Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-27 / 13. szám

1904. március 27. >Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 3 hely, Fuss Ottó Felaőmihályfalva; póttagok: 1 Dr. Csillag Dezső Stridó, Friedl Gyula Felsőmihályfalva. | c) Draskoveezi, nmrakirályi, muracsányi, hodosáni, perlaki ós szoboticzai körjegyzőségekre elnök: Dr. Böhra Szidney Perlak, tagok: Siposs Károly Perlak, Dr. Tamás János Perlak ; póttagok : Haris Károly Muracsány, Bartal György Szoboticza. A Zalaegerszegi önkéntes tűzoltó egyesület közgyűlése. A Zalaegerszegi önkéntes tűzoltó egyesület évi rendes közgyűlését f. hó 25-én tartotta Boschán Gyula egyesületi elnök elnöklésével, aki a közgyűlés határozatképességót megállapítja s azt megnyitja s az egyleti tagok nevében melegen üdvözölte Csertán Károly alispánt, mint az egylet választmányi tagját. Nagy Antal egyleti titkár felolvassa az egyesület mult évi történetét egész részletességgel feltüntető jelentését, mely első sorban kegyelettel emlékezik meg az egyesület megalapítójának, első főparancsnokának, utóbb tiszleletbeli főparancsnokának, Kovács Károlynak gyászos elhunytáról s indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette meg az egyesület felvirágoztatásán oly fáradhatlanul munkálkodott férfiúnak érdemeit. Részletesen szólt a jelentés az egylet anyagi válságáról, amennyiben a pártoló tagok apadása mellett a legszükségesebb szereket sem képes az egylet beszerezni, mely baj orvoslása végett a választmány szabályrendelet tervezetet készített, mely szerint a város lakói adó arányában a tűzoltóság részére mérsékelt díj fizetésére lennének kötelezve, ami által az egylet anyagi helyzete javítva és a testület fennállhatása ós működési képessége biztosítva lenne, azonban a választmány megkeresésére ez ideig válasz nem érkezett. Az elmúlt évben volt egy közgyűlés és öt választmányi ülés, melyeken 25 ügyet intéztek el. Volt 3 kivonulás és lü gyakorlat; ezen kivül a helybeli honvéd huszár állomás parancsnok megkeresérére a nyári hónapokban hetenként kétszer a fő- és alparancsnok vezetése mellett tartatott gyakorlat egy szakasz honvéd huszár tűzoltói kiképzése céljából. A testületnek volt 61 működő, 195 pártoló, 13 segélyező és 6 alapító tagja. Az egyleti vagyont illetőleg a bevétel 1.839 K 41 f, a kiadás 1.379 K 52 f s így a pénztármaradvány 459 K 89 f; a segélyalap vagyona 2617 K 26 f s az egylettől 600 K követelés; a Hanty-alap vagyona 1.087 K 26 f s két darab Zalaegerszegi takarékpénztári részvény, a zene alap vagyona a zeneszereken kivül 183 K 08 f, a lóbeszerzési alapé pedig 49 K 45 f. A közgyűlés az évi jelentést helyeslőleg tudomásul vette. Ezután felolvastatott a választmány részéről kiküldött számvizsgáló bizottságnak jelentése az egyesület 1903. évi számadásának megvizsgálásáról, amely jelentés szerint a számadás rendben találtatott. A közgyűlés az alapszabályok értelmében a megvizsgált számadást felülvizsgálás végett kiadja állandó számvizsgáló bizottságnak. A tisztviselők választása közfelkiáltással, egyhangúlag történt. A választás eredménye: Boschán Gyula elnök, Udvardy Ignác alelnök, Nagy Antal titkár, Záborszky József pénztáros, Hajik István ügyész, dr. Fürst Béla orvos. Választmányi tagok: a) a pártoló tagok sorából: Csertán Károly, Várhidy Lajos, dr. Csák Károly, Fangler Mibuly, Breisach Sámuel, Balassa Benő; b) a működő tagok sorából: Horváth Gyula, Herényi Ferenc, Varga Ferenc. A számvizsgáló bizottság tagjai: Simicska János, Fischer Pál, Weisz Tivadar. Az 1904. évi költségvetést a közgyűlés a választmány javaslatához képest 2.495 K 82 f bevétellel, '2.128 K kiadással s így 367 K 82 f remélhető pónztármaradvánnyal irányozta elő. Csertán Károly választmányi tag, tekintettel az egyesületnek zilált anyagi állapotára, valamint arra a körülményre, hogy a közönségnek évrőlévre csökkenő anyagi támogatása mellett az egyesület a sikeres működéséhez okvetlenül szükségessé vált segédeszközöket nem képes jelenlegi folyó bevételeiből előteremteni — indítványozza, bizza meg a közgyűlés a választmányt, hogy az anyagi helyzet gyökeres megjavítása iránt mielőbb tartson ülést s az ott megállapítandó módozatok sikeres keresztülvitele érdekében — esetleg rendkívüli közgyűlés összehívása mellett — a szükséges intézkedéseket tegye meg. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta s közgyűlési határozattá emelte. Egyéb tárgya a közgyűlésnek nem lévén, elnök a megjelentek türelmét megköszönve, a közgyűlést bezárta. A zalaegerszegi kerületi betegsegélyző pénztár közgyűlése. A zalaegerszegi kerületi betegsegélyző pénztár évi rendes közgyűlését Kováts László elnök elnöklése mellett f. hó 20-án tartotta az ipartestület dísztermében. Elnök üdvözli a megjelent tagokat, a közgyűlést — miután annak határozatképességét megállapította — megnyitja s a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Radó Henrich, Fángler Gyula, Jády Károly és Vörös Gyula tagokat kérte fel. A mult 1903. évi közgyűlés jegyzőkönyve felolvastatván, a közgyűlés azt változatlanul elfogadta. Az igazgatóság jelentése a tagoknak nyomtatásban megküldetvén, a közgyűlés azt felolvasottnak tekintette ós helyeslőleg tudomásul vette. Az igazgatósági jelentés szerint az 1903. évben tagsági díj bevétel volt 24.233 K 16 f, birság és egyebekből befolyt 1.083 K 16 f, melyhez az 1902. évi pénztári maradványt hozzáadván, összes bevétel volt 27.197 K 06 f, kiadás 25.284 K 74 f. A bevételből fordítottak a tagok segélyezésére 15.455 K 12 f, a pénztár fentartására 8.131 K 62 f-t, egyebekre pedig 1.722 K 93 f-t. A lefolyt évben bejelentett tag volt 5.379, kijelentett pedig 3.276 s igy év végén a tagok száma 2.103. Betegedés 1.77U esetben fordult elő, akik után 4.373 K 72 f gyógytári költség merült fel; kisebb mérvű baleset 8 esetben tör tént; 10 tag halt el, kik után 294 K 29 f költség volt. A tagoknak összesen 27 orvos nyújtott segélyt, kiknek tiszteletdíjuk 4.279 K volt. A betegek közül 332 tag részesült 5.503 napon át 4.121 K 77 f táppénz segélyben. Tartottak 1 rendes közgyűlést, 12 rendes igazgatósági ülést, amelyeken 78 ügy nyert elintézést. A legnagyobb rendben talált irodában 3.703 ügydarab nyert elintézést. A pénztári napló bevétel tétele 9.985, kiadástétele 947 folyószámmal záródott; az ügykezelésnél 22 bizalmi férfiú nyújtott segédkezet, akik i.799 K 46 fjutalékban részesültek. Az elsőfokú iparhatóság, valamint az igazgatóság 2—2 izben, a felügyelő bizottság 4 izben tartott pénztárvizsgálatot; a kiküldöttek a pénztárt minden egyes esetben rendben találták. A jelentés fájdalommal emlékezik meg Fángler Miklós igazgatósági tagnak elhunytáról, akiben az egyesület egy régi buzgó igazgatósági tagot veszített s kinek emlékezetét kegyelettel őrzi meg. Ezután előterjesztették a mult évi számadást 27197 K 06 f bevétellel, 25.284 K 74 f kiadással s 1.912 K 32 f pénztári maradvánnyal, valamint az 1903. évi mérlegbzámlát és eredményszámlát, amelyeket a közgyűlés tudomásul vett. Az 1904. évi költségelőirányzatot 40.685 K 96 f bevétellel, 39.993 K 98 f kiadással s igy 691 K 98 f remélhető péuztármaradvánnyal irányozták elő. A felügyelő bizottság jelentése felolvastatván, a közgyűlés azt tudomásul vette s annak alapján úgy a/, igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak és pénztárosnak a felmentvényt megadta. Ezután Gombás István titkár a betegsegélyző pénztár tiz éves fennállása alkalmával ezen közhasznú intézmény áldásos működésének tiz óves történetét nagy gonddal ós részletességgel kidolgozván, azt a közgyűlésen felolvasta. A közgyűlés a titkárnak a tanulságos felolvasásért elismerését fejezte ki, egyúttal hálájának ós kegyeletének jeléül néhai Baross Gábor volt kereskedelemügyi miniszternek, mint a betegsegélyző pénztárak létesítőjének, arcképét a pénztár helyisége számára megszerezvén, azt ezen alkalommal leleplezte. Végül a közgyűlés a választásra tért át. Igazgatósági tagok lettek: Kovács László és Breisach Sámuel a munkaadók, Radó Henrich, Fangler Gyula, Zámbolt Károly, Morandini j Aristobolo a biztosításra kötelezettek sorából; igazgatósági póttagok : Mauthner Jenő és Neufeld Izidor a munkaadók, Körschner Henrik, Zsazaa Vencel, Szigethy Erdős Levente, Laczer Pál, Vörös István, Bakos István a biztosításra kötelezettek sorából. A felügyelő bizottság tagjaivá választattak: Ileincz János, itj. Horváth Jenő a munkadók, Ábrányi Gyula, Trebitsch Mihály, Sipos Ernő, Riegler Mihály a biztosításra kötelezettek sorából. A választott biróság tagjaivá választattak: Morandini Tamás, Pfeiffer Henrik, Domonkos Ignác a munkaadók, Fuchsz Jenő, Babos István, Varga János, Fehér Flórián, Schwarcz Ármin, Lőwy Béla a biztosításra kötelezettek közül. Az igazgatóság pedig f. hó 25-én elnöknek Kováts Lászlót s alelnöknek Breisach Sámuelt választotta meg. Karcolatok. (Ilogyan készül az újság.) A fővárosi lapok szerkesztőségeiben természetesen egészen máskép gyártják a mindennapi szellemi táplálékot, mint a vidéki hetilapooskát. A nagy újság mindenről beszélhet, amiről neki tetszik. Országos politika, külföld, nagy gazdasági kérdések, sociológiai, tudományos problémák, börze, szóval minden elképzelhető tárgy rendelkezésre áll. A kis vidéki lapnak azonban illendő dolog a helyi érdekek keretében megmaradnia. A magas politika nem áll jól neki. Ha kormányokat akar buktatni, nagyzással vádolják; ha tömjén füstöt ereget a hatalom felé, menten zsoldasnak nézik. De a közvéleményt nagyobb kérdésekben irányítani a mi szükkörű vidéki életünk méreteihez szabott helyi harsona nem is képes s van is benne valami megmosolyogni való, amikor a Mucsa és Vidéke tanácsokat osztogat az államférfiaknak, hogy mikép boldogítsák a honhazát. De hát örökké nem beszélhet az ember a rosz utakról, a gyarló világításról, társadalmi ós gazdasági helyiérdekű mizériákról; folyton a magisztrátust sem szidhatja; szóval a helyi érdekek is kifogynak. És mikor nincs aktualitás; mikor semmi sem akar történni, ami a helyi krónikás tollát foglalkoztathatná: akkor tisztelt olvasóm, mi vidékiek bizony jobban rágjuk a toll nyelét, mint boldog fővárosi kollégáink. Mert elvégre a nagy világban mégis csak történik valami; nálunk azonban sokszor még egy szerény tyúknak sem akar lába kelni; a cigányok nem adnak alkalmat arra, hogy rajtuk köszörülhessük a pennánkat; jubileum, beszámoló beszéd, névnapi ünnepségek, bálok, kávéházi skandalumok nem esnek: a lapnak azonban mégis meg kell telni. Tessék elképzelni jámbor és türelmes előfizetők és egyéb újságolvasók, hogy tiz üres oldalnak meg kell telni nyomtatott betűvel, akár van téma, akár nincs. Bizony, mi tagadás benne, néha egy kicsit füllentünk is. Mendacem esse oportet memorem. Ujságiró, hazudj — csak rajt ne fogjanak. És a fővárosi urak azért is könnyebben beszélnek, mert nehéz őket megcsípni a füllentésen. A nagy világban sok mindenféle megeshetik; ki jár utánna, hogy igaz-e. Meg azt se tudják, ki az a „szerkesztőség". A vidéki harsona ellenben helyi dolgokkal foglalkozik s köteles beszámolni arról, hogy a mit lenyomtat, hol, kivel, mikor, milyen körülmények között, hány óra és hány perckor, miért, mi célból, mi végből történt meg. És ha tapintatlan talált lenni, vagy kissé élesebb a kritika, s keresik a bűnbakot, nem lehet a redakció tagjai között ide-oda hárítani a felelősséget, mert hát a vidéki szerkesztő kénytelen bevallani, hogy „a szerkesztőség ón vagyok". Ezért sajnálatos, hogy a cigányok olyan nagyon megszelídültek. Azokról bátran lehetett írni, mindent elhittek róluk. Lovagias érzelmeik sincsenek valami túlságos módon kifejlődve; irni olvasni sem tudnak; bánják is ők, ha akármit beszélnek „de nobis sine nobis." Vannak azonban az ujságiró életében kritikus pillanatok, amelyekben kell születnie valaminek, akármilyen nagy fájdalmak között is. Ezek azok a nehéz percek, amelyekben a nyomda bejelenti, hogy nincs ki a lap. A nagy szerkesztőségekben a metrompázs, aki a szedést oldalakba tördeli, az utolsó pillanatban kimondja, hogy még 30— 40—50 sor kell. Tessék hasból irni. Ilyenkor követtetnek el a legnagyobb füllentések.