Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-04 / 36. szám

1904. szeptember 4. »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« 3 mokat, az állami egyenes és egyéb kincstári tartozások kezelése körül segéd szolgálatot végez, azoknak pontos ellátására és behajtására vonatkozólag ellenőrzi ezen adóknak kivetését, előírását, könyvelését, nyilvántartását, beszedését, biztosítását, behajtását stb. Iiue a járási számvevő teendői röviden egy befoglalva és ezek után joggal mondhatjuk, hogy e reform elé méltán a legszebb reményekkel néz az ország. A zalaegerszegi uj zsidó templom felavatása. A zalaegerszegi izr. hitközség szeptember 1-én adta át rendeltetésének az Isten dicsőségére épített uj templomát. Az ünnepségek leírása előtt magáról a templomról akarunk megemlékezni. A monumentális épület kívülről és belülről egyaránt impozáns benyomást gyakorol a nézőre. Külső pompája, szép vonalai, Ízléses tagozata jól érvényesülnek a fallal és rácskerítéssel körülvett téren. Messzebbről is igen jól hat az épület jellegzetes két tornyával, mely a város távlatának uj karaktert ad. Az uj templom ugy kivül mint belül a legtisztább román stíl modern motívumokkal. Az aranyozott falfestés, a díszítés, a mellvéd, a szentély kiképzésekellemes összhangba olvadnak össze. Kár, hogy az épület költségkimélésből nem az első, eredeti terv szerint készült. A templom karaktere megfelel ugyan az eredeti tervnek s a részletek nagyobb része szintén érintetlenül maradt; de a második terv alapján az épület néhány meterrel rövidebb lett, ami a külső oldalnézet harmóniáját kissé zavarja s a szentély részt nyomottá teszi. A tervező azonban olyan szépen alkotta meg a belső tagozatot, hogy a külsőleg észrevehető hiba nem esik a belső harmónia rovására. Az épület minden izében szilárd, kitűnő kivitelű munka. A terveket Stern József budapesti műépítész készítette, akinek műizlését, szaktudását dicséri az uj zsidó templom. A terv kiviteléért Morandini Tamás zalaegerszegi építőmestert illeti a dicséret. A szép falfestést s aranyozást Mauthner és Léránt zalaegerszegi festők készítették s ugy a munka precizitása, mint művészi rajza elsőrendű. KitÜDŐ és előkelő formája van az orgonának, „ amely Angster József pécsi orgonaépítő országos hírű műhelyéből került ki. A művészi terv kivitele s a templom berendezése legnagyobb részben zalaegerszegi iparosok dicsősége s minden izében kizárólag magyar munka. A templom nem csak zsidó vallású polgártársaink gyönyörűsége, hanem Zalaegerszeg város legszebb épülete. A hitközség nagy áldozatokkal építette fel az Istennek uj házát s ezek az áldozatok gyümölcsözők lesznek a városra nézve is, mert bizonyos, hogy az uj templom a Wlassics ' utca teljes kiépítéséi, egy szép városrész keletI kezésót fogja maga után vonni. | Díszközgyűlés. A felavatási ünnepségek sora délelőtt 11 órakor díszközgyűléssel kezdődött a városháza nagytermében, amely szorongásig megtelt a hitközség tagjaival s szépszámú illuatris vendégekkel. Megjelentek: Csertán Károly alispán, Arvay Lajos m. főjegyző, Várhidy Lajos polgármester, Farkas József országgyűlési képviselő, Trsztyánszky Ödön árvaszéki elnök, Thassy Kristóf m. főügyész, Thassy Lajos zalaegerszegi főszolgabiró, Hajik István, a zalaegerszegi ügyvédi kamara elnöke, Medgyesi Lajos, főgimn. igazgató, Kovács László, az ipartestület elnöke és városunk közéletének több ismert alakja. A díszközgyűlést Boschán Gyula elnök nyitotta meg. Megnyitó beszédében első sorban a hitközség belső életével, annak múltjával foglalkozott. Vázolta azt az anyagi válságot, amelyben a hitközség még rövid idő előtt is volt. De a hitközségnek rendelkezésére állott a tagok áldozatkészsége, amely a nagy és nemes célok megvalósítása érdekében a legsúlyosabb terhek elvállalásától sem riadt vissza; rendelkezésére állott úgy a hatóságok-, mint egyes nemeslelkü embereknek erkölcsi támogatása, amely a község útjába gördülő nehézségeket jóindulattal elhárítani igyekezett. Ezekre támaszkodva az elöljáróság szakíthatott a régi patriarchális állapotokkol, amelyek csak addig voltak fenntarthatók, amíg a hitközség ügyei a régi keretben mozogtak; de meg kellett szünniök abban a percben, amelyben a haladás, szabadság, hazafiság eszméinek megfelelő uj irányok jelöltettek ki. Az alapszabályok megalkottattak, a hitközség a kongresszusi alapon álló községek sorába lépett és a haladás, a nemzeti irányban való fejlődés alapjai le lettek fektetve. Az ügykezelés már a mult század hetvenes éveitől kezdve magyar volt ugyan, de csak az ujjászervezkedés óta egyengethette az elöljáróság azon cél felé vezető utat, hogy az anyanyelv a hitoktatásban s a liturgiában is minél tágabb teret foglaljon. A hitoktatás javítása és reformálása a hitközségnek legnagyobb gondját képezi, mert minden tagját áthatja az a tudat, hogy az igaz vallásosság s a tiszta erkölcs alapja a boldogságnak. A tiszta vallásosságnak mentnek kell lennie minden zelótismustól, fanatismustól és zionismustól, mert csak így lesz képes nemzeti irányban fejlesztőleg hatni. A tiszta vallásosság és erkölcs ápolója, terjesztője a templom. A zalaegerszegi izr. hitközség elöljárósága tehát, amint a viszonyok megengedték, tagjainak áldozatkészségével s a kormány támogatásával uj hajlékot emelt az Urnák. Az elnök hálával emlékezett meg Dr Wlassics Gyula volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, Zalaegerszeg város szülötte azon tónyéről, In igy a hitközségnek az országos tanítói gyám ós nyugdíjalapból 120,000 K kölcsönt engedélyezett s evvel lehetővé tette a templom felépítését; továbbá Farkas József országgyűlési képviselő, zalai Fenyvesy Adolf és Dr Simon József érdemeiről, akik a kormánynál a hitközség kérelmét támogatták. És mikor felépült az Isten uj hajléka; amikor a taljes vallásszabadság immár törvénybe vau iktal va s a magyar törvényhozás megvalósítani igyekezett e földön az Isten tökéletes lényéből származó két elvet: a szeretetet és igazságot; akkor csak egy letűnt korra vonatkozhatik Lord Byron dala: Oh vándorlábu, fáradt keblű nép te I Hova kerülsz, hol fogsz pihenni végre? Népnek hona van, fészkén ül a gerle, Rókára odva vár ... Sír Izraelre. A sorompók, melyek e hazában élő vallásfelekezetek közt léteztek, lehullottak és ha már harcnak, versengésnek lennie kell, legyen az eszmék harca és küzdjük azt végig az erkölcs fegyvereivel. Ne ismerjünk más pályabórt, mint a haza boldogságát. Törekedjünk mindannyian a hazát minél jobban szeretni és mindenki a maga templomában imádkozzék a haza jólétéért. Véssük be szivünk rejtekébe kitörölhetetlenül, hogy: „A nagy világon e kivül nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell." Boschán Gyula magas koncepciójú s formáiban előkelő beszéde nagy lelkesedést keltett. A közgyűlés zajos ovációban részesítette a hitközség népszerű elnökét, a ki nemes gondolkodás módja, példás élete által nemcsak a felekezeti, hanem a társadalmi életben is tiszteletet szerzett magának. Az elnök beszéde után Schlesinger Ármin titkár felolvasta a templomépítés töténetére vonatkozó jelentését, amelyből a főbb adatokat közöljük. A zalaegerszegi régi zsidótempiom keletkezéséről írásbeli feljegyzés nincs. Szájhagyomány utján tudjuk, a régi techplom a mult század negyvenes éveiben a szombathelyi püspökség által ajándékozott azon telken épült fel, amelyen a zsidók első imaháza állott. Ezen templom megnagyobbításának eszméje már 1872. évben felmerült, amidőn a hitközség a szombathelyi püspökségtől a szomszédos telket meg akarta vásárolni. Uj templom építésére 1883ban gondoltak legelőször, amidőn a hatóság a rozoga templom bezárását sürgette. Az építést el is határozták, a tervet 10.000 frt költségelőirányzattal elkészíttették, de annak kivitele a pénzügyi helyzet ziláltsága miatt elmaradt. A templomépítés kérdése újból csak 1890. évben foglalkoztatta az elöljáróságot, amidőn Fischer László volt elnök indítványára egy bizottságot küldtek ki, hogy az előmunkálatokat megtegye. gondosan kiöltözött ember termett előtte és megszólította : — Hallja barátom, van magának dolga? — Nincs. — Akkor jöjjön velem. Nálam kap munkát holnapra és ha ugy tetszik, meg is maradhat nálam. Megfizetem érte. Kap kosztot és egy forintot naponta. Érti? Kap egy forintot . . . Ez elég lesz, ugy-e ?| Ő meg csak bámult reá, mint valami jelenésre. — Egy forint egy napra! . . . Oh az elég lesz. — És kosztot annyit, amennyit maga akar . . . Maga ugy-e nem zsidó! Meglátszik az mindjárt . . . Manapság tudja, már mindenki zsidó . . . E nyáron felveszek egy házi szolgát és az most, mikor én se lehetek otthon, mert templomban kell lennem, előáll azzal, hogy ünnepe van neki is . . . Hát hallott ilyet? . . . íme imájának egyik része teljesült. Nem ismerték fel benne a zsidót. Roskadozva a gyengeségtől s átszellemülve mint égi követet követte az ünnepi ruhába öltözött fűszerest, aki élénken a levegőben hadonázva magyarázta tfr-iíi: — Nem ld>)? semmi más dolga, csak árut az udvarról bev.üni a raktárba, nehogy megázzék. i A cseléd külömben majd megmutatja ... És ezért kap egy forintot ós kosztot, amennyit csak akar . . . Nem kellett soká menniök és osakhamar odaértek. Pontosan mutogatták meg neki, hogy mit kell tennie: — Ez itt a cukor. Ezt tegye föl a polcra. Ez a gyömbér, ezt meg ide szórja, ebbe a ládába . . . Ő meg csak nézte ezt a sok kincset, amit reá bíznak és diadalmámorral, biztosan várta imája másik kívánságának teljesülését. De ez holnapra maradt. — Ma már itt aludhat, mondta neki uj gazdája ... Itt van az ágya is a raktárban . . . Holnap meg mielőtt belefogna a munkába, a cseléd ad magának reggelit ... Én most elmegyek . . . Majd ha látom, hogy mikép megy a munka, megbeszéljük a többit. Azzal elment. És ő mikor magára maradt, először kíváncsian nézett körül, aztán csendesen, lábujhegyen, mint egy tolvaj ment el onnan, hogy még egyszer, az Ur rögtönzött házában, áhítatos környazetben elmondja az ő imáját. * * * Salamon már Mármarosban megszokta a korai felkelést, Az éhség nem engedte, hogy a szokatlanul kényelmes fekhelyet soká élvezze. Viziós álmokkal eltöltött éjszaka után, már ott a raktárban, ahol ma ünnepi csend ós nyugalom honolt, egy nagy ládára téve ott volt előte egy tányérmeleg, párolgó leves. A belőle kiáradó pára arcába csapott, orrán száján keresztül mohón szivta azt magába ós a kiéhezett emberek vágyakozó tekintetével mereven, mozdulatlanul nézte a barna zsiros folyadékot. Van tehát mit ennie, meleg, párolgó, erőt adó leves, egészen olyan, amilyennek éhségtől fölosigázott fantáziájával már oly sokszor elképzelt. íme meghallgattatott tehát egész imája . . . az ima, melyet erre a nagy napra szánt. Ma, otthon Mármarosban ilyenkor már összejött három-négy falu zsidója hófehér ruhában, meg tiszlult lélekkel — közös imára bünbocsáuatért, békességért, jólétért ájtatos könyörgésre, megtörve, étien, szomjan. Reszkető kezekkel nyúlt a pléhkanál után, de aztán megint a mai napra és az otthonra gondolt. Az apa, a keserves munkában, nélkülözésben megtört agg, oh az ma böjtöl, imádkozik ós testi szenvedéstől megkönnyebül a lelke. — De ón éhes vagyok! Tört ki belőle az önvád szavaira . . . Az anya is, ez a szegény gyenge asszony, A A