Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-17 / 29. szám

1904. augusztus 327. »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 3 gi szokásukat s egymás ellen törtek. E közben a leány vasvillát fogott s fivére felé szúrt vele de olyan szerencsétlenül, hogy a vasvilla a fiúnak az arcában megakadt, csak nehezen lehetett a fiu arcából a villát eltávolítani. Majd hogy ki nem szúrta a osintalan leány a fiúnak a szemét. Kitett és visszalopott gyermek. "Válópert folytat egy helybeli iparos a feleségével már jó ideje. Az asszony eltávozásakor magával vitte 2 éves kis fiucskájukat, kit az apa hiába reklamált meg az anyjától. A minap, a hogy emberünk hazament, ott találta szőke hajú fiacskáját a lakáson. Nagy volt az öröm, mely azonban nem tartott sokáig, mert egyik reggelen az anya ismét eljött a kis fiúért ós visszalopta magának. Késelő amazon. Bizsók Gyula helybeli lakóst gyöngéd érzelmek fűzték Horvát Pepi hajadonhoz. A szerelmesek közé azonban üszköt dobott a féltékenység; s amint a legény egyik este e miatt szemrehányásokat tett a leánynak a piacon, összevesztek s alaposan elagyabugyálták egymást. E közben Horvát Pepi kést rántott elő s a legénybe akarta mártani, amit a járó kelők akadályoztak meg, elvévén a harcias amazontól az élesre fent kést. 0rV08Í körökben már rég ismert tény, hogy a Ferenc József keserűvíz valamennyi hasonló vizet tartós hashajtó hatása és említésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban is tetemesen felülmúlja. Kérjünk határozottan Ferenc József keserű vizet. A szökött katona. Megírtuk mult számunkban, hogy Pap István huszár megszökött a helybeli huszár laktanyából, ós valószínű, hogy a város körül osatangol, de elfogni nem tudják. Mint vasmegyéből kapjuk most a hírt, a legény haza szökött falujába, a Sághegy mellé, de ott nem volt maradása, nem érezte magát biztonságba s az életet magától elakarta dobni. Egy őrizetlen pillanatban borotvával elvágta a nyakát. A mondurt többet nehezen húzza föl már Pap István, ki most közelebb áll a mennyei, mint a földi ármádiához. Kabát tolvaj. Szép, szürke felöltője volt dr. Rohn Ignác dobronaki körorvosnak. Meglátta ezt Bertalan István molnárii legény és szerette volna magának megszerezni. Mialatt az orvos betegei látogatásán volt, belopódzott ennek a lakásába s a kabátot ellopta. Károsult panaszára megindította a csendőrség a kutatást és sikerült is a kabát tolvajt elcsípni, mielőtt értékesíteni tudta volna. Az idei vadállomány. A vármegye minden részéből vesszük az örvendetes jelentéseket, hogy a vadállomány nagy, mivel a korai és enyhe tavasz kedvezett a foglyok éa fácánok költésének ós a nyulak fiadzásának. A fiatal foglyok rendkívül erősek és máris vannak olyan csapatok, a melyek majdnem anyányiak. A tojás megőrzése. Egy hágai kereskedő a tojásnak hosszabb időre való eltartását célzó eljárásra szabadalmat kórt. Az eljárás abban áll, hogy a tisztára mosott tojásokat oldott zselatinba mártja, azután — ha a zselatin a tojáshéjon megszáradt — azok felületét zománclakkal vonja be, ami meggátolja, hogy nedvesség, illetve levegő juthasson a tojáshoz. Gabona lopás. Oszvatics Sándor szécsíszigeti molnár gabnájának java részét egyik különálló szobájában tartogatta. Tamberger Ferenc ugyanottani lakós megsejdítette ezt s elhatározta, hogy megvámolja. Egyik sötét éjszakán sikerült neki a szobába jutni, a honnan 20 kgr. búzát s 60 kgr. rozsot zsákba rakva ellopott. Oszvatics panaszára a csendőrség megindította a nyomozást ós csakhamar kézrekerítette a tolvajt, a kit aztán átadtak a büntető bíróságnak. Elgázolás. Sokszor tettük már szóvá a városunkban elharapódzott azt a rosz szokást, hogy az utoákon keresztül-kasul olyan őrült sebességgel hajtanak, hogy alig lehet előlük menekülni. Azonban, ugylátszik szavunk kiáltó szó volt a a pusztában. A rosz szokást tovább űzik s nincs a ki megfékezné. A minap Fercsel István helybeli fuvaros szintén hódolt ennek a sportnak és H mint keresztül nyargalt az utcán Csiszár Lajos nejét elgázolta. A megsérült asszonyt gyógykezelés alá vették, Fercsel ellen pedig megtették a bünfenyítő feljelentést. A lipiki jódtartalmú hőforrást eddig 1427 fürdővendég látogatta. Lopás. Gáspár Géza olai borbély üzletébe ismeretlen tettes behatolt s onnan a nyitva hagyott szekrényből 4 K 90 f készpénzt ós több darab kendőt ellopott. A rendőrség káros panasza folytán megindította a nyomozást, azonban eddig eredményre nem jutott. Állategészségügy. A földmivelésügyi minisztériumhoz beérkezett hivatalos adatok szerint vármegyénk területén 1 községben takonykór és bőrféreg, 1 községben ragadós száj és köröm fájás, 15 községben ivarszervi hólyagos kiütés, 1 községben rühkór, 38 községben sertésorbáno és 66 községben sertésvész volt. Uj zeneművek. »Fonódal« hegedűre zongorakísérettel, irta Drenzl Oszkár. A modern hegedűirodalom ugy látszik, csak mennyiségben mutat nagymérvű gyarapodást, de minőségileg nagyon kicsiny azoknak a műveknek a száma, a melyeket egyenrangba lehet helyezni. Egy Vienxtcmps, Ureniawsk, Sarasate stb. hálás hegedűdarabjaival Dienzl Fonódala, amely előnyösen válik ki a mostan megjelenő sok selejtes mű közül, elevenen mozgó rithmussal hiven utánozza a rokka pörgését anélkül, hogy az monotonná váina. A bájos kompoziciót mind ez ideig nagy sikerrel játszották: Koczián, Gejjer Stefi és a brassói származású Maicher Rezső. (Ára 2 K.) — »Lesoldienx« szerzette: Urber Károly, Mária. A mű fantáziaszerű rhapszodikus feldolgozása, mintha már sejtetné a közelgő végét a korán elhunyt nagy zeneszerzőnek. Mintha búcsúzni akarna a világtól, olyan fájdalmas motívumot, csendet megnevez mind jártasmű bevezető ütemeiben. Technikai szempontból is nagyon hálás és a mű s igy helyesen cselekedett a Rózsavölgyi cég hogy a művet újból kiadta. (Ára 1 K 50 f.) — »Magyar ábránd« zongorára szerzette Polonyi Elemér. Magyar népdal motivumok Brilhaus feldolgozása ez, a melynek minden egyes üteme elárulja, hogy szerzője ismeri a zongorajátszás technikájának minden csinját-binját, szóval tudja, mint kell egy korrekt zongora tételt megirni, hornpoziciót, (melynek ára 3 K.) Tomka István zenedei igazgatónak ajánlotta a szerző. — A fenti zeneművek Rózsavölgyi és Társa cs. ós kir. udv. zeneműkereskedós kiadványai. Nyári vasúti menetrendünk május 1-től: Zalaegerszegre érkezik a) Bobáról 8 ó. 39 p. reggel, 5 ó. 45 p. délután, 9 ó. 47 p. este; b) Csáktornyáról 9 ó. 15 p. reggel, 8 ó. 24 p. este; Zalaegerszegről indul a) Bobára 5 ó. 54 p. reggel, 9 ó. 29 p. délelőtt, 4 ó. 12 p. délután; b) Csáktornyára 4 ó. 59 p. reggel, 5 ó. 50 p. délután. Helyi közlekedés Zalaegerszeg és Szentiván között. Zalaegerszegről indul Szentivánra 6 ó. 10 p. reggel, 11 ó. 54 p. délelőtt, 2 ó. 33 p. délután, 5 ó. 09 p. délután, 9 órakor este. Zalaegerszegre érkezik Szántivánról 7 ó. 57 p. reggel, 2 ó. 01 p. délután, 4 ó. 48 p. délután, 7 ó. 52 perckor este. Zalaszentivánról indul Nagykanizsa felé: 6 ó. 47 p. reggel, 12 ó. 40 p. délután, 3 ó. 55 p. délután, 6 ó. 03 p. délután (vegyes vonat), 9 ó. 54 p. este (gyorsvonat), 2 ó. 21 p. éjjel. Zálaszentieánról indul Szombathely felé: 5 ó. 16 p. reggel (gyors vonat), 7 ó. 24 p. reggel, 1 ó. 29 p. délután (gyorsvonat), 3 ó. 13 p. délután, 7 ó. 20 p. este (vegyesvonat), 2 ó. 17 p. éjjel. Csarnok. Barátságból. Veérné: beszédesszemü, kellemes formájú asszony olyan, akiről már ezerszer megírták, hogy „Balzac-korú." Kiváló erénye, hogy nem öltözködik ízléstelenül, éa hogy telivér fővárosi asszony létére, ötletesen le tudja mosolyogni a kis vidéki várost, ahova a férje — ügyvéd — néhány évvel ezelőtt telepedett le. Bató: bírósági jegyző. Külseje, megjelenése nem több a főváros körútjának a tucat-alakjainál, ám a vidéki városkában mégsem marad hatás nélkül a ragiónja. Nem tombol benne a szellemesség, de az alatt a néhány év alatt, a mig fővárosi bíróságban dolgozott, ragadt rá egy kis méz a zsurokról. Boldog, hogy eleven pesti asszonyra akadt és még boldogabb, hogy Veérné nem néz ugy keresztül rajta, mini, a többi, udvarolni akaró ficsuron. Malayné: az alügyésznek a felesége. Elég kedves és elég esetlen kis teremtés. Az élete nem épp csupa gyönyör, mert a férje azon a címen, hogy sok a hivatalos dolga, örökkön idegen feleségek körül lebzsel. Az asszonykát - sajátságos — az a lemondó, gyerekesen fájdalmas tekintet teszi bájossá. Rövid néhány hónap alatt összebarátkoztak Veérnével, amin a városka, ugy befe'é mosolyog, hogy: a mindig szikrázó nap meilől soha sem marad el a pislákoló kis ceillagocska. I. Veérné-. Tudja, hogy csalódtam magában? Bató: Természetesen; kellemesen? Veérné: Ezért az önhittségért megérdemelné, hogy nemmel feleljek. Bató: Minthogy pedig a nagyságos asszony elvből ellensége a . . . a ... az igazság eltagadásának, tehát igennel felel. Veérné: Ugy vanl Maga valósággal tanulmány volt előttem . . . Bató: És pedig? Veérné: És pedig figyeltem, miképp változik át a nagyvárosi ur parlagi gavallérrá néhány hónap alatt. Bató: Bocsánat, már egy éve . . . Veérné: No, jó, hát egy éve . . . Bató: Azt akarom mondani, hogy már egy éve vagyok engedelmes szolgája és ma tudtam eleddig elérni a legnagyobb »eredményt«, hogy »kellemesen csalódott« bennem, hogy nem veszek magamra fekete ruha melló vadászkalapot és sárga cipőt, hogy nem hordok zöldalapu piros és kék pöttyös nyakkendőt, szóval, hogy nem lett belőlem »parlagi gavallér.* Veérné: És ez az elismerés önnek semmi? Bató: Abban a nagy hullámban, amit várok, ez az elismerés egy parányi kis cseppecske. Veérné: Ez szép, novellába való mondat volt. Bató: Igazán nincs oka a gúnyolódásra . . . Veérné: Ön ezt az ón második elismerésemet sem értékeli érdeme szerint . . . Bató: Most én mondhatnám, hogy ez a szó: » értékelnie, szép ós novellisztikus . . . Ám az eredmény mégis az, hogy ón pont ott vagyok most, ahol egy esztendővel ezelőtt voltam. Veérné: Misztikus beszéd . . . Bató: Nem az! Ön erőszakkal annak látja. Tudja, hogy ninos más gondolatom, mint ön, tudja, hogy az én életem ön csak ön körül folyik, tudja, hogy . . . Veérné: Tudom, tudom, tudom, könyv nélkül tudom; ha nem csalódom száznegyvenhetedszer hallom ezt . . . Bató: Szívtelen . . . Veérné: Sőt! . . . Végre is komolyan beszélek magával. Nem azért, mert megérdemli, hanem azért, mert ma jó a kedvem. Bató: Remélhetek? Veérné: Nem ! Bató: És ez az ön jó kedve? Veérné: Ez! Értsük meg egymást. Azaz: ón értem önt . . . Nem valami csodálatra méltó dolog, hogy maga a fővárosi élete után rettegett előre ettől az idevaló tompaságtól. Értem ezt ós meg is boosájtom. Azt még könnyebben fel lehet fogni, hogy jól esett önnek itt olyan valakit találnia, akivel pesti emberekről, színházakról, szóval: mindenről beszélgethet, ami pesti. Nos: itt voltam én I De azt már nem értem, miért lovagolta be magát abba, hogy szerelmes belém? Okvetlenül kellett az? Azaz persze, hogy kellett! Mert önnél, önöknél ez olyanféle életszükséglet, mint a jó szivar . . . Hát miért épp én? . . . Bató: Higyje el . . . Veérné: Elhiszek mindent ós nem hiszek semmit . . . Nézze mondok valamit. Ha magának mindenképp szükséges valaki, akinek udvarol, nézze . . . nézze ... itt van Malayné . . . Mennyivel több lehet ott a reménye. Én osak élek valahogy a férjemmel, ő sehogyan. Még jól is esnék a kicsikének . . . Mit gondol? . . . Bató: Malayné? Veérné: Az — Bató: Soha! II. Egy hónappal később. Veérné: Napok óta alig látlak. Malayné: Édesem, a háztartás . . .