Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-03 / 14. szám

8 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1904. március 20.'"

, A gonosztevő: Ugy reggelente sokszor. A doktor: Helyes. Tehát most nézzük a koponyát. Hajoljon meg, édesem, ne féljen, nem lesz semmi baja. (Megtapogatja a fejbőrt.) Vizsgálóbíró ár, nézze csak ezt az alakulatot. Nos? Én hiszem és vallom, szükség esetén fogadást ajánlok, hogy itt az agy és koponyacsontok abnormálisan vannak kifejlődve. Ez az egyén, a ki az igazságszolgáltatást egy nevetséges vallomással akarja félrevezetni, teljességgel beszámíthatatlan és cselekedeteiért nem vonható felelősségre. (Szigorúan.) Az orvost nem lehet ám megcsalni. (A biróhoz.) Egyébként magammal hoztam ezt a szerszámot, egyszerű kis léket ütök a koponyáján és meg fogom önt győzni arról, hogy tényleg rendellenes agy . . . (Kutat szerszámai között.) A gonosztevő (visszahőkölve.) Oh ne ne . . . Mire való ez a sok okoskodás ? Bűnös vagyok, a legnagyobb mértékben bűnös. Bevallók mindent f amit akarnak. Meg vannak elégedve? A doktor (az arcába nézve): S bevallja, hogy ön, amikor az áldozatát meggyilkolta, tudatában volt annak, hogy mit csinál ? A gonosztevő: Igen. A doktor: No hát mesélje azt másnak, ezt még egy kis gyerek sem hiszi el magának. Mi értjük egymást. (A biróhoz.) Még sohasem láttam az őrületnek ilyen nyilvánvaló példáját A gonosztevő: Micsoda ? Én bolond vagyok ? A doktor: Teljesen érett a tébolydára, édesem. (A biróhoz.) Térjünk most át az atavisztikus jelenségre, vizsgálóbíró úr. Alig vau eset, hogy valamelyik családban csak egy őrült legyen. A biró azt kérdezi a vádlottól: „Mit tett ön azon az éjszakán?" Mi, tudósok az idők éjjelében keressük bizonyságainkat. (A gonosztevő felé fordul.) Egy kérdést fogok intézni önhöz, jól vigyázzon, hogy mit felel rá. A gonosztevő: Hallom. A doktor: Mit csináltak az ön ősei a tizennyolcadik század közepén ? A gonosztevő : A közepén ? A doktor: Örültek voltak nemde ? A gonosztevő: Hm! Nem merném azt állítani . . . A doktor: Ah, ön azt akarja elhitetni velem, hogy az ön atyjának dédapja nem volt őrült? A gonosztevő : Hm ! A doktor: Vagy nagyapja az atyjának? A gonosztevő : Menydörgős adta ! A doktor: Vagy tán az ön nagyapja, vagy éppen az apja? Lássa én nem akarok valami különös dolgot magától, mondja egyszerűen csak azt, hogy az ön bácsija bolond volt, csak a bácsija vagy nagybátyja . . . vagy a nagynényje . . . No, ő talán csak őrült volt a jó néni?!. . . A gonosztevő: Azt ón nem tudom megmondani önnek, én talált gyermek vagyok és a szüleimet sohasem ismertem. A doktor (diadalmasan): Ah! Nos, ez mindent megmagyaráz. Talált gyermek! Nem mertem volna remélni ezt az eredményt. Szegény fiu ! Tehát az ön atyja őrült volt s valószínűleg a nagyatyja is. (A biróhoz.) Csöppet sem csodálkoznám rajta, ha ebben a családban már a keresztes háborúk idején is akadtak volna elmebajosok. (A gonosztevőhöz.) Nos kedvesem, maga velem fog jönni és én ki fogom magát gyógyítani. A gonosztevő: A börtönbe? A doktor: Ej dehogy! Nem a börtönbe, hanem hozzám, egy szép szobába, amely a kertem közepén áll. Ön kitűnő ápolásban fog részesülni. A gonosztevő: Hát nem akasztanak föl ? A doktor (gyöngéden): Ugyan hova gondol? His/. mondom önnek, hogy úgy lesz nálam mintha otthon volna. A gonosztevő: És enni is kapok ? i A doktor : Naponta két ebédet. Reggelire lágy tojást, hideg sültet, estére egy adag pecsenyét és egy porció főzeléket, néhány csöpp bort is, vizespohárban. A gonosztevő : Most már magam is azt hiszem, hogy bolond vagyok. Éljen a doktor úr! A doktor (könnyeit törülve): Szegény fiu! A biró. Csodálatos ! Ha már itt van, még egy eset felől kell konzultálnom önnel. Képzelje, legújabban letartóztatták egy nagy brüsszeli bankház pénztárosát, aki egy napon a pénztár egész tartalmával megszökött. A dolog annál rejtélyesebb, mert az illetőnek mindezideig semmit sem lehetett szemére vetni; mintaszerű hivatalnok volt s egy napon . . . A doktor (mosolyogva): Ön persze csodálkozik ezen, mert nem orvos. Tudja-e, hogy mi az ön pénztárosa ? A biró : Nyilván sikkasztó. A doktor (a vállát vonogatva): Sikkasztó! Az nem jelent semmit, sikkasztó! . . . Ah, manapság ha valaki elemel egy pénztárt, könnyen rámondják, hogy : sikkasztó ! A biró : Micsoda hát ? A doktor: Minden valószínűség szeriut olyan egyén, akit megszállott a kleptománia. Ez egy neme a tébolynak és abból ált, hogy valaki tárgyakat és értékpapírokat lop el s valami ellenállhatatlan kényszer nyomása alatt a magáévá teszi. Ez a mánia az egyik agytekervónybeu székel, amely négy centiméternyire van a homlokcsonttól. A biró: S hogy magyarázza ön a Brüsszelből való szökést? A doktor: Ez egyik alfaja a kleptomániának: I a brüsszeli kleptománia, amely a legnehezebben ! gyógyítható. Különben vezessék be ezt az embert. A biró (kiszól az ajtón): Vezessék be a vádj lottat! A doktor: Jó napot barátom, jó napot! ; Milyen idő van Brüsszelben ? | A pénztáros : Rossz idő. j A doktor (a biróhoz): íme ez a brüsszeli klep| tománia. (A pénztároshoz): S mit tett a pénz| zel, amelyet elvitt ? Hol van ? i A pénztáros : Elköltöttem. A doktor: Talán a nőkre? (A biróhoz) : Jól figyeljen, hogy mit fog ez az egyén felelni. Ha csakugyan kleptomanikus, úgy nőkre költötte a pénzt. A pénztáros : Igenis, nőkre. A doktor (a biróhoz): Nos ?! — Most térjünk át más dologra. A tébolyodottaknak ez a fajtája nagyon elővigyázatlan és nem előrelátó. Majd meglássuk. (A pénztároshoz.) Gondolt legalább arra, hogy valami pénzt félretegyen? A pénztáros (elbámulva.) Félretenni ? Lelkemre . . . A doktor. Nem gondolt rá e szerencsétlen! Hála Istennek drágám, maga a biróság kezébe került és ez díjtalanul kezeli önt. (A biróhoz.) Elviszem őt azzal a másikkal együt és két külön pavillonban helyezem el őket. (Megszorítja a pénztáros kezét.) Majd meg fog gyógyulni kedves barátom, de máskor legyen okosabb és tegyen magának télre egy kis pénzt. Capus Alfréd. A hosszú élet titka. Hogy az emberi élet hosszú lehet, azt hitelt érdemlő példák bizonyítják, amelyek száz évnél sokkal magasabb életkorról is tesznek említést. A mi jelmondatunk ez: Sokáig és jól élni; mert egy hosszú élet méltó tartalom nélkül nem nagyon értékes és egy kiválóan tevékeny élet nem szükségképen rövid. Ha az élet és halál nagy rejtélyét kutatják, annak ez az egyszerű megoldása vau: a halál akkor áll be, ha az élet minden ellenálló képes- ; ségét elveszítette. Az élet éppen ebben az akadályok elleni harcban áll. Ha az ellenállás nagyobb mint az életé, úgy bekövetkezik a halál. Az életerő nagysága váltakozik az élet tartama alatt. Kezdetben emelkedik a férfikorig, azután pedig lassan vagy gyorsan visszafelé megy. Az ember nagyon jól tudja, miképpen kell gyarapítani vagy csökkenteni életét. Ahogy saját zsebeiben legjobban kiismeri magát, éppen úgy ismeri életerejének emelkedését vagy csökkenését egy belső érzóá következtében. Az ember tudja ]). o. hogy most nem kellene sok ahhoz, hogy leroskadjon; máskor meg olyan jól érzi magát, hogy egész nyugodtan szembe száll a legnagyobb fáradalmakkal is. Tudja az ember, hogy mértékletlenség és kicsapongás gyöngítik az életet, míg az önuralom, belső megnyugvás ós jó táplálkozás életerőhöz juttatja. Az élet akadályai vagy külsők, vagy belsők. Az elsőkhöz tartoznak mindazok az ártalmas dolgok, amelyek kívülről belénk hatolnak, a mik szellemi ős testi képességeinknek természetszerű megtartását és kifejlesztését gátolják, tevékenységünket bármily irányban megakadályozzák, amelyek képesek az élet benső összhangjában zavarokat előidézni, mint p. o. szükség, éhség, hideg, szél, betegség, sérülés, méreg. A benső akadályokhoz tartozik minden bénulás, zavarása a benső összhangnak, fájdalom, amelyek részint öröklöttek, részint csak életünk folyamán alakulnak ki, p. o. dőzsölés, kicsapongás következtében ; végre az élet külső ellenállásaiból fejlődnek ki, azokból a fent említett akadályokból és zavarokból, amelyekből az éieterő semmi esetre sem származhatik. Az élet megtartására és meghosszabbítására ez az utolsó nagyon fontos. Akik az életet olyan jónak tartják, hogy azt érdemes meghosszabbítani, azok számára a következő életszabályok a mérvadók : Az ember, amennyire lehetséges, növelje életerejét mértékletességgel, belső nyugalommal, vidámsággal, erőinek gyakorlásával, jó táplálkozással ós megfelelő ruházkodással. Az élet külső fáradalmait használja fel arra, hogy azokban az ember magát gyakorolja ós erősítse és ne térjen ki előlük, mert kellő gyakorlás és megfelelő tevékenység mellett az erő növekszik éppen úgy az időjárás, mint szellemi képességeink túlfeszítése ellen, továbbá a szabálytalanságok és az inger ellen. Ügyeljünk azonban a belső érzésre, amely megjeleli a határt, ahol a külső ellenállások erősekké váltak. Itt már az élet semmit sem nyerhet, csak veszíthet ! A külső ellenállások ugyanis bizonyos mértékben hatnak reánk és belső életzavarokat, betegségeket okoznak, óvakodjunk ezen túl feszítéstől! Kerüljük a szenvedélyeket, dőzsöléseket, alkalmakat hidegben átnedvesedni stb. Ha a belső ellenállások, mint betegségek fordulnak elő: úgy minden áron arra kell törekednünk, hogy a beteg ellenálló képességét ós táplálkozását megtelelő ós az idegeket erősítő eszköz segítségével fokozzuk, mert korunkban a betegségne ~ okát a vérben, a hiányos emésztési képességben, a rendetlen életmódban, valamint a testi és lelki túlfeszítés következtében idegrendszerünkben előállt gyengeségben kell keresnünk. De éppen a baj ésszerű leküzdésénél a legtöbb eszköz sok kivánni valót hagy hátra; mert ahelyett, hogy a szervezetet kellemesen ingerelné és felélesztené, izgató hatást gyakorol. Ezen szereknek éppen ellenkezője a Somatose, amely erősítő és felélesztő, az idegeket megnyugtatja, a testet táplálja ős kellemesen ingerli. A Somatose iz- ős szagtalan fehérnye praeparatum, amelyet húsból állítanak elő s poralaku. Könnyű emészthetőségénél fogva a betegek és orvosok nagyra becsülik. A legérzékenyebb beteg is könnyen beveszi. Sőt a legkülönbözőbb ételekbe a legkényesebb betegnél is ennek tudta nélkül az ételbe tehető; a husfehőrnyét teljesen pótolja. Különösen ajánlható a Somatose vérszegényeknek, időseknek, gyengéknek; azoknak, akik szellemileg túl vannak erőltetve; üdülőknek vagy gyomorbetegeknek, valamint nagyobb testi fáradalmaknál. Számos egybehangzó megfigyelések alapján bebizonyult, hogy a Somatose kiválóan erősíti az idegeket és emésztő szerveket, valamint kitűnő tápláló és erősítő szer a gyönge tüdejüeknél. Nehéz lázas betegségeknél sokszor a legnagyobb veszély pillanatában, amikor a beteg képtelen táplálékot magához venni, a Somatoset