Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-15 / 3. szám

XXIV. évfolyam Előfizetési dij i Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. ligyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik HÍRLAP minden vasárnap. Elvek harca. Ilyen politikai végeladást, mint amilyent most rendeznek Magyarországon, ritkán látott a világ. Az elvek olcsók, a mandátumok drágák. A börzén az egyiknek árfolyama erősen leszállott, a másiké emelkedett. A mandátum prompt áru most, tehát becses portéka. Az elvi álláspont ellenben határidő üzlet. Csak később kell beváltani. Addig pedig még ki tudja, mi nem jöhet közbe. Mert a meglepetések korát éljük. Annyi érthetetlen programm, annyi keveredés még nem létezett, mint manapság van. És furcsa, hogy éppen akkor, amikor a parlamenti ellenzék legnagyobb része ugyanazon elvi alapon egyesült s minden ellenzéki árnyalat szolidaritást vállal a választók előtt, annyiféle árnyalata van a programmoknak, hogy sehogyan se fér bele azokba a pártkeretekbe, amelyeket ott fenn megalkottak. Ez pedig annak a természetes következménye, hogy a képviselő urak megalkudtak a közvélemény bőrére anélkül, hogy sokat törődtek volna a közvéleménnyel. Most azután kiderül, hogy a fúzió és paktum tisztára csak a napi politika korcsszülöttje, amelyet a közvélemény sehogy sem akar törvényes gyermeknek elfogadni. Az elvek keveredését tisztázni igyekszik s mindenütt hangzik az egyesülés mentegetése, amely abban csúcsosodik ki, hogy nagyon sok kerületben az elvek fenntartásával bontanak zászlót a koalíció jelöltjei mellett. Furcsa kép ez nagyon! A házszabály politika ugyanazon táborba egyesíti a legélesebb elvi álláspontokat s az elvek fenntartásával ugyanazon jelölt mellé toborozzák a szavazókat, akik ellen előbb a legelkeseredettebb küzdelmet folytatták s akinek programmját nem vallják. Nézzünk végig Zalavármegye kerületein: hányban esik meg a választás olyanformán, hogy az elvek fenntartása, ami voltaképpen nem egyéb, mint az elveknek a választások idejére való felfüggesztése, segíti diadalra azt a politikai program mot, amelynek a közvéleményben támpontja nincs. És mi lesz az ilyen módon megejtett választásnak a vége? Kétségtelenül ujabb pártalakúlás a parlamentben. Ujabb bomlás, vagy újabb fúzió. Mert előbb-utóbb az elvi álláspont szerint kell tömörülniök a pártoknak s ugyanazon elvek harcosainak egy táborban kell találkozniok. Zalavármegyében — nemzetiségi és szocialista programmot kivéve — mindenféle árnyalat képviselve van. Kerületeinkben van szabadelvű, néppárti és 48-as jelölt; van a 67-es alap elvi fenntartása mellett ellenzéki, van a néppárti elvek fenntartása mellett obstrukció ellenes pártonkivüli jelölt. A kerületek hangulata azután nagyon szeszélyesen alakúi. Van olyan kerület, ahol a szabadelvű ellenzék, a dissidens választók támogatják a néppártot, másutt a 67-es alap legtúlzóbb hivei beállanak zászlóhordozóknak a 48-as táborba, vagy a néppártiak liberális érzelmű választókkal -árúinak egy gyékényen. De megtörténik a/, is, mint például a baksai kerület kálvinista falvaiban, hogy a 48-asok a szabadelvű jelölt mellé állanak a néppárt s a koalíciós ellenzék jelöltje ellen. Csupa paktum, csupa természetellenes ölelkezés a választási harc. És ebből születnek a mandátumok, amelyeket vegyes érzelmű választók elveik fentartásával osztogatnak. Néppárti jelölteket liberálisok és 48-asok, szabadelvűeket Kossuth pártiak segítenek diadalra. És mindezt megcselekszik az elvek fenntartásávál. A napi politikának egyetlen egy kérdése, úgyszólván egyetlen epizódja levén a választási harcok teugelye. nem is lehet csodálni, hogy az elvi alap ezúttal elmosódik és új, csodálatosan színtelen és tartalmatlan programmok születnek. Megszületett a dissidens programm is. Mindenben vallja a szabadelvű párt nézeteit, helyesli annak közgazdasági, nemzeti és kulturális politikáját, de elitéli a házszabályok módosításának a kormány s a többség által alkalmazott eszközeit s az obstrukció letörésére használt radikális eszközt. A célt vallja, az eszközöket azonban elveti. Ez a nézet alkalmas arra, hogy a kormánnyal szemben valaki a bizalmi kérdést feszegesse, de nem lehet elég tartalma egy politikai programrnnak. A dissidentizmus politikai divat, de nem politikai programm. A néppárt konzervatív elveket vall és hirdet. Ez a mi parlamentünk egyetlen konzervatív színezetű pártja. Miután pedig egész állami létünk, társadalmi életünk a szabadelvű haladás szellemében rendezkedett be, szinte lehetetlen elképzelni azt, hogy bármelyik szabadelvű irányzat egy úton haladhasson a konzervatívizmussal, sőt annak útjait is egyengesse. És ime, egy hamis jelszó, egy hatalmi kérdés meghozta az egyesülést. De hozott még mást is Magyarországnak a mostani felfordulás. A nemzetiségi fészkelődés új erőre kapott. A románok és szerbek kiléptek a passivitásból s kerületeikben jelölteket állítanak. Felfogták, megtanúlták és megértették azt nagy tanúiságot, amely nemzetünk történetébe sok szomorú és véres fejezettel van feljegyezve hogy a magyarral akkor lehet csak elbánni, ha önmagával meghasonlott. Két verekedő fél között a nemzetiségi törekvések fognak diadalt aratni. Aki ismeri a nemzetiségi vidékeket, biztosra veszi, hogy egy csomó képviselőjük jut be a parlamentbe. Természetes, hogy ezek is védelmezik az obstrukció jogát; de ki védelmezi meg az ő obstrukciójuk ellen a parlamentet, ha a legjobb hazafiak ebben az egy kérdésben velük együtt értenek ? A kormányokat szokás volt avval meggyanúsítani, hogy paktál a nemzetiségekkel. íme, máskép is fordulhat a kocka. Az erőszakoskodás gyanúja és vádja a mi közéletünkben mindig kisértett. A korrumpált tömeg, a megvesztegethető választók, az érdek hajhászó középosztály, titkos nyomás, hivatalos hatalommal való visszaélés mind olyan közkeletű politikai kifejezések, amelyek ma épúgy röpködnek, mint előbb. Különösen a tisztviselőket gyanúsította az ellenzék mindig avval, hogy vak eszközei a hatalomnak s hivatalos hatalmunkat kortes célokra használják fel. A belügyminiszter most rendeletet bocsátott ki, amelyben figyelmezteti a tisztviselőket a törvényben megszabott tilalmakra, de biztosítja, hogy alkotmányos jogaiknak gyakorlatában őket meg is védi. Az egyesült ellenzék azonban politikai üldözéstől félti az annyiszor meggyanúsított tisztviselői kart. Felhívást intéz tehát a magyar értelmiség e fontos eleméhez, a korumpált, elnyomott apró zsarnokokhoz, hogy ne féljenek, megvédelmezik a zsarnoki nyomás ellen. Az eddigi példák azonban azt mutatják, hogy a zsarnoki nyomás nem felülről jön, hanem inkább abban a vádban nyilvánul, amelylyel a nem ellenzéki érzelmű tisztviMai számunk IO oldal.