Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. Julius IO. 28. szám. Előfizetési dij : Kgész évre . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszei 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utea 52. sz.i, az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utea 25. sz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALA VARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Fürdőzzünk itthon. Állandó téma, amelyet évről-évre megtárgyal minden fővárosi és vidéki lap. Megtesszük mi is; azt hisszük joggal, mert hiszen a mienk a Balaton szebb partja, amely külföldön kincses bánya volna, nálunk azonban csak nyomorúság, szegénység tanyáz a partján. Igy nyaratszaka felkerekedik a vagyonos magyar s megy özönével a külföldi fürdőkre. Es ha visszatér, dicsénekeket zeng az idegen fürdők kényelméről, a gyönyörű vidékekről. Magyarországot azonban nem ismeri. Hozzászokott ahoz a gondolathoz, hogy itthon nem kaphatja meg azt, amit külföldön, ahol jobban esik elkölteni a pénzt, mint itthon. És ha künn idegenekkel érintkezik, nem hirdeti hazája szépségeit, nem igyekszik a figyelmet Magyarország szépségeire terelni, sőt kéjelegve élvezi, hogy franciának, vagy angolnak nézik. Ha már az idegenek elkerülik Magyarországot s nem hordják hozzánk a pénzüket gazdag turisták, a magunkét ne szórjuk el a külföldön s igyekezzünk a figyelmet hazánk szépségei iránt ébren tartani, hogy lassan-lassan mi is beékelődjünk a világjárók széles országutjába. Nekünk nincsenek világhírű műkincseink, amelyek az idegent arra késztetnék, hogy eljöjjön hozzánk gyönyörködni. Nincsen világkereskedelmünk és a világversenyben számottevő gyáriparunk, melyek a forgalmat fokoznák. Olyan iskoláink sincsenek, ahol a külföldi többet tanulhat, mint odahaza. A mi idegenforgalmunk emelésének csak egy biztos bázisa van, az, amelyet a természet adott ennek az országnak : természeti szépségek, gyógyforrások, gyönyörű tavak. Magyarország természeti szépségeinek nincsen párja ezen a világon. Hegyeink nem oly fölségesen zordonak, mint Svájzé, ligeteink nem oly kiesek, mint a Riviéra, de szépek, vonzóak, kellemesek, egészségesek és ami igen fontos manapság, olcsók. A kényelmes és gyors magyar államvasutak elröpítenek mindenhova, ahol szép vidék van, a lakosság tisztességtudó és becsületes, az élet jó. Szóval megvan minden kvalifikációja ennek az országnak ahoz, hogy az idegenek felkeressék azért, hogy gyönyörködjenek a természet szépségeiben és pihenjenek. S a külföldiek még sem jönnek. Idegenforgalmunk oly csekély, hogy szégyen bevallani. Míg Olasz-, Német-, Franciaország, sőt Spanyolország lakosságának egy tekintélyes része él abból, amit az idegenforgalom jövedelmez, addig nálunk elenyészően csekély összeggé zsugorodik az idegenforgalom haszna. Hogy még nagyobb legyen a keserűség, itt vannak a mi gyönyörű szép gyógyító és üdülő fürdőhelyeink. Nincs Európában az az ország, melynek annyi gyógyerejü ásványvize lenne, mint Magyarországnak. Buda, Pöstyén, Szliács, Trencsén-Teplicz stb. gyógyfürdők csodákat művelnek évente a betegek százaival. Szakértők konstatálták már számtalanszor, hogy amire a karlsbadi, franzensbadi vagy marienbadi vizek képesek, arra a mi vizeink is alkalmasak és Balatonfüred, Tátrafüred, Csorbató, Borszék, Herkulesfürdő és a többi fürdőhely természeti szépség dolgában semmiben sem áll mögötte a külföld divatos fürdőhelyeinek. Nem mondjuk, hogy nincs forgalma a magyar fürdőhelyeknek, de az oly elenyészően csekély ahoz képest, amilyenre jussuk van, hogy az szinte nevetséges. Okát e pangásnak nem kell messze keresnie: a magyar közönségben van az ok. Ez a közönség, mint mindenben, a nyári fürdőzés dolgában is felette helyezi a külföldit a hazainál. A főváros és a vidék tehetősebb elemei egyaránt Svájzba, Tirolba, a Riviérára és tengerparti fürdőkben nyaralnak, csak azért, hogy elmondhassák, hogy divatos külföldi fürdőben töltötték a nyarat. Ha tehát mi sem pártoljuk a magunkét, miért pártolja azt a külföld? Az angol, a francia, a német száz és száz magyar nyaralóval találkozik a külföldi fürdőhelyeken s méltán hiheti, hogy a vagyonos magyarok azért nem nyaralnak odahaza, mert nincsen hol. S ha esetleg szemükbe akad valami magyar fürdőhelynek a reklámja, nem törődnek vele, mert ők külföldön azt látják, hogy a magyarok, akik bizonyára ismerik a magyar fürdők viszonyait, nem nyaralnak hazájukban, hanem a pénzüket idegenek között költik el. A magyar balneologiai kongresszusokon számtalan határozati javaslatot fogadtak el, mely e nagy baj orvoslására lenne hivatva. Akciót is indítottak, nem egyet, de minden törekvés kudarcot vall a magyar közönség külföldimádásán. A magyar fürdők propogandájával épen ugy vagyunk, mint a magyar iparpártolással, akinek pénze van rá, külföldi iparcikket vásárol. Idegenforgalmunk és fürdőink pangása tehát egyaránt a magyar közönség nembánomságán és a tettekben nyilatkozó sovinizmus hiányán múlik. Ó, tudunk mi nagy magyarok, lángoló sovének lenni, midőn dikciózni kell, de amikor tettekre van szükség, árva és elhagyott Magyarországon a magyar ügy. Ha a közönség megemberelné magát és néhány éven át konzekvensen magyar fürdőket látogatna, ezzel nemcsak a fürdők ügyén lendítene, hanem megteremtené az idegenforgalmat is azáltal, hogy hire menne a külföldön a magyar fürdők forgalmának és szépségének. De van még ezen kivül egyéb okai is annak, hogy a magyar fürdőket kevesen látogatják : a fürdőtulajdonosok szükkebliisége, a vállalkozási szellem hiánya. Félnek, irtóznak a beruházásoktól s a legszebb helyek, a leghatásosabb gyógyfürdők az elmaradottság képét nyújtják. Nagy uraink restelnek vállalkozók lenni s miután maguk is külföld imádók, a hazait elhanyagolják. Zalavármegyében, a Balaton partján, akad erre is példa elég. Itt van mindjárt a Héviz. Egyike a világ legelső gyógyforrásainak, amelyet — ha az angoloké volna — milliókkal tett volna kényelmessé a vállalkozás. Bizonyosan nem deszkabódé állna felette, nem kellene Szentandráson lakni a közönségnek s nem rozoga omnibuszok és drága de rosz bérkocsik, hanem már régen villamos vasút futna Keszthelytől a hévfürdőig. A magyar fürdőket kényelmesebbekké és olcsóbbakká kell tennünk. Mert — valljuk be — sok helyen valóságos rablás folyik. A fürdővendéget ott csapják be, ahol lehet. A rangosabb embert jobban, a szegényebbet kevésbbé. A kiszolgálást, a figyelmet a borravaló szerint mérik. Az előkelő külföldi fürdőhelyeken azonban akár angol lord, akár német kereskedelmi Mai számunk 10 oldali