Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-06 / 45. szám
4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1 •••• • >• i i 1904. november 6. sadalmi téren való szerepléssel létesíteni és megerősíteni törekszik. Nem tartja azonban a rendelet ildomosnak s a tisztviselői állás tekintélyével megegyeztethetőnek azt az eljárást, mikor egyes tisztviselők valamely magasabb állásra pályázván, erre egyenesen gyűjtik a szavazatokat; amikor akár közvetlenül, akár hozzájuk közel álló megbízott utján Írásban ós személyesen felkeresik a törvényhatósági bizottság tagjait és kifejezetten megkérik őket, hogy bizonyos állásra szavazatukat nekik és ne más jelöltnek Ígérjék. Ez a korteskedós nemcsak a tisztviselői állás tekintélyét van hivatva lerontani, annak móltóságát megalázni, hanem rendkivül kellemetlen az ekként felszólított vármegyei bizottsági tagokra nézve is, kik gyakran teljesen tájékozatlanok levén az egyes állásokra pályázó egyéneket illetőleg, csupa jóindulatból, vagy a kellemetlen elutasítás elkerülése végett lekötik szavazatukat annak a jelöltnek, aki először fordult hozzájuk. Ily módon azután a választás esélyei kiszámítnatlanok és azok eredménye nem felel meg a közérdeknek, hanem igen gyakran a méltóbb, de önérzetesebb és szerényebb jelöltnek meg nem érdemelt kudarcára vezetnek. Sajnos, hogy a tisztviselőknek ezen nem méltó és köztekintetekből is mellőzendő eljárása néhány év óta mindjobban szokásba jön s a jelöltek versenyébe önkénytelenül és talán jobb meggyőződésük ellenére bele visz ebbe a korteskedósbe olyanokat is, akik különben ezen eljárástól tartózkodnának. Sőt azt a jelenséget is tapasztalhatjuk, hogy egyes, még meg nein üresedett állásokra nemcsak önjelölések történnek, hanem már előre megindul a szavazat kérésnek ez a fentebb korholt munkája is. A jelen percben, amidőn semmiféle tiszti állás üresedésben nincs, tehát ilyenekre vonatkozó mindenféle kombináció és előzetes hangulatkeltés is tárgytalan, — tartja az alispán időszerűnek tisztviselőtársait saját jól felfogott érdekükben ezekre a fonák szokásokra figyelmeztetni s őket komolyan felhívni, hogy hasonló eljárástól mindenkor tartózkodjanak! Tartsák mindig szem előtt tiszti állásuk tekintélyét s ne akarjanak a közéletben másként, mint igazi érdem és szorgalom utján érvényesülni és előre haladni! Végül kijelenti [rendeletében az alispán, hogy a maga részéről mindent el fog követni arra nézve, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai a hozzájuk forduló szavazatkórő jelölteket mindenkor elutasítsák s az ilyen jelöltek a jövőben nemosak támogatására nem számíthatnak, kanem befolyását határozottan megválasztásuk ellen fogja érvényesíteni. Eddig a rendelet, mely valóban időszerű és megszívlelendő, azt hisszük, nemcsak Vasvármegyében, hanem az ország legtöbb vármegyéjében. A hétről. Zalaegerszeg legnagyobb szenzációja a mult héten Papp Ferenc és Imrédy Pálnó esete volt. A bün útjára tért emberek fölött gyorsan napirendre tért a közvélemény, csak azokat a tisztességes embereket, akiknek tisztes nevét a két charlatán pellengérre állította, emlegették igaz részvéttel. Egy régen a züllés utjain járó emberről, egy szerencsétlen hisztérikus asszonyról talán m-m is érdemes több szót vesztegetni. Tolvajok', csalók mindig voltak a világon. Szomorú dolog, hogy a kultura terjedésével számuk szaporodik. A haladás nyomában járó fényűzés, az igények tulhüjtása, a stréberség, a szereplési vágy, az a vad hajsza, amely a vagyonért, ciinért, rangért folyik, a gyenge jellemeket hamar eltántorítják a becsület ösvényéről. A munka becsülése csak üres ige. Nagyon sokan munka nélkül, mások rovására szeretnének jólétet, vagyont, elismerést szerezni. A kor, a pénzt túlbecsülő kor nem alkalmas a jellemek képzésére. Az erkölcsi javakat nem értékelik, csak a vagyon az, amiért a modern felfogás szerint érdemes dolgozni, érdemes az élettel küzködni. A stréberek, a szerencse-lovagok ideje van ma. Akik mindent kockáztatnak, mindent mernek. Papp Ferenc azok közé az emberek közé tartozott, akik minden áron és minden eszközzel boldogulni akarnak s akik fel vannak fegyverkezve minden olyan eszközzel, amely a boldoguláshoz szükséges. Eszes, ravasz, mozgékony, gyors felfogású, gyors kezű ember. Alapos képzettsége az ilyen embernek nem szokott lenni. Neki sem volt. De nem is volt rá szüksége, mert amije volt, azt bámulatos ügyességgel tudta értékesíteni. Most, mikor a bünkrónikába került a neve, szinte borzadva gondolunk vissza ennek az embernek rejtélyes múltjára, amelyet senki sem ismert. Itt csak annyit tudtunk róla, hogy erdélyi ember, Esztergomvármegyeben volt közigazgatási gyakornok s mint ilyent nevezték ki Zalavármegye árvaszékéhez ideiglenes jegyzőnek. Nagyon rövid idő alatt be tudta magát hizelegni elöljáróinál s megnyerte kartársai bizalmát is, jóllehet első fellépése határozott ellenszenvet keltett. Sokat diosekedett előkelő rokonságával ós magas összeköttetéseivel. Múltjáról azonban keveset beszélt. Nagy oka volt rá: harmadfélévi fegyház, amelyet okirathamisításárt és csalásért ült Erzsébetvároson. Munkásságával és folytonos hizelkedéssel sikerült neki a legelső üresedésbe jött állást elnyernie. Első jegyző lett a vármegyei árvaszéknól s a legalaposabb kilátásai voltak arra, hogy nagyon rövid idő alatt ülnök lesz. De erre az avanszmára már nem is volt szüsége. Összeköttetései révén a belügyminisztériumba fogalmazóvá nevezték ki. A kinevezés ugyan nem látott napvilágot, de a legilletékesebb helyen is azt állították, hogy a kinevezés már alá volt irva. Az bizonyos, hogy Papp Ferenc nagyon magas állású urakkal levelezett, akikről csak mint »urambátyámról« beszélt. Amikor pedig a belügyminisztérium által kiküldött bizottság a vármegye ügykezelését vizsgálta, Papp Fereuo már a minisztérium beltagjának képzelte magát, mert a vizsgáló biztosok részéről a legnagyobb elismerést és dicséretet kapta. A dicsőség tetőpontján azonban leütött a villám a felhőtlen égből. Kipattant a titok, hogy Papp hivatalos hatalmával visszaél; a feleket üzletszerüleg zsarolja s különösen egy előkelő úrasszony jóhiszeműségét felhasználva, egy családot a saját hasznáért érzékenyen megkárosított. A legnagyobb raffinériával hálózta be az úrnőt s hogy magának jövödelmet szerezzeu, ezrekre menő kárt okozott a gondjaira bizott kiskorúaknak. Voltak még egyéb bűnei is, amelyek azonban nem kerültek nyilvánosságra. Amikor érezte, hogy a bukás elkerülhetetlen, lemondott állásáról, mielőtt fegyelmi uton elcsaphatták volna. Budapestre költözött s állítólag hirlapirónak csapott fel. Senki se hitte, hogy tisztes munkából él. Tisztviselő korában elkövetett dolgaiért a büntető biróság elé került. Bámulatos ügyességgel védte magát. Nem volt ellene elég biztosíték. A csalást rá lehetett ugyan bizonyítani, de nem volt panaszos. Felmentették. Ekkor valóságos hajszát indított az árvaszók elnöke ellen. Képtelen dolgokkal gyanúsította. Feljelentették rágalmazás miatt. És ebben a bün perben pattant ki életének féltve őrzött titkti: ama bizonyos harmadfél esztendő, amelyet fegyenc ruhában töltött. Védekezett ugyan s méltatlankodott a felett, hogy őt ama fegyházviselt Papp Ferenccel azonosítani akarják; de rábizonyult a személyazonosság. Rágalmazás miatt elítélték. Azóta nem járt Zalaegerszegen, csak fenyegetéseiről hallottunk egyet s mást. Még mindig boszut akart állani azokon, akiket tragédiája okozóiként szeretett volna feltüntetni. Papp Zalaegerszegen családot is alapított. Az alapjában romlott embert rnég a szeretet sem tudta jobb, útra téríteni. Nem elégedett meg avval a szerencsével, hogy múltjának szennyét elrejthette s bejuthatott a becsületes emberek közé; hogy egy tisztes család tagjává fogadta. Ujabb bűnre vetemedett. Neje, akjt a sors ily méltatlanul vert meg, természetesen elvált tőle. Alapos gyanú merült fel egyébként aziránt is, hogy Papp Ferenc bigamiában élt. Első nejét elhagyta s az asszony csak később akadt nyomára. A vizsgálat móg folyik; a nyomok arra engednek következtetni, hogy a feltevésnek van alapja. Állítólag egy magas rangú miniszteri tisztviselőnek első feleségét mutatta be akkor, amikor már Zalaegerszegen is volt volt családja; az a hir is szárnyra kelt, hogy a nő itt is kereste hűtlen férjét. Most pedig egy szerencsétlen leányt bűnre csábított, hogy elszökhessők egy más asszonnyal! A fővárosi lapok Papp Ferenc zalaegerszegi élményeit részben helytelenül ismertették. A többek között azt irták, hogy hivataltársának a zsebéből kilopta a tárcát. Ez nom igaz. Hivataltársait megkárosította ugyan, de törvényes eszközökkel : váltókat Íratott alá. Vannak, akik most is nyögik a baráti szivesség következményeit. Nevét azonban tényleg összeköttetésbe hozták egy eltűnt tárcával és órával, amely egy mulató társaság egyik tagjának a zsebéből tűnt el. Gyanakodtak, de bizonyítani nem tudtak. Az óra később megkerült. Valami vasúti őr vette egy ismeretlen, vörös bajuszu úrtól. Hát hiszen beszéltek még többet is. Nevezetesen Papp Ferenc nagyon sokat utazott. Hová ? Senki sem tudta. Hol az államtitkár, hol a püspök nagybácsi sürgönyözött. Utazni kellett. Egy alkalommal rettenetes daganattal tért vissza. Ugy nézett ki, mintha valaki furkósbottal vágta volna fejbe. Azt mondta, hogy a csúz fújta fel. Csodálatos, hogy ebben a kis országban egy olyan ember, aki harmadfélóvi fegyházat ült, képes hivatalt kapni; képes olyan ajáulatot kieszközölni, mint aminőt Papp Esztergomban kapott; képes kettős házasságban élni, múltját eltitkolni. Ugy mondják, hogy Esztergomban szabadulni akartak tőle, de nem akarták a nyakát szegni, tehát adtak neki jó ajánlatot, amelynek a révén hozzánk került, sok jóravaló ember szégyenére. Volt nálunk egy becsületes munkában megőszült öreg tisztviselő. Negyven évi szolgálat után meut nyugdíjba s ezt a negyven esztendőt köztiszteletben töltötte el. Évtizedeken keresztül sok millió fordult meg a kezén s ennek a rettenetes pénznek minden garasát őrizte lelkiismerettel, becsülettel. Milliókat vett be, milliókat fizetett ki s keze, lelke tisztán maradt a pénzhez tapadó salaktól. Egy gondolatát sem mételyezte meg a pénz. Ennelt a becsületes embernek, Pochner Ferenc volt adótárnoknak a leánya a hirhedt ékszertörténet hősnője: Imrédy Pálné. A szerencsétlen asszony, akit a rendőri köröző levél nagy fokban hisztérikusnak mond, Svengáli hatalmába került, aki most hurcolja magával a nagy világban. Hol lesz vége ennek az útnak ? A börtönben, a posványban, a tenger fenekén, vagy valamely világváros hullaházában? ... Ki tudná megmondani? Imródynó, mint kis gyermekleány került Zalaegerszegre, Itt végezte iskoláit. Mindig túl élénk, kalandos hajlamú volt, aki szűknek találta a kis várost, sorvasztónak a békés családi tűzhely mindennapi csendjét. Nagyon fiatalon ment nőül Imrédy Pál pénzügyi titkárhoz, aki nejót a rajongásig szerette. Nem tudták egymást megérteni. Elváltak. Két kis leányukat az apa neveli, az anya pedig elment a nagy városba élni ós elbukni. A szomorú esetnek meg volt a mulatságos epizódja is. Valaki azt a hirt terjesztette, hogy Papp Ferenc ós Imrédynó Zalaegerszegre szöktek s az „Arany Bárány"' szállodában vettek lakást. A hir eljutott a rendőrségre is. Egyszerre talpon állt az egész apparátus. Titokzatos arccal jártak-keltek a rend őrei. A detektív levetette az uniformist s polgári ruhába öltözött. Ez a jele nálunk annak, ha valami nagy eset készülődik. A polgári ruhába öltözött rendőr nagy dolgot jelent. Az őrszemeket elhelyezték, a nyomozás megindult. Az egyik cellát előkelő foglyok részére lakhatóvá tették s a lefoglalandó boutonoknak etuit is szereztek. — Mindenki g/auus nekem, aki ól — kiáltott fel a rendőrfőuök s egódz éjjel ucm aludt. Papp Ferenc itt, Papp Ferenc ott, Papp Ferenc mindenütt. Azért még sem fogták meg, mert akkor már Brémában volt. Mindegy. A rendőrség éber volt s ha Papp Ferenc elég könnyelmű lett volna, hogy ide jöjjön, bizonyosan elcsípték volna. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből, i. A »Badacsony-vidéki Bortermelők Szövetséges* folyó évi november hó 21., 22. és 23. napjain Tapolczán a városház helyiségében, a Badacsonyvidéki összes bortermelők részvételével, boryásárt rendez, melyre oly megjegyzéssel hivjuk fel érdekelt köreink figyelmét, hogy nevezett szövetség igazgatósága készséggel szolgál közelebbi felvilágosítással.