Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-21 / 34. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1904. augusztus 14. ték, amelyeket a koronázás tényével ruházott át királyára. Az egyénnek az adta meg a jogok teljét, ha tagja volt a magyar szent koronának s birtokát is a korona joga és hatalma alapján birta. Mert a korona volt a nemzet hatalmának, eggyé tartozásának szimbóluma. Mikor felsütött ránk az egyenlőség napja, mindnyájan eggyé lettünk szent István koronájának eszméjében. Szent István kezének áldása mindenkire árad, aki e földet hazájának nevezi: mert ő adott biztos talajt népének, amelyen lábát megvethette ; ő adott fegyvert a kezébe, amellyel magát védelmezhette; ő adott neki hitet, amely a csüggedéstó'l megmentette; az ő keze mutatta azt az utat, amelyen haladva hivatását betöltheti. Vajk megkeresztelésével a bálványok alapja megingott; szent István királyi címével egybeforrt s megszületett a magyar állameszme, az alkotmány csirái fejledeztek s kibontakozott a magyarnak egyik legerősebb nemzeti vonása: a korona iránti hódolat, mert államiságunk kifejezését szent István óta a korona képezi. És amikor szent István napján a csodatevő jobbkézhez zarándokol a magyar, felébred szívében a loyalitás érzése is, amely a nemzetnek nemcsak ősi hagyománya, hanem hazája iránti szeretet egyik megnyilvánulása. Emlékezzünk Magyarország nagy királyára hódolattal s az ősök bölcseségéből tanuljunk hazát szeretni. ínség. Takarékosság. A rosz termésről oly sok rosz hír röpködött végig az országon, a bekövetkezendő ínségről annyi jóslatct olvastunk, hallottunk, hogy valóságosan megrémültünk. Hogyan telel ki Magyarország szegény népe ebben a sanyarú esztendő— Magamban. — De hogyan volt lehetséges, mondja kend, — mondja? Az öreg paraszt most megrendültnek látszott. A kényszerűség, hogy felidézze azokat a borzalmakat, szemmel láthatólag lesújtotta. — Én — — magam sem tudom. Én tettem, úgy, a hogy jött. — Figyelmeztetem, hogy semmit sem szabad elhallgatni. Tanácslom, hogy határozza el magát az igazmondásra, most nyomban. Hogy ölte meg őket? Az öreg nyugtalan pillantást vetett övéire — egy pillanatig habozott még, aztán hirtelen elhatározással beszélni kezdett. — Egy este, a mint haza jöttem, ügy tiz óra tájt, rögtön másnap, a mint ide kerültek, látnom kellett, hogy 50 tallérnál többet érő takarmányomtól, tehenemtől és két bárányomtól fosztottak meg. Mindjárt arra gondoltam: megfizetek ezért nektek. Volt egyéb is a szivemen, de azt majd későbbre hagyom. Láttam egy lovastokat, a ki a pajtám tövében az árok partján pipázgatott. Magamhoz vettem a kaszámat s óvatosan mögéje lopóztam. Nem vett észre, egy csapással lenyestem a fejét, mint egy hitvány kórót. Még csak annyit sem mondott, hogv: Bikk-makk. Kerestessék csak a mocsárban. Ott van egy szenes zsákba varrva. Összeszedtem a ruháját a sapkáI ben; hogyan bírja ki a földhöz ragadt szegény ! nép ebben a drága világban a munka nélküli hosszú időt? Kétségtelen, hogy rosz termése volt az országnak és sok nélkülözésnek nézünk elébe; de minél több és biztosabb adatot gyűjt a statisztika, minél közelebbről nézzük a viszonyokat, annál inkább bizunk abban, hogy a szó keserves értelmében vett ínségtől nem kell félni Magyarországnak akkor, ha idejekorán hozzálátuak a védekezéshez. Kontinentális helyzetünk és éghajlatunk szélsőségei sok bajt okozhatnak, de ez az áldott föld mostoha esztendőkben is nyújt annyit, hogy megélhetünk belőle, csak nem kell elfecsérelni semmit s a szükség napjaiban munkát kell nyújtani a legszegényebb néposztálynak. Nézzük először az országos statisztika adatait, azután szűkebb hazánkat. A földművelési minisztérium 35-6 millió metermázsára becsülte az idei búzatermést ós 11 "7 millió metermázsára a rozstermést. Tavaly 44 millió mm. buza és 13 millió mm. rozs termett. Nagy, óriási nagy veszteséget jelent ez a külömbség Magyarországra nézve; minindazonáltal az előbbi esztendők adataiból következtetve a szemtermésnek 60—70°/

0-át még mindig exportálni lehetne, ha a kukorica, burgonya és egyéb táplálkozásra szánt termények kisebb hozama miatt a szemtermés feleslegének legnagyobb részére szüksége nem volna a belfogyasztásnak. De ebből az is következik, hogy a szemtermés feleslege a belfogyasztásra feltétlenül elég. Az inség általánossá válása tehát okos körültekintés mellett ki van zárva. Lehetnek egyes kisebb vidékek, ahol a nép állami támogatásra fog szorulni, de ha a belfogyasztásra szükséges gabonát és lisztet a kivitelre irányuló spekuláció az országból ki nem viszi, az államnak módjában fog állani a segítés. A gazdasági élet általános törvénye az, hogy az elsőrendű szükségletek fedezésére szükséges anyagok, élmiszerek ára azok mennyiségével fordított viszonyban alakul. A gabona és liszt árának tehát Magyarországon természetszerűleg fel kellett szökni s miután az idén egészséges gazdasági viszonyok között gabonakivitelünk nagyon csekély lehet és miután azokban az országokban, amelyek a belfogyasztásra szánt gabona árát is befolyásolhatnák, nagy felesleg sehol sincs, valószínű, hogy a belfogyasztásra elégséges mennyiség elhelyezéséig az árak állandóan magasak maradnak. A kenyér tehát egész esztendőben drága lesz; sőt ha az egészségtelen spekuláció túlteng, amint már nálunk évtizedek óta divatban volt, még drágulni is fog. De ebből még nem következik, hogy nem is lesz kenyerünk. A kenyér biztosítva van, csak gondoskodni kell arról, hogy a rendelkezésre tói a csizmáig ós elrejtettem a mészégetőbe. Emitt a kertek alján a Márton erdeje tövében. Az öreg elhallgatott. A tisztek jelentősen néztek össze. Aztán tovább folyt a kihallgatás. A mint az első gyilkosságot elkövette, úrrá lett fölötte ez a vágy: Halál a poroszokra! Gyűlölte őket olthatlan gyűlölettel . . . Máiilyenek voltak a szenvedélyei — a mint mondta — s várt néhány napig. Hagyták tenni-venni, járni-kelni tetszése szerint, annyira kedvében járt nagy alázattal, készséggel az ellenségnek. Ott volt esténként a patrouillok elküldésénél és jól megjegyezte, hova kell meuniök az utasítás szerint. Éjszaka aztán elpárolgott hazulról. Elhagyta udvarát, beosont az erdőbe, elérte a mészégetőt, bekúszott a nagy kemence hosszú folyosójába s odabenn felöltötte a meggyilkolt ulanus egyenruháját. Az árkok, mesgyók öblében kúszni kezdett célja felé. Lélekzetét visszafojtva fülelt, mint egy vadorzó előre, összerezzenve a legkisebb nesztől. A mint elérkezettnek látta az időt, a patrouille útjában lesbe állott. Éjfél volt, mikor egy vágtató lópata dobogását meghallotta. Lehasalt s fülét a földhöz szorította s fülelt. Egyetlen egy lovas jött arra. Milon elkészült tervével. álló feleslegek eljuthassanak oda, ahol az egyéb tápanyagok hiányát kenyérrel kell pótolni. Roszabban állunk a másik főtápanyaggal: a hússal. A kenyér árának emelkedése könnyen érthető, természetes következménye a rosz termésnak; de a hus drágasága megmagyarázhatatlan akkor, amikor mindenütt takarmányhiányról panaszkodnak. Ha kevés a takarmány, olcsóbbnak kell lennie a szarvasmarhának, nagyobbnak kell lennie a kínálatnak. És a szarvasmarha ára tényleg nagyot esett, de a már megállapított húsárak nem akarnak csökkenni. A mészárosok ugy látszik nagyon konzervatív természettel vannak megáldva, mert csakis ebből lehet magyarázni az árak változatlanságát. Ha a hizlalt marha ára felszökik, még megmagyarázható az áremelkedés, mert a hizlalásra szánt anyagok megfogyatkoztak s bizonyos, hogy a hizlalást a szeszgyárak, urodalmak redukálni fogják. De a falusi és kisvárosi mészárszékekben nem kerül egyetlen egy gőböly sem kimérésre s csak a kisgazdák által eladott állatok fogyasztatnak el, míg a hizlalt állatokat exportálják. A szegény népre nézve baj az is, hogy a sovány sertés ára magas, amit csak az állomány megfogyatkozásának lehet betudni, mert az árpa és kukorica termés silány volta az árcsökkenést indokolná. A szegény ember tehát sokszor elesik attól, hogy télre egy kis disznót üdíthessen, ami pedig sok családra nézve a legfontosabb kérdés. Ezek a viszonyok nagyjában ugyanazok az egész országban, de helyenként a helyzet mégis változott az aszály kisebb vagy nagyobb mérve 8 különösen a takarmánytermés hozama szerint. Aki Zalavármegyében aratás után körültekintett, a helyzetet nagyon szomorúnak találhatta. Különösen a kisgazdának nagyon silány termése volt. Az ujabb adatok azonban már vigasztalók. A nép maga sincs kétségbeesve s nyugodtan várja a telet. Ha valaki Göcsej legszegényebb falujában keresné az ínséget, úgy járna vele, mint Deák Ferenc a mákot termelő zalai gazdával, aki elégedetlenkedett a rosz termés miatt, pedig búzája, szénája, bora volt elég, de hát nem sikerült a mák. Hát nálunk sincs az idén vargánya. Kenyerünk van, a takarmánytermés — néhány kisebb kört leszámítva — tűrhető, sőt helyenként, mint pl. a Zala völgyében, határozottan jó; gyümölcsfáink, szőlőtőkéink rakva vannak Isten áldásával, sőt az utolsó esők javítottak valamit a krumplin ós a kukoricán is. A kisgazdák nem az éhségtől félnek. Megélünk valahogy, de miből fizetjük az adót? Ez a legfontosabb kérdés a földműves emberre nézve és nagy igazsága van annak, aki efölött töpreng. Mert kenyér ha van is, eladni való azonban nincs. A felesleget a nagy uradalmak termése szolgáltatja; a kisgazda megeszi, amije termett. A lovas trappbau közeledett, tarsolyában jelentéseket hozva. Szeme éber volt és hallgatagon figyelt minden neszre. Alig volt már tíz lépésnyire Milontól, a mikor az öreg elővánszorgott az árokból és siralmasan kiáltozott segítségért. A lovas megállt, meglátta a lovatlan ulánust és sebesültnek tartotta. Amint, mi roszat sem sejtve, vélt bajtársához léptetett s részvéttel hajlott az ismeretlen felé, Milon a görbe kardot szilaj gyönyörűséggel döfte mellébe. Az ulánus minden haláltusa nélkül fordult le a nyeregből, csak egyetlen rángás vonaglott végig halálba zsibbadó testén. Az öreg paraszt néma gyönyörrel metszett bele a halott torkába, hogy biztos legyen a sikerben. Bevonszolva aztán a tetemet az árokba s a gazdáját váró ló nyergébe ült s elvágtatott. Egy órával később még két ulánust látott corp á corp egymáshoz közel a főhadiszállás felé vágtatni, egyenest nekik vágtatott így kiáltozva : — Segítség, segítség! A poroszok ráismerve ezredük egyenruhájára, mitsem sejtve egész közel engedték jutni. Az öreg kettőjük közé furakodott lovával ós mint egy kilőtt golyó, kurta kardjával és forgó pisztolyával egy pillanat alatt leterítette a két lovast. A lovak nyakát — hisz német lovak voltak — elmetszette, aztán teljem lelki nyugalommal