Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-05 / 23. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. junius 5. 23. szám. Előfizetési dij Kgész évre . 10 K — f. Fél évre H-f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: ;i hasábos petitsor egyszei 18 tillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. ZÁLÁMEGY A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 52. sz.i, az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk visaza. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Népoktatás. Magyarországon a népoktatásügy intenzívebb fejlesztése nem régi keletű. Még sokan vannak köztünk, akik emlékeznek arra az időre, amikor a községek érdemes elöljárói sem tudtak írni s az ország sok vidékén messze földet kellett bejárni, amig képzett tanítóra, tisztességes iskolára lehetett találni. Ma már megváltozott a kép. A népoktatás szervezve vau mindenütt. De a szervezet nem felel meg nemzeti érdekeinknek s még mindig nem értük el azt a fokot, hogy az iskolázás, az elemi ismeretek terjesztése teljesen biztosítva legyen a haza minden lakójának. A történelmi fejlődés alapján a népoktatásügy sokáig nem volt állami feladat. Az államhatalom csak felügyeleti jogot gyakorolt; az alsófoku oktatást rábizta a felekezetekre, az egyházakra, a községekre. Amikor az oktatásügyet állami funkcióvá tette a haladás, amelynek igényeit a felekezetek és községek kielégíteni nem voltak képesek, az állam kénytelen volt a népoktatásügyet is kezébe venni, azt szervezni, a felekezeteket és községeket támogatni. Az államhatalom ezen tevékenysége s a népoktatásügyért hozott áldozatok TÁRCA. Egy mulasztás. Valahányszor képviselő-választásról olvasok, olyan szemrehányásfélét érzek a lelkemben önmagam iránt; úgy érzem, mintha egy nagy mulasztást követtem volna el, melyet sajnos már nem tehetek jóvá! Mintha olyankor egyre hallanám az én elnyomott, édes hazám sóhajtását, panaszosan, búsan' Mily kevesen vagytok szívvel lélekkel magyarok és még ti kevesen is béli' sokszor elmulasztjátok hazafiúi, vagy honleányi kötelességteket . . . Talán mosolyogni fognak ezen a kis történeten, de én mégis leirom, hátha tanul belőle néhány bohó fiatal leányka, a ki talán épen oly ábrándosan, telve illúzióval néz a világba, mint én akkor. Hogy is történt csak ? Nos igen! Pár óv előtt, leány koromban, sokat mulattam egy kis felvidéki városban, ott a Garam völgyén, a hol ha a7. ember a térképről biztosan nem tudná, hogy Magyarországon van, bizony könnyen kételkedhetnék. Van ugyan tanítójuk, papjuk, sőt néhol a a hagyományokkal teljesen ellentétes törekvésre : a közoktatásügy teljes államosításának eszméjére vezettek. Amig azelőtt az elemi oktatás az egész vonalon az egyház, a felekezetek és községek önkormányzati körébe utaltatott, az ujabb időkben inkább az a törekvés kezdett érvényesülni, hogy a felekezeteknek és községeknek az oktatásügyre való befolyása teljesen megszüntettessék s azt teljesen az állam vegye kezébe. Magyarországnak is voltak olyan kormányférfiak akik a teljes államosítás híveinek vallották magukat. Miután azonban az elv érvényesítésére szükséges eszközök nem állottak rendelkezésre, az államosítás munkája csak lassan haladhatott előre; sokszor meg is akadt, amint más áramlat kerekedett felül a kormányzat szellemében. Az állam legelső sorban a legégetőbb sebeken segített s csak később került arra a sor, hogy az iskola hatását nemzeti érdekeink megvédelinezésére is igyekezzék felhasználni. Nagy áldozatokkal szervezte a kormány a nemzetiségi vidékek iskola ügyét, abban a reményben, hogy az állami iskolák várai lesznek a magyarságnak. Az áldozatok jutalma egy szomorú tanulság lett. Kénytelenek voltunk belátni, hogy ott, ahol a falu bírája is magyar, hanem azért aki ott él közöttük, hamarosan belátja, hogy tót marad azoknak a szivök, lelkök, de még a vesójök is, bármint kényszerítik, hogy beszéljék a magyar nyelvet. Az ón kis városom átlag a legmagyarabb, de csakis a kevesebb benszülött révén; városi, megyei hivatalnokok más vidékről kerültek oda, mind jóravaló magyar nép s igy igen kellemes társas életet éltünk. A nagynéném, kinél én időztem, központja volt a társaságnak s az élénk, szellemes asszony révén engem is körül vettek, sőt mondhatom dédelgettek. Sok udvarlóm, táncosaim között a legkitartóbb egy fiatal ügyvéd volt, a kit mellesleg mondva legjobban is irigyeltek tőlem barátnőim. — Nem mintha tán a legszemrevalóbb lett volna, dehogy is; annyira már ott sem ideálisak a leányok, -- lovagom a legjobb parthi volt a környéken, lóvén ő egyetlen fia a leggazdagabb földbirtokosnak. Ha szegény lenne, bizonyára tót parasztnak nevezi mindenki és számba se veszik, de hát a pénz — a pénz — sok mindent kiegyenlít. Néha, néha akadt ugyan egy-egy irigy, a ki J emlékezni mert 30—40 óv előtti időkre, mikor 1 az öieg Velki kis földjét gatyásan, két sovány Mai számunk 12 oldali magyar intelligencia nem elég erős arra, hogy az iskola hatását a társadalmi élet terén támogassa, ahol a tanítóképzés továbbra is a nemzetiségek, vagy idegen nyelvű felekezetek kezében maradt, ott az állami iskola nem szolgálta a magyar nemzeti érdekeket. A kormány tehát abba hagyta a meddő küzdelmet, mérsékelte a hiábavaló áldozatokat s inkább azokat a vidékeket igyekezett állami iskolákkal ellátni, ahol már talaja van a magyarság terjedésének. Ismeretes egy jeles emberünknek az a mondása, hogy az állam a hóna alá akar nyúlni a gyenge magyarságnak, hogy azt talpra állítsa, megerősítse, a kultura fegyvereivel ellássa. Az államosítási törekvés uralkodó elv maradt, de más és más irányban, más helyeken és módokon érvényesíttetett. Evvel a törekvéssel szemben állottak egyrészről a nemzetiségek, amelyek nem szeretik kiadni kezükből az iskolát; másrészről a felekezetek, amelyek autonómiájuk csorbításától, befolyásuk csökkenésétől és a valláserkölcsi nevelés elhanyagolásától tartottak. A radikális újítások és átalakulások az oktatásügy terén nem szülnek jót. Ettől ökörrel még maga szántotta, a magyar köszönést is tótul viszonozta, mert annyit sem tudott magyarul; — de hát ez mind nem árt ma már neki. — Egyetlen fiát kitaníttatta s a legkeresettebb ügyvéd lett otthonában hamarosan a nagyságos Velki Mihály úr! Apja, a tekintetes úr, még magyarul is megtanult, nehogy a fia szógyelje az apját! Mert a fia szívvel lélekkel magyar volt közöttünk, rebesgették is ugy elvétve, hogy az atyafisága, de még az apja is haragszik reá nagy magyarsága miatt, mert hogy ők egész más reményeket fűztek a tehetséges ügyvédhez — a tótok régi jogainak vissza szerzését — ós ki tudja mi mindent; talán a pánszlávizmus apostolát szerették vón' látni benne. Persze ezt mind csak titokban suttogták a benszülöttek; nem is lehetett tudni, mi igaz az egészből. Mindezek dacára imádóm a mi emberünk maradt s általánosan kedvelt alakja volt társaságunknak. — Szép bariton hangjával gyakran kisérte zongorajátékomat, különösen szerettük a kurucnótákat, meg az édes Kossuth nótát, oly érzéssel tudta el dalolni, hogy sirt az ember lelke tőle. Mikor bevégeztük, rendesen egyszerre sóhajtottunk utánna: Hej, ha mi akkor éltünk volna ! Ha vissza gondolok, ma is látom nagynéném