Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-03 / 14. szám

• Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1904. április 3. mire a megválasztott elnök legmélyebb hálájának adott kifejezést az újból s ily impozáns módon megnyilatkozott bizalomért; biztosította a köz­gyűlést, hogy amikor első izben mint elnök átlépte e terem küszöbét, kizárta szivéből tel­jesen a politikát azzal a szilárd elhatározással, hogy legjobb tudásával, erőinek összeségével szolgálja a vármegye közgazdasági ügyeit; uj állását elnöki állásával nem tartotta összeférhet­lennek, mégis a közgyűlés rendelkezésére bocsá ­totta, hogy amennyiben más elnököt óhajtanának választani, cselekvésükben korlátozva ne legye­nek; biztosítja a közgyűlést, hogy a múltban tanúsított buzgósággal és önzetlenséggel szolgálja a jövőben is az egyesületet; kéri a tagok váll­vetett és egyetértő munkásságát, mert csak úgy működhetnek sikerrel az egyesület érdekében; újból megköszönvén a megnyilatkozott és nagyra­beosült bizalmat, a közgyűlés lelkes éljenzése között foglalta el az elnöki széket és a közgyű­lést folytatólag vezette. A számvizsgáló bizottság jelentése az Értesítő­ben közzététetvén, a közgyűlés azt felolvasottnak tekintette és tudomásul vette. Ezután felolvastatott az egyesület 1903. évi működését részletesen feltüntető évi jelentés, mely részletesen beszámolt az egyesület részéről a tej­szövetkezetek és hitelszövetkezetek létesítése tár­gyában kifejtett munkásságról; különösen meg­lepő adatokat tüntetett fel a fennálló 26 tej­szövetkezet, amelyek közel 500.000 korona évi hasznot eredményeznek a gazda közönségnek. Allatdíjazást rendezett az egyesület Pacsán és Novában, továbbá háziipar tanfolyamokat, mező­gazdasági előadásokat, a stridói állami szőlőtelep tanulmányozására kirándulást; több közgazgasági ügyben megkeresésre szakvéleményt adott; tartott 3 közgyűlést, 2 igazgatósági, 2 számvizsgáló bizottsági és 4 külön szakgyülést; van az egy­letnek 130 alapító, 10 tiszteletbeli és 237 rendes tagja s a gazdaköröknek 700 pártoló tagja; az elintézett ügyek száma az ezeret meghaladja; az Értesítő 6 számban jelent meg 28 oldal ter­jedelemben ; majd részletesen foglalkozott az elnöki jelentés az egyesület vagyoni állapotával s kimutatta, hogy bár 1898. óta az egyesület vagyona bezárólag 1903-ig mintegy 9.000 K-val csökkent, amit azonban az a körülmény okozott, hogy a jelzett időszakban az egyesület gazda­körök segélyezésére 8 más közhasznú célokra összesen 13.828 K 40 f-t áldozott. A közgyűlés az elnöki évi jelentést helyeslőleg tudomásul vette. A biztosítási képviselet ügyében a közgyűlés sürgősen megkeresi a Magyar Gazdák Biztosító Szövetkezetét az iránt, hogy törölje azt a pontot, mely a társulatnak jogot ad 3 nap alatt a jég­biztosítás felbontására, továbbá díjtételeit szál­lítsa le, mert csak így számíthat a gazdaközön­ség részéről tömeges biztosításra; megkeresi továbbá az iránt, hogy addig is, mig a jutalé­kokból teheti, már az idei évre biztosítsa az egyesületnek az alakulásakor a képviselet el­vállalásáért felajánlottt évi 800 koronát, amennyi­ben tagadó válasz érkeznék, az egyesület egy rendkívüli közgyűlésen fog a képviselet ügyében végleg határozni. Az Ausztria és Magyarország közötti cukor­forgalom szabályozásának ügyében a pénzügy­miniszter által a képviselőházhoz beadott törvény­javaslat tárgyában tárgyalta a közgyűlés az O. M. G. E. átiratát s a benne foglalt javas­lathoz képest hasonló szellemben feliratot intéz a közgyűlés a pénzügyminiszterhez és ország­gyűléshez. A zalaegerszegi ág. ev. vallású egyházközség megkeresésére a közgyűlés nevezett egyháznak pap és tanító lakás céljára az egyesületnek a Wlassics utcában levő kertjéből 594 •-meter területet átenged 594 K kedvezményes árért. A közgyűlés örömmel vette tudomásu', hogy a földinivelésügyi miniszter az elnök megkere­sésére a tenyészbika alapot állattenyésztési célra az egyesületnek rendelkezésére bocsátotta azzal a kikötéssel, hogy amennyiben esetleg más gaz­dasági célra akarná fordítani, úgy esetről-esetre hozzá ez érdemben felterjesztés teendő; egyben elhatározta a közgyűlés, hogy a 20.000 K-t meghaladó alapnak kamatait fogja évről-évre állattenyésztési célra fordítani. Veszprémben folyó évi augusztus végén az ottani Gazdasági Egyesület által rendezendő mezőgazdasági kiállításra szóló meghívó előter­jesztvén, a közgyűlés elhatározta, hogy a ki­állításon küldöttségileg képviselteti magát. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul Nuszer János és Etlényi János egyesületi tagok elhunytát. Több folyóügy elintézése után a közgyűlés az elnök lelkes éljenzése között véget ért. A zalaegerszegi izr. hitközség közgyűlése, Folyó évi március hó 27-én délülán tartotta meg a helybeli izr. hitközség évi rendes köz­gyűlését a felsőkereskedelmi iskola nagytermé­ben. Olyan nagy volt az érdeklődés a kitűzött tárgysorozat iránt, hogy a hitközségnek 100-uál több tagja jelent meg. Boschán Gyula ügyvéd elnök pontban 2 óra­kor megnyitja a gyűlést, üdvözli a megjelent tagokat 8 örömének ad kifejezést a felett, hogy ilyen szép számban látogattak el a gyűlésre. Első izben jelenik meg — úgymond — a leg­utóbb megejtett választások óta a választók közt s azért csak most áll módjában ugy a saját, valamint tiszttársai nevében köszönetének nyil­vánítása azon bizalomért, mellyel a hitközség őket megajándékozta. Konstatálja, hogy az elöl­járóság iránt teljes a bizalom, mert legnagyobb részt azokra esett a választás, a kik eddig is a gyülekezetnek semmi köze a dologhoz; rajt ; van a harang oldalán, kik csináltatták, azoké a : harang is, meg a teher is. A nagy kérdés wokáig eldöntetlen maradt. A harangok szépen felelgettek egymásnak, az em­berek azonban pöröltek. Végre pedig hire járt, hogy kigyün a licitáció a kálvinista harangra s azt is megveszik a pápisták, akik ezután urak lesznek Kukhegyen. De emberek, ezt már ne engedjük. Ezenközben egy szegény vándorember vető- ] dött be a faluba vasárnap reggel. Éppen szólt a két harang. A vándor elcsodálkozott. Ekkora falunak bizony elég volna egy harang is, meg ha már kettő van, elférne az egy haranglábon is. Meg is kérdezte: miért húzzák egyszerre mind a kettőt. — Ja barátom, az egyik a pápistáknak, a másik a kálvinistáknak szól. Hát nem hallja, hogy az egyik azt mondja : „Jézus, Mária, Szent József", a másik „Egy Isten, egy Isten". — Azt e? — csodálkozott a vándor — Biz ugy! Hát nincs magának füle? — De van, hanem én ugy hallom, hogy mindegyik harang egyformát mond. Hallgassa csak kend: ha akarom ezt mondja, ha akarom azt mondja. Jézus Mária — egy Isten, egy Isten. Nagyot csodálkozott a kukhegyi ember. Sza­ladt Harcz uramhoz. — Csuda történt. A pápista harang is azt mondogatja, amit a mienk. — Bolond beszét. — De ugysegéljen. Hire futott a faluban az esetnek. Délben minden ember a harangokat hallgatta. És ugy tetszett, hogy egyformái mondanak ; egyik egy kicsit vastagabban, a másik valamivel véko­nyabban. Harcz uram megcsóválta a fejét. — Vagy a harangöntő volt a huncut, vagy a harangozó . . . — Vagy pedig összetanultak a harangok — mondja a vándor. Okosabbak, mint némelyik buta ember. Egyformán szólnak pápistának is, kálvinistának is. Ez lett az általános szentencia. Összetanultak a harangok. És a harangok után összetanultak az emberek is. Meghúzzák már a kukhegyi kálvinista haran­got pápista halottra is és a két harang egy­formán beszél mind a két felekezethez. Egy fontos kérdés azonban még mindig nincs eldönte. Kié a kukhegyi kálvinista harang? Azoké-e, akik „készíttették az Ur nem tudom hányadik esztendejében", vagy az eklézsiáé. A pápisták egyre biztatják a vitatkozókat, hogy ajándékozzák oda a harangot az Úristennek, erre azonban csak akkor kerülhet a sor, ha a harangöntővel szemben tisztázva lesz a tulajdon­jog kérdése. Vass László. tagjai voltak az elöljáróság testületének. A veze­tőség irányelve ugyanaz, a mi előbb volt 8 ezen irányelveket fogják a jövőben is követni. A hitközség a haladás útjára lépett és ezen marad meg ezután is; törekvése lesz megvaló­sítani azokat a feladatokat, a miket a korral való haladás megkövetel. Foglalkozik azokkal az áramlatokkal, amelyek a hitközség kebelében felmerültek. Ezek egyike a rohamos fejlődés felé hajlik, másika pedig ennek ellentéte. A ve­zetőség az arany közép utat választotta, olyan­képpen mindazonáltal, hogy lehetőleg minden jogos törekvés kielégítést találjon. Fölemlíti, hogy a haladás, a tervbe yett reformok meg­valósítása súlyos anyagi áldozatokat követel az adózóktól s reméli, hogy a hitközség tagjainak áldozatkészsége meghozza ezeket az áldozatokat. Jelzi, hogy az alkotások legelsője az alap­szabályok módosítása leend ; mert a jelenleg ér­vényben lévők sok tekintetben hiányosak s fo­gyatékosak. Gondot fordítanak az ifjúság vallás erkölcsi nevelésének fejlesztésére. Gondoskodá­suk tárgyát képezendi, hogy az építés alatt lévő templomban olyan istentiszteletek tartassanak, hogy a ki belép Isten felszentelt hajlékába, áhí­tat szállja meg és lelke fölemelkedhessék a mindenség urához és buzgó imába merülhessen. Minden hatalomnak — folytatja tovább — két alapelven kell nyugodnia : hogy tiszteletben tartassák és hogy eljárásában igazságos s részre­haj latlanság nyilvánuljon. Kéri a közönséget, hogy a vezetőségtől ne tagadja meg a köteles tiszteletet, viszont ez nem fog soha letérni arról az ösvényről, melyet az igazság, a méltányosság, a kötelességérzet, a tiszta lelkiismeret számára kijelölnek. Egyetértésre, egyöntetű eljárásra, össze­tartásra buzdít s kéri, hogy a mit a többség a hitközségre jónak, célszerűnek ós hasznosnak lát, azt fogadja el a kisebbség is, igy létesüljön harmónia a hitközség kebelében. Midőn a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja, figyelmeztet, hogy minden tárgyhoz csak egyszer lehet hozzá szólni. A gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Augeufeld Gyulát ós Vidor Pált kéri fel. Ezután felolvasták a mult évi működésről szóló jelentést, melyet, miután Weisz Árminnak a templom építés költségeire való gyűjtésért, Weisz Tivadarnak pedig, a ki 23 évig viselt péntár­noki tisztében bokros érdemeket szerzett, jegyző­könyvileg fejezte ki a közgyűlés köszönetét, tudomásul vettek. Balassa Benő a számszakosztály elnöke a létező kilenc alapítványról terjesztett elő jelentést. E szerint Stern Henriknek két, Stern Sándornak, Fischer Éliásnak, Rosenbergj Zsigmondnak, Fischer Lászlónak, Gráner Lipótnak, Freinernek egy-egy alapítványa van; ezenkívül van még egy országos izr. közalap cimű alapítvány. Ezek­nek a tőkéi időközben beleolvadtak ugyan a hitközség vagyonába, ámde az évi kamatok az alapítók intenciójához képest szolgáltattak ki. Indítványozza, hogy az alapító levelek elkalló­dása következtében vétessenek tel az alapítvá­nyok a mai gyűlés jegyzőkönyvébe, megfelelő nyilvántartás készíttessék, a mely a hitközségi irodában helyeztessék el. Az évi kamatok ki­osztásakor emlékezzenek meg a hagyomáoyozók­ról s az alapító könyvbe az is vezettessék be, hogy a kamatok kiknek ad.ittak ki. A közgyűlés többek hozzászólása után ilyen értelemben ha­tározott. Jelenti továbbá, hogy a kezelési rendszerben változást eszközölt a számvizsgáló szakosztály. A könyvelést egyszerűbbé, világosabbá tették. A hittandíjak beszedését reformálták, az adó­behajtást s kezelést egyszerűsítették; a gabella jegyeket szabályozták. A pénztárt többször meg­vizsgálták s rendben találták; a költségvetést s zárszámadást megvizsgálták s rendben lévő­nek állapították meg. Az iroda működését szabá­lyozták, célszerűbbé tették. Ezeket a gyűlés he­lyeslőleg vette tudomásul. A mult évi zárszám­adást elfogadva — óvás fentartása mellett — számadónak a felmentvény megadatott. Elnök előterjeszti, hogy a templom mellé egy mellékhelyiség építését tervezi az elöljáróság. Az építés költségei 350U K-ra rúgnak. Hosszas és beható vita után, melyben többen vettek részt, a gyűlés az ajánlatot elfogadta. Sorra került a gabella jövödelmének fokozá­sát, a pontosabb adófizetés előmozdítását célzó javaslat tárgyalása. Ennek első részét az elnök, miután a javaslat keresztülvitelében sokan aggo­dalmaskodtak, visszavonta addigra, a mig a

Next

/
Thumbnails
Contents