Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-24 / 30. szám

"1904. augusztus 14. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 335 nem mozdul onnét, amíg minden szépségét fel nem fedezte, nem élvezte. A német, mikor valahova megérkezik, már kívülről tudja, mit fog látni. Azt ő már megtanulta otthon könyvből. Itt csak azt keresi, hogy az eredeti olyan-e, mint a hogyan olvasta és képen látta. Tud évszámot, Deveket, ismeri a műtárgyak származását, szépségeit. Minden útjában levő város lakóinak számát, a begyek magasságát, a legkisebb folyó nevét recitálja. A magyar ember máskép cselekszik. Végigsétál mindenütt, aprólékos dolgokkal nem törődik s olyan komoly képpel jár kel, mintha már mindennel tisztában volna. Restelnó szörnyen, ha vidékinek ős tudatlannak tartanák s büszke arra, hogy kérdezősködjék. Ez is nemzeti vonás. Az utazó magyarokról még sok furcsaságot lehetne megírni, amelyektől nagyon hamar megszabadulhatnánk. Nem kell egyéb hozzá, mint: tanulás a mások példájából, önművelés, valamivel kevesebb gőg, több praktikus okosság. Okosan költeni, józanul takarékoskodni kell megtanulnunk. Annyi fényűzési kiadásunk van, hogy azokból bőven kerül a valódi kulturólvezetekre, amelyeknek még az a hasznuk is van, hogy a leszürődő tanulságok a nemzet közkincsóvó válnak. Ebben a tekintetben a románoktól is tanulhatunk. Romániában nincs olyan tanult ember, aki országokat be nem utazott volna s legalább három nyelvet nem beszólne. Otthon azonban románul beszél. Nálunk más a divat. Vagy nem tud az ember máskép mint magyarul; ha azonban már megtanulja a legprimitívebb mindennapi társalgásban szükséges kifejezéseket idegen nyelven, akkor tüntetőleg használja is, — különösen a tudatlanabbak előtt. A magyar embernek egyik legkárosabb tulajdonsága a kóros gavalléria. Hadd lássák, hogy nem smucig a magyar. És szórja a borravalót. Ebből fejlődött ki az a borravaló rendszer, amely valóságos zsarolássá fajult. A kiszolgáló személyzet existenoiája teljesen a borrasalóra van alapítva, amelyet elvonni egyenlő a jogos tartozás megtagadásával. Ha valaki ugy utazik, hogy napról-napra másutt száll meg, a borravaló többe kerül mint a szállás. Ez a baksis rendszer még teljesen keleti vonás, amelyet ekkora mértékben sehol sem űznek, mint nálunk. Egy fővárosi ur csak a napokban panaszolta el, hogy a siófoki fizető pincér visszadobta neki a tiz fillér borravalót; én pedig nem rég jártam ugy, hogy egy vidéki városban a szálloda érdemes szobaasszonya a kávéházba jött utánam avval a szemrehányással, hogy ő még nem kapott borravalót. Nálunk — fájdalom —- nem fejlődött ki az a figyelmes és józan üzleti szellem, amely külföldön fogadja az utazót. Zsarolás, becsapás napirenden vannak. Nem csodálható, hogy Magyarországon kevés a külföldi utazó. Nem tudják megszokni a mi viszonyainkat. Ezeken az állapotokon csak a közönség segíthet. Becsülje többre jogos igényeit, mint a gavalléria fényében való sütkérezést. Cigaretta. -s- Minden esztendőben, pár nappal az általános ujoncállítás befejezése után, a napilapok rendszerint olyan félhivatalos zamatu kommünikét bocsájtanak a hírek közt útnak, mely a rekrutált anyag kvalitásáról szól. Rendszerint kielégítő, itt-ott jobb a közepes általánosnál, végre egy részében a „kiemelés eredménye", vulgo „Ergebniss der Aushebung" egyszerűen nagyszerű. A mamák büszkeségei, a lawn-tennis, foothball placeok, a zsurok és tánc parkett Honjai ép olyan kvalifikáció nélküli kiképzetlen „Material" a bevonuláskor, mint a kanászbjotár, ostorosbéres és iparossegédekből álló egyéb részei a k. u. k. és m. kir. hadseregek állományainak. És mikor megjő az a nap, melynek reggelén a regemencorvos ur darabonként újra végigsáccolja a rengeteg tömeg rekrutát, akkor még egyformább, tökéletesen homogén az a massza, melyből lészen a katona. Egyrészt mindannyi a rengeteg drukkolástól halványan, és a póttartalékba való selejtezés reményétől zölden várja a sorsát eldönteni hivatott itélőszót, másrészt valamennyi ilyenkor egyforma kosztümben parádézik, mely azonban csak valamivel kevesebb egy divatos operett szubrett még divatosabb angol operettbéli legdivatosabb jelmezénél. Volt szerencsénk az idén ugy az utcán, mint a kaszárnya falai közt végigszemlélni az ez évi „rendkívül jó eredményű" ujoncozásnak zalamegyei részéből egy jó csomót. Ugy vasalt nadrág ós zakkóban, valamint plundrában. De azonban mindezek nélkül is. És kellemetlenül meglepődénk. Sőt meghökkentünk. Soknál pláne elszörnyedtünk. Magyarok Istene ! Nagy Hadúr ! Hát ez a sok ki és befelé görbült lőcsökön nyugvó, pláne ingó, beesett thoraxu, petyhüdt izmu, vérszegény, kopasz és számtalan feltűnő — testi degenerációra valló — hiánylatokbau ékes had lészen a Magyar Haza védelme ? ! Hát micsoda emberfajnak az ivadékai ezek az elcsenevészedett, fejletlen alakok? Hát ezeknek az ősei jöttek be lóháton, kiknek súlyos kardjaik csapása előtt omlanak az ellenség sorai! ? A kik fél kézzel emelték az akós billikomot, mikor a győzelmi áldomást itták? Hiszen ezek az utódok, a mint itt sensculott láthatók, legfeljebb annyi erőkifejtésre képesek, hogy egy szafaládét ós a spricceres poharat tudják emelni! És mindezeknek dacára, mégis ezek az ivadékai a nagy hunnoknak, a világhírű harcosoknak, az aeélizmu, lánglelkű félisteneknek, kik ezer csatában ezer ellenséget törtek zúztak pozdorjává. De hiszen „Hunnia párduca nem szül gyáva nyulat." Az ördögbe is, dehogy nem. Persze a költeményben nem. De a valóságban még pockot is. Bizony bizony inkább helyén van, hogy „Romlásnak indult hajdan erős magyar"! De hát ilyen romlásnak?! Ekkora romlásnak? ! És mi lehet ennek az oka? Hát hiszen nem akarok én ujjat mondani, tudja, ismeri az okokat mindenki — csak segíteni, no hát azt nem cselekszi senki. Mert hiszen ha magamnak nem olyan privátfoglalkozásom lenne, melynél fogva estenden önkezűleg ütöm ki a 12—13 éves kölyök szájából a cigarettát — bizony én is elnézném, hogy az a vézna kölyök már az iskola ajtójában rágyújt a cigarettára, arra a testetlelket ölő veszedelmes szerszámra. A Bigétre igazgatója statisztice kimutatja, hogy a vezetése alatt levő tébolyda elborult elméjű lakóinak 80 — nyolcvan — százalóka cigarettás volt, mig szabadon, künn járt. Hát az első óvhatlan, folyton terjedő veszedelmes eszköz, mely a mai ifjú nemzedék testi és lelki degenerációját feltétlenül előidézi: a cigaretta. Angliában most tárgyalják azt a törvényjavaslatot, mely — ha jogerős lészen — el fogja rendelni, hogy a ki 16 éven sluli ember dohányzik, ki ilyennek dohányfélét elad, végre a ki ily korú dohányzót fel nem jelent — mind egyformán és mondhatom szigorúan büntettetni fog. Ezt a törvényt meg is szavazzák. Megszavazzák abban az Angliában, melyet a „Kalmárok hona" elnevezés alatt szoktak lenézni. És lám, a Kalmár féltk a nemzetét, látva hogy az satnyul, legyatrul, ős hozza az okos, a védő törvényeket. Minálunk persze ez másodrangú kérdés. A business kérdése az első. Mert hát sokkal előbbre való dolog, hogy a szent Dohánymonopolium vagy 5 millió filléres cigarettával isten őrizz, hogy kevesebbet forgalmazzon. És még esetleg vagy egy millió nikotinmentesnek mondott bagólót termelő stinkadóresszel is kevesebb találna fogyni. Inkább görbüljön a százezer, az elemi iskolából alig kibujt 11 —12 éves suszter ós asztalosinas derékban, és butuljon mindjobban, — de a m. kir. dohányjövedók ő legmagassága nem csorbulhat, kárt nem láthat. — Ennek a faképű rekrutahordának háromnegyed része a cigarettának, a dohánymóregnek az áldozata. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. i. A szombathelyi m. kir. állami építészeti hivatal a Székesfehérvár—gráczi ős Szombathely— pinkafői állami közutakon levő többrendbeli hid és műtárgy 9235 K 48 f költségvetési összegeu való helyreállítására hirdet pályázatot. A zárt ajánlati versenytárgyalás folyó évi augusztus hó 2-ikán délelőtt, lj

32 órakor fog a nevezett hivatalnál megtartatni. Az Írásbeli zárt ajánlatok ugyanaznap délelőtt 10 óráig nyújtandók be. A részletes föltételek a pályázatot hirdető . áll. építészeti hivatalnál tudhatók meg. II. A szentgotthárdi m. kir. dohánygyári igazgatóság a gyár üzemében 1907. szeptember hó 30-ig szüksőglendő 4000 drb I. oszt. (nagy) láda szállítására hirdet pályázatot. Az ajánlatok legkésőbb f. évi augusztus hó 3-án délelőtt 10 óráig a nevezett igazgatóságnál nyújtandók be, amidőn a nyilvános árlejtés is meg fog tartatni. A szállítási minták a szentgotthárdi dohánygyárban megtekinthetők. III. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr f. évi junius hó 24-ón 37430/III. sz. alatt kelt rendeletével megengedte, hogy az Erzsőbetfalván, mint a Diesel-motorok gyártásával foglalkozó s a nyers kőolajat nagyban beszerző fegyver- ós gépgyár-részvénytársaság állomásain tetszés szerinti mennyiségben feladásra kerülő, Diesel-motorok hajtására rendelt, adómentes, nyers, világításra nem alkalmas kőolaj-kiildemények után a m. kir. államvasutak összes vonalain és a kir. szab. Pécs—barcsi vasúton a díjszabásszerű II. osztály helyett az A) kocsirakományú díjtételek alkalmaztassanak. Mire ezennel felhívjuk érdekelt köreink figyelmét. Sopron, 1904. évi julius hó 16-án. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. Hivatalos-rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármeste, mint az 1897. évi XXXIII. t.-c. értelmében teljesített esküdtszóki egyének összeírására kiküldött bizottság elnöke ezennel közhírré teszem, hogy Zalaegerszeg r. t. város területén az 1905-ik évre összeállított alaplajstrom 1904. julius 16—31-ig azaz: 15 napon át a polgármesteri hivatalban közszemlére kitétetett. Jogában áll bárkinek ez ellen a kitűzött határidőn belül felszólamlással élni, vagy a beadott felszólamlások ellen további 8 nap alatt észrevételt tenni. A felszólamlások vagy észrevételek alulírott polgármesterhez Írásban benyújthatók vagy szóval előterjeszthetők. Zalaegerszegen, 1904. julius 16-án Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. Várhidy Lajos polgármester. Közhírré teszem, hogy a város területén fellépett szórványos sertósvósz miatt sertésekre országos és hetivásárok tartását betiltottam. Zalaegerszegen, 1904. julius 19-én Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. Németh Elek h. polgármester. H i r e k. f Nárai Szabó Imre zalavármegyei földbirtokos 1848/49-es honvéd őrnagy, volt országgyűlési képviselő meghalt Alsópusztakoveczen. A boldogult 1846-ban, Vasvármegye részéről küldetett Bécsbe, mint magyar gárdista s 1848-ban mint vezérkari százados lépett át a honvédsereg soraiba, hol csakhamar magára vonta Aulich tábornok, későbbi hadügyminiszter figyelmét, aki a daliás tisztet hadsegédévé nevezte ki. Ezen állásában kiváló mértékben vivta ki a tábornok bizalmát és barátságát s mikor vele együtt a hadügyminisztérium kötelékébe lépett, rendkívül nagy befolyást gyakorolt ugy a hadsereg szervezésének dolgaira, mint annak fontos személyi ügyeire. A szabadságharc leveretése után, mint a hadügyminisztérium egyik előadóját ős osztályfőnökét vonták felelősségre s a katonai bíróság több évi várfogságra Ítélte, minek csak az időközben részére megadott királyi kegyelem vetett véget. Fogságából kiszabadulva, mindenütt figyelem és nagyrabecsülés tárgya volt a nagy hazafi. A személye iránt való felbuzdulás annyira általános volt, hogy egy vagyonos nárai kisbirtokos egész vagyonát végrendeletileg neki hagyományozta. Rövid idő múlva nőül vette Sélley Emiliát, Zalamegye egyik ünnepett ós előkelő fiatal hölgyét s azután neje birtokán, Pusztakoveczen