Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-23 / 34. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. augusztus 23. 34. szám. Előfizetési dij : Kgész évre 10 K l éi évre 5 K Negyed évre . 2 l\ 50 f. ligyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: o hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. ZALÁM A lap szellemi részét illeti! közlemények a szerkesztőséghez lWlassics-utca 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARiEGYES HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Községi terhek. Zalaegerszeg város 1904. évi költségelőirányzatát tegnap tárgyalta a képviselőtestület. Ha figyelmesen végignézzük az egyes rovatokat, bizony megijedhetünk azoktól a nagy számoktól, amelyek, különösen a kiadási oldalon, egymás után következnek. Már legalább is relative nagyok ezek a terhek. Zalaegerszeg város összes adózói — az Ola külvárosiakkal együtt — 111.700 K 62 f egyenes állami adót fizetnek, a város évi szükséglete pedig 252.597 K 82 f, tehát az egyenes adók összegét kétszeresen túlhaladja. Ebből a szükségletből pedig 81.997 K 73 f-t pótadóból kell fedezni. Ujabb időben, a legutolsó két-három évtized alatt a községi terhek nemcsak nálunk, hanem az egész országban megsokszorozódtak, de különösen megnövekedtek a kis városokban, amelyek szintén nem akarnak elmaradni a haladók mögött. Az élet, a művelődés követelőleg léptek fel; az igények megnövekedtek, beruházásokat tettek szükségessé s ezek következtében a városok eladósodtak. Nem mondható, hogy ezek a beruházások nem látszanak meg városainkon. Átalakult azoknak külső képe; javultak a közlekedési viszonyok; emelkedett a kultura, érvényesült a modern izlés. De a beruházások legnagyobb része gazdaságilag mégis improduktív, mert ezek hatása ott érezhető legkevésbbé, ahol az áldozatok visszatérülésére remény lehetne: a nép jövödelmének emelkedésében. Itt-ott teremtettek ugyan a városok ujabb jövödelmi forrásokat; emeltek gyárakat, előbbre vitték a mezőgazdaságot; kedvezőbbé tették az értékesítési viszonyokat, de sokkal nagyobb azoknak a kiadásoknak az összege, amelyek ha a csint, a kényelmet emelték is, közvetlen gazdasági haszonnal nem jártak. A közgazdasági szempontok nem érvényesültek eléggé a városok háztartásában s miután az adózási képesség nem emelkedett olyan mértékben, mint a közterhek, a városi polgárság napról-napra nehezebben viseli a súlyos pótadókat. Zalaegerszeg város is sietett, talán túlságos gyorsan, de mindenesetre határozott terv nélkül, lázas kapkodással iparkodott pótolni hosszú idők mulasztását; százezrekre menő beruházások árán várossá tette két évtized alatt az elhanyagolt kis falut s a polgárság a,z utódok érdekében nagy terheket szedett a vállaira; olyan terheket, amelyeknek rá nézve csekély közvetlen haszna van, amelyek alig térülnek vissza a nép jólétének emelkedésében. Uj jövödelmi források nem keletkeztek, az állami adó emelkedése alig tesz számot, természetes tehát, hogy csak a pótadó százaléka emelkedik évről-évre s miután adórendszerünk alapjai sem állják ki a kritikát, a pótadó, amely az állami adó arányában vettetik ki, csak növeli azt az aránytalanságot, amely a közterhek megoszlásában lépten-nyomon tapasztalható. Az állam az adóforrásokat mind lekötötte magának; a városoknak a fényűzési adó egy két neme maradt meg, amelyek azonban olyan természetűek, hogy nagyobb, állandó és biztos jövödelem alapját nem képezhetik, mert az adó már önmagában is az adóalap csökkenésére vezet. A polgárok adózóképességének emelkedésén kivül a városok uj jövedelmi forrást alig találhatnak, ha csak oly irányú gazdasági tevékenységgel nem, amely a magán vállalkozás terét igyekszik elfoglalni. Ez pedig olyan kétélű fegyver, amely a polgárságot s a várost is sújthatja. Az a mostoha helyzet, amelyben a kisebb városok vannak, megérlelte azt a tervet, hogy a közvetett adók bizonyos nemeit át kell engedni a községi terhek s különösen a községi közigazgatással járó kiadások fedezésére, mert a pótadó rohamos emelkedése az egész vonalon reakciót teremtett s ma már a városok csak olyan célokra hoznak szivesen áldozatokat, amelyek első sorban közgazdasági érdekeket szolgálnak s a nép keresetképességét emelik. Ne csodálja senki, hogy Zalaegerszeg képviselőtestülete is fél minden ujabb kiadástól. Talán sokszor a garasoskodásig, a makacsságig megy az ujabb terhekkel szemben kifejtett ellenállás, de ha beletekintünk a költségelőirányzatba, megértjük a garasos gazdálkodást is. A város, mint jogi testület, nem szegény s mégis adóssággal van agyonterhelve és 77%-os pótadóval küzd. Ingatlanaiból 68.766 korona, javadalmaiból 39.716 K 91 f jövödelme van, ami tekintélyes tőkeértéknek felel meg. Szegényebb városok is vannak Magyarországon,'amelyek mégsem érzik annyira a terhek súlyát mint mi, mert bővebbek az adóforrások s a viszonyok nem róttak rájuk annyi kulturális terhet, mint Zalaegerszegre. A városi közigazgatás drága, de az evvel járó terhek arátiylagosan mindenütt egyformák, sőt abszolúte még nagyobbak, mert a mi közigazgatási berendezésünk elég szegényes. Tisztviselőink száma a munkához képest kevés, fizetésük gyarló, nyugdíjuk nincs. Parádéra, representációra sem költünk sokat. A teher legnagyobb részét a tanügyi kiadások és adósságaink törlesztése teszi. Tanügyi célokra a város 32.757 K 39 fillért, adósságainak törlesztésére 74.475 K 74 fillért fizet. A két összeg együttvéve a szükségletnek majdnem a felét teszi ki s miután a közigazgatás körülbelül 88.000 koronába kerül, a város többi összes szükségleteire alig marad 60.000 korona. Tehát pazarlásról, fényűzésről szó sem lehet, legfeljebb szegénységről panaszkodhatunk, hogy megmagyarázzuk anyagi eszközeink korlátoltságát. A költségvetést reálisnak tartjuk; szűk keretekben mozog s számot vetett a város anyagi erejével. A városi gazdálkodásnak azonban van egy sarkalatos hibája, amelyet csaknem minden magyar városban felfedezhetünk. Nem keresnek uj jövödelmi forrásokat, amelyek a polgárság megterhelése nélkül is kihasználhatók. Ausztriában, Stájerországban alig van város, amelynek valami hasznot hajtó vállalata ne volna. Olyan természetűek ezek, amelyeket magánember nem űzhet, a hatalmas részvénytársaságoknak pedig nem sokat ártanak vele. Egyik helyen a községi takarékpénztár hajt tetemes hasznot, máshol a közraktár, világítási vállalat, gyárak stb. Nekünk csak egy téglagyárnak csúfolt körkemencénk van, arra is ráfizetünk s a házak bérjövödelméből alig győzzük a kamatokat fizetni. A város költségelőirányzatát fejezetenként alább közöljük. Mai számunk lO oldal