Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-01 / 18. szám

1904. május 1. T>Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 5 osztályt Sándor Zsigmond kir. mérnök, a jeles zenész vezeti s minden szabad idejét a körnek szenteli. Kitűnő zenei tehetségének s fáradságot nem kimélő buzgalmának eredményét bemutatta a dilettáns zenekar, amely rövid idő alatt olyan kitűnően játszik, hogy akármelyik műkedvelő zenekarral felveheti a versenyt. Igaz, hogy ritka szerencsés helyzetben van a kör, mert sok jó zenész találkozott össze. A zenekar a következő tagokból áll: Dr. Kaszter Ödön gyógyszerész, Kardos Jenő joghallgató, Klimkó Antal adótiszt, Kristóffy Kálmán számtiszt (primhegedü), Bucsy István főgimn. tanár, Molnár Vince számtanácsos, Tikk László tanító, Schlezinger Arnold (kontra), Erdős Tivadar főgimu. tanár, Baján Ferenc tanító (viola), Goldner Ödön kereskedő (gordonka); Dr. Keresztury József ügyvéd, Dr. Halász Miksa orvos, Enyedi Barna jogász (fuvola) Takács József főgimn. tanár (nagybőgő); Mihalovich Alice k. a. (zongora); Madarász Lajos tanfelügyelői tollnok (harmónium); Csupor László megyei tisztv. (cimbalom), Udvardy Imre jogszigorló (dob). A női énekkar tagjai: dr. Ábrahám Ernőné, dr. Csák Károlyné, dr. Thassy Gáborné, Balogh Gyuláné, Csesznák Melánie, Hajmássy Margit és Ilonka, Gerencsér Mariska, Szabó Rozika, Janzsó Erzsi, Tornyos Erzsi, Zimits Anna, Makara Mariska, Eischer Margit, Lányi Ilonka és Margit, Róth Endréné, Róth Irma, Enyedy Etelka, Vörös Katica, Jálios Mariska, Gráner Margit, Medvéssy Mariska, Travnik Ilonka, Paukovich Stefiike, Udvardy Rafika, Stökl Jolán, dr. Stöklné, Pausa Mariska, Grész Elza, Grész Irma, Mihalovich Alice, Horváth Ilonka, Issó Viola. A férfi énekkar tagjai: Augenfeld Gyula, Balaton Sándor, Erdős Gyula, Fenyvesi József, Missoni Bernard, Neufeld Izidor, Ott Imre, Szablyás József, Viosz Miklós I. tenor; Csupor Lajos, Horváth János, Kovács Ferenc, Szalay Sámuel, Singer Miksa, Udvardy Imre II. tenor, Barkó József, Gerencsér Lajos, Kristóffy Kálmán, Mártinek Lajos, Puoher Károly, Tóth János I. bass; Balogh Gyula, Enyedy Barna, dr. Klein Lajos, Eisner József, Mauthner Jenő, Takáos József, Unger Antal, Vidor Pál, Vörös György II. bass. Az énekkart Kauffmann Mátyás megyei aljegyző vezeti. — — Az első estély az »Arany Bárány* nagytermében volt a mult vasárnap. A terem egészen megtelt. Képviselve volt a társadalom minden rétege. A terem felső oldalán, egész szélességben óriás emelvényt állítottak fel, amelynek előrészén a zenekar foglalt helyet, a közepén pedig a dalárda helyezkedett el. Az első szám volt a Hymnusz, amelyet a zenekar s a dalárda együtt adott elő Sándor Zsigmond vezetése mellett. Valami uj felfogás uralta az előadás modorát. Teljesen imaszerüen 8 lelkesítőleg hatott. Ezután dr. Ruzsicska Kálmán elnök a következő beszéddel nyitotta meg az estélyt: Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak! Megvallom, nem minden elfogódottság nélkül állok e helyre! Az úttörés első kapavágása izgalomba hozza még annak lelkét is, ki teljes odaadással hisz és remél az általa szolgált eszme győzelmében. Ámde e percben nem az én hitemről és reményemről, hanem arról a bátor kis csapatról van szó, mely az élet nehéz küzdelmeit enyhíteni akarja a lelkek nemes hevületével. Szellemi szövetségbe kiván gyűjteni minden agyat, melynek van mondani valója; minden szívet, melynek van egy meleg, hangos dobbanása. A nagy társadalmi problémák emésztő láza már annyira elbágyasztja idegeinket, hogy gyakran pessimisták s egykedvüek leszünk, mielőtt hozzá fordulnánk a társadalom szivéhez, amely pedig mindig nemes visszhangot ad, valahányszor a szép, jó és igaz örök ösztöneit szólaltatjuk meg benne. Ezen örök ösztönök forrásából akar táplálkozni a zalaegerszegi irodalmi és művészeti kör. Működésének tere ehhez képest: a komoly és szépirádalom, szónoklat, színjáték, ének, zene, közművelődés; szóval mindaz, ami társadalmi közérzés keretében erkölcsi tartalmat nyújt eszmei kifejezéssel. A mi kunyhóban ós palotában, ifjúnak ós aggnak, szegénynek és gazdagnak lelkében elárasztja a magyar érzés melegét, ápolja a magyar kultura szeretetét s lángra gyújtja az édes honszerelem szövétnekét. Jól tudom, hogy a kezdet kezdetén vagyunk; jól tudom, hogy nem állanak rendelkezésünkre a vidéki nagy központok kész talentumai; de egyben érzem azt is, hogy a szellem, együvétartozás önképző erejével nem sokára fogunk Önöknek annyi társadalmi kellemet nyújtani, amennyi, ha csak egy rövid órára is, beválik az élet fűszerének. Mert beakarjuk váltani a költő fogadását, hogy »Szívhez csak szív találja meg az útat.« Nem csüggeszt el tehát bennünket az a szellemes, de szomorú jóslat, hogy az úttörő gondolatokkal rendszerint együtt jár a Golgotha ; mert erős a meggyőződésem, hogy abból a tiszta ós nemes elhatározásból, melyet körünk zászlajára írt, a társadalmi szeretet feltámadása fog fakadni. De nem akarom Önöket soká fárasztani! A keletnek egy mélyen érző rajongója mondta, hogy az élet álom s boldog álmokat csak az alszik, aki mindig ébren álmodik. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Ez az élet úgy is oly rövid; édesítsük meg egymás álmait! .. Adjon Isten kitartást akaratunknak, diadalmat reményünknek s árassza mindnyájunkra az eszmények kultuszában megújhodott lelkek áldását és boldogságát. Körünk nevében mély hálával mondok köszönetet kegyes érdeklődésükért. A zalaegerszegi irodalmi és művészeti kör nyilvános társadalmi működését ezennel megnyitom ; megnyitom kis körünk jelszavával: Sursum corda! Fel a szívekkel! . . . Dr. Ruzsicska Kálmán ókesszólását mindnyájan ismerjük. Hat az mindig és mindenütt. Most is frenetikus taps követte a beszédet. Lányi Margit kisasszony a dalárda, zongora ós harmónium kísérete mellett báró Eötvös Józsefnek a »Megfagyott gyermek* cimű költeményét szavalta el, kedves, keresetlen egyszerűséggel. Fülep Imre fogymn. tanár, az irodalmi szakosztály elnöke volt a soron, Őt azonban rekedtsége miatt helyettesíteni kellett s a Virágénekekről írt (mai tárcánkban közölt) szép irodalmi tanulmányát dr. Csák Károly olvasta fel helyette. A szerző bús lemondással a közönség soraiban hallgatta a saját művét, amelynek bár így nem lehetett meg az a hatása, mint ha szerző jeles előadói képessége is érvényesülhetett volna, de azért köztetszést aratott a vonzó tartalom s a kitűnő stylus. A férfikar magyar dalokat énekelt Kauífmann Mátyás vezetése alatt. A kar — ámbár még kiegészítésre és hosszú gyakorlatra szorul — teljes precizitással adott elő néhány szép dalt. Jól hatott Fenyvesi József szólója. Az estély fénypontja kétségtelenül a zenekar bemutatkozása volt. Mendelssohn „Szentivánéji álom" cimű dalművéből a nászindulót játszotta tökéletes precizitással, ami a zenekar tagjainak buzgalma mellett Sándor Zsigmond érdeme. A közönség zajos óvációjára a zenekar programmon kivül még egy darabot játszott: Waldteuő'elnek egy gyönyörű keringőjét. Ha a zenekarba még néhány tagot lehet toborozni s a tagok kitartása nem lohad, a zalaegerszegi Irodalmi és Művészeti Kör zenekara egyike lesz az orezág legelső dilettáns karainak, mert minden tagja külön is jeles muzsikus. A műsor után a közönség nagy része éjfélig együtt maradt s abban a reményben tért haza, hogy még több hasonló élvezetes estben lesz része. Egy kórelmet füzünk még az első estély krónikájához. Lépjen be a körbe a város minden lakosa, aki szereti a művészetet ós irodalmat. Az áldozat nem nagy s a kitűzött célt csak ugy tudja a kör elérni, ha a társadalom minden eleme, — rangra, vagyonra, állásra való külömbség nélkül — támogatja. A gosztolai rablógyilkosság. Megirtuk, hogy Gosztola község határában meggyilkolták és kirabolták Takács József pórszombati sertéskereakedőt. A gyanú 2 útitársát terhelte, kik közül az egyiket, Zsemlye Istvánt, a gyilkosság elkövetése utáni napon le is tartóztatta az alsólendvai csendőrség, de mindvégig konokul tagadott s mivel a tett elkövetése rábizonyítható nem volt, már-már szabadlábra bocsátották. Máthó Elek novai járási csendőrőrmester érdeme, hogy a bűntény teljesen fel lett derítve. Az őrmester nem nyugodott, mig a tanuk által sokszor emlegetett barókás — oldalszakálas — útitársat ki nem nyomozta. Nehéz volt a feladat, mert habár a terheltet egy izben már elfogta és nz alsólendvai csendőrségnek átadta, ez utóbbi őrs azért, mert a tanuk közül senki nem ismerte fel a leborotvált oldalszakái miatt: szabadlábra helyezte. Máthó Elek járásőrmester egy 10—11 éves kis leánytól kérdezte Mikefán, hogy nem ismeri-e egy kétoldalt szakált viselő kanász bácsit. De ismertem, mondja ez, hanem már nincs meg a szakálla — leborotválta a mult héten. Igy esett ismételten a már egyszer elfogott Vizmati Imre mikefai kanász gyanúba, kit még az nap letartóztatott a novai csendőrség. Vizmati Imre tagadott. Tanukkal tudta igazolni, hogy a gyilkosság napján a sertéseket őrizte, de a leborotvált szakái mégis árulója lett. Azt iparkodott bizonyítani, hogy szakálát jóval a gyilkosság előtt borotválta le. Vizmati rosszul bánt a feleségével, ütötte, verte. Máthé Elek e réven próbált nyomozni. Fáradtan tért be Vizmati lakására, az asszonyt éppen otthon falálta s vele barátságos beszélgetésbe eredt. — Mondja csak galambom — mórt veri magát mindig az ura ? Talán szeretőt tart a faluban s magát most megcsalja ? — Nem bia a', kérem, csak ilyen a természete. — De hiszen kell valaminek a dologban lenni, mert nézze cnak, hogy kezdi magát szépítgetni az ember. Húsvétra még a szakállát is leborotválta, hogy fiatalabb legyen. — Oh kérem, húsvét után borotválta azt le, mikor a szolgálat keresésből vissza jött. — Mikor volt szolgálatot keresni? — Húsvét utáni kedden és késő este jött haza. Ezen a napon történt a gyilkosság, a nyom tehát helyes volt. A csendőrség azután megállapította, hogy ez alatt, amig Vizmati távol volt, a kondát a bojtár, meg egy 12 éves fiu őrizték. A bojtár azt állította, hogy gazdája — Vizmati — őrzött vele a kérdéses napon, mig a gyermek határozottan emlékezett arra, hogy húsvét után következő napon ő őrzött. Mire a bojtár is valanni kezdett s bemondta, hogy gazdája parancsára bizonyított mellette, mert különben agyonveréssel fenyegette. Vizmatit erre láncra verve bekísérték a késő éjjeli órákban Novára. Reggel Máthé járásőrmester egy csomó Írásra mutat s mondja Vizmatinak : — Látja Vizmati, most már hiába tagad. Meghozattam az éjjel a Zsemlye vallomását, itt van; beismerte tettét, s maga volt a főbünös, maga bujtotta fel őt is, maga ütötte le Takácsot és vágta el a nyakát. — Őrmester úr, nem igaz, nem ugy volt. — Nem-e ? hát hogyan ? Megeredt a Vizmati nyelve és elmondta, hogy Zsemlye Pista már fél év óta csábítja, csalogatja, hogy tartson vele. A Gránicsárt — igy hívta a nép a meggyilkolt sertéskereskedőt — elcsalták egy félreeső helyre, hogy majd Vótyemben szereznek neki sertéseket. Gyanutlanul tartott velük Takáos. Amint Gosztolából kiértek, az erdő melletti gyalogúton elől ment Zsemlye, utána Takács és hátul Vizmati. Egy kőhintésre Vizmati hátulról leütötte furkós botjával Takácsot, mire elmetszelték a nyakát s lábánál fogva lehúzták a közelben lévő árokba. Itt Zsemlye magához vette a pénzt, s tovább álltak. Vizmati botját a helyszínén felejtette s ne hogy árulója legyen, visszafutott érte. Ezt az időt Zsemlye arra használta fel, hogy megszökött a pénzzel cinkostársa elől s többé nem is találkozhattak, mert Zsemlyét másnap letartóztatta a csendőrség. Ezek után Zsemlye is teljes beismerésben van s lentikápolnai lakásán a tyukketrecből előadta a még meglevő 410 korona készpénzt. Hivatalos-rovat. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy az 1904-ik évi általános himlőoltások f. évi április 23-tól kezdve minden szombaton d. u. 2 órakor az uj ovoda földszinti termében, az ujraoltások pedig f. évi április 22-től kezdve minden pénteken d. u. 2 órakor az elemi iskolában fognak a v. orvosa által eszközöltetni. Felhívja a tanács az érdekelt szülőket, hogy az oltásra kötelezett gyermekeikkel a kitűzött