Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-10 / 2. szám

1904. január 10. > Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 7 rádium sugarakkal megvilágított tárgyat meg­látták ; így két vak fiu a radiummal megvilá­gított pénzdarabokat, kulcsot meglátta se sugarak mellett megtanult olvasni. Hogy a szemidegre mily rendkivül intensiv e sugarak hatása, mu­tatja az a körülmény, hogy kendövei bekötött és 4—5 kézzel lefogott egészséges szem megerzi e sugarak hatását. Curie és Laborde meghatározták a sugárzó Rádium önként fejlesztett hőjét, amely 0'01° Celsius foknak felel meg egy gramm Radiumra vonatkoztatva. E hő emissiót tehát nem vegyi átalakulása a Radiumnak adja meg, hanem a Rádium atom rendkivül lassú, de rendkivül energiát kifejtő módosulása okozza, vagy egy eddig ismeretlen energia, ez a sugárzó energia volna. Mig e sorokat irtam, kaptam meg a Chemiker Zeitung legújabb számát, amely beigazolja, hogy e fel­tevés tényleg helyes. Nem mulaszthatom el, hogy ezt ne közöljem. William Ramsay e napokban a Rádium vizsgálata közben egy sajátságos és rend­kivül fontos felfedezésre jutott, s ez az, hogy a Rádium kisugárzása alatt a Rádium sürü, nehéz gázokat bocsájt, a mialatt a Rádium a sulyvesztuség folytán kevesbedik s a kísérleti kémcső falára lerakódik és e ülepedék már nem Rádium, hanem Hélium. A Radiumnak héliummá való változása rend­kivül fontos és eddig ismeretlen tény. Ebből önként jöhetünk arra a következtetésre, hogy az átalakulásnak nemcsak a Rádiumnál, de más elemeknél: ólom, ezüst, vasnál stb. is meg kell lennie, csakhogy nem ily rövid idő alatt, hanem tán évszázadok hosszú során át, bizonyos be­folyások folytán, s ha ez így van, beigazolódik az, hogy az aranycsinálás mestersége nem egészen hiu ábránd, hanem lesz mód arra, hogy egyes elemeket más elemmé alakíthasBunk. Ez a criticus pont, melyhez a modern chemia .a Rádium felfedezésével jutott. Lehet, hogy az eddigi elméletek e felfedezés által halomra dől­nek, vagy óriási átalakításon mennek át. Szóval újkor küszöbén állunk! Még meg akarom említeni Jamea és Dewárnak kísérleteit, amidőn rendkivül nagy hidegnek be­folyását a Radiumra kutatták. Az eredmény az, hogy a cseppfolyós levegő elpárolgása által elő­idézett óriási hidegben a Rádium még élénkeb­ben csillámlott. Ennyi az, amit egyesekvek odaadó fá: adózással eddig a Rádiumról megtudniok sikerült. Hogy mily dolgokra fognak a Radiummal folyó kísér­letezések rávezetni, az a jövő titka, tény azonban az, hogy ennyi erőenergiát még eddig egy test­ben sem sikerült felfedezni. Nem mondok nagyot, ha ezt mondom, minden chemikusok álmának megvalósítójának a „Bölcsek kövének" nevezem, természetesen más alakban, mint azt a régi alchimisták gondolták. Ki tudja? Nem fog-e a kísérletek végeredménye arról meggyőzni, hogy a Hermes Trismegistos-féle felfogás helyes, hogy a világ mindenség egy ős anyagból áll, a moleku­lák kőzött létező molekuláris erők változtával származnak különféle elemek? Milton az angol költő az ő csodabzép eposában „Az elvesztett paradicsomban", melynek fenséges conceptiója az első emberpár bukását s a végzet tragicumát az Isten és a Sátán örökös küzdelmeibe helyezi, a fejlődés gondolatától áthatva, Rafael arkangyal Ádámnak azt mondja: „A Mindenható teremtett egyetlen ősanyagot, különböző alakban és a lényeg változó fokában." Mint látjuk, a költő phantasiájában egy ős­anyagot említ, a mellyel a búvárlatok eszméjét önkénytelenül eltalálja! Mi az elem ? Yégleges-e az elemek eddig ismert sorozata? Van-e közös eredetük, s ha van, hol van, mindmegannyi kérdés, a melyek megoldása a jövőre vár. Dr. Mefisztó. Karcolatok. Beléptünk a farsangba, a vigasság, a jókedv napjaiba. Naponként százával, ezrével röpülnek szét a meghívók, amelyek mind bálokra, hangverse­nyekre és százféle egyéb címek alatt rendezett táncmulatságra csődítik a mulatni vágyó embe­reket. Hiába jósolgatták a pessimisták és realisták és az ujabb társadalmi tudományok egyéb latin nevekkel nevezett művelői, hogy a bálok lekerül­nek a farsang repertoárjáról, hogy egyszerűbb, fesztelenebb mulatságoknak adjanak helyet. Azt a bolondot nem teszi a bál, hogy kimúljon, sőt tért hódít. A régi világban falun nem ismerték a bált. Nyáron táncolt a fiatalság a korcsma udvarán felállított leveles szin alatt, télen meg volt lako­dalom, disznótor, gyürüváltás. Került valahonnét egy citorás, vagy világtalan hármonikás és meg­volt a mulatság. Manap azonban másképpen megyen a sor. Az élelmes korcsmárosok bálokat rendeznek, sőt akadnak vállalkozók, akik házi bált adnak, illendő ellenszolgáltatás fejében. Jövedelmi forrás lett a fiatalság tánckedve. Nem megy a vendéghívó házról-házra, hanem meghívókat nyomatnak: »A gödörszegi fiatalság a nagykorcsmában zárt­körű báldot rendöz, amelyre az egész falut kicsiny­től fogvást nagyig meghijja a rendöző elöljáró­ság. A Szurkos Miska muzsikál. 1 liter bor 80 krajcár. Pecsönye 20 krajcár.* Hogy mennyiben ós miért zártkörű a gödör­a kísérletek napfényre hoztak, csodálattal töl­tenek el minden emberi lelket. Megnehezíti a Radiummal való kísérletezést főleg az, hogy rendkivül drága, minek főképen az az oka, hogy előállítása oly rengeteg mun­kába és anyagba kerül. Igy egy gramm Rádium 12000 frt-ba kerül, de ez előreláthatólag emel­kedni fog, miután |az osztrák kormány az ux-ánérc egyedüli lelőhelyéről Joachimsthalból való kivi­telét betiltotta. Jelenleg sokau kísérleteznek vele; ezek között legkiválóbbak Cookes, londoni tanár és Markwald. Cookes és Markwald kísérletei meggyőznek arról, hogy a Rádium tényleg elemi test, amely azonban oly rendkivül ritka a természetben, illetve oly rendkivül finom szétosztott állapotban van a világegyetemben, hogy a levegő alkotó részét képező s ennél 78-szor higabb Xenon gázt is felülhaladja. Erre nézve legjobb képet ad az, hogy 35 centigramm Rádium előállítására 386 kilogramm szurokéroet kellett feldolgozni. Mint Markwaln kísérleteiből tudjuk, a Rádium calciumhoz hasonló elem, atomsulya 250—252 között van. Az a rádium mennyiség, mellyel Markwald kísérleteit végezte, egy parányi szeny­foltnak látszott egy fehér papírlapon, mégis rendkivüli hatásokat idézett elő vele. Igy a villamos szikraindító gép szikrakévéihez érintve a villamos szikrák azonnal megszűntek világítani, jeléül, hogy a levegőt jó villamvezető közeggé alakította. Majd a terem elsötítése után a Bárium platinoeyanür és cinkszurokérchez közelítve a Rádiumot, ezek mintegy varázsütésre ragyogó zöldes fényben csillámlottak fel; a Rádium leg­jellemzőbb sajátsága a kisugárzás, e kisugárzás adja meg a karakterét az uj elemnek. E kisugár­zás egy eddig ismeretlen tünemény fisiologiai és vegyi hatásokat képes előidézni. Igy különösen érdekes azon élettani hatása, hogy néhány mili­gramm, a test közelébe hozva, már rövid idő alatt nehezen gyógyuló sebeket okoz, amely sebek hasonlítanak az égési sebekhez. A bacteriumokat e sugarak megölik. Igy Detre László doktor beigazolta, hogy az antrax (lépfene) spóráit rövid idő alatt tökéletesen elpusztítják. London szentpétervári tanár rendkivül érdekes kísérleteket végzett igen kis Rádium mennyiség­gel, a midőn azt tapasztalta, hogy nemcsak mícrorganismusok, de nagyobb melegvérű álla­tokat is képes elpusztítani. Igy egerek, melyek bár elegendő táplálékkal és levegővel el voltak látva, a közelükbe helyezett Rádiumtól 2 nap alatt sajátságos jelenségek között pusztultak el. Sajátságos hatásuk van a Rádium sugaraknak a vakokra. Igy a fény iránt teljesen érzéketlen vakok a fény hatását megérezték, amint Rádi­umot helyeztek sze i.ök közelébe; olyanok pedig, kiknél absolut vakság még nem forgott fenn, hanem szemidegök a fényre még reagált, a az arc, ugyanazok a szemek és a véletlen játé­kából ugyanabban a korban volt, mint Noélle a mi idillünk idején ott a francia parkban. Egy szélesvállu, rőthaju, harminc év körüli férfi ol­dala mellett haladt, aki, tekintetéből itélve, nagyon gyönge, nagyon erélytelen lehetett. Csakhamar kitaláltam, — aminthogy ön is kitalálta, ugy-e? — hogy a nő leánya volt egy­kori barátnőmnek. Apró csel, fondorkodás utján megismerkedtem a férjjel, aki meghívott s bemutatott nejének. Az anya iránt érzett ifjúkori szerelmem újra felgyúlt a leány látásakor, csakhogy e szerelem most sokkal tudatosabb, sokkal szenvedélyesebb volt. Valamint annak idején az anya, ugy most a leány is teljes szivéből viszonozta az érzelme­met. A tó partján, a hegyek között, a kaszinóban sok édes órát töltöttünk együtt anélkül, hogy a férjnek homloka csak egyszer is elborult volna. De S ... úr bizhatott nejében, mert Noélle, aki szintén azt a szokatlan, bájos nevet viselte, éppen olyan ártatlan, éppen oly erényes volt, mint anyja. Inkább a tóba vetette volna magát, semhogy szelid, engedékeny urát megcsalja. Noha szenvedélyem határtalan volt, noha az ereimben lüktető szerelmi láz napról-napra fo­kozódott, hajthatatlansága nem ejtett kétségbe. Még csak egy csókot lophattam volna ajkáról, de a tudat, hogy bennem e tüzet, ha nem is oltja, — ő gyújtotta, mondom, e tudat bol­doggá tett. De mint hajdan, ugy most is rövid ideig tar­tott a boldogságom. A férje apja Eviamba ér­kezett. Köszvényes, epés ember volt, emellett végtelenül szemes; néhány nap alatt nyomára jött annak, amit a fia nem fedezett volna fel egész életében sem. Nem sokáig habozott, is­merve menye természetét, egyenesen lelkiismere­téhez folyamodott. Noélle még az nap este, amikor együtt sétál­tunk a tó partján, szomorú szívvel adta tud­tomra, hegy plátói szerelmünket nem folytathat­juk, — válnunk kell. Oh, az a tóparti éjszaka! A hajók villamos lámpái mint egy-egy fürkésző szem csillogtak bele a csendes tótükörbe. A túlpart titokzatos homályából tündérmesébe illően fehér hattyúk siklottak csendesen felénk. Félve, hogy zokogásba törünk ki, észrevétle­nül hagytuk el a társaságot, kik a villamos ívlámpák alatt jártak keltek a sétányokon. A tó elhagyott részére siettünk, ahol homályban voltunk és biztonságban. Sem kíváncsi szem, sem a járó-kelők zaja, még csak a szellő sem zavart ott bennünket. Elváljak tőle anélkül, hogy megcsókoljam ? E pillanatban elviselhetetlennek tetszett e gondo­| lat. A felindulástól reszketve nyújtottam feléje karomat s esdően suttogtam fiilébe, magam sem tudom, hogy mit, amitől feje szédülten omlott vállamra s az ajkunk, mely öntudatlanul ke­reste egymást, tüzes, dacos csókba forrt össze. * • * ... És örökre elszakadtam tőle is — foly­tatta Contande elbeszélését, mélyen felsóhajtva. — Egy-két év múlva egy leánygyermekek ad­ván életét, — Noélle meghalt. Férje e fölötti bánatában kastélyába zárkózott, embergyűlölő lett. Később, fájdalma csillapodtával utazgatott, de én csak két hónappal a halála előtt láttam őt viszont. Akkor már hatvanéves voltam, törődött, de sugár alakom, üde bőröm s finom vonásaim fiatalabbnak tüntettek fel. Noha a Sátánnak ós incselkedésének már évek óta ellenálltam, az az érzés, ami a harmadik Noélle látásakor a szi­vembe vonult, nem hasonlított egy aggastyán érzelmeihez. Dusán egyesült benne a nagyanya ós anya minden bája, minden erénye. Oh, szerelem volt az, amit iránta éreztem, sokkal lázasabb, sokkal türelmetlenebb, sokkal megindítóbb szerelem a két elsőnél. S hogy fölleltem ifjúkori ábrándomat, férfi­korom szerelmét, ismét éledni kezdtem. Mese­beli tündérkertnek láttam a világot, egy nagy,

Next

/
Thumbnails
Contents