Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-19 / 25. szám

6 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap « 1904. junius 12. vármegyénkben gyarapodott, hogy a sertésállomány éppen az 1895. év óta folyton tartó sertésvész következtében előbbi létszámát az utóbbi évek tetemes szaporulata dacára sem érte el, hogy a juhok száma vármegyénkben a belterjes üzem terjedésével (ugy mint egyébütt az országban) szűkebb területekre szorítkozik; végre, hogy a lefolyt 9 éves cyclusban az erdőgazdaságunknak legnagyobb ellensége, a kecske is kevesebb lett. Mind a három év adatainak összehasonlításából tisztán láthatjuk végre, hogy az 1902. évi silány takarmánytermés állatlétszámunkat tetemesen redukálta ós az 1903. évi számlálás (bár ezen év adatai nem teljesen megbizhatók) vármegyénk állatállományában depekorációt derített ki, de csak átmenetileg; míg az 1903. évi jó takarmánytermés, a husáruk emelkedése, ezen csorbát teljesen kiköszörülte. Az utolsó évtizedben vármegyénkben tehát a szarvasmarha és lóállomány létszáma gyarapodott, ellenben a sertés és juhállomány száma az ismert okokból alább szállt. Az emelkedés tehát a szamarak és öszvérek kivételével általános, különösen jelentékeny a szarvasmarha ós sertésállománynál, mig a juhállomány emelkedése valószínűleg csak a pontosabb összeírás eredménye. Közgazdasági szempontból a kecskék számbeli szaporodása nem örvendetes jelenség, mig a szamár és öszvérek 20% apadása nem sokat jelent, sőt a mennyiben értékesebb állatok léptek helyökbe, csak kedvező körülményt képez. Ezen emelkedés nemcsak a természetes szaporodásnak eredménye, de a pontosabb összeírás is hozzájárult az előbbi években hiányosan felvett állatlétszám kiderítéséhez, a mennyiben az előbbi években számos állat ezen összeírásokból kimaradhatott. Az emelkedést közvetlenül előidézte az utóbbi években észlelt kedvező áralakulás az állati termékekre nézve, mely különösen a szarvasmarha és sertéslétszám fokozatos szaporításával járt és végeredményében a belterjesebb gazdálkodás üzeméhez vezet. Nevezetes mozgalmakkal találkozunk a gabona árak alakulásánál. Az ország főbb gabonatermelő részeiben a mult hóban uralkodott szokatlan nagy aszály a terméskilátásokat ugyanis országszerte annyira redukálta, az országszerte a búzában fellépő rozsda pedig ezt azonfelül annyira elősegítette, hogy ezidén a mult évi aratási eredményekkel szemben az országos átlag igen jelentékeny kisebbségben marad, a melynek jelensége külsőleg is a gabonaárak, de különösen a külkereskedelem és forgalomra nézve oly fontos buza árának tetemes emelkedésében is kifejezést nyert. Időközben a lisztforgalom is javult. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az őszi szállításra szóló buza ára felment — sőt az effective árut is tetemesen felülmulta; ellenben az Ausztriában ezidáig kedvező termés kilátások folytán a rozsnak ára alig mozdult. Az országos tetemes külömbség (ezen különbség a mult évi terméssel szemben a búzánál 24°/

0, rozsnál 10°/

0. árpánál 24%. zabnál 26%-tel becsültetik) miatt előreláthatólag kedvező árakkal fogunk találkozni a tavasziakra nézve is, a melyeknél az országos deficit még jelentékenyebben jeleztetik, mint az őszi gabonákra nézve. Ezen emelkedő árak képeznek némi vigasztalást vármegyénk termelőire nézve a kevesebb termés kárpótlása tekintetében, kik hálával emlékezhetnek meg azon körülményről, hogy vármegyénk éghajlata kedvezőnek bizonyult be ezidén is a mezőgazdasági termelés minden ágazatára nézve, a midőn nem a szélsőségig menő végzetes ingadozások, hanem kiegyenlítettebb éghajlati viszonyok segítik elő nehéz munkájában a mezőgazdát. Sajnos csak, hogy ezen egyensúlyt kiszámíthatatlan nehéz elemi csapások zavarták meg ezidén éppen vármegyénkben. Tejszövetkezetek. A szövetkezeti mozgalom Magyarországon nem régi; de — amint már nálunk az uj eszmékkel szokás — mindjárt kezdetben nagy és széles hullámokat vetett. A kis ember támogatásának ezt az eszközét sokan a gazdasági bajok egyeten orvosságának tekintették. Abban a naiv hitben éltek, hogy ha egy két hitelszövetkezetet és szövetkezeti boltot felállítanak, ezek meg fogják ; étörni a nsgy tőke nyomasztó hatalmát s egy 1 csapásra lehetetlenné teszik a kereskedelem visszaéléseit. Természetesen a szövetkezeti vezérek nagyot csalatkoztak a hit. és fogy. szövetkezetek körül, amelyeket lázas sietséggel szerveztek. Nálunk a szövetkezeti mozgalomnak nemcsak gazdasági céljai voltak. Politikai és társadalmi, nem ritkán felekezeti tendenciák húzódtak meg a köpönyeg alatt. Ezek a mellékes és be nem vallott célok voltak az okai annak, hogy legelső sorban hit. és fogy. szövetkezetek felé fordult az akció s azt a teret, amelyen a szövetkezés tényleg nagy hatalom, ahol igazán támasza a kis embernek s ahol az apró szövetkezeti szervezetek is megállhatnak és gazdasági hasznot tehetnek, teljesen elhanyagolták. Az élet azután meghozta a maga tanulságait. A hitelszövetkezetek bankokká vedlettek át. A nyereségből nem igen jut a kis embereknek, akik inkább kamatfizetők, mint részvényesek. A fogyasztási szövetkezeteket sok helyen tönkretette a szakértelem hiánya, vagy belefulladtak a spekulációba. A gazdasági kérdésekkel foglalkozó faktorok tehát más téren kerestek elveiknek érvényesülést. És meg is találták azokat a kiindulási pontokat, amelyek a szövetkezés abcéjének természetes kezdetei. Földművelő ország vagyunk s gazdasági életünk egész konstituciója a földön és a föld népén nyugszik. A földet kell tehát minél teljesebben kihasználni, hogy a föld népének munkája jutalmazó legyen. Ez a legelső cél. Hiába szervezik a hitelszövetkezeteket, ha a nép csak hitelt vevő s kamatot fizető anyag ós nem tőke gyűjtő. Nem sok haszna lehet a fogy. szöv.-nek addig, amig a nép áruhitelre szorul. A jövödelmet kell fokozni, és biztosabbá tenni. Erősödjék meg a nép; tanulja meg földjének ós munkaerejének teljes kihasználását, akkor ki lehet használni a szövetkezés fegyvereit minden téren. Iparállamokban a szövetkezésnek a nyers anyag beszerzésre s az értékesítés biztosítására kell irányulnia. Innét kell kiindulnia. Nálunk a fóldmivelés produktivitását, terményeink értékesítését kell a szövetkezéssel előbbre vinni. A tejszövetkezetek szaporodása és gyarapodása bizonyítja, hogy ezen a téren leghasznosabb a szövetkezés. Zalavármegyében nagyon nehezen lehetett a kezdet nehézségeit legyőzni. A nép nem akart megmozdulni. De az erélyes ós kitartó akció végre mégis meghozta a gyümölcseit. A Z. G. E. nem engedte nyugodni a kérdést s ma már negyven önálló tejszövetkezet működik. A spekuláció azonban a tejszövetkezeteket is megrohanhatja, ha ideje korán nem gondoskodnak védelemről. A vaj gyártás éa kivitel képezi fő jövödelmi forrásukat s az értékesítés tekintetében közvetítésre szorulnak. A közvetítők pedig szivesen lenyomják az árakat a saját hasznukért. Ennek elejét veendő, a Z. G. E. vezetősége a megyei tejszövetkezetek szövetségének létesítése iránt indított mozgalmat, amely teljes sikerrel járt; a szövetség megalakult. A Z. G. E. látva azt, hogy az önálló működési körrel alakult s egymástól függetlenül működő szövetkezetek az egyöntetű vezetés előnyeit nélkülözni kénytelenek s ki vaunak téve a vaj áraknál előfordulható változások által előidézett veszteségeknek; látva azt, hogy az utóbbi időben a vajkereskedelemmel arra nem hivatott egyének foglalkoznak és az indokolatlan verseny a szövetkezeteket könnyen válságba sodorhatja: a megyei tejszövetkezeteket 14-ére értekezletre hívta össze. Készt vettek az értekezleten Sierbán János orsz. tejgazdasági felügyelő ós Szily Tamás állattenyésztési felügyelő, akik a szövetség előnyeit s hasznait ismertették. A tejszövetkezetek vezetői elfogadták a jó tanácsokat s megalakították a megyei szövetséget, amely nem csak a már működésben levő szövetkezetekre nézve nagy fontossági! intézmény, hanem elősegítője lehet a szövetkezeti mozgalom erőteljesebb fejlesztésének is. A megalakult szövetség kötelékében levő szövetkezetek megbízottjai e hó 25 én újra értekezletre jönnek össze Zalaegerszegen, hogy az alapszabályokat megállapítsák s a vezetőket megválasszák. Levél a szerkesztőhöz. - Kántor járás címen levelet kaptuuk, amely a zalaegerszegi izr. hitközség kántor-választásával j foglalkozik. Azt tartjuk ugyan, hogy ez teljesen a hitközség belügye, amely a nagy közönséget nem érdekli; miután azonban arról is szó van, hogy a hitközség esetleg külföldi kántort szerződtessen, némileg közérdekű is a kórdós. Ezért közöljük a levelet. A levél írójával nem értünk egyet s fenntartjuk magunknak, hogy nézeteire reflektálhassunk. (Kántor járás). Hét év óta valóságos búcsújáró helye városunk a zsidó kántoroknak. Hét évvel ezelőtt veszítette el ugyanis a zsidó hitközség 40 óvig működött érdemes kántorát s azóta szüntelenül folyik a nemes versengés, az úgynevezett „kántor próba". Hét év óta szakadatlanul jön Zalaegerszegre közelről, messziről a sok kántor és próba éneklést csinál, nagy gyönyörűségére a hitközségi tagok füleinek, de kisebb gyönyörűségére a zsebeiknek, mert a hitközség minden egyes esetben megtéríti a versenyben résztvevők útiköltségeit. De — bár a hitközség megtérített már annyi útiköltséget, hogy ezek árán akár földkörüli körútra is indulhatna — még egyik versenyzőt sem találta alkalmasnak e jó dotációju állás végleges betöltésére. Legutóbb Csernovitzból énekelt egy kántor próbát. Tetszett nagyon. Kitűnő, iskolázott hangja van. Jó modorú, representáció képes; jelleme, tisztessége mellett is a legjobb referenciák szólnak. Teljesen modern, alaposan képzett intelligens uri ember. Szóval megfelel mindenben. De móg sem alkalmazták, mert uem magyar honpolgár. Olyanformán tett vele a hitközség, mint az adomabeli háztüznézőbe menő zsidó ifjú az ő menyasszony jelöltjével. Megeszi a próbaebédet, izlik. Társalog a leánnyal, tetszik. De, hogy tisztában legyen mindennel, azt az óhaját fejezi ki az apa előtt, hogy szeretné látni a leányt másképen is s aztán nyilatkozik. Elbujtatják Móricot (megbocsásson, ha esetleg Mátyásnak hivták) a fürdőszobába s láthatta a leányt, ahogy óhajtotta. A »szemle« után kérdi az apa: Nos, hogy tetszik a leányom ? És felei Móric Mátyás: Szép, szép, de — nem tetszik az orra. Ugyan, ugyan hitközségi urak, miért vetkeztetik le a szegény kántort meztelenre, ha nem tetszik az orra ? Ha kimondják elvileg, hogy csak magyar állampolgárt alkalmaznak, miért engednek külföldit is próbára? Ha pedig a magyar honpolgárság nem conditio sine qua non, aminthogy a pályázati hirdetményben sincs erről szó, miért nem alkalmazzák az egyébként teljesen megfelelő idegent, különösen, amikor alkalmas magyar állampolgárt nem találnak az állásra ? Szép, szép a hazafiság, de egy zsidó kántornál elvégre is az a legfőbb dolog, hogy jól énekeljen, tisztességes, erkölcsös ember legyen. Nagyon roszul cselekszik a hitközség, amidőn megengedi sőt elősegíti, hogy a kántorkórdés évekig nyilt kérdés legyen és pártoskodást, torzsalkodást szüljön a hitközségi tagok között. Nincsen az a képviselőválasztás, vagy bármely más nagyobb szabású állás betöltésének kérdése, mely nagyobb revoluciót okozna, mint egy-egy ilyen kántori állás betöltése. Sorra kilincsel a jelölt, felkeresi pártfogóit s nosza megindnl a nagy korteskedós, kapacitálás, pressioriálás. EH végre is nem az érdemesebb győz, hanein az, akinek több a híve, aki jobban ért a kunyeráláshoz, akiben több a stréberség. Nagyon helyén való volna már a kántori állás végleges betöltése, mert az évek óta folyó próbálkozás — eltekintve az anyagi áldozatoktól — csak demoralizáló, ellenségeskedést keltő hatással van a hitközségi tagokra. Válasszák meg a legérdemesebbet, akiben legtöbb az ezen álláshoz szükséges qualitás és nem baj, ha külföldről jön is hozzánk. Nem követ el ezzel a hitközség hazaellenes dolgot, sőt ellenkezőleg, szaporítja a magyar állampolgárok számát eggyel, mert ha az a kántor véglegesítve közónk jön, magyar honpolgárrá, magyar emberré lesz. Eggyel tehát többen leszünk ! Különben a szóban levő kántor a magyar Hymnust annyi érzelemmel énekelte, hogy bármely tőzsgyökeres magyar embernek is becsületére válnék. Egy hitközsági tag.