Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-11 / 37. szám

1904. augusztus 28. . »Zalamegye, Zalavármegyei ^Hirlap* 3 1. Helyes, gyors cs olcsó közigazgatás és rendészet. 2. Közegészségügyi intézmények : vízvezeték és csatornázás, köztisztaság, lakásügy, vásárterek, vágóhíd, mfíjéggyártás, vásárcsarnok, élelmiszervizsgálat és állomás, parkok és játszóterek, kórházak, városi fürdő, modern temető, állati hullaégető. Közlekedési müvek: utak, utcák, burkolatok, közúti vasutak, hidak, közvilágítás, telefon, rendszeres utca- ó.s házszámjelzés, űrvédelem. 4. Kulturális intézmények-, iskolák, nevelőintézetek, színház, muzeum, kultúrpalota, szobruk, emléktáblák. f>. Közjóléti intézmények: meutő- és tüzoltóiigy. (i. Jótékonysági intézmények: árvaházak, lelencházak, gyermekotthon, szegényházak. 7. Közgazdasági tevékenység: városi közüzemek, gazdaság, idegenforgalom és gyáralapítás előmozdítása, városi takarékpénztárak. 8. Városi élet kellemeit előmozdító tevékenység stb. De lássunk néhány tételt, amelyek érdemesek a megszívlelésre. Lovass hosszú tapasztalatai alapján azt állítja, hogy a városok polgársága, társadalma az a szellemi és anyagi kutforrás, mely lelkes és képzett városi tisztviselőkkel elsősorban van hivatva arra, hogy lankadatlan tevékenységgel és lokálpatriotizmussal, áldozatkészséggel a saját városa, otthona fejlesztése érdekében mindent kifürkészszen és megtegyen; — és pedig nem csak divatos szavakkal, hanem tettekkel. Sem a vagyonosságban, sem a puszta kötelességeket teljesítő városi hatóságban nem rejlik a haladás eszköze]; hanem a város anyagi erejéhez mért legnagyobb fokú fejlődés csak ott található, hol a fejlődés alkatelemeit képező intézmények és alkotások gondos előkészítésén, megismertetésén, megkedveltetésén, a sablonos kötelességérzetet messze felülmúló ambició és intelligencia vezérli a város szaktisztviselőit és a megvalósításhoz a társadalom ép oly lelkes csoportja csatlakozik; és együttesen a város egész közönségével megismertetik a tervezett intézmény célszerűségét, szükségét, hogy ott visszhangra találjon és azt többé a megvalósulásig nem engedik a napirendről levenni. Intelligens, ambiciózus, munka- és alkotásra vágyó városi tisztviselők és egy lelkes társadalom, ez a haladás titka és súlypontja. A mely várost csak a paragrafusok szerint kormányozzák, hol a város legfontosabb ügyei, jelene, jövője csak kötelességtudó tisztviselők kezében van letéve, hol nincs a közügyeknek egy lelkes gárdája, ott eredmény a városfejlesztés terén fel nem mutatható. A városi közügyek e lelkes gárdáját kell tehát megteremteni, illetve összegyűjteni ambiciózus városi tisztviselőkből és a társadalomból ós ennek szellemét kell a város közönségénél kellően ébreszteni és fokozni. Alkalmas talaj erre mindenütt van. — Bánom is én, felelte az amerikaias miss. Legyen mormon ós akkor elvehet. — De ón nem akarom elvenni, felelte Huttington. — Ugy? Akkor egyszerűen be fogom perelni s tudhatja, hogy törvényeink szerint köteles lesz elvenni engem, *vagy bezárják. A dolog csakugyan a törvény elé került, a hol elévülés cimén, mert a cédula kiállítása ós a jelentkezés között ti hónap telt el, elutasították a felperest keresetével. Josefine azonban nem maradt pártában. Huttingtonnak volt egy váltókövetelése Sniith James urnái, aki becsukhatta volna üzletét, ha Huttington beperelte volna a váltót. De a derék kereskedő lemondott a követelésről azzal a feltétellel, hogy Sinith, aki özvegy ember volt, elvegye Josefin kisasszonyt. A kereskedő jellemű Smith szívesen egyezkedett ily módon ötven percentre hitelezőjével, mert a kisasszonynak szép hozománya is volt. A házasságkötésnek ez a módja bizony furcsa egy kissé, de Amerikában, a szabad ipar hazájában, minden lehetséges, és igy ez is . . . Nagy Béla. A hoz, hogy valamely város természetes ós 1 folytonos növekedése mellett helyesen fejlődjék, j ahhoz első sorban egy városrendezési tervre van szüksége, melynél a közlekedési, közegészségügyi, közgazdasági ós művészi szempontok első sorban való érvényesülése mellett azokat a financiális szempontokkal lehető összhangzásba hozzuk. Emez összhang ugy értelmezendő, hogy a hazai vidéki városoknál tidzásokha ne menjünk nemcsak az anyagiak rovására, hanem kisebb városokban ne vezéreljenek olyan szempontok és ne akarjuk mindazokat óriási leküzdhetlun áldozatok árán létesíteni, — a mik' egy világvárosnál igen, de különben nem szükségesek. I)e ne is legyünk oly kicsinyesek, oly szüle látkörüek és szűkmarkúak, hogy csak a mai helyzetet, felfogást, állapotot tartsuk szem előtt, hanem tekintsünk előre, számoljunk a jövővel, különben pótolhatlan hibákat követünk el. Csakis egy helyes programm ós a fentebb említett összes szempontok figyelembe vételével készített városrendezési terv alapján lehetséges az, hogy a legközelebbi 30—50 évben minden városi mű, berendezés, építkezés helyesen és célszerűen beilleszthető a keretbe, melynél a meglepetésnek kellemetlenségeit kizárjuk. Lényeges és fontos közérdek kívánja tehát, hogy a városok az összes szempontok figyelembe vételével és gondos előrelátással készített városrendezési tervhez mielőbb jussanak, melyben a város jelen és jövő életének s fejlesztésének minden műve, berendezése, intézménye, építménye tervszerűen simán beleilleszkedjék. Minden város fejlesztesénól bizonyos rendszert kell követnünk, az intézményeket kellő sorrendben kell megvalósítanunk. Pl. az utcákat állandó burkolattal nem célszerű addig ellátni, mig nincs csatornázásunk; ez utóbbi nincs helyesen megalkotva, ha nincs vízvezetékünk. Első helyen mindenkor a közegészségügyi intézmények állnak, különösen a vízvezeték és • csatornázás, melyek ezenfelül a tisztaság, a kényelem és a tűzbiztonság nélkülözhetetlen eszközei. A városfejlesztés további fontos tényezője az ipar és kereskedelem előmozdítása és ezzel összefüggésben az idegenforgalom emelése, mivel a polgárok angagi jóléte, iparuk, kereskedelmük, vállalataik szerencsés prosperálása jelentékeny szerepet játszik. Hány város köszöni élénk forgalmát, virágzását, szépségét egyik gyártelepének, melyet a társadalom egy kiváló éber, élelmes és városán szeretettel csüggő közférfia telepített. Bár az ipar és kereskedelem magánvállalatot, magánérdeket képvisel első sorban; erkölcsi és anyagi hatása a város jólétére is kihatással van és ezért a városnak, mint erkölcsi testületnek is kötelessége, érdeke azt tőle telhetőleg pártolni. Számos esetben nem a puszta véletlen szüleménye nz, hogy egyik-másik város gyárvárossá alakul; számos oly gyárral bir, melynek létfeltételei másutt épp oly jól és talán még jobban feltalálhatók. Hogy valamely városban uj, különösen nagyobb iparvállalat létesüljön, fontos szerepet játszik a város élelmessége, előrelátása, helyes iparpolitikája, párosulva áldozatkészséggel. Jó előre kell vizsgálni, vájjon mely gyár alapításához vannak meg a kellő előfeltételek. És itt nevezetes feladat vár nem a hatóságra, hanem főleg a társadalom ós lelkes szakférfiaira, kereskedőire, iparosaira, kik be nem várva, mig évtizedek alatt esetíeg egyik-másik cég gyáralapítás iránt csak érdeklődik : hanem iniciál, felhívja a figyelmet, összeköttetésbe lép ily iparvállalat létesítése céljából, ugy mint az élelmes magánember ; és teljesen összeegyeztethetőnek tartom a város méltóságával, hogy a köz órdekében egy kis üzleti szellemet visz annak életébe. A köztisztaság, mely sok helyütt, mindaddig, mig járvány nem üti fel fejét, mostoha gyermek, amelynek csak hirét ismerjük. A köztisztaság egyike ama tulajdonságoknak, mely a város jó hirét leghamarabb viszi el a távolba, melyről elsősorban emlékezik meg minden idegen. Egyike ama követelményeknek, mely szintén kevés áldozattal s több figyelemmel könnyen elórhető mindenütt. Kimagasló része a városfejlesztésnek a város szépítése, melynek minden művön, minden tárgyon érvényesülnie kell, legyen az akár a ható| ság, akár magánosok által létesített. A hatóságok, a szaktisztviselők sokat tehetnek már az ' emelendő magánépületek bemutatott terveinek ••estetikai szempontból való bírálásával is. De sokkal hathatósabb eszköz a buzdítás ós a verseny. Külföldi városokban óvenkiut a legsikerültebb mű tervezője és külön az építtető kitüntetésben részesülnek. Súlyt kell helyeznünk az építkezési kedv fokozására és a helyes, gazdaságos építkezésre. Ennek egyik ismert módja, hogy az állami ádómentessógeri felül községi adómentességet is nyújtsanak. De szükséges volna minden építési ügyben az építkezés fokozása szempontjából ingyenes tájékozással, tanáccsal szolgálni mindenkinek, épület jövedelmezőségi, célszerűségi, beosztási ós más szempontokból. Ma a hatóság csakis köz- és tűzbiztonsági szempontból birál meg minden építkezést, holott egy kis jóakarattal, sok más és époly fontos szempont megbirálásával, tanáccsal nagyban hozzájárulhatunk ahoz, hogy több, célszerűbb, egészségesebb, jövedelmezőbb épület keletkezzék. A magánópítkezóseket építkezés közben hatóságilag sehol sem ellenőrzik; pedig számos szerencsétlenségnek vennők elejét, és az épületek sokkal jobbak, tartósabbak, egészségesebbek lennének. De erre sehol sincs ma még elegendő hatósági műszaki személyzet. Nagyobb vidéki városokban gyakran emlegetett, feldicsért, de annál ritkábban megvalósított probléma: a tisztviselő- és nyaralótelepek. Szükségük, előnyük közismert. A tisztviselők kellemes és saját otthonhoz jutnak; a város szép, uj, egészséges városrésszel gyarapodik, a környékbeli telkek értéke növekedik és a város lakásviszonyai az egészséges verseny hatása alatt megjavulnak. A tisztviselőtelep ügye csakis a hatóságok és a város közönsége jóakaró együttes támogatása utján (olcsó telkek adományozása, kövezés, világítás, csatornázás), valósítható meg. Sok tehát a teendő a városok fejlesztése terén ós a felsorolt eszméknek gyakorlati átültetési munkájában egyaránt ki kell vennie részét a városi tisztviselők, a társadalom és a kormánynak, melyeknek ernyedetlen együttműködésével a városfejlesztést siker fogja koronázni. Hazafiúi kötelessége és egyszersmind érdeke minden város polgárának, hogy városát, otthonát fejlettebbé, szebbé tegye. Vezéreljen mindenkit és első sorban a városok tisztviselőit az ügyszeretet melege; ez az, ami a városfejlesztés minden tervét megérleli és megvalósítja. És ha anyagi áldozatokban nem is vehet min denki egyenlően részt, de a városfejlesztés nemes munkájában igen. A vértenger. Patakokbau folyik a vér Mandzsúria téréin. Fél millió ember ütközött meg s ezrenként pusztult az ifjú élet. A világ pedig kíváncsian, a vér mámorától megbódulva, nézi a rettenetes küzdelmet; várja a hireket ujabb hekatombákról, amelyekből a terjengő vérszagot elviszi mindenhová a hirhordó sajtó. S a vér a filantróp lelkében undort kelt, de a tömegekben felébreszti a vérengző ősembert, amelynek gyönyör a gyilkolás, mert hősi dicsfénnyel vette azt körül. A modern kor két dicső istennője, a kultura és civilizáció megdöbbenve fordulnak kelet felé, ahol a népek őrületes mámorban gyilkolják egymást. És szólnak: Hazugság mindaz, amit a bölcsek ós tudósok érdemünk gyanánt róttak a történelem lapjaira. Nem mi uralkodunk a világon, hanem a vér ós háború kormányozzák az emberiséget. Csak a forma változott, a lényeg nem. Nyil helyett puska, ágyú; buzogány helyett kard és szurony. Ennyi az egész. És a kor megalázott istenségei csalódottan vonulnak vissza a filantrópok ós álmodozók lelkébe. A kulturát és civilizációt ágyúzzák agyon Ázsiában. Szuronyok, torpedók, bombák, hadvezéri lángelmék, csodás hősiesség és önfeláldozás, az emberek ezrei mind a kulturát és civilizációt tapossák. Nincs és nem is lesz békesség ezen a földön. Gyilkolják ós gyilkolni fogják az emberek egymást mindaddig, amíg lesznek néprétegek és nemzetek, amelyek érdekellentótben állanak egymással. A háborúnak rabja ez a világ. Az emberiség össztermelésének nagyobbik negyedót a háborúra való állandó készülődés emészti fel; évente milliárdokat áldoznak a nemzetek, hogy háború idején