Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-20 / 12. szám

1904. április 17. * Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 3 Ezt a csökkenést adatszerűen bebizonyítani természetesen alig lehet. Nálunk a statisztikai adatgyűjtés általában hiányos, de az állatlétszámra vonatkozólag teljesen pontos adatokat szerezni egyébként is lehetetlen. Nem állíthatjuk tehát feltétlen bizonysággal, hogy pl. Zalavármegyében a szarvasmarha állomány megfogyott, de a fogyásra valószínűségi adataink vannak; az pedig, hogy a tenyószanyag — a kisgazdák teheneit értve — minőségileg az utolsó két-három év alatt visszaesést tüntet fel, feltétlenül bizonyos. Ha a depekoráció, vagy az anyag visszaesése az árak magas volta mellett még a fent felsorolt okokban, különösen a borjuk pusztításában, a lefejésre berendezett tejgazdaságokban, a fiatal állatok hizlalásában keresendő, akkor az állapotok hamarosan javulni nem is fognak s csak egy ujabb gazdasági fellendülés, a kisgazdák beruházásra fordítható tőkéjének emelkedése segíthet a bajon, mert amig nincs beruházásra fordítható tőke, a nép jobb anyagot nem szerezhet s az árak visszaesése nem várható. Ha azonban a magas árak csak időlegesek, ezek megszűntével újra visszatér a fejlődés a régi mederbe. A húsárak emelkedése nem elszigetelt jelenség , hanem az egész világon észlelhető. Ennek az okát többen a silány kukorioa termésekben s az Ausztráliában uralkodott aszályban keresik. Az ausztráliai szárazság alatt 38 millió juh és 3 millió szarvasmarha pusztult el s rögtön ezután 15—20°/

0-kal emelkedett a hus ára közép Európában. Ha tehát a tengeren tul fekvő okok megszűnnek, megszűnik a szokatlan drágaság s eltűnik a depekoráció veszedelme is. Igyekezni kell azonban, hogy a kisgazda kézzel fogható okok, tehát fokozott jövödelme folytán belássa és megismerje azt, hogy mily kinose fekhetik neki a szarvasmarha tenyésztésben és csak annak fejlesztésével tudja jövödelmót még inkább fokozni. Ebben az esetben azután depekorációtól nem kell félni, mert a kisgazdát nem csábítja a legelső áremelkedés arra, hogy a jobb tenyészanyagot eladja. Módot kell a gazdának nyújtani, hogy jobb tenyészanyagra tehessen szert; módot kell neki nyújtani arra, hogy állatainak terményeit értékesíthesse; módot kell neki végül nyújtani arra, hogy állatainak ivadékait akár mint hizó álllatokat, akár mint tenyész anyagot jó pénzért eladhassa. Erre a célra a legalkalmasabb mód az állattenyésztési egyesületek szervezése. Magyarországon már történt is ez irányban kisórlet s ujabban több helyen vették tervbe ezek létesítéséi. Zalavármegyében, ahol az állattenyésztésnek minden előfeltétele megvan, áldásos lehetne az állattenyésztési egyesületek műl ödése, amelyeknek szervezése, ha a vármegyei gazdasági egyesület kezébe venné a dolgot, nem ütköznék leküzdhetetlen nehézségekbe. már láttam is, a mint a lábát fölemelte, hogy az arcomra tiporjon. De akkor meg őt fogta meg és vágta a földhöz hátulról valaki. Nem értettem semmit ezekből a rettenetes dolgokból. Hirtelen felugrottam. Akkor már az uram mellén térdelt Paquita, az én spanyol szobaleányom s mint valami dühös macska tépte, Jkarmolta az arcát, szagatta a bajuszát, szakálát, a haját. Aztán hirtelen, mintha más gondolata támadt volna, felugrott ós rávetette magát a mozdulatlanul fekvő testre. Átölelte ás csókolni kezdte a szemét, a száját, ajkával nyitotta szét a halott ajkait, ugy kereste a leheletét. Az uram is fölkelt és nézte. Aztán megértette és lábamhoz borult. - Óh, bocsáss meg . . . téged gyanúsítottalak ... és megöltem ennek a szerencsétlen lánynak a szeretőjét ... a szolgám megcsalt . . . Én csak néztem az élő leánynak és a halott férfinak rettenetes csókolódzását. Átjárta a lelkemet sikoltó, szerelmes jajgatása. És ebben a pillanatban megéreztem, hogy hűtlen leszek az uramhoz. Guy de Maupassant. Március 15. A szabadság hajnala ébredésének emlékét Zalaegerszegen is megünnepeltük. Az iskolákban, a kereskedelmi ós társaskörben, az ipartestületben, a három ifjúsági egyesületben hazafias be szédek hangzottak el s a közönség nagy számban vett részt az ünnepélyeken. Ugy látszik mégis, mintha ennek a szép nemzeti ünnepnek a hangulata, lelkesedése évrőlévre veszítene, mintha elmosódnának a történelmi emlékek. A város arculata a mindennapiságból nem vetkőzik ki s az ünnepségek egyegy kisebb körben húzódnak meg. A történelmi emlékek tisztelete pedig a nemzetnek önmaga iránt tartozó kötelessége. A nagy népek multjuk sokkal kisebb fontosságú eseményeit is nagy fénnyel ülik meg s egy-egy győzelmi emlékünnepen zászlódíszbe öltöznek a városok, ünnepélyes hangulat uralkodik a sziveken s minden ajk nemzeti dicsőségről beszél. Nálunk pedig március 15-én alig lenget néhány zászlót az ébredő tavaszi szellő, a nép széles rétegei, amelyeknek leginkább volna szükségük arra, hogy a márciusi eszméket ismerjék, alig vesznek tudomást arról, hogy Magyarország újjászületésének emlékét üli. Égy időben divattá vált a márciusi ünnepnek politikai vonatkozást tulajdonítani; pártpolitikai célokra kiaknázni a hazafias lelkesedést. Pártok foglalták le maguknak a márciusi eszmék hirdetésének dicsőségét. Ettől a félszeg vonástól megszabadította ugyan az idő az emlékezet ünnepét, de a pártoskodás helyén sok közöny ülepedett le. Akik ünnepeltek, méltó módon ünnepeltek; de sokan maradtak távol. Március eszméi, vívmányai pedig az egész nemzeté, méltó volna tehát hogy eniftk a napnak emlékezete mindnyájunkat megihlessen. - Az ünnepélyek lefolyásáról a következő tudósításaink vannak: A zalaegerszegi ipartestület és iparos ifjúság önképző egylete f. hó 14-én este 8 órakor a „Korona szálló"-ban tartotta a szabadság megszületésének emlékünnepét. — A közönség s/

48 órakor kezdett gyülekezni ós a kaszinó helyisége annyira megtelt az érdekes műsor iránt érdeklődő közönséggel, hogy a teremben valósággal mozdulni sem lehetett. Az ünnepély Papp Alajos, az iíjusági egylet elnökének lelkes szavakkal elmondott elnöki megnyitójával vette kezdetét, — mely után Simonffy Lajos szavalta el hatásosan a „Talpra magyar"-t. Ezután a közönség hatalmas éljenzése közt lépett az emelvényre Porkoláb Gyula ev. lelkész, kinek nagy lendületű ünnepi beszédét a közönség mindvégig feszült érdeklődéssel hallgatta. Előadása felülemelkedett a márciusi ünnepélyeken sokszor elhangzott sablonos beszédeken ós a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjét oly szivhez szólóan ecsetelte, hogy a kitűnő szónokot beszéde végével a közönség frenetikus tapssal ós szűnni nem akaró éljenzéssel jutalmazta. A műsor 4. pontjában következett Vörös Etelka k. a., ki Ábrányi Emilnek „Vándor madár" cimű költeményét szavalta el mély érzéssel és oly elismert hatással, hogy valóban méltán megérdemelte a hallgatóság lelkes tapsát és a közönség köréből neki nyújtott díszes virágcsokrot. Ezután Kornai Istvánnak „Függetlenségi zászló" cimű hatásos költeményét Lendl Gyula szavalta el, kit eddigi fellépéseiből már ismerve, elmondhatjuk, hogy ez alkalommal előadott sikeres szavalásával is rászolgált a dicséretre. A szavalatok sorozatát Tislér József zárta be, ki sikeresen szavalta el Ábrányi Emilnek „Erős hit" cimű költeményét. Az ünnepélyt Pásztor Józsefnek „Március 15." cimű alkalmi szinjátéka zárta be. — Ezen színdarabban előforduló szerepek közül Balaton Sándor az öreg honvéd szerepót játszotta, a tőle megszokott jó alakítással, és mély drámai érzéssel, Sándor és Ilonka szerepeket pedig Sipos Ernő és Lendvay Lujza k. a. oldották meg elég szép sikerrel. — Lendvay Lujza különösen kitűnt az öreg honvéddel (nagyapó) játszott jelenéseiben. A műsort a hajnali órákba nyúló tánc követte. Az állami főgimnázium ifjúsága szintén kegyelettel ülte meg a nagy nap emlékezetét. Az ünnepély programmját mult számunkban közöltük. Az ifjak szavalata, az ünnepi beszéd s a zeneszámok méltók voltak középiskolánk magas nivójához. Hazafias hangulat, őszinte lelkesedés vonult végig minden ponton s a tanári kar most is, mint minden alkalommal, buzgón ápolta a hazaszeretet nemes erényeit az ifjúság lelkében. A felső kereskedelmi iskola Kisfaludy-Önképző köre a vármegyeház nagytermében szépszámú közönség részvétele mellett délután 3 órakor tartotta hazafias ünnepélyét, amelyet az ifjúsági énekkar Kauffman Mátyás vármegyei aljegyzőnek vezetése mellett a Szózat-tal nyitott meg. Ezt követte Kiss Lajos tanárnak, az önképzőkör elnökének, lelkes megnyitó beszéde. Grünbaum Gyula alsó, Czipott Árpád középső és Fángler Ferenc felső osztályú tanulók, mint az önképzőkör legjobb szavalói, alkalmi verseket szavaltak köztetszós mellett. Csiszár Antal felső osztályú tanuló, az önképzőkör alelnöke, szépen kidolgozott és hévvel előadott beszédben méltatta a nagy nap emlékét. Közben az énekkar magyar népdalokat, majd kuruedalokat adott elő lelkes éljenzés kíséretében, valamiut az ifjúsági zenekar Stolpa Károly felsőosztályu tanuló vezetésével két számot töltött be s mind két esetben zajos tetszést aratott. A közönség az ifjúsági zenekar Rákóczy indulója mellett emelkedett hangulattal oszlott szét. A kereskedő ifjak önképző körének tágas helyiségei zsúfolásig megteltek ünneplő közönséggel, mely mohó vággyal leste a nagy gonddal összeállított programm megkezdését. Egy negyed 9 órakor a szónoki emelvényre lépett Balassa Benő önképzőköri elnök ós a nála megszokott eloquenciával ecsetelte a nagy nap emlékét, buzdítván a hallgatóságot a hazaszeretetre. Majd Kellner Samu lépett a pódiumra s elszavalta a „Talpra magyar-t" a magyarnak második miatyánkját. Az ünnepélyt Sipos Ernő méltatta egy gondosan kidolgozott, fordulatokban ós eszmékben gazdag beszédben. Faugler Lajos, Schvarc Ernő, Lővy Béla s Riegler Mihály adtak elő egy részletet Maróth bánból. Előadásukat a közönség élénk tapssal s éljenzéssel honorálta. — Most Kardos Teréz ült a cimbalomhoz és Prager Ödön ós Kardos Jenő hegedű kísérete mellett játszott különféle magyar darabokat ügyesen, temperamentummal ós szép gyakorlottságra valló módon. Annyi tapsot és éljent aratott, hogy kétszer kellett neki a cimbalomhoz ülni, hogy a hallgatóságotgyönyörüjátékával elragadja. Eiland Zsigmond Jókai „Pro és Kontra" cimü költeményét szavalta el szép alakítással. A zárszót Neuman Albert tartotta. Végül pedig a közönség a Szózatot énekelte, azután táncra perdült, mely reggelig tartott. A zalaegerszegi kereskedelmi és társaskör 15-én este rendezett ünnepélyt az „Arany Bárány" szálloda dísztermében s a kör helyiségeiben. Az ünnepélyen körülbelül háromszázan vettek részt. Elsőnek dr. Csák Károly lépett az emelvényre s rövid megnyitó beszédében arra kérte a közönséget, hogy ünnepeljen a nap emlékéhez méltón. Ne foglaljon el senkit e napon más gondolat, mint hogy mindnyájan magyarok vagyunk. A közönség ezután elénekelte a Szózatot. Vass Dezső mérnök Tóth Kálmánnak „Előre" cimű költeményét s az „Ocskai brigadéros" egy hatásos részletét szavalta el. A kitűnő szavalat nagy hatást keltett. Az ünnepi beszédet dr. Weisz Endre mondta. A szóles keretben mozgó beszéd felölelte március 15-ikének egész történetét s emellett sok vonatkozást tartalmazott a mostani politikai ós társadalmi viszonyokra. Az ifjú szónok széles látkörrel, tudással szólt a nemzeti eszményekről, de abba az ősi hibába esett ő is, hogy a mult dicsőítése mellett a jelent ostorozta, ami nem tartozhatik a nemzeti ünnep programmjába. A rendezőség kérésére dr. Hajós Ignác elszavalta Kiss Józsefnek „Tüzek" cimű gyönyörű költeményét, amelynek előadását hatalmas tapsviharral köszönte meg a közönség a jeles szónoknak. A Hymnusz eléneklése után a jelen voltak a kör helyiségében asztalokhoz ültek s éjfél utánig együtt maradtak. A fiatalság táncolt ós vidám mulatsággal fejezte be a hazafias emlékezet napját.