Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-14 / 7. szám

2 > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapt 1904. február 7. a társadalomban tovább élnek. Elsáncolták magukat az osztályok kinai falai közé. Nem haltak meg, sőt tenyésznek, mert csiráit, mint a bolondgomba spóráit, a világ minden részébe elviszi a szél. Es a gyenge agyban, üres szívben hamar megfogamzik, buján tenyészik, mint nedves odúkban a pöfeteg. Az ideálisták még mindig papolnak. A szeretet fogja diadalra juttatni az emberi egyenlőség jogát. Ez az egyetlen erő, amely megtudja dönteni a társadalom kinövését: az osztályrendszert. Ez fog diadalt aratni az ósdi szellem felett s legyűri azt az előítéletet, amely félti öröklött hatalmát. Az eszmék már el vannak hintve, a rendszer alá van ásva, mert a szeretet hatalma döngeti a mohos falakat. Ezt hiszik, ezt reménylik az ideálisták. Hiába hisznek, hiába remélnek. Sok beszéddel nem törik meg az elfogultság bástyáit. Fegyver kell annak, erős fegyver. A felvilágosodás fényével kell bevilágítani az odúkba s a jobbak követik a fényt, mert jobb az embernek igazi embernek lenni, mint barlanglakónak. Akinek szemei megszokták a sötétséget, hadd őrizze tovább az üres várat, amelynek az ajtaján senki sem kopogtat, csak falait döngeti az idők szelleme. A gyenge tehetségű és gyenge elméjű iskolás gyermekek. A napokban kapták meg a középiskolai tanulók bizonyítványaikat, amely sok családnak hosszú időkre kiható örömet, de sokaknál oly bánatot okozott, mely bánat lenyűgözi a család kedélyét. Hogyne, mikor a család összes reményének tönkretevését jelenti a rosz bizonyítvány. Rosz apa az, ki fiából nem szeretne s nem akarna nagy embert nevelni, de még roszabb az, ki elfogulva itél fia képességeiről s nem látja be fiának gyengeségét a nagy útra, mely előtt áll s addig erőlteti fiának iskoláztatását, míg fia félműveltséggel megakad. Nem célom most az, hogy a szülőknek tanácsot adjak arra nézve, hogy mily pályára adják s erőltessék fiaikat, csak arra akarom figyelmeztetni, hogy mily esetben ne erőltessék. Melyik szülő az, ki belátja s elismeri szeretett gyermekéről azt, hogy az gyenge tehetségű vagy gyenge elméjű. Egyik sem teszi s ennek beismerése első pillanatra ellentétesnek látszik a szülői szeretettel. Nem is kivánná senki, hogy ezen nehéz beismerést a szülő megtegye, ha ennek elhallgatása s beismerni nem akarása nagy következménnyel s kárral nem járna úgy a szülőre s gyermekére, mint az iskolára s társadalomra. Mennyi idejét, türelmét s fáradságát őrli meg a tanárnak egy ily gyengetehetségü tanítvány ? De ez nem volna nagy kár, ha legalább a tanár önfeláldozó fáradsága nem volna hiábavaló, de sajnos mindig kárba veszett munka ez. Kétkedve kérdezik a szülők: hát van oly gyengetehetsegü gyermek, kinek ezen betegségét fel nem ismerve még iskolába is küldenek szülőik? Ezen kérdésre szépen megfelel egy a napokban megjelent könyv, Dr. Ransehburg Pál idegorvos munkája: „A gyengetehetségü s gyengeelméjü iskolás gyermekekről stb." Bár a könyv borítékán az olvasható, hogy orvosok ós paedagogusok számára Íratott e füzet, olvassák el e füzetet a szülők is, kik gyermekeik jövője iránt érdeklődnek, tanulhatnak belőle s bizonyára lesz olyan is, ki gyermeke jövőjót tekintve, nagyobb bajnak veheti elejét. Csodálkozva olvassuk e füzetből, hogy aránylag mily nagy számmal vannak e szerencsétlen gyengeelméjü gyermekek, kik, ha betegségüket idejében fel nem ismerik, legtöbbször a bün leitőjére tévednek s börtön lesz fel nem ismert betegségüknek következménye. Ezen kérdés csak a legújabb évtizedekben hívta fel az érdekeltek figyelmét, de ez onnan van, mert éppen a legújabb időben annyira elharapódzott betegségek megnövelték e szerencsétlenek számát annyira, hogy védekeznünk kell a baj ellen. E szerencsétlen gyermekek bajának elterjedtségéről némi fogalmat nyújt az, hogy fővárosunkban számuk évenként meghaladja az ezret s ez arra indította kormányunkat, hogy a kérdést folyton felszinen tartva külön iskolát szervezett a szerencsétlenek számára. Külön iskolát? Miért? A tapasztalat kényszerít erre. Az ily gyermek legtöbbször a tanító legnagyobb önfeláldozó fáradtsága s küzködése mellett sem képes arra, hogy a legelemibb ismereteket is elsajátítsa s így fáradozása hiába való s csak a többi tanítványra szánt időt lopja el hiába; de beteg embernek orvosi gyógykezelés kell, nem pedig hiába való fárasztása az amúgy is gyenge elmének s ez indította kormányunkat arra, hogy ezen szerencsétlenek számára szakavatott emberekre bizott gyógyintézetet szervezzen, hol a folytonos orvosi megfigyeléshez mérten oktatják őket a legkevesebbre s legszükségesebbre. Ezen kérdés tárgyalásánál legelső, de egyúttal legfontosabb a baj felismerése, mely azonban csakis akkor lehetséges, ha a szülő gyermekét elfogulatlan szemmel vizsgálja s gyanúsat észlelvén, nem titkolja el azt, hanem orvosi tudásra bizza a betegség pontos diagnózisát s gyógyítását. Legtöbb ily gyermek későn fogzik, járni és beszélni későn tanul s gyakoriak a csont elgörbülések. Az odanőtt fülcimpa, a fülkagyló rendellenessége, csipkézett, rendetlenül elhelyezett fogak, rendellenes koponya alkat s szabálytalan alaku pupillák, kancsalság, nagyfokú túllátás, nagyothallás mind oly gyanús tulajdonságok, melyek a gyengeelméjűséget gyaníttatják a figyelővel, mint az eddig megfigyelt esetek bizonyítják. A folytonos izgókonyság, fecsegés, folytonos játszani akarás, az élénk illúzióra hajló képzelet, inkább a magolásra, mint az értelmes tanulásra való hajlandóság; másfelől az igen csendes természet, a közömbösség vagy folytonos bárgyú derültség mind oly tulajdonságok, melyeket az eddig megfigyelt példák alapján a gyengeelméjűség szimptomáinak tarthatunk. A gyengeelmójüeknek közös tulajdonságuk, hogy folytonos figyelemre képtelenek s az irást, olvasást s egyszerű számolást alig sajátítják el, önzők, makacsok s erkölcsi érzékük alig van. Indulatosak, az állatot kínozzák, csavargásra hajlandók, hallucinálnak, álmukban beszélnek, hadakoznak, ébren gyakran szédülnek, vagy elájulnak; beszédjük selypítő, akadozó s dunnyogó. Tanulmányi tekintetben osztálytársaik mellett feltűnően hátramaradnak s legtöbbször osztályismétlés után is megakadnak. E szimptómákat kísérjék a szülők figyelemmel s ha ezekből néhányat is felismernek, ne titkolják el, hanem nyíltan s őszintén bevallva az orvosnak gyanujokat, kérjenek tőle tanáosot. Ezen megfigyelésre a szülőket nemcsak a szülői kötelesség kötelezi, hanem az is, hogy legtöbbször ők maguk, vagy pedig elődjeik az okai gyermekeik szerencsétlenségének. A gyöngeelméjüségnek kétféle oka van: szerzett, vagy öröklött. A szerzett betegség könyebb természetű s kóros gyengetehetségnek nevezzük, az öröklött kóros gyengeelméjűség sokkal súlyosabb következményekkel jár. Mindkét betegségnél a tulajdonképpeni ok a test kóros szervezete s így csakis orvosi kézre kell bíznunk gyógyítását. A szerzett gyenge tehetség testi oka : nagyobb betegségek átszenvedéséből származott idegbaj és ideggyengeség s az ön fertőzés különösen, mig az öröklött gyengeelméjűség oka a szülők idegbetegségei, tuberkulotikus bántalmai, vérrokonsága, alkoholismusa, az anya lelki rázkódtatásai a terhesség idejében s ivarszervi bántalmai, a szülők skrofulotikus, rachitiszes s bujakóros test és véralkata. Ezekből kitűnik, hogy a gyermekek gyengeelméjűsége legtöbbször a szülők vagy elődjeik testi bántalmaiból származik s így a szülőknek kétszeres kötelessége ezen baj felismerésére irányuló állandó, elfogulatlan megfigyelés. Az orvos és paedagogia megteszi kötelességét, de csak úgy tudja ezt teljesíteni, ha a szülők támogatják őket avval, hogy gyermekeik testi és lelki fogyatkozásait nyiltan bevallják s tanácsukat kikérik. A könyv eime: Gyengetehetségü ós gyengeelméjü iskolás gyermekek, a világrahozott ós szerzett gyermekkori gyengeelméjűség kórtana, psychologiája és gyógytana, jorvosok és paedagogusok részére irta : Ransehburg Pál idegorvos. Ara 1 korona. Budapest 1903. Athaeneum. Dr. Kovács Gyula áll. fSglmn. tauár. Megyei rendes közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága február havi ülését Hertélendy Ferenc főispán elnöklésével f. hó 8 án tartotta. Elnöklő főispán üdvözli a törvényhatósági bizottság megjelent tagjait, az ülést megnyitja s a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Csillagh Gyula és Udvardy Ignác bizottsági tagokat jeleli ki. A törvényhatóság állapotáról szóló alispáni jelentést, valamint a számonkérőszék üléséről felvett jegyzőkönyvet a közgyűlés tudomásul vette. másik élve juthat ki, — ki isten szabad ege alá! Kiszabadult Börcsök András is. Faluja határán harangszó fogadta. Leborult a földre, faluja földjére s zokogott, sirt keservesen. Lágyan, szeretettel simogatta arcát a hazai szellő, a patak hűs vizzel kinálta; a természetnek mindegy, rab vagy szabad, bűnös vagy bűntelen, szeret.tében egyformán részesít mindenkit. Este, holdvilágos szép este volt, mikor Börcsök hosszú évek után ismét végig meut az oly ismerős uton egész háza kapujáig. Rohanva ment volna, de csak vánszorgott. Űzte, hajtotta előre a kinos bizonytalanság, de visszatartotta lépteit: hátha? A kapu nyitva volt, észrevétlen ment ),

e rajta, s jutott szobája ajtajáig. Hangos nevelés, csapongó jókedv hallatszott ki. Ij.-dten hátrált vissza. Ez nem az ő háza. Itt csendessógnek kellene lenni. Ha a ház gazdája a börtönt sinyli, ki mer itt vigadni ? És ment vissza az utcára, jobban szemlére venni a házat. Az ő háza, szülőitől öröklött háza. Ott van a kapu fölött cifra betűkkel: Építették e házat Börcsök István és neje, az Urnák 1870. esztendejében. Áldás a belépőre, béke a távozónak. Visszakuliogott ismét az ajtóhoz és hallgatódzott. A hogy hirtelen fölrántotta a szoba ajtaját, ketten ugrottak fel rémülten s halálra dermedten, ahogy a belépőt felismerték. A férfit térítette az életösztön előbb magához, gyik gyorsaságával menekült a nyitott ajtón. Börcsök hagyta futni. Neki az asszonnyal volt | leszámolni valója. •— Megjöttem. Hazajöttem a börtönből hozzád — s közelebb jött egy lépést — ki volt ez? Te ennek az embernek a szeretője vagy! j Dacosan felelt az asszony: — Inkább a szeretője annak, mint egy rabviselt ember felesége. A hány csepp vér volt még a férfiben, mind j az agyába szökött. j — Verjen meg az Isten! Miattad lettem gyilkos, ártatlan ember megölője! Mert igazat mondott. Cudar, hitvány nő vagy. Miattad lettem rab, hát kerüljek miattad még egyszer oda vissza ! te cafat! Te S Börcsök Andrást most már mint visszaeső bűnöst a súlyos paragrafusok ismét kivetkőztették i saját gúnyájából s ráadták a rabdarócot. Nem is vették le róla, csak azon a napon, mikor mély földből a még mélyebb földbe vitték. Hosszú j éjszakából örök éjszakába.