Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-24 / 30. szám
6 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1904. a ug u sztus 7 . A cséplőgépek és a munkások. Gabonatakarítás idején a legnagyobb vigyázat mellett is sok baleset és szerencsétlenség merül fel a cséplőgépek körül. A belügyminiszter az idén már a másodizben hivja fel a vármegyei törvényhatóságot, hogy a legszigorúbban gondoskodjék arról, miszerint a munkaidő alatt minden cséplőgép mellett ott legyenek a balesetnél az első segély nyújtásához szükséges gyógy- ős kötszerek s minden gép mellett csak olyan gépész legyen alkalmazva, aki az első segély megadására képes. A balatonparti vasút. A balatonparti vasutat a veszprémi érdekeltség ugy szeretné épitetni, hogy a vasút Veszprémből induljon ki, amig a másik érdekeltség a Lepsényből való kiágazás mellett harcol. Ez utóbbi lenne az igazi balatonparti vasút, mert mindig közvetlen a parton haladna és s Budapest felől jövő közönséget hamarább szálitaná a zalai partokra, tehát a zalai érdekeknek jobban megtelel. A veszprémiek az előbbi a székesfehérváriak az utóbbi vonal mellett agitálnak. LÓIopás. Németgencsről elloptak a minap egy 37a éves pej herélt ós egy 6 éves fekete kancalovat, befogták őket egy vékony oldalas, kót saroglyás kocsiba és elhajtattak velük. A gyanú kóbor cigányokra irányul. Időjárás. Egész héten rekkenő meleg volt. Csütörtökön délután öt óráig nem mutatkozott az égboltozaton egy tenyérnyi felhő sem. A szárazságtól megrepedezett a föld, a réteken elaszott a fű, összepöndörödött a kukorioa levele. Még a legmélyebben fekvő rétek is szánalmas képet nyújtottak. A növényzet csak tengődött s már a szőlőkön is észrevehető volt a szárazság hatása. Csütörtökön öt óra felé délkeletről felhő kerekedett, amely lassan vonult felénk. Hét órakor erős dörgés között megeredt az eső, de csak annyi volt, hogy a port alig verte el. Pénteken újra rekkenő hőség uralkodott egész nap, d. u. öt órától hétig azonban jó eső volt. Tegnap reggelre újra beborult de később kitisztult s most ismét derült az ég. Pénteken a vármegye több helyén volt eső. Talált tárgyak. A helybeli rendőrségen egy arany óraláncra való függelék, egy viselt bőrtarisznya néhány koronával, valamint egy zálogjegy van talált tárgyként. A jogos tulajdonos a hivatalos órák alatt átveheti azokat. Nyári vasúti menetrendünk május l-től: Zalaegerszegre érkezik a) Bobáról 8 ó. 39 p. reggel, 5 ó. 45 p. délután, 9 ó. 47 p. este; b) Csáktornyáról 9 ó. 15 p reggel, 8 ó. 24 p. este; Zalaegerszegről indul a) Bobára 5 ó. 54 p. reggel, 9 ó. 29 p. délelőtt, 4 ó. 12 p. délután; b) Csáktornyára 4 6. 59 p. reggel, 5 ó. 50 p. délután. Helyi közlekedés Zalaegerszeg és Szentiván között. Zalaegerszegről indul Szentivánra 6 ó. 10 p. reggel, 11 ó. 54 p. délelőtt, 2 ó. 33 p. délután, 5 ó. 09 p. délután, 9 órakor este. Zalaegerszegre érkezik Szántivánról 7 ó. 57 p. reggel, 2 ó. 01 p. délután, 4 ó. 48 p. délután, 7 ó. 52 perckor este. Zalaszentivánról indul Nagykanizsa felé: 6 ó. 47 p. reggel, 12 ő. 40 p. délután, 3 ó. 55 p. délután, 6 ó. 03 p. délután (vegyes vonat), 9 ó. 54 p. este (gyorsvonat), 2 ó. 21 p. éjjel. Zalaszentivánról indul Szombathely felé: 5 ó. 16 p. reggel (gyors vonat), 7 ó. 24 p. reggel, 1 ó. 29 p. dólután (gyorsvonat), 3 ó. 13 p. dólután, 7 ó. 20 p. este (vegyesvonat), 2 ó. 17 p. éjjel. A soproni kiállítás. A soproni kiállítás előkészületei közelednek befejezésükhöz. A kiállításon való részvételre 400-nál több iparos és gyáros jelentkezett. Úgy a jelentkezettek nagy számából, valamint a kiállitásra kerülő tárgyak minőségéből arra lehet következtetni, hogy a soproni kiállítás sok tekintetben felül fogja múlni az utolsó években rendezett vidéki kiállításokat. A kiállítás területén, a remek szépségű Erzsébet kertben szorgos munka folyik. A nagy iparcsarnok már készen áll s a napokban már hozzáfognak a többi pavillon felállításához is. A fáradhatatlan végrehajtó bizottság emellett mindent elkövet, hogy a kiállítást látogató közönség igényeit minden tekintetben kielégítse, hogy derék iparosaink produktumainak szemlélésén kivül a teljes kényelmet, szórakozást is meglelje. — A megnyitásról mér csak rövid idő választ el bennünket. Mint jeleztük, ez fényes ünnepségek keretében fog lefolyni. Jelen lesz akkor a kereskedelemügyi miniszter képviseletében Serényi gróf államtitkár, továbbá az országos iparegyesület vezetői, a szomszédos vármegyék főispánjai és egyéb notabilitásai. Hieronymi kereskedelmi miniszter megígérte, hogy a kiállítás tartama alatt szintén eljön Sopronba. De igen kívánatos, hogy a közönség is az ország minden részéből seregesen látogassa a kiállítást, hogy így rójja le elismerését azon derék válalkozással szemben, melynek célja bemutatni a világnak azt, hogy a magyar ipar büszkén tart számot az elismerésre, arra az idegen konkurrencia mellett a leghátározottabban támogattassók. A kiállítási sorsjáték Gazdasági szempontból is, meg az órdekköltós szempontjából is egyaránt jelentékeny vállalkozása a kiállításnak a sorsjáték. A pénzügyi bizottság agilis vezetői gondoskodnak róla, hogy a csinos külsejű sorsjegyeket mindenfelé árulják ós vegyék. Már-már sok ember zsebéből kandikál elé néhány sorsjegy, hogy merészen nézzen velük a szerencsével szembe, amely majd épp azt a számot veszi ki a szerencse-kerékből, amely az ő sorsjegyén van. A beavatottak tudják, hogy igen ízléses szép tárgyak kerülnek majd a kiállításra, amelyeket majd a végrehajtó-bizottság ott vásárol össze a sorsjáték számára. Az ma már elhatározott dolog, hogy 6000 K értékű tárgyat fognak kisorsolni ós aki egy 50 filléres sorsjegy szerencsés birtokosa, az 6000 K értékű kiállítási tárgy közül ütheti meg a főnyereményt. Most már a hölgybizottság tagjai is fáradoznak a sorsjegyek eladása körül. De a pénzügyi-bizottság elnöke Berényi Pál dr. ezúton is kéri mindazokat, akik a sorsjáték iránt érdeklődnek, hogy kórjenek tőle megvételre, vagy elárusításra sorsjegyeket. Különösen is intézi ebbéli kórelmét a nagybizottság tagjaihoz, hogy támogassák sorsjegyek vásárlásával a kiállítás anyagi sikerét. Sok szegény iparos áldozza a kiállítás sikere érdekében félrerakott filléreit; támogassák őket a jómódúak azzal, hogy vásárolnak sorsjegyeket ós ezáltal abba a helyzetbe juttatják a végrehajtó-bizottságot, hogy sok kiállítási tárgyat vásárolhat össze a sorsjáték számára. Az asszony. Irta: Pásztó Márton. Színházból mentünk haza. Nőkről beszéltünk az egész uton. — Szt. Hyeronymussal tartok: A nő az ördög kapuja, az igaztalanság utmutatója, a skorpiónak szuronya. — Ha valami rosz történik, csak asszony okozhatta, -s hogy valami jó meg nem törtónt, ismét csak asszonyon mult. — Nőkben nincs állhatatosság, hűség; oda húzódnak, hova a szerencse pártol s elhagyják azt a férfit, kit szerencséje cserben hagyott. — Gyakoribb a hét lábu borjú, mint a hű feleség s ritkább a hű szerető a fekete hattyúnál is. S így tovább. Mindannyian csak roszat mondtunk róluk. Vádlók voltunk mind. Védő nem akadt egy sem. Rosszak az asszonyok, nagyon rosszak. Kapumhoz értünk. Elváltunk. — Szervusz! Álmodj jó asszonyról! — Ilyen még álomban sincs! A házmestereket a váczi siketnómák közül verbuválják talán mind, hogy negyedórai csöngetésnél alább egy sem adja. No végre. Fapapucsának csoszogása, a kulcsok összeverődése kísérteties. Mintha csak a pokol kapuját tárná fel. No az szent igaz, hogy a világítás ott sem lehet gyatrább. De sebaj. Feljutok igy is. Belekapaszkodom a.iüdkét karommal a rozoga karfába s számlálom a lépcsőket. Egy, kettő . . . tíz, itt kicsit kell lépnem, itt jobbra. Első emelet. Megint tizet . . . Második, újból annyit . . . Harmadik emelet, s oszt' most balra. Tapogatódzunk. Első ajtó. Itt lakik a nyugdíjazott huszárkapitány ur. (Scblesinger legyek, ha ült valaha lovon). Második ajtó. Ej ! Ez a bolond kecske meg nyitva hagyta az ablakot! Hogyan belevertem a homlokomat. Harmadik ajtó, negyeI dik ... na, itt a Nr. 8. Ez az én zárkám. ; Gyújtó nincs a zsebemben, de tudom az asztal mely részén áll. Kót lépést teszek előre, kinyújtom a kezemet s meg van. Ég a gyertya. Tükörbe nézek, hát a homlokomon akkora daganat van, mekkora a zsemlye — vidéken. (Na megállj, átkozott kecske! Ruhát csináltatok nálad !) Vetkeződjünk, aztán ágyba. Elfújom a gyertyát, a takarót magamra s — szép álmokat! A 7-es számú szoba ajtajában kulcs nyikorog. Most jött haza lakója. Kőfaragó-segéd lakik ott feleségével. Van egy kis fiuk is. A férfi rendszerint csak éjjel vetődik haza. Hja, a fárasztó munka után megkívánja az ember az italt! Most is 11 óra után jön haza. Milyen nagy lármával jár a gazember. Nem törődik vele, hogy a szomszédok alusznak, vagy legalább is aludni akarnak. Ezek a falak meg oly vékonyak, minden szó, zaj áthallatszik. — Asszony, hol az étel? Igy várod te haza az uradat, hogy már horkolsz? Kelj fel csak izibe. Hoczide az ételt. Csendes, suttogó hangon beszél az asszony. Nein hallom tisztán mit mond, de kiérzik belőle a félelem és kérlelés hangja. — Semmi de! Ha az urad éjjel jön is haza, neked várnod kell rá. Mit? Hogy ne lármázzak, mert a szomszédokat felköltöm ? Majd teszek én mást is, csak ne gyere le arról az ágyról. Szoknyák, ruha darabok suhogását hallom. Fölkelt az asszony. Majd gyújtó sercegése hallik. Lámpát gyújtanak. — Mit vágsz olyan savanyu pofát? Tán nem tetszik, hogy érettem fel kellett kelni; bezzeg, ha . . . Az asszony csak rimánkodik, kórleli: Ne költsd fel legalább a gyereket. — Neked mindenre van gondod, csak a hites uradra nem. Hol a vacsora? Nem készítettél? Miért nem? Most már ő is ingerültebb hangon beszél: — Máskor, ha van vacsora, soha sem kell, most, hogy nincs, veszekedel. Miért nem jösz haza rendes időben, mit kujtorogsz cimboráiddal késő éjszakán? — Ne présmitálj! Ha nincs vacsora, adjál pénzt, majd megyek máshova enni. Mit, még parancsolni akarsz, hogy ne menjek? Hol az a pénz ? — Nincs pénzem, egy krajcárom sincs. — Nincs ? Hát majd lesz mindjárt! Hevesebb, gyorsabb lábdobogás hallatszik. Kergeti az asszonyt. Az asztal körül futkosnak. Dulakodás. Az asszony jajgat, segítségért kiáltoz. Zuhanás. Ütlegelés hangja. Leugrom az ágyról. Ennek fele sem tréfa. Móg agyonüti a feleségét. Künn termek a folyosón. Szerencsére nyitva felejtette szobája ajtaját az a vadállat, könnyen bejuthatok. Vérlázító látvány! Ott térdel a nőn, egyik kezével száját dugdossa, a másik ökölbe szorítottál üti, ahol találja, fejét arcát. Felrántom az embert a nő testéről s öklömmel úgy ütöm főbe, hogy ismét a földön fetreng s avval rávetem magamat. De a másik pillanatban olyan ütést kapok a tarkómra, hogy beleszédülök. Hátra nézek. Az asszony állt ott, kezében a kenyérvágó késsel, mint egy dühöngő fúria, kinek tekintete is gyilok. — Nem hagyja el tüstént a férjemet? ! Hogy mert hozzá nyúlni? Kitakarodjék rögtön, mert. . . Fenyegetőleg emeli rám a kést a rosz, a hűtlen, az állhatatlan asszony, az ördög kapuja, a skorpió szuronya. Rosszak az asszonyok, nagyon rosszak.
