Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-10 / 15. szám

1904. április 17. * Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 7 selyemruhát is épp ugy lehessen ráncolni, mint a legfinomabb keleti patyolatot. El lehetünk rá készülve, hogy a nyáron minden divatos ruha ráncos lesz, akár tetszik, akár nem. Különben az, hogy ne tessék valami, a merész újításnál csaknem ki van zárva. Tetszeni tehát fog a ráncos szoknya is, de illik-e majd ugy, mint a fodros? Mert hát mi tagadás benne, nekünk formásán termett magyar asszonyoknak nem igen volt, de nem is lehetett semmi kifogásunk a feszesen testhez simuló szoknya divatja ellen. Szivesen vettük át, szivesen és sokáig viseltük is. Már francia testvéreink három nyáron is próbálgatták a redősebb divatot elfogadtatni velünk, de nem igen sikerült nekik. Szívósan ragaszkodtunk ós ragaszkodunk a nekünk előnyösebb sima divathoz. De hiába. A divat nagy úr ós a mit ő erősen akar, annak néha lassan, de biztosan behódol a legmakacsabb ellensége is. Látom már, hogy mi is behódolunk a ráncos divatnak és ezért szeretnék néhány intő szót a ráncos divat túlkapásai ellen intézni kedves olvasóinkhoz. óvatosak legyünk. Nekünk nem való minden, a mi a madárhusu francia nőnek illik. Ne menjünk bele abba, hogy az eddigi kissé túlzott feszességet most meg a túlzott ráncolás tömegével cseréljük fel nagy bátran. A ruha első és fő kelléke, hogy illő legyen arra, a ki viseli. A divat egy-egy fő és jellemző vonása mellett ma már mindig oly sokféle árnyalatú, hogy szinte rosszul öltözött asszonynak már nem is szabadna a világon lenni. (Pedig sok van !) Tehát vigyázat. Semmi hirtelenkedés. Óvatos átmenet. Csak addig, a meddig szépségünket fokozza és szolgálja, egy lépéssel se tovább. A tavasz ós jnyár uralkodó divatjának kelmékben hatátozottan a selymet vallják, még pedig az egyszerű ruháktól kezdve a díszesekig. Aliitólag az uj divatos nappali viseletre viselt selyemkelméket olyanformán szövik mint az esőernyő selymet, hogy még az eső és gyűrődés se árthasson nekik. Illetve annyira puhák, minden keményítő anyag nélkül készülnek, hogy nem is gyűrődhetnek. A mi a színeket illeti, legelső helyen áll még a feketének háttérbe szorításával a „Puce" (le sem merem magyarul irni hogy „bolha'-szin, ejtsd: püsz), aztán egy tompa rezeda-szín, egy szürkés mályva és egy igen meleg aranybarnaszin. Ida. * A Divat Újság minden hónapban kétszer jelenik meg. Előfizetési ára nagyon olcsó: negyedévre, postán való szétküldéssel, két korona husz fillér. Előfizetni legcélszeszerübben a kiadóhivatalba intézett postautalványon lehet. A Divat Újság kiadóhivatala Budapesten, VIII., a Rökk Szilárd-utca 4. számú házában van. Elkésett levelek.*) A nagy ismeretlenről be sokat beszéltek a mult század elején, be nagyon dicsőitettók a Waverley, az Ivanhoe, a Lammermoori ara, a Kenilworth és megannyi kiváló regény szerzőjét. És nem lett nagyobb a dicsősége sir Soott Walternek akkor sem, a mikor előkelő pozíciót foglalt el a társaságban; nem csökkent a hirneve, a mikor vagyonilag tönkrement, a nagy ismeretlen, a ki névtelenül megjelent regényeivel szerzett nevet, dicsőséges maradt mind e napig; halhatatlanná tette magát világszerte, a hol még van fogékonyság a szép, nemes, a lovagias iránt. A romantika nagy előharcosának emlékét pedig alig idézhette fel jobban valami, mint az a kötet, a mely most előttünk fekszik. Magyar cime : Elkésett levelek. És ha van kifogásunk a fordítás ellen, akkor ezt legfeljebb eimre nézve hangoztathatjuk, bár bajos lenne máskép találóbban, egy könyv címzésére alkalmasabb módon visszaadni, a mit a szerző eredetiben igy mond: Briefe, die im nicht erreichten. Miklós Jenő, a fővárosi hírlapíró gárda egy igen rokonszenves tagja, aki a fordítással igazán irodalmi munkát végezett, maga is érezte ezt, és azért — szokatlan, de ") Elkésett levelek. A hatvanötödik eredeti kiadásból fordította Miklós Jenő. Budapest, 1904. Szilágyi Béla kiadása. helyes dolog — a magyar cim alá biggyesztette a németet is. Hadd tudják meg azonnal, hogy arról a könyvről van szó, a melynél szebbet, szívhez szólóbbat, hatásosabbat évtizedek óta nem produkált a német irodalom. Hozzá tehetjük azt is, hogy szenzációsabb sem igen akad. A cim közhellyé lett, citálják mindenütt, a hol irodalmi készültséget fel lehet tételezni, parodizálják, a mi a népszerűség kitűnő jele, még dramatizálásával is megpróbálkoztak. És ki a szerző ? Maga a könyv is hallgat róla. A mikor megjelent az első kiadás, nem szerepelt a könyvön a szerző, és nem szerepel a hatvanötödik kiadáson sem, a melyből a fordítás készült, de időközben a sok kutatásnak, nyomozásnak volt valami foganatja, és megírták a lapok, hogy a Kínában meggyilkolt Ketteler báró egy női rokona irta az Elkésett leveleket. Meglehet, hogy ugy van, meglehet hogy nincs. Szinte jobb szeretjük, ha az Elkésett levelek szerzője is, miként annak idején Scott Walter, megmarad a nagy ismeretlennek. Mert, hogy a >nagy€ jelzőre rászolgál, arról meg fog győződni mindenki, ki a kötetet kezébe veszi. Ne bántsák azt a kort, a melyben még ilyen könyveket irnak. Nem veszett ki belőle a jó izlés, őszinte érzés jóság és tiszta szerelem. Klasszikus mű megszületésének vagyunk tanúi, mert nincs túlzás abban az állításban, hogy azokat a leveleket, a melyek ebben a könyvben regénnyé tömörülnek, olvasni fogják mindenkor, a mig érzéke lesz az embernek az irály szépsége ós nemessége, és egy érdekfeszítően tovahajadó esemény elmondása iránt. A levelek irója — még a keresztnevét sem tudjuk, csak annyit olvasunk ki soraiból, hogy asszony — Kínában megismerkedik egy fiatal tudóssal, és mély vonzalom keletkezik közöttük. Nem szólnak róla. Az asszony nem szabad. Berlinben — gyógyintézetben — ól a félje. A szegény menyecske a fivére társaságában járja be a világot. Bátyja kereskedő ;ő maga festészetet űz. A jó barát ösztönzésére visszatérnek Európába, és innen intézi az asszony a maga leveleit Kinába a tudóshoz, a ki a sárkány birodalmának belsejében jár kutató utján. A leveleket mind Shanghaiba küldi, majd ott leli őket a tudós. Ah, hiszen időközben az a boldogtalan elmebeteg férj megvált az élettől, az asszony felé régen nélkülözött boldogság int. És a miről eddig nem mert szólni, az a benső érzelem ki kicsillámlik a leveleiből. De jönnek a nyugtalanító hirek Kínából. Hofí'er hittérítő megjelenik New- Yorkban a menyecske házánál, és elmondja, hogy a boxerek mozgolódnak. És az erről szóló levelekben bámulatos plasztikával domborodnak ki előttünk a nemrég lejátszódott események rajzai, azok a melyek színhelye különösen Peking, és ott az angol követség épülete volt, a melyben dicső védelmi harcot folytattak az ott ostromolt európaiak. Magyar vér is folyt 'ebben a küzdelemben, magyar szív is megdobban annak a hatalmas küzdelemnek az emlékére. Megtudja az asszony, hogy a tudós azért sürgette, hogy térjenek vissza Európába, mert jól sejtette a bekövetkező veszedelmeket. Az asszony mind idegesebben irja leveleit. Egymást érik az ellenmondó hirek, de a Shanghaiba küldött levelekre nem jön válasz. Mi törtónt ? Ha csak egy betűt hallanók önről! . . . Óh, ez a folytonos kételkedés, ez a vágyódás, ez a tuduivágyás, ós mégis ez a rettegés a tudástól! Kitűnik, hogy a tudós is ott van az ostromoltak közt. . . Ma azt hirdetik az újságok, hogy a felszabadító csapatok útban vannak, másnap azt jelentik, hogy a segítő csapatokat visszaszorították, és végre hitelesen sürgönyzik, hogy az ostromnak vége, a nagykövetség felszabadult. Ah, hogy ujong itt a szív, mely a sok gyötrő hirtől annyit szenvedett. Az asszony, a ki a nagy veszedelem érzete közben kitárta már szívót szerelmének, most már nem bír örömével. — Végre, végre! — irja. Tehát valóban igaz? A követek első táviratait hozzák a lapok. Megmentve, igazán megmentve, ismétlem újból és újból. A mióta az első hirek megjelentek, azt sem tudom mit teszek, mit beszélek, nem tudom nevetek e vagy sirok! Hiszen szinte hihetetlen előttem, hogy ez egyszer a reménységnek legyen igaza és nem a kétségbeesésnek. És szivemnek ebben az örömében, a mely egész az égig tör, azután remegve fél ós kérdi tehát igaz ez, igaz ez, ezekben az első pillanatokban, mintha egy egészen uj életet adtak volna nekem, mintha ön itt lenne közvetlen mellettem, mintha mindezt együtt éltük volna át. Hiszen az lehetetlen, hogy ilyen nagy boldogság betöltse az én egész lényemet, ön pedig mit se tudjon róla. Bizonynyal tudja ! Hiszen oly tisztán érzem, hogy itt van egész a közelemben, ha ezek a szegény, kisirott szemeim nem is láthatják önt. Telve reménységgel irja tovább : — Nemsokára viszontlátjuk egymást! Eljön az a szép este, a melyen együtt fogunk ülni az aranyfÖvényes parton, elnézünk messze a tengeren, a mely a viharos napokon átküzdötte magát most a nyugalomig és a viszontlátás oly boldogsága lesz bennünk, hogy soha semmiféle nyelv még nem talált reá illő kifejezést, hogy majd alig merünk lólekzeni, hogy a másodperceket örökkévalóságokká változtatnók. Igen így, egészen így lesz. Aztán jön a tragikus fordulat, a mellyel végtelen poézissel békít ki az asszony fivérének az utószava. Mélabús vége a könyvnek, a mely igazi gyönyörűséget okoz a maga szivélyességóvel, keresetlen, kedves humorával, bensőségével. Az orosz japán háború Kelet felé irányítja figyelmünket. Ilyenformán a könyvnek ebben a tekintetben is bizonyos aktuálítása volna. De igazán nem szorul rá, hogy ezt a szempontot is hangsúlyozzuk. Ez a regény aktuális lesz mindig, a mig szép könyveket szivesen fognak olvasni. És irodalmunk nyereségének kell tekintenünk, hogy magyar nyelven is megjelent. Komor Gyúlt. Közgazdaság. A Triesti Általános Biztosító-Társaság (Assicurazioni Generáli) f. évi március hó 18-án tartott 72-ik közgyűlésen terjesztettek be az 1903. év mérlegek. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1903. december 31-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek 656.787,581 K és 31 'f-t tettek ki és az év folyamán bevett díjak 28.731,705 K 08 f-re rúgtak. Az életbiztosítási osztály díjtartaléka 14.002,386 K 03 f-ről 174.192,235 K 16 f-re emelkedett. A tiizbiztosítási ágban, beleértve a betöréses-lopás elleni és tükör-üveg-biztosítást, a díjbevétel 12.989.614,539 K biztosítási összeg után 21.276,944 K 70 f veit, miből 8.716,810 K 37 f viszontbiztosításra fordíttatott ugy, hogy a tiszta díjbevétel 12.560,135 K 33 f-re rúgott, mely összegből 8.669,907 K 26 f mint díjtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló díjkötelezvények összege 86.523,237 K 41 f. A szállítmánybiztosítási ágban a díjbevétel kitett 3.720,916 K 60 f-t, mely a viszontbiztosítások levonása után 1.161,348 K 49 f-re rúgott. Károkért a társaság 1903-ban 26.668,093 K 31 f-t folyósított. Ehhez hozzáadva az előbbi években teljesített kárfizetéseket, a társaság alapítása óta károk fejében 768.682.165 K 96 f-nyi igen tekintélyes összeget fizetett ki. A nyereség tartalékok köziil, melyek összesen 23.505,036 K 95 f-re rúgnak, különösen kiemelendök: az alapszabály szerinti nyereség tartalék, mely 5.260,000 K-t tesz i ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartalék, mely a 3.729,624 K 17 f külön tartalékkal eyyütt 16.778,952 K 01 f-re emelkedett, továbbá felemlítendő a 160.000 K-ra rugó kétes követelések tartaléka és a 378.042 K 47 f-nyi ingatlan tartalék. Ezeken kivül fennáll még egy 938.042 korona 47 fillért kitevő külön alap, melynek az a rendeltetése, hogy az életbiztosítási osztályban a kamatláb esetleges csökkenését kiegyenlítse.