Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-17 / 16. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. április 17. 16. szám. Előfizetési díj : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények i ii hasábos petitsor egyszei 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlasaics-utca 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZAL A VAR MEGYEI HIRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Városok szövetsége. Mult számunkban egy rövid hír alakjában megemlékeztünk arról, hogy Zalaegerszeg város polgármestere a rendezett tanácsú városok szövetségének eszméjét vetette fel a város képviselő testületének közgyűlésén, amely természetesen szivesen karolta fel a nem mindennapi s a városok jövőjére nézve fontos tervet. Jó lesz ezt az ideát minél jobban propagálni és kivitelét elősegíteni, mert annak nagyon messze kiható eredményei lehetnek; feltételezve természetesen azt, hogy a keresztülvitelben az a mérséklet és okosság érvényesül, amely a nagyobb méretű és széles körű intézményeknél feltétlenül szükséges. Hogy mennyire kívánatos a városoknak egymással érintkezési pontokat keresniök, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a szélsőségekig vitt partikularizmus, amely a városok belső életében lábra kapott; amely nemcsak gazdasági téren, a kulturális életben, a társadalmi mozgalmakban, az erők rendszerré vált szétforgácsolásában, hanem még a legprimitívebb napi kérdésekben, a hivatalos ténykedésben is megnyilvánul. A városokra támaszkodik ma a nemzet életének egész működése. Ezekben öszpontosul, ezekben lüktet az élet egész ereje s haladásuk, megizmosodásuk kifejezője egy-egy nagyobb vidék gazdasági és kulturális haladásának. A városok szívják fel és adják tovább, ezek közvetítik a vidékek munkájának eredményeit s osztják el, sugározzák ki mindazokat a nagy eredményeket, amelyeket a nemzetek munkája, haladása, versenye teremt és alkot. A városok megerősítése a vidéknek érdeke s különösen a vidéki gócpontok felvirágoztatása első rendű nemzeti érdek azért, hogy a nagy világvárosok túlsúlya a fejlődés egyetemes irányának útját ne szegeshesse s el ne zsibbassza, a saját szolgálatába ne hajthassa a nemzet összes erőit. A vidéki városokra szüksége van nem csak annak a városi polgárságnak, amely óriási erőfeszítéssel s már-már erejét meghaladó anyagi áldozatokkal tartja fenn a városi szervezetet; hanem szükségük van arra azoknak a százezreknek is, akikre nézve a város a forgalom csatornája, a kultura egy közbeeső állomása, a gazdasági rend egy-egy oszlopa, a kenyérkereset forrása, szóval az életnek kisebb-nagyobb mértékben központja. Amint a városok fejlődése visszahat vidékeiknek haladására, épugy a vidék emelkedése meglátszik a városokon is. Ujabb időben azonban a fejlődés nem volt arányos. A városok sokkal rohamosabban moderHizálódtak, mint azt vidékük gazdasági vagy kulturális élete indokolta. Mesterséges eszközökkel, a polgárság áldozatkészségének fokozásával fejlesztették a városokat, amelyeknek életében természetszerűleg be kellett következni a stagnálásnak, vagy legalább alasabb haladásnak. Erőik legbővebb forrása polgáraiknak áldozatkészsége volt; ezt pedig nem táplálta a fokozódó forgalom, sőt a legtöbb helyen visszaesés mutatkozott. A vezetőket tehát napról-napra foglalkoztatja az a kérdés, hogy miként lehetne a városokat megerősíteni, haladásukat biztosítani, a visszaeséstől megmenteni s olyan városi életet, olyan városi igazgatást teremteni, amely erőteljes, biztos alapokon nyugvó, határozott irányú életet szüljön s a szervezetet életképessé tegye ne csak a jelenben, hanem a jövőre.is. Legközelebb fekvő eszköz, a legelső gondolat az önsegély. A városok bajai s ezek forrásai egész Magyarországon ugyananazonosak. Az erők tulfeszítése, az igazgatás nehézkes volta, az állami protekció után való eredménytelen versengés, az erőtlen, színtelen gazdasági és kulturális élet, a társadalmi mizériák általánosan ismert százféle faja, a jövedelmi források korlátoltsága nehezednek a városi szervezetre és pedig különösen a rendezett tanácsú városokra, amelyeknek szerepe és hivatása talán fontosabb, mint a jobban megizmosodott nagy városoké, amelyek régi kiváltságok alapján már századok óta munkálkodhattak érdekeik biztosításán. A rendezett tanácsú városok mai helyzete tarthatatlan. Az élet olyan követelményeket támasztott velük szemben, amelyeket megvalósítani a ma rendelkezésükre álló eszközökkel már-már képtelenek. A teher teljesen rájuk hárul, szabad mozgásukat pedig korlátozza és megbénítja a gyámkodásnak az a nyomasztó rendszere, amely minden mozdulatukat ellenőrzés alá helyezi, amely nehézkessé, lassúvá teszi a névleges önkormányzatot is. Feltétlenül bizonyos, hogy a közigazgatás államosítása be fog következni, akár rövidebb, akár hoszabb határidő alatt s az államosítás a vármegye autonómiájának megszorításával fog járni. A reform iránya az lesz, hogy az önkormányzati jogok sarkpontja a községi, a városi szervezeten nyugodjék. A városoknak tehát előre kell készülniök arra, hogy az átalakulás már erőteljes életet találjon, amely nemcsak az önkormányzattal járó terheket és felelősséget birja el, hanem annak áldásait ki is tudja használni. Fontos és üdvös dolog volna tehát, ha a rendezett tanácsú városok közös elvek szerint járnának el a közigazgatási kérdésekben s ugyanazon irányelveket követnék a vármegyékkel és a kormánnyal, mint felsőbb hatóságaikkal szemben; ha kiküszöbölhetnék a partikularizmust legalább a hivatalos eljárásból s arra törekednének, hogy az általános reformig legalább a berendezkedés egyöntetű, a keretek egyformák legyenek, hogy ne kelljen annak idejében első sorban is az uj rend, a kiterjesztett önkormányzati jog életbeléptetésének módjait és formáit keresni, az uj rendszer kereteit itt szűkebbre venni, másutt tágítani. Közigazgatási érdekekből a rendezett tanácsú városok szövetségének hasznait azok előtt, akik a városok belső életét ismerik, bizonyítgatni nem kell. A vezetőknek egymással való érintkezése sok üdvös eszmét vethetne felszínre sérlelhetne meg; de különösen nagy horderejű volna a szövetségi kötelék a városok reformjának helyes irányává nézve. Általános tapasztalat az, hogy a mi közigazgatasi törvényeink szép elméletek alapján készülnek. A városoknak s azok vezetőinek meg kell tehát előzniök azt, hogy az átalakulás ne az élet gyakorlati követelményei alapján jöjjön létre. A városi önkormányzat hibáit, nehezségeit, súlyos bajait ismerők vannak első sorban hivatva arra, hogy a kormánynak és a törvényhozásnak az élet követelményeit feltárják s közvetve irányt szabjanak a jövő fejlődésnek. Mai számunk 12 oldal*