Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-01 / 18. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. május I. 18. szám. Előfizetési tiij : Kgész évre . 10 iv — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények : .'! hasábos petitsor egyszei iö fillér, többszöri hirde­tésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illető közle­mények a szerkesztőséghez (WlaHsies-utca 25. sz.i, az anyagi részét illető közle­mények pedig a kiadóhiva­talhoz (TJj város-utca 25. sz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. A muraközi kérdés. Régi sérelem az, liogy Muraköz egvházi­lag Zágrábhoz tartozik; Zágrábban nevel­kedett horvát papok vezetik Muraköznek a magyarsághoz ragaszkodó népét s nem egyszer dobott már iiszköt a békeszerető nép közé egyik-másik káplán ur, aki abban a tévhitben élt, hogy a zágrábi érsek nem csak az Isten igéinek hirdetésére, hanem horvát propaganda mellett való izgatásra is adott neki megbízást. Nem szeretnők, ha félreértenének ben­nünket ; azért előre bocsátjuk, hogy azok előtt a muraközi papok előtt, akik magasz­tos hivatásuknak élnek s hazafiságukhoz szó sem fér, őszinte tisztelettel emelünk kalapot. De elvégre a tényeket elvitatni nem lehet s töobszörösen bebizonyított tény, hogy a horvát érzelmektől áthatott, horvát ideálokért hevülő főtisztelendő urak nem csak nem vitték előre a magyarság ügyét a Muraközben, hanem sokszor meg­hiúsították már a magyarosításra irányuló törekvést. Nem egyszer hallottuk már a gyűlölet fanatikus hangjait, amelyeknek hatását a közigazgatás s az állami iskolák alig tudják ellensúlyozni. Muraköz egyházi visszacsatolását tehát szorgalmazni kell s mindaddig, amig illeté­kes helyen nem orvosolják a régi sérelmet, állandóan napirenden kell tartani a kér­dést. Félszeg helyzet az, hogy amig a Mura­köz testileg Magyarország teste, lelkileg Horvátországhoz van kapcsolva. Hiába való dolog addig minden magya­rosítási törekvés a Muraközben, hiába való néhány iskolának az államosítása, amig minden tekintetben, érzésben, nyelv­ben, gondolkodásban magyar értelmiség nem vezeti a népet. Ma az értelmiségnek leg­fontosabb eleme, a nép lelki vezetői, akik­nek legnagyobb a befolyásuk, nem áll teljesen magyarokból. Elvétve van egy­két magyar származású s a többség nem érti nemzeti ideáljainkat s még a békes­ségre hajlóktól sem várhatjuk azt a munkát, amelyet magyar papok végezhetnének. Ne szépítsük a dolgot, ne tagadjuk el a tényeket. Muraközben a magyarosodás csak fikció, amely az állami iskolák kapu­jánál véget ér. Az iskolás gyerekek megta­nulnak egy kicsit magyarul, a Hymnuszt szépen eléueklik a záróünnepélyeken, amint azonban kikerült az iskolából, elfelejtenek mindent egyszerre, mert — nem mernek ma­gyarul beszélni. Hogy kitől félnek ? Azoktól, akik izgatják, fenyegetik s a magyarságban ellenséget keresnek. Nem mondjuk, hogy ezek között ebben a pillanatban a papok is ott vannak; de voltak idők, amikor köztük állottak s mind addig, amíg Zágrábban nevelik őket, soha sincs kizárva, hogy az izgatók mellé állnak azok, akik a gyűlö­letnek azt a szellemét szívják magukba, amellyel ma Horvátországban a levegő is telítve van. - A muraközi kérdés történetét Zalavár­megyében jól ismerik. Hiába, állítják oda át, hogy az egyházi visszacsatolás kérdése csak a hazafias felbuzdulás vesszőparipája, képzelt sérelem, amelyet időről-időre felkap a sajtó s amelyről Zalavármegye közgyű­lésein hangzatos beszédeket lehet mondani. Nem uj keletű ez a mozgolódás. Régen érezték, hogy tarthatatatlan a helyzet, amely annak a tűrésére kényszeríti az orszá­got, hogy egy nagy vidék népét olyan lelkipásztorok befolyásának szolgáltassa ki, akik befolyásukat nem mindenkor a ma­gyarság érdekében használták fel. Már 1848-ban az országgyűlésen sürgették a visszacsatolást, mert a zágrábi püspök magatartását hazafiatlaunak tartották. Eötvös József kultuszminiszter maga is belátta, hogy a Muraköznek horvát befolyás alól való elvonása nemzeti érdek s folya­matba is tette az elcsatolás ügyét, amelyet a szabadságharc 1867-ig eltemetett. Az alkotmányosság visszaállítása után Zalavármegye azonnal megindította a moz­galmat, hogy Muraköz egy házilag is Magyar­országhoz kapcsoltassék. Barcza Sándor első alispán indítványára a közgyűlés ki­mondta, hogy az eddigi állapotot sérelem­nek tartja, az országgyűléshez ennek meg­szüntetése céljából felír. A közgyűlés már 1867-ben hangsúlyozta, hogy a zágrábi érsek kötelezve volt a muraközi járás számára a papnöveldébe magyar ifjakat is felvenni, amely kötele­zettségének az érsek 1848 után nem felelt meg s nagyon ritka eset volt, hogy a zágrábi papnevelőben magyar ifjak is képeztettek volna ki. Tény az, hogy a zágrábi szeminárium­ban ma is nagyon kevés a magyar ifjú s ha akad is néhány, semmi esetre sem annyi, hogy a Muraköz magyar papokkal volna ellátható. Meglehet, hogy nem akad elég jelentkező, ami újra csak amellett szól, hogy olyan püspökséghez kell csatolni a Muraközt, amely elég magyar papot tud nevelni. 1867 óta többször tett már a vármegye lépéseket, hogy régi óhaját megvalósíthassa, de mindig eredménytelenül. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter szintén foglalkozott a kérdéssel, de nem oldhatta azt meg. Most újra felvette a vármegye az ügyet. Alispánunk az állandó választmány elé memorandumot terjesztett, amely a május 9-ikén tartandó közgyűlésen kerül tárgya­lás alá. Reméljük, hogy ezúttal sikere lesz a feliratnak s a törvényhatósági bizottság olyan erélyesen fogja szorgalmazni az ügyet, hogy az elől illetékes helyen nem térhet­nek ki. Zalavármegyének kötelessége a Muraköz népe felett őrködni s félő gonddal vigyázni arra, hogy olyan apostolok kerüljenek oda, akik az Isten örök igéi mellett a hazafi­ság és magyarság eszményeit hirdetik. Az alispán által a közgyűlés elé terjesz­tett memorandumból közöljük az alábbiakat. Zalavármegyének a Mura és Dráva folyók közt fekvő termékeny félszigete, az u. n. „Mura­köz" már régebben a Szent László királyunk alapította a zágrábi püspöki megyébe kebleztetett be. Az az ür, amely ennek következtében Mura­köz és az anyaország, illetőleg Zalamegye közt létesült, még tátongóbbá és viszont az a kapocs, amely Muraközt Horvátországhoz fűzte, még szo­rosabbá lőn először akkor, amidőn Muraköz az 1848/49-iki évi események után Zalavármegye területéből s ezzel az ország területéből is teljesen kiszakíttatott, amennyiben politikailag is Horvát­országhoz csatoltatott; majd pedig az 1852. év­ben, midőn a zágrábi püspökség érsekséggé ala­kíttatott át, mert ennek folyamányaként a zág­rábi püspök, illetőleg érsek megszűnt Magyar­ország Hercegprímásának suffraganeusa lenni. Alkotmányunk helyreállításakor vármegyénk említett kies vidéke területileg és politikailag visszacsatoltatok ugyan Zalavármegyéhez és ezzel az anyaországhoz is, de egyházilag a zágrábi egyházi főhatóság alatt hagyatott meg. Ez a tényleges állapot élesen összeütközik nem csak ősi hagyományainkkal, hanem országos alaptörvényeinkkel is, a melyek hazánk területé­nek épségét, elidegeníthetlenségét, sértetlen fen­tartását, teljes integritását biztosítják, mert ez az integritás nem csupáu a területi, hanem a politikai épségből, integritásból is, ez pedig köz­és alkotmányjogi szoros értelemben véve nemcsak Mai számunk 14 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents