Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-30 / 18. szám

4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. április 16. s hitel túllépések miatt a képviselő testület több tagja a polgármester felelősségét hangoztatta. Élénk, majd később izgatott vita fejlődött ki. A polgármester hevesen védekezett a támadások ellen, amelyekben személyes vonatkozásokat keresett. A hangulat mindinkább izgatottá vált, vádak és szemrehányások hangzottak minden oldalról; a polgármester izgatott hangulatában tett rendreutasításait a képviselők felháborodással fogadták s terrorizálási kísérleteknek minősítették. A közgyűlésen egyik izgalmas incidens a másikat érte. A legkínosabb volt az a jelenet, amikor Polgár Béla, a hírhedtté vált »Szálló levelek* szerkesztője, aki lapjában a polgármestert kíméletlenül támadta, megjelent a tanácskozási teremben. Polgár Béla jelenléte feszélyezte a tanácskozást, a polgármestert pedig valósággal dühre lobbantotta azzal, hogy valami megjegyzést tett s a számadásokba is beletekintett. Figyelmeztette a hallgatóság ezen egyetlen tagját, hogy a tanácskozásba beleavatkoznia nem szabad. A közgyűlés nyilvános; nekem, mint hirlapirónak jogom van itt lenni — válaszolt a > Szálló levelek* szerkesztője. Erre Várhidy Lajos polgármester azt jegyezte meg, hogy a nyilvánosság jogán feleselést nem tűr s ha újból közbeszól, ki fogja vezettetni. — Azt próbálja meg 1 — hangzott a válasz. A polgármester az ülést felfüggesztette s telefonon felhívta a helyettes rendőrkapitányt. Mire azonban a kapitány megérkezett, az egyetlen hallgató saját jószántából elhagyta a termet. A városkapitány azonban ott maradt s akadt képviselő, aki azt hitte, hogy a polgármester marasztotta meg. Kifogásolták a jelenlétét, ami ujabb izgalomra adott okot. Igy folyt le, folytonos idegeskedés, izgalom és kölcsönös vádaskodás között a közgyűlés, amely délután hat órakor ért véget anélkül, hogy határozott volna a zárszámadások felett. A polgármester minden felszólalást személyes támadásnak minősített, mindenben tendenciát látott. A képviselők nagy része egy izben a tanácskozást félbe akarta szakítani. A higgadtabbaknak alig sikerült őket visszatartani, hogy a termet el ne hagyják. A dolgok érdemleges részét tekintve, alig volt oka ekkora felháborodásra akár a polgármesternek, akár a képviselőtestületnek. A kritika súlypontja a helytelen könyvelésen feküdt. Igaz, hogy a városi gazdálkodás egyik-másik ágát is kifogásolták, de hűtlenséggel senkit sem vádoltak. Egy régi és helytelen gyakorlat megszüntetése, reális vagyonmérleg összeállítása volt a cél, hogy a polgárság tisztán lássa a város anyagi helyzetét. Kellő higgadtsággal könnyű lett volna célt érni. A vita lényegét a következőkben közöljük. A közgyűlés megnyitása után Simonőy István ellenőr felolvasta a számvizsgáló, a jogügyi ós pénzügyi bizottságok jelentéseit, a város házi pénztára számadásának s az összes alapoknak összegeit, valamint a a tanácsi előterjesztést. A számvizsgáló bizottság jelentésének egyik lényeges pontja volt AZ, hogy a város számadásaiban és vagyon mórlegében évről-évre nagyobb mérvű behajthatatlan követelések a értéktelen papírok szerepelnek, amelyek csak névleg képezhetik a város terhére kimutatott hátralékok fedezetét ; továbbá hogy a zárszámadások maradvány összege a jövő évi költségelőirányzatba át nem vitetik. A jelentés kifogásolja az egyes rovatoknál mutatkozó hitel-tullépéseket. A tanácsi előterjesztés a számadások elfogadását s a felmentvény megadását javasolta azzal, hogy a számvizsgáló bizottság a hátralékok átvizsgálásával bizassók meg s a behajthatatlan követelések leirása iránt tegyen előterjesztést. Faragó Béla v. képviselő szólalt fel s a zárszámadást és a vagyonmérleget, beható birálat tárgyává tette. Legelső sorban arra utalt, hogy a költségvetésben előirányzott összegek alig ! néhány cimnél folytak be, tehát a költségvetés j nem reális. Ellenben a kiadások szaporodnak. í Mindezek azt bizonyítják, hogy a városi gazdái- i kodás helytelen s Zalaegerszeg a rendezett tanács ! nagy költségeit nem birja el. Kifogásolja a hitel ' túllépéseket s különöseu azt, hogy a zárszámadás i maradványa a jövő évi költségvetésbe nem vitetik i át, ami a pétadó kulcs megállapításánál a pol- ! gárok hátrányával jár, mert a pótadóból f-^de- ! zendő összeg az előző évi maradvány figyelmen I kivül hagyásával haLároztatik meg; számadatok- j kat igyekezett kimutatni, hogy a város tulajdon- ' képpen deficittel zárta a mult esztendőt, mert a 40684 K 67 f hátralék fedezete csak papiroson van meg, miután a 61776 K 83 f behajthatónak jelzett hátralék nagy része behajthatatlan s a kétes értékűnek feltüntetett 9850 K 32 f követelés pedig számításba sem vehető. Kifogásolta a vagyonmérleg összeállítását, amely 1,346.937 K 90 f tiszta vagyont tüntet fel, amely összeg hatvanezer koronával meghaladja a mult évben feltüntetett vagyont, jóllehet a város vagyoni helyzete legfeljebb azon 12 ezer koronával javulhatott, amelyet az utolsó évben adósságából törlesztett, de ezt ellensúlyozza az épületek értékének csökkenése. A vagyon mérlegben szerepelnek a kétes követelések, valamint 220.000 K összegben a teljesen értóktelen vasúti törzsrészvények is. Az épületek értékcsökkenését nem vették számításba. — A téves adatok s reális értéket nem képviselő tótelek miatt a mérleg hamis képet tüntet fel a város vagyoni helyzetéről s anyagi erejéről; megtévesztik a polgárságot s a képviselőtestületet. Kifogásolta a városi téglagyár házi kezelését, amely nem csak hogy nem jövedelmezett, hanem három év alatt a forgó tőkéül adott 15000 K-t is felemésztette. Elvből ellenzi, hogy a város bármely vállalatot házilag kezeljen s a téglagyár haszonbérbe adását javasolja. A zárszámadás meggyőzte arról, hogy Zalaegerszeg a drága r. t. városi ezervezet terheit nem birja el. Az igazgatási költségek jóval meghaladják a 30 ezer koronát. Faragó Béla tehát azt indítványozza, hogy a zárszámadást a képviselőtestület ne fogadja el; azt utasítsa ujra a bizottságokhoz, hogy tótelrőltételro vizsgálják át; a behajthatatlan követelések leirása, iránt tegyenek előterjesztést; f.z alapok számadásai nyomassanak ki, hogy azokat a képviselőtestület tagjai tanulmányozhassák; a vagyonmérleg reálisabban állíttassák össze s küldessék ki egy bizottság a célból, hogy Zalaegerszegnek nagyközséggé való visszafejlesztését megfontolás tárgyává tegye. A terjedelmes felszólalás egyes pontjaira Simonőy István ellenőr igyekezett válaszolni; de hamar elvesztette a fonalat s a tanácsi előterjesztést a polgármester védelmezte. Utalt arra, hogy a zárszámadás a régi gyakorlatnak megfelelően van összeállítva 8 annak technikus hibáiért őt felelősség nem terhelheti, mert minden közegének s az igazgatás minden szervének munkáját maga nem végezheti. Hosszas és meglehetős izgatott vita indult meg afelett, hogy a polgármester felelőssége mire terjed ki. A további vitában részt vettek dr. Czinder István, dr. Jámbor Márton, Baly Béla, Udvardy Vince, Soroncz József, Vörös Gyula, továbbá dr. Csák Károly, aki különösen a téglagyár ügyével, a rendkivüli kiadásokkal s a város visszafejlesztésével foglalkozott. Faragó Bélával szemben azt indítványozta, hogy a mult évi számadásokra a fclmentvóny adassék meg, de bizottság küldessék ki, hogy a jövőre nézve helyesebb számtartási elveket állapítson mog s a kétes követeléseket átvizsgálja. A polgármester három és fél órai vita után feltette a kérdést: elfogadja-e a képviselőtestület a tanács előterjesztését. Egyhangú >nem« volt a válasz. — Mit határoz tehát a képviselőtestület a zárszámadásra vonatkozólag? — tette fel a kórdóst a polgármester, A képviselők az indítványok szavazás alá bocsátását sürgették. A polgármester Faragó Bélát indítványának megismétlésére szólította fel, amire Faragó avval válaszolt, hogy indítványát már előbb megtette, kéri azt szavazás alá bocsátani. Erre Várhidy Lajos polgármester kijelentette, hogy a zárszámadást levesei a napirendről 8 a közgyűlést bezárta. A közgyűlés izgatott hangulatban s elégedetlenül oszlott el. t Csertán László. Kidőlt a vármegye közéletének egy erős oszlopa. Évről-évre eltűnik közülünk a régi gárda egyegy tiszteletreméltó tagja; gyérülnek azoknak a sorai, akik még az ősi erkölcsökben, a vármegyei nemes középosztály hagyományaiban nevelkedtek s azokban megmaradtak életük végéig. A mai kor fia 'nem órti meg a patriárkális erkölosöket, de önkéntelen tisztelettel hajtja meg a fejét azok előtt, akik nem hódoltak meg az uj idők bálványainak, mert érzi, hogy az ősi tradíciók férfiainak lelkében több volt a nemes vonás, jellemében több volt a szilárdság és szivében a jóság, mint ennek az önzéssel és tülekedéssel teljes kornak modern eszmék ósjelszavak után futó gyermekeiben. Keményebb volt a derekuk és lágyabb a szivük azoknak a régi jó embereknek, akik eszményeiket egy pillanatra sem áldozták fel a nagyravágyásnak s az önzésnek; akik a boldogságot s megelégedést az emberek szeretetében keresték. Ezek közé tartozott Csertán László, aki tegnap reggel örökre behunyta szemeit s megtért az Úrhoz. Gyászt öltött a nemesapátii kúria, amelynek ajtaja nyitva volt szegénynek, gazdagnak. De nyitva volt a gazda szive is. Nem ment el onnét barátságos szó, vigasztalás, segítség nélkül senki. Az a fehérre meszelt ház, a nemes egyszerűség, a puritán életmód kifejuzete Csertán László egyéniségének nemes vonásait. Mintha a régi; jó táblabírák korába tért volna vissza a vendég, mikor a ház küszöbét átlépte. Őszinteség, barátság, keresetlen egybzerűség fogadta, de a gazda, aki maga igénytelen volt mint Cincinaatus, fényűző volt abban, hogy minél többet adhasson azoknak, akik házában szeretetet, barátságot, vagy segítséget kerestek. Családot nem alapított, mégis népes volt a háza. Szeretetéből kijutott családja minden tagjának, de maradt azért minden jó ember számára. Keresztfiainak, lányainak 'száma légió. És mind szerette, mind ragaszkodott hozzá, mert megérezték azt a melegséget, amely a jó »keresztapám* szívéből feléjük áradt. Könyezve áll a koporsó mellett nem csak a család minden tagja, hanem sok ezer ember. A jó szív fénye kerosztülvilágít a sír éjszakáján is. A közéletben évtizedek óta részt vett. Nem kereste a vezető szerepet, mégis vezér lett. Az a tisztelet, amely körülvette, az elvhűség, amely szereplését uralta, nagy befolyást biztosítottak neki. A politikában s a megyei életben egyaránt törhetetleaül kitartott elvei mellett. A 48-as tradioiók, amelyeket dicső emlékezetű atyjától örökölt, lelkesítették mindig. Nem volt megalkuvó természet. Nem tért le elvei ösvényéről egy lábnyomot sem. Magyar ember volt lelkének minden erejével; patriárkális magyar ur volt minden cselekedetében. Erőteljes alakja olyan volt, mint a törökverő ősöké; szíve, lelke azonban gyengéd maradt késő aggkoráig. Nem tántorította el a rohanó idő; változatlan maradt mindvégig. Nem tanulta meg soha a mai kor törekvéseit: a nagyravágyását, haszonlesést; de nem feledte el soha azokat a hagyományokat, amelyekben nevelkedett. Legyen áldott emlékezete. — — Csertán László élete utolsó évéig nem ismerte a betegséget. Vasszervezete volt. Alig néhány hónapja betegeskedni kezdett. Ütőere elmeszesedett s a gyógyíthatatlan betegség legyőzte az erős szervezetet. Környezete tudta, hogy nincs számára gyógyulás, de nem hitte senki, hogy a katasztrófa ily gyorsan bekövetkezzék. A temetés május 1-én délelőtt 10 órakor lesz Nemesapátiban. A család gyászjelentése a következő : Alulirottak fájdalomteljes szivvel jelentik a felejthetetlen drága testvérnek, sógornak ós nagy bátyának, Csertán Lászlónak folyó évi április hó 29-én reggel 5 órakor életónek 70-ik óvébeu, rövid szenvedés után törtónt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt teteme folyó évi május hó 1-én d. e. 10 órakor fog a nemesapátii sírkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat 1905 évi május hó 1-ón d. e. 9

1/* órakor fog a nemesapátii plébánia templomban a Mindenhatónak a megholt lelke üdvóórt bemutattatni. Nemesapáti, 1905 évi április hó 29. Á'dás és béke lebegjen drága hamvai felett! — Csertán Károly testvére, Sümeghy Magdolna sógornője, Csertán Ferenc, Csertán Sándor, Csertán Elek unokaöccsei, Csertán Margit unokahuga, Vizlendvay Sándor unokaöccse, Csertán Ilona ós férje: dr Piiliál Viktor ós gyermekeik : Piihál Erzsi, Plihál Évi.