­nek tagjai voltak: Sztaniszlavszky Adolf kir. törvszéki elnök vezetése alatt Sperlágh Géza ós Skóday Aurél szavazóbirák. Esküdtek voltak: dr Laubheimer Oszkár főnök, Karabélyos Elek, Lujzer Lajos, dr Kovács Vilmos, dr Kaiser Emil, dr Keresztury József, Kőszegi Kálmán, Kaszás Kálmán, Weisz Tivadar, dr Jámbor Márton, Láng Sándor, Kotnyek Ferenc. A vádat Schneider Gábor kir. ügyész kép­viselte, a ki előkelőn higgadt beszédben meg­győzően fejtegette a Dobosiak bűnösségét. Vele szemben védőügyvéd dr Grünwald Samu arra az álláspontra helyezkedett, hogy a sértettnek megszurása és halála közt a közvetlen okozati nexus, melyet pedig a törvény kifejezetten meg­kíván, nincs meg. Vers 3 hónap múlva a bucsu után halt meg, akkor is tüdőgyulladásban, melyet — a szakértő orvosok szerint — nem kizárólag a szúrás idézhetett elő. Figyelmezteti az esküd­teket, hogy verdiktjüket csakis kételyt nem tűrő bizonyosságra alapítsák s ha ezt tenni nem tud­ják, akkor már az »indubio mitius* elvnél fogva is helyezkedjenek az enyhébb álláspontra. Az elnöki resume után az esküdtek vissza­vonultak Ítéletük hozatalára, melynek alapján a kir. törvényszék Dobosi Istvánra a Btk. 301. §-ába ütköző és 306. §-a szerint minősülő halált okozó súlyos testisértés bijntette miatt 6 évi fegyházbüntetést, a kisebbik Dobosira pedig, mint a ki az esetnél csak bottal és kővel műkö­dött közre, 1 havi fogházat mért. A taliándörögdi bucsu tehát a Dobosi fivérekre nézve csehül végződött. Második nap. Fokozott volt az érdeklődés a második esküdt­széki nap iránt, mint általában olyankor mindig, ha a védőügyvédi tisztet jeles kriminalistánk dr Hajós Ignác teljesíti. Maga az ügy nem volt valami bonyodalmas. Szinte pár szóval papirra lehet vetni. Kozári Jánosné, szül. Keller Róza nagylengyeli asszony vak, süket és különben is teljesen tehetetlen urától már vagy hat éven át különválva élt, mely idő alatt két neveletlen magzatnak adott létet. Harmadik gyermekét végre, a ki az idei év márciusában jött világra, rögtön születése után megfojtotta és kútba dobta. Notandum: a gyermeket egy iélreeső szőlőhegyi zúgban szülte, oda vonu't el szégyenével, miután a községbiró azzal fenyegette meg, hogy kihordatja a falu határára. Vádlott beismerte tettét s azt is, hogy a gyer­utcán egy részeg hangos nótával tért haza, messzebb az éjjeli őr tülkölése hallatszott. A férfi az asztalhoz lépett, s felcsavarta a mécsest. Tekintete a könyvre esett és önkénte­lenül kezébe vette a levelet. Hivatalos irás volt. . . . tudtára adjuk önnek, hogy férje Bakocs József, a ki ismételt rablás miatt tiz óvi fegy­házra volt jogérvényesen elítélve, e hónap ?0-án tüdő vészben elhalt. Hagyatékát, mely ruhane­müekből és egy kis pénzből áll, a hivatalos órák alatt átveheti . . . Az irás az előtte való nap keltét viselte. — „A hová te mégy megyek ón is !" — gon­dolta magában s csavargó és tekintete a halottra tévedt . . . A koldusasszony mindenét ráhagyta, de nem nyúlhatott semmihez: hiszen a rendőrség köröz­teti, s az emberek mindjárt feljelentenék. Ideje­korán menekülnie kellett. Összeszedte azt, a mi az övé volt, elfújta a lámpást, betakarta a halottat, s lassan kifelé indult. A küszöbnél még egyszer visszafordult. Egy néma pillantással elbúcsúzott a halottól, azután osendesen betette maga utáj az ajtót. A viskó előtt egy pillanatra megállott, tétovázott, de csak egy pillanatra, azután óvatosan kilopta magát a sötét éjszakába . . . mek születése után ólt, nyöszörgött, hangot adott s lábacskáival rugódott is. Orvosszakértők véleménye az eset felől az, hogy a gyermek halálának okát teljes positivi­tással jelenleg felismerni nem lehet, amennyiben magának a szülésnek körülményei is okozhatták a magzat elpusztulását, ugy, hogy lehetséges, hogy Kozáriné már csak egy holt gyermeken hajtotta végre tettét. Tanuk szerint Kozáriné jó dolgos napszámos asszony, a ki urától nem sokkal házasságuk meg­kötése után elvált s azóta különválva tengeti életét. A kérdések szövegének megállapítása után dr Rózler Kornél, kir. alügyész mondta el vádbe­gzódét, amelyben Kozárinét saját beismerése alapján gyermekölóssel vádolta s kérte megbün­tetését. Ezután dr Hajós Ignác emelkedett szólásra, hogy elmondjon egy nagyszabású védőbeszédet. Erős drámai vonásokkal festette a vádlott két­sédbeesett helyzetét s érdekesen fejtegette a tár­sadalmi ós lélektani igazságokat, melyekkel az esküdtek szívére igyekezett hatni. Dr Hajós Ignác vódőbeszédének drámai lendü­lettel előadott részeit itt közöljük. Az esküdt urak tegnap, fáradtságos munkájuk bevégzése után bizonyára megnézték legelső drámaírónknak Katonának halhatatlan munkáját, — Bánk bánt. Megragadhatta lelküket az a pár­beszéd, a melyet Bánk a középkori földhöztapadt jobbággyal, a vén Tiborccal folytat s a melynek egyik megrendítő passzusa azt mondja: ,,Ha beteg feleségünk, vagy óhező gyermekünk meg­kívánva lesujtunk egy galambfiat, tüstént kiköt­nek ós a ki száz és százezreket rabol, birája lesz annak, kit a szükség garast rabolni kényszerített." Boldog idők voltak azok a huszadik század fehér rabszolgaságához képest. Akkora jobbágyot megvédelmezte legalább a földesúr, de ma Katona másként irná meg Bákját. Rámutatna arra, hogy a míg törvényeink szigorúan parancsolják, hogy a vadat páreás idején a legkíméletesebben óvni kell s a ki ez ellen vét, azt becsukják, addig Deák Fereno szellemének székhelyétől 10 kilo­méternyire a magyar államnak van olyan köz­hivatalnoka : egy községbiró, a ki egy bár tör­vénytelen ágyban született anyát szülése előtt a falu határára akarja kirakni, hogy a község terhére ne essék. És amig » szabad Schweizban utmutatást nyújt az egyedül álló nőnek a szabad köztársasági szellem, addig nálunk szülés idején nem részesül annyi védelemben, mint a nyul vagy fogoly. És jegyezzük meg, hogy valamint a betegségnek meg van a maga kiindulási pontja, amelyet az orvosok kopogtatás és hallgatás által állapítanak meg, épugy a lélek kóros elváltozá­sainak, a bűnnek is meg van a születési oka és ez ebben az esetben a községbiró tudatos vagy tudatlan barbársága. Ezután a védő rátér az eset büntetőjogi el­bírálására g elítéli azt az avult teóriát, amely a gyermek atyját akkor is a férjben keresi, ha az különválva él a nőtől. Erős színekkel ecseteli a nő társadalmi helyzetét, akiktől állam, vallás és köznózetek egyaránt tiszta erkölcsi életet köve­telnek s a kiknek az életre, az élhetésre való jogát semmi számottevő fórum el nem ismeri s a kik felett mindenki pálcát tör, ha elragadtatni engedik magukat vágyaik által, a mely pedig a leghatalmasabb, életfentartó erő koldusban, királyban egyaránt. Kéri az esküdteket, hogy respektálják a ter­mészettől belénk oltott, hatalmas ösztönöket. Az esküdtek Kozárinét bűnösnek mondták ki s a verdikt alapján a törvényszék egy óvi börtönre Ítélte. Az ítélet ellen ugy az ügyész, mint a védő semmiségi panaszt jelentettek be. A főtárgyaláson a bíróság részéről ugyanazok funkcionáltak, mint az előző napon 8 a főtár­gyalási jegyzőkönyvet ezúttal is Dombi Imre kir. törvényszéki jegyző vezette. Esküdtek voltak: dr Jámbor Márton főnök, Zathureozky Márton, Hajden Sándor, Marton Ede, Kaszás Kálmán, Horváth Lajos, Horváth Jenő, Kovács László, Varga György, Justusz Vladimír, Gyarmati Vilmos, György Ignác. Színészet. Szilágyi Dezső szintársulata a mult kedden kezdte meg előadásait. Az eddigi előadásokból azt a meggyőződést szereztük, hogy Szilágyi a • kisebb vidéki városok igényeihez mérten szervezte a társulatát, amelyet azonban folyton fejleszteni igyekszik. Az Irodalmi és Művészeti kör szin­ügyi bizottságának bírálatát jóakarattal fogadja s azt irányadónak ismeri. Uj énekesnőt és tenoris­tát szerződtetett. Jászai Mariska fiatal, tehetséges színésznő, aki eddig a kolosvári színház tagja volt. Jövő szerdán fog először fellépni a »János vitéz* címszerepében. Kunfi Imre a pozsonyi színháztól jön Szilágyihoz. A társulat tehát két jó erővel gazdagszik. Szilágyi Dezső Zalaegerszeget egyik téli állo­másának akarja biztosítani s arról biztosítta az I. M. K. szinügyi bizottságát, hogy a közönség minden jogos igényét kielégíteni kész. Ezért mi is kérjük a közönséget, függessze fel egyelőre a szigorúbb bírálatot ós támogassa Szilágyit, hogy Ígéretét be is válthassa. Az I. M. K. azon munkálkodik, hogy Zalaegerszegnek jó szintár­sulata s olyan állandó igazgatója legyen, aki a mi igényeinkhez tartja magát. A jóakarat meg van, de az anyagi eszközöket a közönségnek úgyszólván előlegeznie kell, hogy a cél elérhető legyen. Az első napon Katona »Bánk Bánja« került színre. Bánk szerepét Simon Jenő, Melindát Lőrinczi n,rzsi, Peturt Ki&s Pista játszották. Az előadás sikere nem volt nagy. Legjobban hatott Lőrinczi Erzsi, aki néhány jelenetót drámai erő­vel játszotta meg. Szerdán Molnár Ferencnek »Doktor ur« cimű vígjátékát adták, gyenge ház előtt. Pazsér szere­pót Szilágyi Dezső sok eredetiséggel alakította. Az előadás mulattató volt. Újra bebizonyult, hogy a vidéki színpadokra a könnyebb vígjátékok éi bohóságok legjobban alkalmasak, mert az anszamblék éa díszletek fogyatékossága egy kót jól megjátszott szerep mellett nem tűnik szembe 8 nem zavarja a közönség illusióját. Csütörtökön a iJános vitéz« következett. Zsúfolva volt a színház minden zuga. Az előadás azonban a közönség nagy részét nem elégítette ki. Igaz, hogy sokan a vidéki szinészettel szem­ben nagyon szigorú mértéket alkalmaznak s ezek­nek a véleményét nem fogadjuk el. Nem köve­telünk fővárosi díszleteket és kart; de ezt az estét enyhébb kritika mellett sem lehet sikerült­nek mondani. Szerdán azonban uj szereposztással adják a »János vitéz«-t s bizonyosan nagyobb sikerrel is. Az előadás fénypontja volt Bándi Rózsi a királykisasszony szerepében. Bándi Rózsi­nak szép, kiképzett hangja, jó színpadi alakja van; játéka diszkrét. Pénteken Kozelovszky Antal színművét, a s>Tetemre hívást«-t adták. Ez volt a társulat legsikerültebb estéje. Lendvai Ferike (Györgyike) megkapóan játzzott; Simon Jenő (Gyulán György) szintén szép alakítást mutatott be. Jók voltak Lőrinczi Erzsi (Margit), aki a társulat egyik tnhetséges tagja és Báthory Béla is (Soós). Tegnap megismételték a »János vitóz«-t. Az operette előadások legnagyobb erőssége a zenekar. Az igazgató az esztergomi 76 ik gyalog­ezred zenekarának 16 tagját szerződtette az idény tartamára. A katona zenészek a legnagyobb precizitással játszanak s vezetőjük teljesen ruti­nirozott zenész. A közönség a felvonásközökben mindig megtapsolja a kitűnő zenekart. Az igazgató közbenjárására vasárnap délelőtt 11-től 12-ig és hetenként egyszer színház után a zenekar az »Arany Bárányt szálloda kerti helyiségében, esetleg éttermében játszik. A jövő heti műsor: hétfő Czigánybáró (Kunfi Imre felléptével); kedden Sabinnők elrablása (bohózat); szerdán János vitéz (Jászai Mariska felléptével; csütörtökön Emigráns színmű, (a nemzeti színház újdonsága); pénteken Lotti ezredesei vagy Bob herceg; szombaton Cornevillei harangok; vasárnap délután Csókonszerzett vőle­gény, este Pirosbugyelláris; 29-én hétfőn Molier est »Fösvény.« Soproni kereskedelmies iparkamara köréből. 457/1905. Felhívás a soproni kerületi kereskedelmi éa iparkamara területén székelő összes gyári-, közép- és kisiparos munkaadóihoz, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur Ő nagyméltó­sága által az ipari munkások kiváló szorg ilmánafc, buz­galmának és jó magaviseletének jutalmazására rendsze­resített jutalomdíjak tárgyában. Ú nagyméltósága a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur a hazai kereskedelmi ós iparkamarák - együttes kezdeményezése folytán 1902 óvi dec.

Next

/
Thumbnails
Contents