Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-17 / 3. szám

2 >Zalaraegye, Zalavárni egyei Hirlap* 1904. január 24. kórháznak jobban megfelelő területen építeni s a mostani kórházat iskolai célokra felhasználni. Ezelőtt husz évvel épült a Kossuth Lajos-utca végén a mostani kórház. Sok szó esett már arról, hogy ez az építkezés teljesen elhibázott, mert a város természetes fejlődésének útjában áll a kórház. Ezen a hibán egyelőre annál kevésbbé lehet segíteni, mert a kórház tőszomszédságában a magpergető-gyár is elhelyezkedett; de ez a hiba mégsem annyira helyrehozhatlan, mintha az eddigi épület mellé még felépül az elmebeteg osztály részére szükséges ház is. Ha a kórház mellett még egy nagyobb épület emelkedik, ezzel nemcsak tele lesz építve az egész üres tér, amely a kórház mellett még rendelkezésre áll, hanem még a kisajátítás alatt álló vásártér is megcsonkíttatnék, keskeny szalaggá zsugorodnék össze, amely vásártérnek nem felelne meg. De útja volna vágva ezzel a kórház jövőben való terjeszkedésének is, mert az egyik oldalon az út, a másik oldalon a magpergető gyár, a harmadik oldalon az elmebeteg osztály, a negyedik oldalon pedig az épülendő evangelikus templom állanának a terjeszkedés útjában. Tervbe van véve, hogy a kórházba betegápoló apácákat hoznak. Hol lehetne már most ezek részére lakházat és kápolnát építeni ? De a mostani kórház környezete egyáltalján nem alkalmas, nem kedvező. A vásártér a kórház faláig terjed, a másik oldalon egy élénk forgalmú út vezet; a vasút közvetlen közelében van. Az állatvásárok a levegőt, a talajt folytonosan fertőztetik; a pergető-gyár kéményéből folyton gomolyog a füst s miután a gyár fenyőtobozokat dolgoz fel, tele van könnyen gyúló anyaggal s fából készült félszerei könnyen tüzet foghatnak. A tüzveszedelem tehát állandó és imminens. Ez pedig kórháznak, különösen elmebetegeknek veszedelmes szomszédság. A kórházzal szemben van a Baross-liget, a város egyetlen sétánya ós nyári mulató helye. Vájjon hogyan hatna az elmebetegekre a nyári mulatság eget verő zaja? Vagy nem riasztaná-e el a közénséget az egyetlen sétahelytől a nyomorult őrültek kiabálása, jajgatása? Uj kórházat kellene tehát építeni kedvezőbb helyen. Ugy vagyunk értesülve, hogy a város intéző köreiben az a terv merült fel, hogy a kórház az uj elmeosztállyal együtt az ujonan megnyitott Verbőczy-utca (Dervarics-féle telek) tengelyébe, az utca végére épülne fel s erre a célra mintegy öt katasztrális hold szereztetnék meg, a kórházat pedig a város kártalanítaná és iskolai célokra használná fel. Az eszmét részünkről csak üdvözölhetjük. A kórház áthelyezése kívánatos és üdvös dolog. De a város szempontjából első sorban kérdéses, hogy a megoldás pénzügyi tekintetben keresztülvihető-e, másodsorban pedig megszívlelendő kérdés az is, hogy a kórház mostani épülete iskolai célokra egyáltalán felhasználható e és miképen? Ami a pénzügyi szempontotilleti, talán a kérdés nagyobb nehézség nélkül megoldható volna. A város a polgári leányiskola államosítása alkalmával a kormánnyal oly értelmű szerződést kötött, hogy az iskola elhelyezéséről gondoskodni tartozik. Az pedig kétségtelen, hogy a leányiskola eddigi helyiségében meg nem maradhat. A leányiskola részére tehát uj épület feltétlenül szükséges lesz a közel jövőben. A legszerényebb igények mellett az uj iskola költségei legalább száz ezer koronára rúgnak. Ezért az összegért pedig a régi kórházat meg lehetne szerezni. A kórházra tehát a már rendelkezésre álló összegeket számításba véve, mintegy 180 ezer korona állana rendelkezésre, amely a költségeket körülbelül fedezné is. Más kérdés azonban az, hogy a mostani kórház épülete mennyiben volna alkalmas iskolának. Hogy a leányiskolát ott elhelyezni nem lehet, az bizonyos. A városon majdnem kivül fekvő épületet leányiskolának kijelölni nem lehet. A felső kereskedelmi iskola befogadására ugyanezen okból alkalmatlan. De talán elemi iskolának megfelelne ? A terv mindenesetre érdemes a megfontolásra 8 a városatyák figyelmére. Ha a kórház áthelyezése a város jelentékenyebb megterhelése nélkül lehetséges' kár volna a tervnek útjába állni. Ugy tudjuk, hogy a pénzügyi megoldás ujabb terheket u

em róna a polgárságra s ha a Verbőczy utca végére építenék a kórházat, ez nemcsak a Kossuth Lajos utca holt pontját tenné szabadabbá, hanem uj irányt adna a város terjeszkedésének. Fregoli. Hogy miért választotta a zalaegerszegi izr. ifjúság a mult szombaton rendezett estélyének ezt a cimet, bajos volna megmagyarázni. Mindenről esett ott szó, csak a Fregoliról nem. Azaz bocsánat. Egy sürgöny érkezett a világhírű művésztől, amelyben tudatja, hogy Kis-Czellben kitörte a lábát. Valószínű, hogy a rendezőség már a meghívók szétküldése előtt tudta a KisCzellben bekövetkezendő szerencsétlenséget, de a Fregoli cim annyira csábítónak látszott, hogy semmiesetre sem akarta elejteni. Tele sejtelemmel és várakozással vonultunk lel az estélyre. A közönség részére félkör alakban voltak feállítva a székek, a terem közepe porondnak volt hagyva az artisták részére, a nyugati fal mellett pedig egy panoráma ékeskedett, amelynek előrésze képezte a színpadot s a zenészek emelvényét. A panoráma felállítása kitűnően sikerült. Mintha valami falusi vásártérről szállították volna a modellt. Az eleje kirakva ékes pikturákkal (Záborszky Géza ur pemzlijéből), amelyek Káposzta Sári siralmas históriáját ábrázolták papirlemezekre festett, lehetetlen színű tizenöt képekben. Az oldalfalon monstre felírás díszlett: „Poczak Mózsi panorámája". A felírás mellé oda volt rajzolva a panoráma tulajdonosának (Fenyvesi József urnák) kitűnően sikerült fotográfiája, még az ő termetéhez arányítva is — emberfölötti nagyságban. Ott ékeskedett az elmaradhatatlan verkli amelynek klassikus symphóniái a zenéhez értő közönséget magán kivül ragadták. Kilenc órakor megszólalt a csengetyü, a közönség figyelme a függöny felé irányult. Először Fuchs Malvin k. a. prológot adott elő, amely a t. közönséget tájékoztatta, hogy mennyi látnivalóban lesz része a mai estén. Kedves volt az előadás is, egészségesen pezsgő humor csendült meg a prolog verseiben. Ugy mondják, hogy a pénzügyi palotában számokkal dolgozó poéta lélek zsengéje. Ezután felvonult a dunakeszi rezes banda, stílszerű kosztümökben. A karmester frakkjára akkora kóták voltak pingálva, mint a vasúti sinpár, a botja szálfának beillett s akkora orrt és füleket ragasztott, hogy csak a termetéről volt felismerhető a — panoráma tulajdonosa. A banda indulót recsegtetett s a papirosból készült hangszerek, valamint a valóságos dobok és cintányérok kitűnően utánozták a cirkuszba való muzsikát. A karmester minden tekintetben beleélte magát szerepébe; egyes számok között háromliteres pohárból sörözött. Kezdődtek a mutatványok. A stallmeiszter térden felül érő spanyol csizmákban, vörös frakkban, fehér nadrágban s fényesre vasalt cilinderben mutatta be magát. Polgári foglalkozására nézve a „Reisinger és Eisner" cégnek pártában maradt fele, Eisner ur. A direktor elővezette az ő szabadon idomított állatait. Apró boltosinasok rejtőztek az állatkosztümök alatt s vittek végbe olyan ugrándozást, mintha egyáltaljában nem lettek volna egyébre idomítva. A cirkusz két bohóca is kitűnően sikerült alakítás volt. Zeneszámuk zajos kacagást keltett, A két bohóc (Gerő Béla és Klein Jakab, urak) vacsorához ült, de minden evőeszköz, pohár, ibrik, tányér, palack végül a szék is muzsikálni kezdett, amint a kezükbe vették. A két bohóc erre kacajra fakadt, belekacagtak két bigófónba s a közönség velük kacagott. Az amerikai kígyóemberek első pillanatra meglepő produkciókat végeztek. Karjaikat a hátukon fonták össze, hátranyujtott lábakkal ültek le s hátrafelé nyújtott karral fogtak kezet. Pedig csak annyiból állott az egész ördöngösség, hogy fordítva öltöztek fel s az álarcot hátul viselték, az arcukat pedig turbánba burkolták. Mire észrevettük a csalást, már visszavonultak — hátrafelé lépkedvén. Két óriás szerecser is bevonult a. porondra, ezeket azonban a clownok menten lefejezték; mégsem esett bajuk. Az erőművész 500 kilogrammos súlyokat emelt. Mellén érdemrendek csillogtak, karjai duzzadtak az erőtől, a sulyok azonban papírból valának. Meglepő volt a gyorsrajzoló, aki — preparált , papírlapokra — egy szempillantás alatt rárajj zolta azt a képet, amelyik már előbb is rajta volt. jk ÍJ!'!Sikerült szám volt az állatquartett, amelyet Kardos Jenő joghallgató dirigált. Végül pedig megszólalt a panoráma verklije s bemutatta magát Poczak Mózsi. Elénekelte Káposzta Sári szomorú históriáját: Mostan minten emper ite hallgass, minten emper fogd be szát legyen ... A közönség kacagott s ének után tódult a panorámába. A verkli pedig istentelenül harsogott. Műsor után tánc következett, amely megszakítás nélkül reggelig tartott volna, ha időközben meg nem jelenik a Fregoli Újság, amely hűen referált az est történetéről s emellett tele volt bonmot-val és más egyebekkel. A mulatság reggelig tartott. Jó kedv is volt, sokan is voltunk, de többen is lehettünk volna. Igazi farsangi est volt. A közönség még ki sem kacagta magát egyik szám felett, következett a másik komikus jelenet. Bohóság, semmiség, de sok fáradságot okozott azoknak, akik rendezték és jó mulatságot szerzett azoknak , akik végig néztek. * * * A mulatságon jelen voltak: Leányok: Auguszt Lorenc, Augenfeld N. Kanizsa, Fuchs Malvin (Pierett), Fiirst Aranka Kaposvár, Grünvald Irma (ősz), Grünvald Kata (Tavasz), Goldner Ilona (Éj királynő), Goldner Margit, Grünfeld nővérek, Gyarmati Sári (Hollandi nő), Guth Irén (Lóher), Gross Róza, Gráner Margit, Heinrich Cornél (Jósnő), Heinrich Irma (Bebe), Klein Irén (Olasz táncosnő), Lövi Nina, Mízner Sári Szentgót, Neubrunn nővérek, N. Stern Fannika, Rechnitzer Szidónia, Singer Szerén (Román nő), Schvarcz Gizella Kövesd (Mák), Stern Laura Rátka, Weísz Erzsi, Weisz Ilonka. Asszonyok : Augenfeld Gyuláné, Berger Arminné, dr. Berger Béláné, Bosehán Gyuláné, dr. Fürst Béláné, dr. Jámbor Mártonné, Goldner Jánosné, Gyarmaty Vilmosné, Faragó Béláné, Guth N.-né, Gráner Gézáné, Grossz Győzőné, Grünbaum Ferencné, Heinrich Vilmosné, Heinrich Zsigmondné, Klein L-né, dr. Miener Náthánné Szentgrót, Hazai Adolfné, Hajik Istvánná, Isoó Jánosné, Weisz Izidorné, Weisz ügyvédné, Pfeifer Mórné, Rechnitz M.-né, Rosenthal Gyuláné, dr. Rosenthal Jenőné, Schütz Frigyesné, Viener Ignácné, Morandini Tamásné, Jámbor Henrichné, dr. Valluer N.-né. Felülfizettek: Fridrich Vilmos, dr. Hajós Ignác 20—20 K, dr. Gráner Adolf 10 K, Hűvös Ármin Botfa, Rosenberg Laiosné 6—6 K, Löwenstein Ignácné és J., Schütz Sándor, Gráner Géza, dr. Misner Zalaszentgrót, dr. Klein Lajos, dr. Mangin Károlyné, Deutsch J. Budapest, Zala Alfréd Budapest 5—5 K, Schütz Frigyes, Fenyvesi Miksa, dr. Berger Béla, N. N., Wimmer Lipótné 4—4 K, Mattersdorf'er Lipót, Morandini Tamás, dr. Kaszter Ödön, Törley Budapest, Breisach Sámuel, Heinczheimer Bécs, Weisz Ignác mérnök 3—3 K, Vidor Rezső, dr. Fürst Béla, dr. Rosenthál Jenő, Weisz Ármin, Deutsch Ferenc, Gross Győző, dr. Obersohn Mór, Eisinger József, Rechnitzer Miksa, Fischer Pál, dr. Gráner Mihályné, Heinrich W., N. N., Voigt Ede, Kaszter Sándor, N. T. Mohács, Hirschman N. Bécs, Fischer Zs. Bécs, Zelinkó T. Bécs, özv. Weisz Mátyásné, Schvarcz Mór, Polgár Dezső, Polgár Arnold-2—2 K, Gyarmati Vilmos 1 K 20 f, Práger Ödön, Fischer vendéglős, Garai Benő, Farkas L. László, Sándor Zsigmond, Dergáts Károly, Kummer Gyula, Grünwald Samu, Franki Csorna, Práger Károly, Pauk Ede 1—1 IC, Lövi Nina 60 f, Winerné 40 f, Schlesinger Manó 40 f, N. N. 50 f, Gráner Izidor 50 darab perec. Karcolatok. A tél fehér hószőnyegén pajkosan, ledéren, szikrázó jó kedvvel csintalan ördögosapat jár egyik helyről a másikra. A tánc, a dal, a csók, a mámor, a duhajság ördögei járják a világot néhány hétig, a mig a farsang tart. Beállítanak az illatos, fényes báltermekbe, ahol előkelő dámák, elegáns urak vígadnak s bekukkantanak a dohányfüstös, alacsony korcsma szobákba is, ahol a köznép mulat. Az egyik helyre zajos pompával vonul be a vidám ördögsereg, a másikba csak ugy oson be, mintha lopni jönne; de egyforma szenvedélyeket kelt \