Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-02 / 40. szám

4 » Zalamegye, Zalavármegyei 'Hírlap* 1904. október 2. tét s megingatja tiszta erkölcsét. A sikertelen törekvés a dolgozni tudó és dolgozni akaró j honfitársakat elcsüggeszti, azután pedig az ide- j génbe száműzi, kivándorlásra kényszeríti. Nehéz idők, lesújtó tapasztalatok ezek! A sajnalkozás már nem használ. A tétovázás pusztulást jelent. A tanácskozásra nincs idő. A magyar társadalomnak cselekednie kell most, vagy soha, mert a veszély nöttön nő. Állítsunk gátat e nemzetpusztitó jelenségeknek a társadalom egységes, eyyetértö és céltudacos irányításával. Védelmezzük meg a nemzet erejét és vagyonát az elkallódástól, mert különben elpusztul a nemzet! óvjuk meg a magunk érdekeit és védekezzünk a külföldnek egyenesen hazánk gazdasági érdekei ellen irányuló törekvéseivel szemben. Ne maradjunk tovább is a külföldnek pénzben és emberben adófizetői! Szomorú, de sőt szégyenteljes a magyar társadalomra nézve, hogy az édes hazai földről, melyet egykoron Kánaánnak minősítettek s a melyen nem 19, de 40 millió lélek is boldogan élhetne, már most, mikor még oly kevesen vagyunk, a munkanélküliség s a megélhetés lehetetlensége százezreket önkéntes száműzetésre kényszerít. Ez a helyzet megváltozhatik és meg kell változnia, ha tudunk a hazáért mindnyájan erős akarattal és kitartással élni és dolgozni. Egyesüljünk a nemzeti létünkért és Hazánk szebb jövőjeért megvívandó küzdelemre mindnyájan. H/ küzdelem nem vért, de a hazaszeretet által vezérelt akaratot és munkát követel. E küzdelem egyedüli célja a honi ipar párto lása, erősítése és fejlesztése. Ehhez, esetleg eleintén némi igényekről való csekély lemondás áldozata árán is, hozzájárulhat mindenki. Igy fogjuk visszahódítani a belpiacot a hazai munkának ; rohamosan fog növekedni a munkatér; a honfitársak milliója kenyeretadó munkát talál és nem lesz kénytelen senki a megélhetés hiányában szülőföldjéről a messze idegenben keresni boldogulásának biztos eszközeit. Ily módon erős, nagy és anyagilag is független lesz hazánk. Mutassuk meg, hogy a Hazáért, melyért az elődök oly gyakran áldozták vérüket, mi is tudunk áldozni. Csak egységes, erős, országos szervezet, okszerű s céltudatos irányítással oldhatja meg e nagy feladatot. Szabályozni kell mindenekelőtt a hazában készült iparcikkek felismerésének és megtalálásának módját. Nem elég a jelszó: „Pártoljuk a magyar ipart! . . ." Útmutatás kell arra, hogy a külföldi versenyáruk nagy tömkelegében a társadalom egyedei miként igazodjanak el. Ellenőrizni szükséges az idegen áruk becsempészését és a haszonlesés csalafintaságait minden irányban, nehogy hazafi is önzetlen törekvéseinket meghiúsíthassák. Addig, mig hazai iparunk képes leend ipari szükségleteinket fedezni, legalább is korlátoznunk kell a külföldi áruk behozatalának mennyiségét, nehogy a teltétlen szükséget meghaladó külföldi áru honi iparunk fejlődését már csirájában elnyomja, megsemmisítse. Okszerűen ós a gyakorlatias célnak megfelelően megoldandó a kis- és a háziiparnak anyagi támogatása, a munkaértékesítés megkönnyítése és az uj háziiparágak meghonosítása. Növelje a társadalom buzdítása a munkakedvet és a munkatért. Kijelölni szükséges a társadalom egyes csoportjai által az ipartámogatás és fejlesztés terén végzendő feladatokat. Mily sokat tehetne a társadalom, ha a nemzet jobbjai tömörülnek zászlónk körül! Sok a feladat és nagy a munka, de minden nehézséget leküzdhetünk, ha a célért vallás, nemzetiség és pártpolitikai színezet nélkül, mindnyájan egyetértőleg és kitartó lelkesedéssel munkálkodunk. Ezeket a feladatokat tűzte maga elé a magyar védő egyesület, amely a magyar ipar pártolása s általában a nemzeti termelés fellendítése érdekéi >en az egész társadalmat bele akarja vonni az akcióba. Epugy mint 1844-ben vidéki bizottságokat igyekeznek szervezni, hogy a hazai iparcikkek fogyasztása mindenütt biztosíttassák. Zalaegerszegen évekkel ezelőtt megalapítottuk az iparvédő egyesületet. Nagy ünnepséggel esett meg az alakulás- Zászlókkal vonultunk fel a vármegyeház termébe, szép beszédek hangzottak el; megválasztottuk a tisztikart s iparfelügyelőket, akiknek hivatásuk az lett volna, hogy a vármegye egész területén ügyeljenek a magyar ipar védelmére. Lelkesedtünk ós éljeneztünk. Tovább azonban már nem mentünk, vagyis nem tettünk semmit. Egy kis incidens, a fogyasztási szövetkezet megalapítása véget vetett a lelkesedésnek is. Azóta a fogyasztási szövetkezet felszámolt, a magyar ipar védelmére azonban még mindig nagy szükség van. Talán fel lehetne újra venni az elejtett fonalat s az iparvédő egyesület legalább az országos védő egyesület vidéki bizottságává alakulna át. Csak lelkes vezetők kellenének hozzá, akik felébresztenék az alvó leányzót. A zalaepraesi felsőkereskedelmi iskola BOG. A zalaegerszegi kereskedelmi és tarsaskör igazgató-választmányának f. évi szeptember hó 27 én tartott ülésében az egyesület titkára kérdést intézett aziránt, hogy a kereskedelmi ós társaskör, mint a felsőkereskedelmi iskolával legközvetlenebbül kapcsolatban levő érdekeltségi tényező, nem-e látja idejét és szükségét annak, miszerint az iskola ittmaradása és állandósítása végett szavát felemelje, a kínálkozó alkalmakat megragadja és egyáltalában messzebbmenő mozgalmat indítson? A választmány egyhangtí határozattal abban állapodott meg, hogy teljes erejével a legszélesebb mederben megindítja a mozgalmat, mert nem lát semmi elfogadható alapot és indokot arra nézve, hogy vármegyénk ez egyetlen állami kereskedelmi szakiskolája beszüntettessék akkor, midóu a tanulók számára, a felmutatott eredmény szakszerűségére, a vezelés kifogástalanságára nézve közgazdasági missiójának magaslatán áll. Megállapodott abban, hogy kérést intéz a kerületi kereskedelmi- és iparkamarához, mely iskolánk életrevalóságáról sokszorosan meg van győződve, miszerint egész befolyásával a kereskedelemügyi kormánynál iskolánk ittmaradását és állandósítását szorgalmazza. Továbbá abban, hogy küldöttségileg felkeresi vármegyénk köztiszteletben álló főispánját és hathatós támogatását kikéri. Végezetül abl >an, hogy küldöttséget meneszt kerületünk országgyűlési képviselőjéhez, kit felkér arra, hogy illetékes helyen iskolánk szándékolt beszüntetése ellen a szavát felemeije. Szeptember hó 28-án tisztelgett az egyesület küldöttsége Várhidy Lajos alelnök vezetése mellett főispánunknál. A küldöttség szószólója hiven ecsetelte eme közgazdasági szempontból annyira fontos kulturális intézményünket, ennek beszüntetésével a városra háramló anyagi károsodást és reá mutatott ez iskola történetéből arra a jelenségre, hogy az iskola bölcsőjét és kiindulási pontját képező polgári iskola felállításának eszméje összeesik faispánuuk érdemekben gazdag atyjának főispánkodási idejével s igy ama reményének adott kifejezést, hogy az apa munkásságának gyümölcsét a főispáni székben méltó fia nem fogja tétlenül megsemmisülni engedni. Főispánunk a küldöttséget rendkívül szívélyesen fogadta. Kijelentette, hogy a zalaegerszegi felsőkereskedelmi iskola szándékolt beszüntetéséről eddigelé tudomása nem voit. A kultuszminÍ8teriumban utána fog járni a dolognak, alaposan tanulmányozni fogja az ügyet és megkérdezi azokat az indokokat, melyek tanügyi kormányzatunkat a beszüntetés szándékához vezették. Részéről megígérte, hogy az iskola ittmaradása és állandósítása végett a kultuszminiszternél és szükség esetében a miniszterelnöknél közben fog járni és amennyiben kívánatosnak mutatkozik, az érdekeltségi küldöttséget a miniszter elé fogja vezetni. A küldöttség a legjobb reményekkel távozott és teljes bizalommal néz főispánunk közbenjárásának sikerei elé. Ugyancsak aznap tisztelgett a küldöttség Bala ssa Benő vezetése alatt Farkas József országgyűlési képviselőnél és felkérte, hogy illetékes helyen iskolánk érdekében képviselői szavának egész súlyával felszólalni szíveskedjék. A képviselő megköszönte a kereskedő osztály megnyilatkozó bizalmát és biztosította a küldöttséget arról, hogy örömmel és a legnagyobb készséggel fog ez ügyben eljárni s eljárásának eredményét tudatni fogja az egyesület vezetőségével. A kereskedelmi- és iparkamarához intézett kérvény is elment már s igy az érdekeltség megtette azt, ami a kötelessége volt. E mozgalomhoz vetve a város és vármegyei törvényhatóságnak ebben a tárgyban intézett felterjesztéseit, elmondhatjuk, hogy hivatalos és nem hivatalos részről mindaz megtörtént, ami az ügy érdekében megtehető volt. Ebből az egész dologból egy elszomorító jelenség domborodik ki, amely egyúttal illusztrálja városunk sajátságos szerencsétlen helyzetét. Mig ugyanis más városok ujabb és ujabb intézményekért küzdenek, hol több hol kevesebb eredménnyel; addig Zalaegerszegen az ujabb intézményekért való küzdelem egy ismeretlen fogalom, mert az összes erőket felemészti meglevő intézményeinek a megtartásáért folytatott küzdelem. Rövid egymásutánban városunk elveszítette polgári fiúiskoláját, ipariskoláját, női kézimunka tanfolyamát, gazdasági ismétlő iskoláját és ha résen nem lesz minden számottevő tényező, elveszíti felsőkereskedelmi iskoláját is. Ezeknek az elszomorító jelenségeknek hozzánk közel álló okait ha keressük, a következő igazságokhoz jutunk: 1. Polgári fiúiskolánkat elveszítettük, mert a város akkori vezetőségének nem volt helyes tanügyi érzéke a nagy tömegnek azzal az iskolájával szemben, mely a kereskedő, ipar és mezőgazdaság szolgálatában teljesítette az alapvető és gyakorlati munkálatot. 2. Ipartanműhelyünket beszüntették, mert nem volt meg ez iskola iránt a szükségelt minimális érdeklődés. Maga az iparos osztály idegenkedett ettől az iskolától, a gyermekeit inkább a tudományos pályára adta, akár boldogult ottan, akár nem. 3. Nem prosperál a továbbképzésre szánt női kézimunka tanfolyam, mert nálunk a szakszerű kiképzésnek kevés hive van és azt hisszük, hogy valamely idegen nyelvhez való konyításban rejlik a kisvárosi nő boldogsága és hivatása. 4. Elvitték gazdasági ismétlő iskolánkat, mert dacára annak, hogy egész vidékünkön a földmives osztály a túlnyomó, még sem mutatkozott érdeklődés gazdasági imétlő iskolánk iránt. Másutt k ipva-kapnak ilyen üdvös intézmény után, mi meg közönyünkkel és nemtörődömségünkkel meghalni engedtük. Kereskedelmi iskolánk beszüntetésének eszméje is onnan nyeri fő táperejét, hogy városunk 10.000 lakosa dacára alig néhány helybeli gyermek keresi fel az iskolát. Midőn ezt az indokot elég alaposnak el nem fogadjuk, mert az iskola életképessége nem a tanulók származási helyétől, hanem azok számától és a felmutatott eredménytől függ; mégis kijelentjük, hogy közönségünknek a gyakorlati szakoktatástól való idegenkedését, felfogni nem tudjuk. Hát itt minden gyermek a tudományos pályára vágyik? Itt mindenki hivatottságot érez magáben a lateiner pályákhoz? Hu egyetlen gyakorlati irányú és ast életnek nevelő kereskedelmi szakiskolánkat is elveszítjük, akkor megmarad a tudományos pályák előiskolája, a főgimnázium, mint egyetlen továbbképző kulturális intézményünk, amely után bájmennyire is vágyakoztunk, Zalaegerszeg város 1.200 gyermeke közül legfeljebb 200-nak szellemi szükségleteit fogja fedezni, ós nem annak az 1000 gyermeknek, mely tehetségénél, anyagi viszonyainál fogva a közgazdasági pályák vala melyikére van hivatva. Gondolkozzunk ezek felett és vonjuk le a mondottakból a tanulságot azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a kereskedőség mozgalmát helyeseljük és azt a város jól felfogott érdekében tőlünk telhetőleg támogassuk. Állatdijazások. A mult héteu két kitűnően sikerült állatkiállítás és díjazás volt a vármegyében: Sümegen ós Alsólendván. Mind a kettőt Hertelendy Ferenc főispán, mint a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület elnöke szomélyeson nyitotta meg. Hertelendy Ferenc mint főispán ezúttal először járt Sümegen, a város és a járás közönsége tehát felhasználta az alkalmat, hogy a főispánt üinie pélyesen üdvözölhesse. 26-án reggel nyolc órakor hosszú koosisor vitte a város és járás intelligenciájának tagjait az érkező főispán elé, akit a város é» egyúttal járás határán vártak. A küldöttség élén Barcza László'mondot.t üdvözlő beszédet, rámutatva Hertelendy Feren

c

nek a