Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

10 y Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap c 1903. junius 21. lB-ik életévüket betöltötték és magyar állampolgárok. Ezen feltételeken kivül a pályázók községi erkölcsi bizonyítványnyal feddhetetlen előéletüket, közhatósági, orvosi bizonyítvánnyal pedig ép és egészséges, a posta- és távirda szolgálatra testileg alkalmas voltukat igazolni tartoznak. Azok, kik a középiskolákat az 1902/3-ik tanévet megelőzőleg végezték, kötelesek hiteles módon azt is kimutatni, hogy azóta hol voltak alkalmazva, illetve mivel foglalatoskodtak. A pályázat alá bocsátott állásokat a kerületi posta- és távirda igazgatóságok fogják betölteni, számszerint minden igazgatóság tizenkettőt. A sajátkezüleg irt és születési, orvosi, erkölcsi és iskolai bizonyítványokkal fölszerelt kérvények, a már közszolgálatban állók által felettes hatóságuk, közszolgálatban nem levők által pedig az illető főszolgabiró, vagy polgármester utján folyó évi julius hó 31-ig, aszerint, ahol alkalmaztatást óhajtanak nyerni, — a budapesti, kassai, kolozsvári, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, soproni, temesvári, vagy zágrábi posta- és távirda igazgatósághoz nyújtandók be. Az említett határidőn tul érkező folyamodványok csak az esetben fogadtatnak el, ha a kitűzött határidőig pályázók kellő számmal nem jelentkeznének. A pályázók közül kiválasztottak az illető posta- és távirda igazgatóság felhívására, az igazgatóság vezetőjénél személyesen jelentkezni tartoznak, aki azután felfogadásuk iránt határoz. A felfogadott posta- és távirda gyakornok jelöltek eskü helyett ezt pótló fogadalmat tesznek, két (2) K napidíjban részesülnek s a következő feltételek mellett lépnek szolgálatba: 1.) Állásukat az illetékes posta- és távirda igazgatóság felhívására f. évi szeptember hó 1-én, vagy ha az igazgatóság máskép rendelkeznék, ehhez képest elfoglalni tartoznak. 2.) Kötelesek a posta- és távirda igazgatóság által kijelölendő hivatalnál, melynek fegyelmi hatósága alatt állanak, a posta- és távirda kezelését gyakorlatilag elsajátítani, s ott rendes szolgálatot teljesíteni. 3.) 1904. évi szeptember hó l-re saját költségükön Budapestre, illetve Zágrábba helyeztetnek át a posta- és távirda tisztképző tanfolyam hallgatására. 4.) A posta- és távirda tisztképző tanfolyam tartama alatt, mint annak rendes hallgatói, a tanfolyami szabályzatnak minden tekintetben alávetik magukat s a beiktatási és tandíjakat, ha csak ezek alól föl nem mentetnek, — fizetni kötelesek. 5.) Napidíjaik élvezetében a tanfolyamnak 10 hóra teijedő tartama alatt is megmaradnak; de ennek fejében a tanfolyam székhelyén levő postaés távirdaigazgatóság rendelkezése szerint szabad idejükben gyakorlati szolgálatot teljesíteni tartoznak. 6.) A kik ezen feltételeknek eleget nem tesznek, vagy akiknek magaviselete, avagy megbízhatósága kifogás alá esik, valamint azok is, akik a posta- távirda és távbeszélő szolgálatra más okok miatt alkalmatlanoknak találtatnak : a szolgálat, illetve ezen próbaképeni alkalmaztatás alól minden további igény nélkül, egyszerűen fölmentetnek. 7.) Azok viszont, akik gyakorlati alkalmaztatásuk alatt teljesen beválnak, a posta- ós távirdatisztképző tanfolyam szabályszerű elvégzése s a posta- és távirdatiszti alapvizsga sikeres letétele után, posta- és távirda gyakornokokká neveztetnek ki, az 1893. évi IV. tövénycikk 11-ik §-ában megállapított segélydíjjal, azaz ha felsőbb tarintézetet végeztek, évi 1000 K, különben pedig évi 800 K segélydíjjal; a posta- és távirdatisztképző tanfolyam szabályzata által előirt szakvizsga sikeres letételével pedig minősültséget szereznek posta- és távirda tisztviselői állásokra. Irodalom. Olthatatlan szomjúság. Zboray Aladár ily című regénye csak a minap jelent meg a könyvpiacon, ahol érthető feltűnést keltett. A magyar regényirodalom az utolsó évtizedekben rohamos léptekben halad lefelé. Jeleseink egyike-másika is alig tudja a degenerálódás e rendes és természetes menetét feltartóztatni, hisz a magyar olvasóközönség — hivatott támogatója — is megvonta tőlük pártfogását. Nem támogatja íróinkat se anyagilag, se erkölcsileg. Olvassa ezek helyett a német, francia, angol, orosz s tudja Isten miféle nemzetségbeli írók — akár a legroszabb — fordításait is s amilyen hazafias érzésű lelkületileg, olyan cosmopolita olvasmányaiban. A világirodalom jeleseinek ismerete a műveltséghez tartozik, de első a haza. Nálunk ez fordítva van. Első a külföld s ha idő jut, következik a magyar. A míg ez az anomália meg nem szűnik, a hazai regényirodalom ujabb fellendülését hiába is várjuk. Ha észretér a magyar olvasó-közönség, akkor majd akad jó író s akad kiadó is. Addig nem. Zboray Aladár már több izben megmutatta, hogy oszlopos tagja regény- és novella irodalmunknak. Olthatatlan szomjúsága csak megerősíti ebbeli véleményünket, sőt kiforrott tehetségét félreismerhetlenül dokumentálja. Már maga a regény tárgya, amely a mindennapi chablontól teljesen eltérő vonatkozásaiban mindvégig leköti az olvasó figyelmét, sőt fokozza azt, különös méltánylást érdemel. A helyzetek változatossága, a természeti képek Erdély egyik legszebb vidékéről s az a mód, ahogyan az illustris szerző ezeket szavakba önti, önkéntelenül is, minden oldalnál, az elismerés spontán megnyilatkozására késztetnek. Az a Batlaváry, aki számos ősével egyetemben egy régi családi átok súlya alatt görnyed, hiába erőlködik, hogy lerázza magáról a nyavalyát, hiába szakít ősei összes hagyományaival, a végzet hatalma leveri lábairól. S azt az ideális lelket, aki szivének összes vágyaival csüng a délceg földesúron, szintén utoléri a kérlelhetlen sors s inkább örökre eltemeti magát egy feneketlen mélységű sóstárnába, csak a végzet babonás hatalmával ne kelljen neki szeinbeszállnia. Batlaváryt a tudat, hogy kedvese holttestét csak hónapok, évek múlva, vagy tán soha ez életben nem láthatja többé, lassanként az őrület karjaiba kergeti. Ez Zboray regényének legművészibb része. A dúsgazdag nemes mozgósítja egész urodalmát, mérnököket hozat a világ minden részéről s úgy építteti hetek, hónapok fáradságos munkájával az óriási hidat, amelyről a búvárok az azelőtt megközelithetlen tárnából a holttestet kihozzák. A hid építése óriási munka. Amit egyik nap építenek, a másik napon rombadől. A vezető mérnök napról-napra biztatja Batlaváryt, a már-már az őrület karjaiba sülyedő, megismerhetlenségig megváltozott daliát, cselédsége hires orvosokkal próbál rajta segíteni. Minden hiába. Az egyik orvos morfiummal kezdi a curát. Ez méginkább növeli a rémképektől elárasztott ember kínjait. Tör, zúz, harap, vág s hutalmas szervezete mindig birja; a morfium adagokat napról-napra növeli. Ereje folyton fogy; már nem bir a mérnökök nyakára járni, nem birja jobbágyait korbácsolni, hogy siessenek a hid építésével- Az agónia tünetei mutatkoznak rajta. A cselédség papot hí, »Et benedicat te Deus páter . . . .« hangzanak a lelkész szívhez szóló szavai. A jelenlevők imára kulcsolják kezüket. Az egykor hatalmas termet, most kiaszott csontváz Mara nevével utolsót lélegzik. »A várudvarba ekkor vonul be a szomorú menet. Az utolsó tárnában csakugyan megtalálták Mara holttetemét és hozzák be a kastélyba . . .« Ezzel zárul a mindvégig megkapó regény. Zboray Aladárnak már számos sikere volt ezen a téren. A legutóbb >Sándor Fridolin főhercegc-e részesült a közönség és a kritika osztatlan elismerésében. Ezt a regényét, amint az eddigi jelek mutatják, még nagyobb érdeklődéssel fogadták. Talán visszapártol még a magyar olvasó-közönség a magyar írókhoz. Ha Zboray-t olvassák, bizton hisszük. Az ^Olthatatlan szomjuság« fűzve három, kötve öt koronáért kapható Budapesten a Magyarország kiadóhivatalánál, helyben Breisach Sámuel könyvárusnál. A „Zenélő Magyarország" zongora és hegedű zenemű folyóirat 13-ik füzete közli: 1. Lengyel Miska „Hullámzik az öreg Duna" magyar dalt. 2. Rosey György „Lány szerelem" (Madchenliebe) keringőt, 3. Blaskovich Sándor „Miről apám nagy búsan szólt" (A rákosi szántó) dalt. 4. Halfdan Kjerulf „Intermezzo" zongora művet. Előfizethetni évnegyedre a „Zenélő Magyarország" Klökner Ede zeneműkiadóhivatalában Budapest, VIII., József-körut 22/24. honnan minden nyomtatásban megjelent zenemű a legjobban megszerezhető. Kurucvilág. Ezzel a cimmel osinos kötetecske jelent meg az Athenaeum kiadásában. Thaly Kálmánnak, a Kurucvilág nagynevű búvárának és legalaposabb ismerőjének verseit tartalmazza. A Rákóczi-szabadságharc kétszázados évfordulója alkalmából gyűjtötte össze régi költeményeiből. Szebb ajándékot valóban nem adhatott volna Thaly a nevezetes jubileumra. Mert ezek a versek minden történeti munkánál hívebben feltüntetik annak a hősi és regényes kornak érzés és gondolat-világát. Csudálatos, mennyire beleélte magát Thaly a kuruc költészet szellemébe és modorába. A költemények nagy részénél szinte hihetetlennek tetszik, hogy utánzatok. Nyelvben, hangulatban, a vers formája tekintetében teljesen az eredetinek hatását teszik. A csinos kötet ára mindössze 2 K. Megjegyzendő, hogy a költemény-kötetből befolyó összegek — a kiadói költségek levonásával — a Kassán felállítandó Rákóczi-szobor alapjának gyarapítására fognak fordíttani. Mert ennek javára mondott le Thaly a maga irói tiszteletdíjáról és ennek javára ajánlotta föl a tiszta jövödelmet a kiadó Athenaeum is. Közgazdaság. Vessző- és fürtérlelés. Az utolsó évek szomorú tapasztalatai arra tanítják szőlőtermelőinket, hogy a szőlőmetszéssel nem szabad sietni. A korán nyitott ós azonnal megmetszett szőlőket az április elején bekövetkező meleg napok fakadásra indítják ós mire megjönnek a késői fagyok a hó derekán, a termés egy nagy része oda vesz. Azért ujabban a jelszó: későn nyitni, későn metszeni. Csakhogy ennek is megvan a nagy hátránya. Először is, ha minden szőlőmunkához későn fogunk hozzá, ugy nagyon összegyűlik májusban a dolog; a válogatás, a kapálás, a permetezés, a kötözés egyszerre válik szükségessé és nem lehet elegendő munkást kapni, főleg ha közben az eső is meg-meg akaszt a dologban. A másik, még nagyobb hátrány az, hogy a vessző és fürt fejlődésében elmarad, nem bir idejében megérni, a gyümölcs ize, zamatja kellően kifejlődni, mert kelleténél kevesebb vegetáeionális idő és caloria-mennyiség áll rendelkezésre. Már pedig tudjuk, hogy a fejlődésükben visszamaradt fürtöket őszszel nem lehet október derekán tul a tőkén hagyni, mert a hideg esők megrepesztik, megrothasztják őket és igy a mennyiség mindig kevesebb lesz, a minőség pedig romlik. Ha pedig a hajtások maradnak vissza fejlődésükben, a rügyek nem képesek kellően megérni, s akkor a jövő évi termés van kockáztatva ugy kvalitatív, mint kvantitatív szempontból. Azért, aki a késői metszés mellett tör lándzsát, az nyújtson módot az érés előmozdítására is. A jól ós idejében elvégzett munka, a lelkiismeretesen teljesítet rügyezés és válogatás, a gyakori kapálás, gondosan végzett kötözés, a kellő időben teljesített csonkázás, a helyesen eszközölt műtrágyázás, az észszerű korlátok közt keresztülvitt levelezés, esetleg gyürüzés ós ritkítás mind olyan mi veletek, melyekkel a modern ismeretekkel bíró szőlőbirtokos termésének gyorsabb ós tökéletesebb fejlődését előmozdíthatja. Ezen míveletekhez tartozik a kénporozás is. Tudjuk, hogy kónporozni a szőlőt a lisztharmat ellen szokás és pedig előzetesen, mert sohasem vagyunk biztosak, hogy mikor lep meg azoidiumbetegség. Minél korábban jelenik meg a baj és minél későbben veszik észre, annál nagyobb a kár, mig aki előzetes kénporozással védekezik, nyugodtan nézhet a baj elébe, ismételni a miveletet csak akkor kell, mikor a betegség már a szomszédban pusztít. De azt is tapasztalták, hogy a gyakran porozott és főleg a kitűnően tapadó dr. Aschenbrandt rézkénporral kezelt szőlők fürtjei és hajtásai hamarább és sokkal tökéletesebben érnek, mint a nem porozott szőlők tőkéi. Vagyis a tőkék befúj tatása rézkón porral még akkor is jól kifizeti magát, ha a lisztharmat abban az évben tényleg elkerülte a határt, mert hamarabb szüretelhetünk és vesszőink a jövő évi termés leraktározását a rügyekben még az őszi fagyok beköszöntése előtt elvégezhetik.