Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-25 / 39. szám

6 > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1904. szeptember 4. műveltség, ugyanaz-e a tudással és tapasztalattal, vagy nem a tudásban, hanem a lélek nemesebb tulajdonságainak érvényesülésében, a gondolkodásmód nemességében rejlik-e a műveltség, nagyon vitás. Az én nézetem az, hogy a tudós ember még nem művelt ember. Ha valaki azt állítja, hogy nyelvismeret nélkül magyar ember igazi tudós nem lehet, ínég talán igazat adok neki; de hogy a műveltség alfája a nyelvismeret legyen, ezt már tagadom. De nem arról akarok most beszélni, hogy tudunk-e idegen nyelveket, vagy nem; hanem azt akarom bizonyítgatni, hogy nem tudunk magyarul, sőt nem is akarunk tudni. A magyar nyelv éppen annyi viszontagságon ment keresztül, mint a magyar nemzet. Tudósaink sok kötetet irtak össze arról, hogy a nomád nép vándorlásai közben hol került a török-tatár törzsek szomszédságába, akiktől kölcsön vett egy csomó szót, többnyire a földművelési eszközök, termények és gyümölcsök neveit. Ősi háztartási eszközeink, ruhadarabjaink neve török-tatár eredetű. Azután következett a finn-ugor befolyás. Vagy megfordítva. A sorrend csak tudományos értékű. Egyik tudós kardoskodik a finn-ugor eredet mellett, a másik nem hisz neki. Abban azonban kénytelenek megegyezni, hogy nyelvünk a honfoglalás idején már nem lehetett oly ős tiszta, mint a mesebeli Dontumogériában, vagy Etelközben volt. A honfoglalás után kezdődött a szláv befolyás. A sátorlakó nép házat épített, uj életmódot kezdett. A változott viszonyokból folyó uj szükségletek megjelölésére nem voltak szavai. Kölcsön vette tehát attól, akitől az uj életmódot, uj foglalkozást tanulta. Az idegen szavakat átgyúrta a saját nyelvének járása szerint g idővel az eredeti és átvett szó már alig hasonlított egymáshoz. Későbbi századokban a latin nyelv befolyása alá kerültünk. A tudománynak, a törvénynek latin volt a nyelve s a tudás terjedésével az elvont fogalmak jelölésére latin szókat használtak a mindennapi életben is. Elterjedt az úgynevezett culináris latinság. Az asszonyok s a klassikusok nyelvét nem tökéletesen biró férfiak éltek vele. A latin nyelv nem olyan puha, mint a szláv. Nem lehetett az egyes szavakat a magyar idioma szerint átalakítani. Amíg az átalakított száv szavak a magyar nyelv valóságos tulajdonaivá váltak, a latin kifejezések idegenek maradtak örökre. Igy beszélt azután a műveltebb magyar ember egy csodálatos kevert nyelvet, amely se magyar nem volt, se latin nem volt; a paraszt meg sem értette. A klassikus latin kifejezések mellett születtek olyan csodabogarak, hogy Cicero megfordult volna a sírjában, ha meghallja. A római embernek nem volt kulacsa, koppantója, pipaszurkálója, nem is volt rá szava. De a magyar ur mindenáron latinul akart beszélni. Csinált uj szavakat. Mikor a tudós fők, a magyar nyelv szépségeiért lelkesülő férfiak kezdték belátni, hogy a nemzeti nyelv »pallérozatlan< s elvész az idegen salakban, akkor már nemcsak szláv és latin, hanem német elem is volt benne elég. Főuraink a 18-ik században elnémetesedtek. Mária Terézia, II. József, II. Lipót udvaraiban hajporos copfot viseltek s a 19-ik század hajnala már teljesen német arisztokráciát talált. Ferenc és V. Ferdinánd idejében élt főrangú nemzedék nem tudott egy szót sem magyarul s ennek a germanizációnak nyomait még napjainkban is érezhetjük. Az emberi gyarlóság hozza magával, hogy mindenki a hatalmasabbat, a gazdagot igyekszik utánozni. A német arisztokrácia nagy tábort vonzott maga köré a nagyobb birtokú nemességből, amellyel rokonságban, szomszédságban állott. Ezek is elnémetesedtek. Ezekről azután ragadt a germanizmus a kisebb nemességre. Százféle egyéb utja is volt a német szellem és nyelv terjedésének, amelynek hatása nem annyira uj szavak átvételében, mint inkább a magyaros szófüzés, mondatszerkezet megváltoztatásában, megrontásában nyilvánult. Mikor már alaposan ki volt forgatva az ősi nyelv a maga eredetiségéből, akkor elkezdték javítani, megújítani. A nyelvújítás nagy mestere, Kazinczy Ferenc nyomában egész hadsereg taposott, amely azonban nem volt elég tudással és érzékkel vértezve, hogy a nyelvújítást a magyar nyelv szellemében vigye keresztül. Latin és germán befolyás alatt állott az újítók egy része is. Még mindig nem értette meg azt az igazságot, hogy vissza kell térni a néphez, annak a szájáról kell ellesni az eredeti magyar nyelvet, mert csak az őrizhette meg a maga tisztaságában. Többre becsülték a gyártott szavakat, mint a paraszt kifejezéseit. És garmadaszám született az uj szó, amelyet mohón kapkodott el a magyarosodni kivánó társadalom. Ilyen fejlemények után természetesen nem lehet azt vitatni, hogy a mi nyelvünk tökéletes és tiszta. De egyik élő nyelv sem az. Tisztaság dolgában sem az angol, sem a francia nem vitatkozhatik az elsőbbségért. Van ott is keverék bőven. Csakhogy ezek ugy átgyúrják az idegen szót, hogy az édes mamája sem ismer rá. Még a tulajdonneveket is a saját gusztusuk szerint mondják ki. Nem sokat törődnek vele, hogyan hívják az illető urat otthon. Minden szó francia szóvá válik, amint átmegy a közhasználatba. Mi azonban sokkal nagyobb gondot fordítunk arra, hogy az idegen szót tisztán ejtsük ki, mint arra, hogy csak tiszta magyar szót mondjunk ki. A nép nem igy cselekszik. Az már, ahol lehet magyarosít, az ur azonban kineveti érte. Pedig Franciaországban, Angliában a legtudósabb ember is megteszi, amit nálunk a paraszt művel az idegen szókkal. Hogyan magyarosít a nép? Ha egyebet nem tesz, egy-egy magánhangzóval, vagy egész szótaggal is megtoldja az idegen szót, hogy magyarosabb legyen a hangzása. S abból a szóból magyar szó lesz idővel. A tulajdonnevekkel is igy bánik el. Jókai a franciáknak Zsoké. A francia etimologikus Írásmódja szerint olvas és az idegen szavakat is eszerint ejti ki. A magyar a fonetikus átgyúrás felé hajlik. íme egy-két példa. Egy hosszú sor szekér ballagott az országúton üresen. A béresek beszélgetve mentek a szekerek mellett. Szóba álltam velük. — Kinek az emberei kentek ? — A cifrabot uraságé. — Honnét jönnek ? — A Fáj Istóknak vittünk búzát. A cifrabot uraságnak a valóságos neve Zitterbarth, a Fáj Istók pedig nem más, mint Feigelstock gabonakereskedő. És a buta parasztot kinevetik. Pedig mennyire okosan teszi, hogy nem töri a nyelvét olyan szavak kimondásáért, a melyekre nyelve alig képes, a fülének pedig kellemetlen. Csak ugy tesz, mint a francia akadémikus. A lendvai paraszt ember egy jeles birónak a nevét sohasem tudta megtanulni. Csak nadrágszíj birónak hívta. A falusi nép a németnevű embert okvetlenül elkereszteli. A falusi zsidóknak a régi időben csúfnevet adott, mert nem tudta a tisztes nevét kimondani. Nem csúfságból tette, mert a magyar paraszt komolyabb természet. De a melléknév osztogatás szokása is, meg az idegen szóval nem szeret vesződni. (Folytatjuk.) Hivatalos-rovat. i. Közhírré teszem, hogy az 1904/905-ik évi fegyver adó kivetési lajstrom az 1883. évi 23. t.-c. 17. § a értelmében a városi adóhivatalnál 8 napon át, vagyis t". é. szeptember hó 22—30 ig közszemlére kitétetett, a hol is a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető. II. Zalavármegye alispánja 1904. julius 25 én kelt 13752/ni. 904 sz. rendeletének 5. pontja, illetőleg a fegyvertartási engedélyről szóló 12410/1881 jk. 113 sz. megyei szabályrendelet l-ső pontja értelmében felhívom azon zalaegerszegi lakósokat, akik serétes, golyós puskák, pisztolyok, forgó pisztolyok s külömböző flóbert rendszerű puskák és pisztolyok s lövésre alkalmas botpuskákat tartanak, hogyha még eddig fegyvertartási engedélyük nem volna, ezen engedély elnyerésére vonatkozó kérvényeiket Zalavármegye alispánjához cimezve, Zalaegerszeg r. t. város tanácsánál a hirdetmény kibocsátásától számított 15 nap alatt annál inkább benyújtsák, mert ellen esetben ellenük az 1883. 23 t.-c. és a hivatkozott megyei szabályrendelet 5§. értelmében fegyverük elkobzásával 2 koronától 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, súlyosabb esetekben pedig 2 koronától 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és 5 napig terjedhető j elzárással büntettetnek. A fent hivatkozott alispáni rendelet b) pontja értelmében kiskorúak csak atyai hatalmat gyakorló atyjuk illetőleg gyámjuk folyamodása alapján nyerhetnek fegyvertartási engedélyt. III. Közhírré teszem, hogy a kir. pénzügy igazgatóság által 45468/V.904. szára alatt kiadott adótárgy változási jegyzék előre lett kihirdetés után a városi adóhivatalnál 15 napon át vagyis f. évi szeptember hó 15-től 29-ig bezárólag közszemlére kitétetett, ahol is a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető. Zalaegerszeg 1901 szeptenber 19 én Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. Várhidy Lajos polgármester. H i r e k. Püspöki látogatás. Gyurátz Ferenc, a dunántuli ág. h. ev. egyházkerület püspöke kőrútjában e hó 17-én Puszta-Szent-Lászlóra érkezett. A püspököt a baki állomáson ifj. Dr. Tarányi Ferenc, Bubb Károly felügyelő és Bakó Gyula fogadták s bandériummái kisérték Puszta-SzentLászlóra. A püspök kíséretében voltak Dr. Berzsenyi Jenő egyházmegyei felügyelő ós Varga Gyula kemenesaljai esperes, Takács Ferenc dukai földbirtokos és az egyházmegye papságának több tagja. A pusztaszentlásrlói lelkészlaknál Szabó Lajos lelkész a presbitérium élen fogadta a magas vendéget. Az utcán az iskolás gyermekek álltak sorfalat s a hivek nagy csoportja gyűlt egybe. A főpásztor Dr. Tarányi Ferenc vendége volt. A püspök tiszteletére adott vacsorán a kiséret tagjain kivül részt vettek Farkas József orsz. képviselő és Schmidt István pusztamagyarodi plébános. 18-án PuszU-Szent-Lászlóra érkeztek: Hertelendy Ferenc főispán, Lányi Kálmán kir, főmérnök, Odor Géza kir. pénzügyigazgató, Mayer István novai főszolgabíró, Petrik Gyula felügyelő. Délelőtt isteni tisztelet volt, amelyen a püspök felszentelte a pusztaszentlászlói ág. h. ev. egyházközségének restaurált templomát. Az ünnepélyt gyűlés követte, amelyen Szabó Lajos lelkész az egyházközség gondosan megirt történetét olvasta fel. Gyűlés után ebéd volt, amelyen az első felköszöntőt Gyurátz Ferenc püspök mondta O felségére a királyra, Hertelendy Ferenc főispán a püspököt éltette, amit a főpásztor szintén felköszöntővel viszonzott. Varga Gyula esperes Farkas JózBef képviselőt köszöntötte fel 8 Dr Tarányi Ferenc lelkesedést keltő szép beszédben éltette a hazát. Csertán Károly alispán, Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő, Thassy Kajos zalaegerszegi főszolgabíró a megjelenésben akadályozva lévén levélben üdvözölték a püspököt, aki másnap további körútjára indult. 19-én a bollahidai leáuy egyházat látogatta meg a püspök. A a hitközség tőle telhető fénnyel igyekezett fogadni szoretett főpásztorát. Zágorhidától a bollahidai tanítói lakig lovasbandérium kisérte, amelyet Bezerédj István novai körjegyző szervezett. A püspök megérkekezéaét mozsárlövések jelezték. Az iskolaház ajtajában Németh Vilmos tanitó mondott üdvözlő beszédet. Ezután a hivek az iskolatereinbe gyűltek össze, ahol a püspök szép beszédet intézett a gyülekezethez. Az istentisztelet után közgyűlés volt, amelyen Gyurátz Ferenc püspök és Dr. Berzsenyi Jenő egyházmegyei felügyelő elnököltek. A bollahidai ev. leányegyház történek felolvasása után következőit az egyházvizsgálat, amely alkalommal a főpásztor buzdította hiveit, hogy az Isten dicsőségére iparkodjanak mielőbb templomot építeni. A püspök az iskola előtt sorfalat képező iskolás gyermekeket, fehérbe öltözött kis leányokat vallásos intelmekkel bocsátotta haza a szülői házba. Az ünnepélyt társasebéd követte. A püspök d. u. 4 órakor hagyta el a községet az összegyűlt sokaság lelkes éljenzésével és bandériummal kisérve. Uj bárók. O felsége a király gelsei Guttmann Ödön, Vilmos, László és Aladár nagyiparosoknak és nagybirtokosoknak az örökös magyar bárói méltóságot adományozta „gelsei és belisczei" előnévvel. A gelsei Guttmannokról a fővárosi sajtó is a legnagyobb elismeréssel beszél. Azt írják, hogy a fönti hir, ámbár csak m ost lett hivatalosan is igazolva, már hetek óta nem volt újság. A sajtóban ós a társaságban már hetek óta beszéltek róla. Csodálni való azonban az előzetes