Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-12 / 11. szám

8 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1905 február 26. úgy Francia- és Csehországból továbbra is nagyon csekély maradt. Azon néhány elsőrendű minő­Bégü tétel, mely még a magkereskedők birtoká­ban van, az árcsökkenést aránylag nem érezte meg annyira, mint az oly sürgősen ajánlott éves lóhermag, a mely a színleg rendkívül alacsony — 140—150 korona 100 kilónként — árak dacára a rosz csiraképesség miatt vevőre nem akadt. Lucernamag. Szép világos szinti vetőmag iránt e héten jobban érdeklődtek, mert a hét elején néhány nagyobb tételt vettek meg kivitelre. Apró szemű és rosz szinü árát olcsóbban aján­lották. Nagy érdeklődés mutatkozott takarmány répamagvak valamint bükkönymag iránt is. Ez utóbbi jegyzése egy kissé csökkent. Jegyzetek nyers áruért 100 kg.-ként Budapesten: Vöröshere 140—160 K, lucerna 92—110 korona, muhar 32—33 K, bükköny 25—26 korona, baltacím 32- 33 K, répamag impregnált 80 korona, nem impregnált 72 korona. W\ A Hajnal? A zalaegerszegi izraelit* fiatalság jjmárcius hó 21-ikén jótékonycélu estélyt rendez, melynek szemenszedett számokból álló nagyszabású pro­grammja egy orfeum keretében fogja a közöu­séget a szó igazi értelmében mulattatni. Az esté­lyen alkalmi újság jelenik meg: A Hajnal, mely­nek előfizetési felhívását itt közöljük: A Hajnal nem tyukszemirtó. A Hajnal nem patentkapocs. A Hajnal nem pezsgőmárka. Mi hát a Hajnal? A Hajnal újság. A Hajnal mi vagyunk. A Hajnal az ócska újságírás kitaposott útjait elhagyta és a lenyűgözött emberiség rabszolga­ságának járhatlan őserdejében uj csapásokat hasít, merész ösvényeket vág, miként a napot meg­ostromló kőszáli sas, vagy a tölgykirályt meg­őrlő féreg gyilkosa, a zöld harkály ... na hát, így! Mi a mély horkolásából ébredező hnzafiság hajnala vagyunk. Minden izében uj, modern újság. Hirdetéseink, melyeket ügyesen rejtüuk el a különböző rovatokban, formájától fogva, egészen nyomdaberendezésünkig, melyet soha nem fogunk megfizetni, minden tekintetben aj utakon járunk. Le a régi sablonokkal, le a régi bálványokkal! A Hajnal minden más lapot 36 órával meg­előzőleg jelenik meg. Tehát a 21-én megjelenő dísz-szám közölni fogja az összes 22-én történt eseményeket. A Hajnalnak több rovata lesz, mint az eddig ismert legnagyobb világlapnak. Szerkesztői üze­neteinkben előfizetőinknek ingyen adunk felvilá­gosítást az emberi ismeret minden ágára vonat­kozólag: irodalom, kutyaidomítás, közgazdaság, divat stb.-re nézve, miért is fölöslegessé válik a Pallas-lexikon, melynek áráért negyedévig járat­hatja kiki A H íjnait. A Times iskolába fog járni lapunkhoz. A Botfa-Herald azt irja a hajnalról, hogy „nocli­niedagewesenebbet még nem látott a világ." Ha lapunkhoz a papirt és időt nem ugy lo^jók, nem adhatnék A Hajnalt ilyen olcsón. A Hajnal pártoktól és kormánytól független, nem áll klikkek uralma alatt. Mi tiz koronának (még elfogadjuk a régi tiz koronást) készpénzben való lefizetéseért feldicsérünk vagy — megren­delés szerint — legyalázunk bármely személyt, pártot vagy intézményt, mert el vűoÍv a szabad­ság, egyenlőség, csekély haszon, nagy forgalom. Azért hát zászlónk alá sorakozzék, a ki a haladás barátja. Az éjszakának vége, derül már a hajnal. Fizessetek elő A Hajnalra, nem után, csak előre, hős magyarok. De mindenek fölött dísz-számot vegyetek. A ki vesz, annak lesz, a ki nem vesz, azt kiszörkesztjük a „Szégyeljók magukat a következők" rovatunkba éa kiderítjük róla, hogy az öregapja a kormányra szavazott. Csak előre fizessetek, hős magyarok, csak előre! Mert előfizetőinknek húsvétra rendkívül érté­kes meglepetéssel kedveskedünk. Most csak annyit árulunk el, hogy a felette elmés szer­kezetű dísztárgy minden művelt család asztala alatt elfér, sőt összehajtva mellényzsobben hor­dozható gyorstüzelő ágyút képez, mely egyszer­smind zenélő óra és gyermekkocsi egy személy­ben, Bátran állíthatjuk, hogy ennyit még egy napilap 6em mert ígérni. Előre fizessetek tehát hős magyarok, csak előre! A Hajnal előfizetési ára: tetszés szerint; bolti ára kétszer annyi lesz. A jótékony célra fordí­tandó előfizetést, melyet Breisach Sámuel ur el­fogad, hirlapilag fogjuk nyugtázni. A rózsa. (4) Drezda mellett Pliniszben van Európa leg­nagyobb kamélia bokra, mely 160 éves, 50 láb magas és minden évben átlag 40 ezer virág van rajta. Rózsát hord a katona sapkáján, a vőlegény mellén és a bálba menő leány keblén. A rózsás ajkak mosolyának sok kemény szív hódolt már meg. Rózsapir borítja a kis szende arcot, ha kedvese szerelemről beszél és válasz helyett egy rózsát — a szerelem jelképét — nyújt neki. Vannak rózsafüzérek, kik a sok templomba­járás és imádkozás következtében, mint Illés próféta, élve jutnak a meny országba. ők legalább ezt hiszik. Népdalaink majd mindegyike a rózsáról szól. Például: Rózsabokorban jöttem a világra, nem dajkált az édes anyám hiába . . . Nem anyától lettél, rózsafán termettél . . . Kalapomnál páro­sával a rózsa . . . Rózsa nélkül nem is fa a rózsa­fa .. . Kortesnótáinkban is előfordul a rózsa. Az alispán kalapomhoz rózsát tett . . . Most is ott van, hogy ha még el nem veszett ... 6 így tovább. Divatban volt a mult évben a rózsa és a méh cimü uj dal. A rózsa nagy szerepet játszik a heraldikában, a hol szigorúan ügyelnek arra is, hogy melyik­nek hány levele van. A régi zsidóknál is nagy becsben részesült a rózsa. A zsidó irodalomnak nem agy művelője emlékszik meg róla, mint a virágok királynéjá­ról. Nevezetesen Salamon király az általa irt „Énekek énoke" cimü örökbecsű munkájában, ennek 6. fejezetében a völgyekben nyiló rózsák­ról tesz említést s megjegyzi, hogy ezek becse­sebbek a hegyeken nyílóknál, mert a nap heve nem szívja annyira ki nedvüket. Ugyancsak ott emlékszik meg a kedvesről, a ki rózaaberkekben, rózsaligetekb«n sétál. Majd odább mondja, hogy a kedves a rózsás kertbe szállt le. Ez a mű 1036—978 közt, a mostani időszámítás előtt, tehát legalább is 2000 évvel ezelőtt Íródott. Salamon király egy másik munkájában a szép beszédes ajkakat a rózsához hasonlítja. Hoaea próféta, a ki Kr. e. 809-ben ólt, népé­ről azt mondja, hogy olyan, mint a rózsa, mely tövisek közt virít. Salamon király világhírű palotájának oszlopait rózsadiszítések ékesítették. Egy keleti fejedelem parancsot adott egykor kertészének, hogy kertjét különböző növényekkel ültesse be. Ez ültetett, a mit csak tudott. És mikor a fejedelem egy napon megtekintette a kertet, nem talált abban semmit, a mi figyelmét lebilincselte volna. Már-már parancsot adott az egésznek a kiirtására, mikor egy szál rózsát pillantott meg. Ez annyira megnyerte a tetszését, hogy nyomban kiengesztelődött. így beszéli ezt el a „Midras". A nők ajkát egy másik héber iró a rózsához hasonlítja, mely mézet rejt magában. Csakhogy végtelenül kár, hogy veszedelmes közelségben van tövises nyelvük. Ismerjük Hymen rózsaláncait, melyek néha könnyűek, néha pedig ólomsulylyal nehezednek vállainkra és loroakadással fenyegetnek, vagy az őrületbe visznek. Én valamennyi nó't rózsának tartom, azzal a megkülönböztetéssel, hogy vannak olyanok, kik­nek tövisei szúrósabbak; mig ellenben olyanok is vannak, kik a töviseket mézbe mártva éreztetik. El Muttavekil szultán nagyon kedvelte a rózsát és megszámlálhatatlan faját tenyésztette óriási palotájában. Kedvenc szójátéka volt: én vagyok a szultánok királya, a rózsa pedig a vi­rágok királynéja, illik tehát, hogy baratságot tartsunk. Dsaininak, az Oriena hires költőjének állí­tása szerint a kelet egy királyságában egykor oly törvény létezett, mely szerint az, a ki egy herczegnőnek rózsát ajándékozott, kívánhatott ajándékáért akármit. Azt azonban nem mondja a szellemes költö, hogy a herczegnő köteles volt e az ajándékozó kívánságát teljesíteni. Általános hit hogy minden rózsának van illata ; azonban Japánban tenyészik ogy faja a rózsá­nak, melynek szokatlan sűrű nyílásai miatt sok­virágu nevet adtak; ennek nino» illata. Ilyen nálunk a vörös futó rózsa, a zöld moha rózsa és a szomorú rózsa. Angliában, a yorki grófnak kertjében a rózsa­háboiuk óta, melyek 400 év előtt dúltak, ma ia tulnyomóak a fshér rózsák; a lancasteriekben pedig a pirosak.— Kircher Athanaz elbeszélése szerint Krisztina svéd királynő 1657-ben ham­vaiból költött ki egy rózsát légmentesen elzárt üvegben. De biz ez csak mese. Nemzeti büszkeséggel mondhatjuk el, hogy nincsen párja mesze földön rózsák dolgában a budapesti Margitszigetnek, mely minden junius­ban egész virágtenger, rózsák ocoánja sziromfo­kaival és hullámaival. A levelek zöldje kelle­mes mélység, a földszin vidáman ringó piros­fehér habtömeg. A szinek árnyalata ugyanaz, mint a napsütötte tenger azivárványjátékáé, a mint a kristályos barázdák megtörik a fehér vi­lágosságot. Tenger, a mely illatos, melynek a lehellete mézes és balzsamos; s a melynek szemlélése vidám húrokat rezegtet a azivben, lélekben. Nemrégiben olvastam, hogy a budapesti vá­rosligeti iparcsarnokban megtartott virág-kiálli­tás különlegességét egy uj rózsa képezte, mely Magyarországon magból neveltetett. E rózsa Emich Gusztáv lipótmozei kertjében látta meg a napvilágot és az annyira kedvelt éa keresett Teahybridekhaz tartozik. Szakadatlanul nyilik kora tavasztól késő őszig; virágai hasonlíthatat­lanul szépek, csakhogy szirmai merevek. Igen tartós, felnyílt állapotban több napig eltart a legforróbb napban is; teljes kinyílt állapotban po­rodáit nem mutatja, a mi sok szép rózsának csökkenti a hírnevét. Nezetes Loynti arab utazó által birt rózsa. E jámbor musulman Keletindia egy városában állítólag olyan rózsát látott, melynek sziromleve­lein fehér betűkkel e szavak voltak olvashatók: „Nincs más Isten csak Allah ós Mohamed ennek az apoatola. Abu Bekr nagyon igazságszerető, de Omán rágalmazó". Sőt, mint mondja, még a ki nem feslett bimbók ia, melyeket megnyitott, mind e feliratot viselték. Ez már igazán felekezeti rózaa volt, a milyent gyanús szem láthat. Különösnek tűnik föl, ha megemlítem, hogy európai hirü tudosok fáradoznak azon, hogy a rózsa alakjainak az összetartozását ós csoportolá­sát rendszerbe foglalják. Hogy az éghajlat és kezelés mennyire befo­lyásolja a rózsát, bizonyítja, hogy a Kínában tenyésző Bakszia rózsa, meiy szokatlanul tüskés, szikkadt hazájából a mi nyirkos levegőjű üveg­házunkba plántálva tűskétlenné, fegyverzetlenné válik. A különböző rózaafajok számát eddig nem tudták pontosan megállapítani, bár sokan fog­lalkoztak ezzel. A legnagyobb számot, 600-at Stendjl határozta meg. Rózsát találunk az egész földkerekségén. Több faja tenyészik nálunk ia, másuti is a vadonban. Ezek közül legiamerttebbek az ecetea,-pipacs, orvosi vagy tarka rózsa. Ausztrália némely szigetcsoportján kertkerité­sek gyanánt nevelik, mint nálunk a gledecsiát, vagy az akácot. Gyakran olvashattuk, hogy Karácsonyi Guidó gróf hazánkban rózsaieány erénydijat alapított. Ezt évenkint egy, minden tekintetben kifogás­talan erkölcsű, férjhez menendő leánynak szok­ták adományozni. — Az ilyen rózsalányok el­nyeréséért a fiatalságnak egész csapata kel ver­senyre egymással; s ugyancsak boldognak érzi magát, aki, mint győztes a rózsaleányt meghódít­ja. Nemcsak azért, mert rózsaleányt nyer, ha­nem mert össze vau kötve az úgynevezett „ner­vus nerum gerendarum" mai, a mi a mai szá­mító világban főszerepet játszik: egy osomó 100-as banknótával. Az erénydij ugyanis 2000 korona; a melyből a rózsaleány 1200 koronát kap, a 800 korona padig a kiházasitáai s a mu­latság költségeire jár. Ismétlem hogy én minden nőt rózsának tar­tok. Es élénken sajnálom, hogy nem rendelke­zem annyi rózsa fölött,, hogy szég olvasónőim mindegyikét egy rózsacsokorral lephetném meg. Kardos Sámuel.

Next

/
Thumbnails
Contents