Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-08 / 2. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 január 8. 2. szám. Előfizetési dl] ligész évre Fél évre . 10 K — f. 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér ZALAMEGY Hirdetések : Megállapodás szeriül. _ Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Választások előtt. Az országgyűlést feloszlatta a király; a nagyságos urak elszéledtek az országban, hogy hirdessék az igét. Természetesen mindegyik a maga igéit. És elkezdődik az a verseny, amelyben nekünk, szavazó polgároknak kell eldöntenünk: kinek legyen igazsága. Válságos idők szele fuj; ugy lehet, nagy viharok, nagy megpróbáltatások előtt állunk. A nemzetnek a ránk következő választások alatt tanúsítandó magatartásra hosszú idők politikai irányát szabhatja meg; rombolhat, vagy alkothat; békét hozhat, vagy harcokat szülhet. Minden meggondolatlan szavazat, oktalan szó megboszulhatja magát s azok, akik a tüzcsóvákat hajigálják a házereszekre, akkora felelősséget vehetnek magukra, hogy összeroskadnak alatta." A politikai kérdésekkel való foglalkozás ezekben a napokban kötelesség. Most mi szabunk magunknak törvényt, amikor afelett határozunk: kinek a kezébe adjuk a törvényhozási hatalmat. Ezt a jogot meggondolatlanul gyakorolni, érdekeknek feláldozni, hangzatos szavakért a józan megfontolást félrelökni bűu. Döntsön az elv, a hazafias meggyőződés: ne a terrorizálás, a szenvedély és a személyes tekintet. Fájdalom, előre látható, hogy az eljövendő mérkőzés nem az elvek harca lesz. A mai politikai helyzet nem olyan jelben született, hogy a választások zajából elő ne törjön a hatalmi tülekedés, a személyes gyűlölködés. Élére van állítva a személyi kérdés ugy, hogy talán éppen az lesz a döntő momentum. Magyarország nagy nemzeti és gazdasági érdekei pedig háttérbe szorulnak s a paragrafusos politikából, a személyes sérelmekből származó gyanúsítás, a hatalmi kérdés, a közjogi aggodalmak képezik a közélet tengelyét. Legelső sorban áll az a vád, hogy a kormány a kisebbséget ugy meg akarja házszabályozni, hogy akarata előtt ne legyen gát, hogy a Bécsből diktált parancsokat feltétlenül végrehajthassa, hogy annyi katonát és adót szedhessen, amennyit akar. Es ez a vád hatásos. A nép is megérti, mert katonáról és adóról van szó. El is hiszi, hogy az urak ki akarják vetkőztetni jogaiból és vagyonából. Ez a hit nálunk meglehetősen gyökeret vert. Nem is uj dolog, most csak uj formábanjelenik meg. Kísértett Tisza" Kálmán alatt, Bánffy alatt, sőt, választások idején minden kormány alatt. A nép hitébe annyira belevette magát ez a bizalmatlanság, hogy azt onnét kiirtani is alig lehetne. A korteskedés pedig még erősítgeti is. Ennek az lesz a gyümölcse, hogy a nép feltétlenül bizalmatlan lesz minden időben a többség iránt. Ha Kossuth Ferenc lenne a miniszterelnök, akkor éppen olyan könynyen el lehetne vele hitetni, hogy a kormány nem a javát akarja, mint ha gróf Zichy Aladár ülne a bársonyszékben. Elhiszi azt, hogy céltudatos nemzetgyilkoló politikára is vállalkoznék magyar ember; elhiszi azt, hogy amit Bécsben parancsolnak, azt a magyar kormány siet azonnal teljesíteni és elhiszi azt, hogy többséget mindeu aljasságra, minden hazaárulásra, országrontásra lehet kapni. Ez a könnyelmű korteskedés, a nagyhangú frázisok, a hon mentő akciók gyümölcse. A hatalmon lévők bécsi lakájok, a többség tagjai megvásárolt szolgahad mindenféleképpen, akár liberális, akár 48-as, akár néppárti többség lesz. a kormány és a többség tehát lakájpolitikát csinál, a választók pedig korrumpált banda, amely beadja a derekát a hatalomnak. Ezt hirdetik és «zt vallják a saját nemzetükről a nagy magyarok! Most következik tehát a korrupt tömeg szereplése. Most látszik meg, ki az igaz magyar. Aki nem hiszi el, hogy a házszabályok megsértése aláássa az alkotmányt, aki nem vallja azt, hogy a királyi hitlevelet foszlányokra tépi az ex-lex választás; aki nem hiszi azt, hogy az országgyűlési többség pénzen vett s egy honatyánk közbeszólása szerint, abrakos tarisznyából táplált szolgahad, aki a szólásszabadságot nem a technikázás korlátlanságában keresi, hát az egyszerűen hazaáruló, bérenc, rabszolga, husosfazékleső stréber. Igy és ezen jelszavak alatt fogjuk megvívni a mostani alkotmányos harcot. Bármennyire fontos azonban ránk nézve a mai politikai helözetből való kibontakozás, alkotmányunk történetében mégis csak egy kis epizód az egész torzsalkodás. Akármilyen nagy hangon hirdetik, hogy veszélyben az alkotmány, a farkast kiáltók vészjelzését nem kell komolyan venni. A magyar alkotmány sorsa nem házszabály paragrafusokon fordul meg. A mi alkotmányunk ezer éves történelmünk talaján fejlődött ki; az alkotmányos érzület együtt született meg a nemzeti öntudattal ; a magyar nemzet lelkének letörölhetetlen karaktere. Nem ajándékozott, nem ráruházott tulajdonság, hanem el nem választható, le nem törölhető jelleg; multunk vállozatos eseményeiből leszürődött gondolkodásmód, amely csak az alkotmányosság formájábau nyilvánulhat meg b ennek formáiban él. Az uralkodók jóvoltából, vagy a változott idők által teremtett kényszerhelyzetből született alkotmányok a politikai élet viharai között összeroppanhatnak ; a parlamentarizmus torzalakká változhatik ott, ahol annak gyökerei nem a népben vannak. Ha olyan hangok hallatszanak is, a melyek a magyar parlamentarizmus sülyedése miatt az alkotmányt féltik, ennek csak az az oka, hogy a mi parlamentünk idegen példák után halad, az ajándékozott alkotmány kinövéseit szedi magára. Lehetnek kóros elváltozások, ferdeségek, sőt bizonyos körülmények között a közóhajjal is ellenkezhetik, mégsem szolgálhat a nép megrontására, ha a népből fakadt. A parlamentarizmus zavarokon, betegsége ken mehet keresztül; egy-egy szerve túlteng. a másik elsatnyul, de mindez nem ölheti meg. A magyar alkotmány nem a pártoké, nem a kiváltságos hazafiaké, hanem a nemzeté. Eleinké épúgy, mint utódainké. De az alkotmányosság nem volt betű, hanem élő szervezet. Aki a betűt védi, még nem tesz bizonyságot a legalkotmányosabb érzületről. Akárhogyan dőljön el a nagy harc, az bizonyos, hogy a magyar alkotmányt a házszabályok sem megdönteni, sem veszedelmes időkben megvédeni nem fogják. Ha Rákóczy, Széchenyi, Kossuth. Deák a magas menyországból látják ezt a tülekedést, vajon hogyan gondolkodhatnak a politikai kérdésről ? Rákóczy vitézsége, Széchenyi tettereje, Kossuth lánglelke, Deák bölcsessége bele tudnának-e nyugodni abba, hogy formasértések körüli harcban gyölölje meg egyik magyar a másikat? Pedig ebben a formasértésben merül ki ma az egész mozgalom programmja, a koalíció, a fegyverbarátság s a nemzeti érzület. Mai számunk 10 oldaL