Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-06 / 36. szám

»Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. szeptember 6. hiszen ritkaságszámba megy, hogy az úgynevezett uborka szezonban ilyen is akadjon a kis városkában. Azonban vannak emberek a kik rossz szemmel nézik, ha mások mulatnak és igyekeznek azt megzavarni. Igy tett egy úriember a minap. Bement a tánciskola helyiségébe s ott belekötött néhány ifjúba. Ezek aztán künn meglesték az illetőt és olyan parázs verekedés támadt az utcán, hogy a fél város összeszaladt a lármára. Hogy többen véres fejjel távoztak a helyszinéről, arról tesz tanúságot, hogy nem igen kimélték egymást. Ugy mondják, hogy egypár megékelt fejet az orvosoknak kellett bevarrni. Mult hetivásár. A mult hetivásárra felhajtottak 259 darab szarvasmarhát, eladtak belőlük 70 darabot; sertésekből fölhajtottak 530 darabot és eladásra került 270 darab. Öngyilkosság egy ló miatt. Gerencsér József zalapatakai lakósnak volt egy kedvenc pej lova, a melyhez annyira ragaszkodott, hogy nem volt képes tőle megválni. A csatamén is vonzódott gazdájához, megértette annak minden szavát s olyan engedelmes volt annak irányában, mint egy kezes bárány. Történt a minap, hogy a pejkó megbetegedett. Gerencsér kétségbeesetten tördelte a kezeit, nem tudta mitévő legyen. Sietett az állatorvoshoz, patikárushoz s gyógyítatta a kedvenc állatot tőle telhetőleg, — azonban az emberi tudomány nem volt képes a csatamént az életnek megmenteni, — egy napon fölrúgott s kilehelte páráját. Gerencsér nagyon, de nagyon elbusulta magát a veszteségen. Vigasztalhatatlan volt. Gyakran emlegette, hogy meghal bánatában, mert nem képes kedvenc lovát elfeledni. Egyik napon aztán kiment a fernekági mezőre és ott a sürü szélen egy vadkörtefára felakasztotta magát. Mire észrevet ték, már meg volt halva. Nyári vasúti menetrend. Zalaegerszegre érkezik a) Bobáról 8 óra 39 p. reggel, 5 óra 45 p. d. u,. 9 ó. 47 p. este; Csáktornyáról 9 ó. 15 p. reggel 8 ó. 24 p. este; Zalaegerszegről indul: a) Bobára 5 ó. 51 p. reggel, ? 6. 29 p. reggel 4 ó. 12 p. délután ; b) Csáktornyára: 4 ó. 59 p. reggel, 5 óra 52 p. délután. Helyi közlekedés Zalaegerszeg és Zalaszentiván között. Zalaegerszegről indul Szentivánra 6 óra 10 p. reggel, 11 óra 54 p. délelőtt, 2 óra 33 p. délután, 6 óra 30 p. délután; Zalaegerszegre érkezik Szentivánról: 7 óra 57 p. reggel, 1 óra 45 p. délután, 4 óra 48 p. délután, 7 óra 52 p. este. Szentivánról indul: a) Nagykanizsa felé 6 ó. 47 p. reggel, 12 ó. 42 p. d. u., 3 ó. 55 p. d. u., 9. ó. 54 p. este (gyorsvonat), 2 ó. 21 p. éjjel; b) Szombathely felé: 5. ó. 16 p. reggel (gyorsvonat), 7 ó. 11 p. reggel, 1 ó. 11 p. d. u. (gyorsvonat), 3 ó. 13 p. d. u., 7 ó. 20 p. este, 2 ó. 17 p. éjjel. Az adó. Az adó még soha sem tett tönkre senkit. Sok az adó sok; de jó terméssel, egészséges gazdasági viszonyok között, józan takarékossággal csak kinyögjük valahogyan és még is jobban élünk, mint eleink, akik nem igen erőltették meg magukat az adófizetésben. Franklin Benjaminnak azt a mondását, hogy az embernek mindenütt meg kell halni s mindenütt adót kell fizetni, alaposan megcáfolták a a magyar nemesek; nem mintha talán hallhatatlanok lettek volna, hanem adót nem fizettek. A nemességnek csak egy kötelessége volt: háború idején fegyvert fogni. Á tizennyolcadik század elején azonban divatba jött a katona fogadás s igy minden adótól szüzek voltak a nemesség vállai. De valakinek mégis csak kellett adót fizetni, fizette tehát a paraszt. Az ország a nemeseké volt, a jobbágyé a teher. Meg kell azonban vallani, hogy a nemes- ' ség nagy önmérsékletet tanusitott az adó kive tésében, mert bármennyire kisértésbe jöhetett is, mikor oly terhet kellett kivetnie, amelyet viselni nem tartozott, az adók emelésének mindig opponált. Az egyenes adók csekélyek voltak s az adók emelésénél többre becsülte az olcsó közigazgatást, mely ép olcsóságánál fogva lett drága a nemzetnek, mert erejének fejlődését s a művelődés utjain való haladását akadályozta. A régi magyar közigazgatás lehetőleg decentralizált, szétforgácsolt volt és az ország megyéi mindmegannyi önkormányzati joggal biró, független része az államnak. A megye maga viselte közigazgatásának költségeit s maga szabta meg az adó mennyiségét a költségek fedezésére. A vármegye által kivetett adót demestika adónak hivták s ezt az országgyűlés soha sem tárgyalta, de a királyi helytartóság ellenőrködóse alatt állott, melynek beleegyezése nélkül sem uj hivatalt nem volt szabad állítani, sem a fizetést fölemelni. Az önmegadóztatásnak ugyanis az volt az értelme, hogy a nemesség szabta ki, mit fizessen a paraszt; a nemesség tehát kísértetbe jöhetett volna, hogy a parasztság rovására busásan fizetett hivatalokat kreáljon. Ez az ellenőrködés azonban gyakorlatilag alig érvényesült, de nem is volt reá szükség, mert a megyei nemesség a hivatalt nobile officiumnak tekintette s nem fizetésért viselte a tisztségeket. A királyi kincstár jövödelmi forrásai a régi időkben nem bugyogtak olyan bőven, mint ma. A kincstárba belolyt egyenes adóknak nem volt olyan sokféle neme, faja, neve. A határőrvidéki jövedelmek; a kath. egyház várépítési járuléka; a szepesi és szab. kir. városok cenzusa; a hadi és táborozási reparticionális adó, amelynek először az egész országra kivetendő összegét határozták meg, ezt azután felosztották a megyékre, a megyék a járásokra, a járások a községekre, mindegyik a maga módja szerint, csak a tökéletlenségben egyezvén meg a lehetőségig. Ezek voltak körül-belül az egyenes adók nemei. Közvetett adók voltak a harmincadból — az osztrák tartományok és a külföld felé kivitt áruk után fizetett vámokból, a sóegyedáruságból,.a bányákból, a posta királyi haszonvételeiből befolyó jövödelem; a kamara jószágok bevétele. Bizony a mai milliárdos költségvetéstől nagyot rémülne a tizennyolcadik századbeli nemes ur, aki azt hitte, hogy annyi pénz az egész világon sincs, nemhogy ez a szegény Magyarország elbirja ezt a rettenetes adót. Zarándoklás Rákóczi Ferenc sirjához Konstantinápolyba! II. Rákóczi Ferene és szabadságharca emlékezetének ünneplésétől zeng az ország a Kárpátoktól az Adriáig. Dicsőitjük a magyar szabadság legeszményibb vezérlő fejedelmének a világtörténelemben páratlan nemes jellemét; kiállítást rendeztünk a daliás kuruc korszak erekl véiből szobrot emelünk nemzeti eszményképünknek; törvénycikkben óhajtjuk megörökíteni hazánk és nemzetünk megmentése körül szerzett elévülhetetlen érdemeit. De érezzük, hogy midizel nem róttuk le a hála és kegyelet adóját Rákóezi emléke iránt. A nemzeti ünneplés teljességéből hiányzik valami: a legmagasztosabb kegyelet-nyilvánítás — és sóhajtásunk elszáll messze keletre, hol a dicső szabadsághős és vértanú társai idegen földben porladoznak. »Megujulnak a nemes magyar nemzet régi sebei* és felujul a nemzet régi hő kívánsága, hogy a szentelt hamvak haza hozassanak és nemzeti pantheonban őriztessenek. De mig ez beteljesedik: Rákóczi konstantinápolyi sirja légyen a magyar nemzet búcsújáró helye. A szabadságharc emlékünnepe mindenfelől kegyeletes vágyakozást kelt a honfi-szivekben elzarándokolni a szentelt hamvakhoz, hogy ott ihletet és uj erőt merítsünk nemzeti eszméinkért folytatott küzdelmeinkre, s hogy sirja fölött imát rebegjünk a legdicsőbb szabadsághős nemes lelke dicső eszméinek teljesedéseért. Ezen országszerte érzett óhaj megvalósítása végett f. é. október elején nemzeti zarándoklatot rendezünk Konstantinápolyba, hol a lazaristák galatai templomában, a magasztos lelkii Zrinyi Ilon a, II. Rákóczi Ferenc és fia József, valamint gróf Bercsényi Miklósné, gróf Csáky Krisztina stb. alusszák örök álmukat. Fel akarjuk keresni a közel Kis-Ázsiában Thököly Imrének a » kuruc király«-nak és Guvon Richárnak az 1848/49-iki szabadságharc hős tábornokának sirját, és elzarándokolni kivánunk Rodostóba, Rákóczi és társai utolsó kálváriájához, a nagy Bercsényi és a hű Eszterházy Antal, Sibrik Miklós stb. sírjaihoz. Megnézzük Konstantinápolynak a keleti tündérmesékre emlékeztető csodás műemlékeit s köszönetet mondunk a török szultánnak és Törökországnak nemzeti hőseink iránt tausított nagylelkűségükért. A kik ebben a Rákóczi dicső szellemének szentelendő nemzeti zarándoklatban részt óhajtanak venni: jelentkezzenek az előkészítő bizot,.

e ság irodájában (Budapest, Kishid-u. 4.), a hoi^

g nan részletes tervrajzot kaphatnak. A Rákóczi-zarándolat előkészítő-bizottsága x Dr. Thaly Kálmán, tb. elnök. Vámbéry Ármin, elnök. Dessewffy Arisztid, a képviselőház titkára. Br. Nyáry Jenő, a főrendiház háznagya, Dr. Szádeczky Lajos, egyetemi tanár. Wosinsky Mór, apátplébános. Piaczi áraink a legutolsó hetivásáron 50 kilogrammonkint bűza rozs árpa zab lóher tengeri b ükköny fehérbab tarkabab hajdina burgonya minőség szerint •» » lCor.-t<5l 7.— 5-60 5-40 5-20 Kor.-ii. 7-15 5-80 5.60 Nyilt-tér*) Egy hozzánk érkezett levél igy hangzik: Wilhelm Ferenc gyógyszerész urnák cs és kir. udvari szállító Neunkirehen Alsó-Ausztria. P i e s t i n g. Tisztelettel felkérem, szíveskedjék 2 osomag Wilhelm-féle antiartikus és antireumatikus vértisztító teát postautánvét mellett küldeni. Többen, kik hozzám jönnek, szólnak, hogy részükre is gondoskodjam ilv tea beszerzéséről. Köszönetet mondok Önnek e csodaszerért, s kivánom, hogv az Isten fizesse meg ezt Önnek. Én tudom, hogy ez részemre a legjobb orvosság. Ismételten köszönetet mondok e jó orvosságért, mert tudom,_ hogy e télen 3 hónapig feküdtem és az Ön csodahatású teája engemet kigyógyított. Én szeretném, In minden beteg ember e csodahatású teát bevenné. Teljes tisztelettel Steiner Mátyás. Kapható Franz Wilhelm, gyógyszerész, cs. és kir. udvari szállítónál Neunkirehen, Alsó-Ausztria, valamint a nevesebb gyógyszertárakban és drogueriákban. 1 csomag 2 K a raktárból 1 pósta küldemény 15 csomag 24 K bérmentve az osztrák magyar monarchia pósta állomásaira. Evenkinti előállítás 39 millió szelencze, Kísérlet fvégett fél adag ára 1 K. Egy jó házból való fiu tanulónak felvétetik FÁNGLER MIHÁLY fűszer és vegyes kereskedésébe ZALAEGERSZEGEN. «,) E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.