Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-22 / 21. szám

1904- május 22. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 S ez ellen a nemzetirtó baj ellen lemondhatunk a küzdelemről, mert leküzdésére, a nép hajlamaihoz, lelkéhez való fórkőzósre nincsenek alkalmas fegyvereink. Felállítottunk egy morális rendszert 8 ebből — legalább szóban ós írásban — nem engedünk. Morális elvekkel, privilegizált jogokkal sáncoljuk körül a családot és kikötjük, hogy a nép szaporodásánakjcsak a családon belül van jogosultsága; aki azon a körön kivül születik, annak sokkal kevesebb a joga s a társadalom e jogok fejében is ráüti a szégyen bélyegét az anyára s a nem törvényes szülöttre egyaránt. A családot, amelynek fundamentuma az ezredéves morál és tradició talajába van lerakva, megostromolni ostobaság volna. Ennek a várnak falaival egy egósz jogrendszer és erkölosi alap omlanók össze. De az állami és nemzeti érdekek már sokszor követeltek engedményeket a morál rovására is; a történelem tanúsága szerint a közvélemény ezek felett sokszor napirendre tért s érvényesült a salus reipublicae. Akkora engedményt, hogy azokat, akik az erkölcs megsértésében nem bűnösek, a törvény s a közfelfogás ne sújtsa, feltétlenül kell tennünk. A népszaporodásban a leghatalmasabb politikai, nemzetiségi és közgazdasági érdek, sőt a civilizáció érdeke rejlik s ahol ezeket az érdekeket kellőleg ápolni nem lehet, ott megterem a bomlás magva. A nyugoti nagy nemzetek között Franoiország nyújt erre szomorú példát, ahol a nép fogy és degenerálódik. A franoia sajtó elég nagy és hatalmas arra, hogy a közvéleményt irányítsa a akciójának már van is hatása. A sok gyermekkel megáldott szülők részére, a sajtó erélyes ós kitartó akciója folytán, a törvényhozás kedvezményeket állapított meg; a szegény családok gyermekeinek felnevelése, kiképeztetése ós elhelyezése körül az állam és a társadalom nagyszabású törvényes ós humanitárius intézkedéseket tettek; a törvénytelen és elzüllésnek indult gyermekek valósággal az állam ós társadalom gyermekei. Kétségtelen, liogy mindez sikereket mutat fel, amelyek annál nagyobbak lesznek, minél inkább gyökeret ver a közvéleményben, hogy a nópszaporodás előmozdítása hazafias dolog. A kérdést végleg megoldani azonban a franciák sem tudták, mert a népszaporodásnak legnagyobb akadálya a házasságkötés és családalapítás nehézségeiben rejlik. Egyfelül az anyagiak, a vagyoni jólét hiánya, másfelül az állam nagy igényei képezik a legnagyobb akadályokat. Hogy csak mást ne említsünk, példa erre a katonatisztek házasságra lépésének megnehezítése. Franciaországban a kauciót már eltörölték s a nős tisztek résaére kedvezményeket állapítottak meg. De igyekeznek emellett a nép alsó rétegeijár s szürkés szakállát simogatja. Lajos idegesen pedri kis szőke bajuszát. Mindketten váltig az ajtót nézegetik, melyen nemsokára Szerén fog belépni. Csakugyan jön; nagyon jókedvű, nagyon rózsás, nagyon szép. A zongora mellől kelt föl, ahol operettáriákat játszott. Halkan most is dúdol egyet.) Szerén (körültekint, megpillantja Lajost, elpirul): Papa, te hivattál? Kendefi (ügyetlenül akadozva): Hivattalak . .. Valami ostobaság miatt! . . . nézd csak . . . (Átadja a levelet.) Szerén (hirtelen komolyra váló arocal veszi át a levelet s átfutja. A szivébe nyilai amit olvas, szinte elakad a lélegzete 8 csak annyit tud mondani): Óh, papa! (Visszaadja a levelet 8 Lajost kémleli. Annak kétségbeesett ábrázata eleget mond. Szerén mindent átért s mindent tud.) Istenem, papa . . . Lajos előtt! (Könnyek tolulnak szemébe, de hirtelen letörli s Lajos elé fordul, ünnepélyes pose-zal.) Én megtiltom magának, hogy erről a dologról valaha is szóljon. Érti? Semmi közöm'a maga affairjeihez . , . és csöppet se vagyok azokra kíváncsi! (Atyja felé lordul egy martyr lemondásával.) Kérlek, papa, ne szólj erről a mamának . . . Jöjjön, Lajos! nek, pl. a gyári munkásoknak házasságkötéseit is megkönnyíteni. A franciák a népszaporodás előmozdítása érdekében a legnagyobb áldozatokra hajlandók s még tulhajtásoktól sem tartózkodnak. Igy a házassági akadályokat kevesbítették, az elválást s az uj házasságok kötését megkönnyítették. Ezt a túlhajtott azabadelvüséget hozzánk átplántálni nem lehet; nem is kívánjuk. De hogy valamit tenni kell, az bizonyos. Elkeseredéssel járom be azokat a falvakat, amelyekben a nép fogy, gyermek nem születik. És a baj terjed, mindegyre terjed. Tudom, hogy már~unott a téma; tudom, hogy hiába beszélünk s a legbölcsebb ember volt az az angol tudós, aki megjósolta, hogy hol fog kezdődni a degeneráció s hogyan züllenek el a népek, nemzetek, országok. A városok bajai. Magyarország városainak polgármesterei a mult héten értekezletet tartottak Budapesten. Az értekezlet célja a rendezett tanáosú városok szövetségének létesítése. Ez a mozgalom bennünket nem csak azért érdekel, mert városaink nagyobb fellendülését óhajtjuk ós reméljük, hanem azért is, mert Zalaegerszegről indult ki az országos jelentőségűvé vált szervezkedés. Várhidy Lajos polgármester indítványozta a képviselőtestület közgyűlésén, hogy az országos szövetség létesítése céljából irjon át a rendezett tanácsú városokhoz; Zalaegerszeg város képviselőtestülete pedig szívesen fogadta a kezdeményezést, amelynek eredménye egyelőre a polgármesterek budapesti tanácskozása s a miniszterelnök elismerése ós buzdítása volt. A szövetség célját és az értekezlet eredményeit olvasóink bizonyosan ismerik a fővárosi lapokból; arról tehát ezen a helyen külön referálni felesleges volna. Csak néhány órdekes, a napi sajtó által talán nem eléggé méltányolt momentumra akarunk utalni. Az értekezleten jelen volt polgármesterek egyértelműen vallották azt, hogy a városok reformjának első sorban az anyagi helyzet javítására kell irányulnia 8 a második legfontosabb cél az, hogy a városok a vármegye nyomasztó gyámkodása alól felszabadíttassanak. A többi úgyszólván már mellékes kérdés. Magyarország összes városainak tehát ugyanazonosak a bajai ós panaszai; ami legjobb bizonyítéka annak, hogy nem az egyes városok ós vármegyék különleges viszonyaiban, vagy a vezetők könnyelműségében, esetleg személyekben kell keresni a bajok okait, hanem azok az egész országban érezhető gazdasági és kulturális viszonyokban s különösen a rendszerben gyökereznek. Brassóban, Szentesen ós Zalaegerszegen ugyanazonosak a viszonyok. Ez nem lehet a véletlen következménye. Az ujabb idők óriási terheket róttak a városokra mindenütt, amelyeknek legnagyobb része a városokat illetéktelenül nyomja. És a kormányzati rendszer nemosak tótlenül nézte a terhek szaporodását, hanem azokat még szaporítani törekedett. Utalunk e tekintetben városok ós a kormány között kötött különféle szerződésekre, amelyekben a városok a közoktatásügy, katonaság, állattenyésztés stb., javára folyton ujabb kötelezettségeket vállaltak. Ha egy város jogos kulturális igényeit akarta kielégíteni, ha uj iskolát, katonaságot, bíróságot, szőlőtelepet szóval bármiféle állami intézményt akart szerezni, annak érdekében tetemes áldozatokat kellett hoznia évi hozzájárulás alakjában, vagy legalább uj épületekről való gondoskodás árán. Ingyen nem kapott semmit; ugy kellett megvásárolni mindent. Az állam feladatát képező oktatási, közegészségügyi, jogszolgáltatási, adóbehajtási, útfenntartási, katonabeszállásolási ós százféle egyéb terhek oroszlánrészét a városok kénytelenek viselni s e terhek súlya alatt nyögnek a vidóki városok. Ezeken a terheken könnyíteni kell, mert elérkeztünk a teherviselési képesség végső határáig. Amiből a városoknak egy kis jövödelmük lehetett volna, azokra a forrásokra rátette a kezét a mindenható . állam. Nem marad más hátra, mint a pótadót emelni, csigázni, ami pedig nagyon kétélű fegyver, mert a városokat egy ideig emelheti, előbbre viheti, de ha a polgárság megélhetési viszonyait annyira megnehezíti, hogy a teher a gazdasági szervezetet kezdi sorvasztani, visszaesés lesz a vége. A polgármesterek kivétel nélkül ugyanazonos okokra visszavezethető anyagi bajokról számoltak be s mindnyájan a városok jövödelmi forrásainak szaporítását kérték. Néhány éve már annak, hogy a fogyasztási adókat, vagy azoknak legalább egy részét a városoknak Ígérgetik. Nem tudjuk, de azt hisszük, hogy erről a kérdésről is esett szó az országos értekezleten. Szerenesés gondolatnak tartjuk a városok ez uton való elsegítését. A szubvencionálás nem jó gondolat, mert a sególy nem képezhet emelkedő jövödelmet, mig a fogyasztási adók folyton emelkedő bevételt biztosítanának a városoknak. Hogy ez a gondolat a kormánynál nem idegen, bizonyítja a miniszterelnöknek a polgármesterek előtt mondott beszéde, amelyben jelezte, hogy a városok anyagi helyzetének javításával foglalkozik s tudja, hogy azoknak a feladatoknak a megvalósításához, amelyeket a nemzet a városoktól vár, uj jövödelmi forrásokra van szükség. Fontos mozzanat a mozgalomban az is, hogy a kormány a városok szövetségének jogosultságát elismerte. A városok akkora szolgálatokat tesznek az ország gazdasági ós kulturális haladásának, hogy a jogos igények kielégítésére irányuló törekvést méltányolni és elismerni feltétlenül kell. Százezreket számláló városi polgárság érdekeit 8 nagy nemzeti ügyet képvisel a városok szövetsége; azt tehát nem lehet olyan szempontból elbírálni, mint a fizetés emelésre s egyes osztályok anyagi előnyeinek előmozdítására irányuló kongressusokat. Nem uj eszme az sem, hogy a városok önkormányzati jogát ki kell terjeszteni. Az országos mozgalom egyik sarkpontja uj városi törvény sürgetése, amely szabadabb mozgást biztosítson a rendezett tanácsú városoknak. Érdekes, hogy az összes városok érzik a gyámkodás nyomasztó voltát, amely inkább a hivatalos formák keresésében, mint érdemleges felügyeletben nyilvánul ugyan, de hátrányos azért, mert a közérdek minden követelményének megvalósítását nehózkessó teszi. Más szervezetet kell adni a városoknak, amelyek lényegileg alig birnak szélesebb körű önkormányzati joggal, mint a kisközségek. Hosszú esztendők óta húzódik a városi törvény ügye s nem tudnak vele dűlőre jutni. A rendezett tanácsú városok névleges autonómiája tarthatatlan helyzetet teremtett. Nem autonómia ez, hanem ketrec, melyben a foglyul ejtett rab szabadon tehet kót lépést előre ós két lépést hátra, de ezt is ellenőrzi a vármegye. A rendezett tanácsú városok nem csak megértek már arra, hogy a vármegye gondoskodása alól emancipáltassanak, de fejlődésüknek egyenesen hátrányára van az, hogy minden dolgukba beleavatkozhatik, minden határozatukat megsemmisítheti a közvetlen felettes hatóság, amely sokszor rivális is. A városi polgárság rendelkezik annyi intelligenciával és itélő képességgel, hogy a saját sorsa felett a törvény korlátai között különös ellenőrzés nélkül határozhasson. A méltatlan alárendeltségből ki kell szabadítani a városokat. Autonómiát sürgetnek a r. t. városok, hogy sorsukról éppen olyan joggal és hatáskörrel intézkedhessenek, mint a szabad királyi városok. Amig ezt az autonómiát meg nem adják, szó sem lehet a vidéki városok fejlesztéséről. Azt hangoztatják, hogy maga a vármegye s különösen ennek szelleme ósdi intézmény s mégis ennek rendelik alá a modern élet ifjú és lüktető szervét, a várost. Hát ebben a politikában nincs ésszerűség. Azt hisszük, hogy a városok szövetségének sikerülni fog a kor követelményeinek megfelelő városi törvényt kieszközölni 8 az anyagi helyzeten is lendíteni. A miniszterelnök kijelentette, hogy a gyakorlati élet követelményeit ismerő férfiak kritikáját ki fogja kérni 8 a polgármesterek a kritika jogát bizonyosan nem gyakorolják a városok kárára. Karcolatok. (A mi nyaralásunk). Zalaegerszegen nem sok olyan boldog halandó lakik, aki megengedhetné magának az üdülő ós nyaralóhelyek drága mulatságait. A többség tehát itthon nyaral és nem csak hogy bölcsen beletörődik a sorsába, hanem