Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-26 / 30. szám

4 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1903. julius 19. szenvedélyes harcot provokáltunk a most máinapról-napra elviselhetetlenebb helyzetünk javítására elengedhetetlenül szükséges gyökeres reformok mielőbbi keresztülvitelére nézve. Sajnos azonban eredménytelenül. Mert a többség s az által magát feltétlenül támogatni látó vezetőség nem törődve a kisebbség jogos s minden tekintetben indokolt akaratával s ügyünk jobbra fordulását célzó törekvéseink megjelölt módozatával, a helyzetünk javítására irányuló »Emlékirat« ügyében, amely az országgyűléshez lett volna intézendő, napirendre tért. Az általunk megteremteni célzott önálló és teljesen független jegyzői politikai napilap kérdésében pedig, a közgyűlési határozattal ellenkezőleg, a Budapesten 1902. december hó 3-án megtartott rendkivüli választmányi gyűlés határozatával, a már meglévő s éppen nem pártonkívüli » Magyar Hirlap* cimii újság karjaiba vetette magát. Holott az erre vonatkozó s a közgyűlés által V. szám alatt Kele György, Kováts Gyula, Brüller János ós Frühauz Antal felszólalása után s állás foglalása értelmében nagy többséggel elfogadott határozat úgy szól, hogy vagy önálló napilapot teremtsünk vagy semmit. De pactumot egy meglévő lappal sem kötünk! Némi megnyugvásunkra szolgáihat azonban annak tudata, hogy ezen erőszakos eljárás dacára sem érték el céljukat s hogy kartársaink nagy többsége osztja ebbeli szilárd állás foglalásunkat, amelynek legfényesebb bizonyítéka a paktumos újság iránti részvétlenség, amelynek támogatásáért minden évnegyed kezdetén oly hangzatos körözvényeket kell országgá bocsátani. — Amely azonban hála az égnek süket fülekre talál. Jelentést teszek tisztelt közgyűlés nyugdíj alapunk állásáról is, amely a mult 1902. óv zártával a következő képet tüntette fel: A bevétel kötvényekben volt 194.300 K, kiadás 28.200 K, maradvány 166.100 K . Bevétel készpénzben 29.537 K 11 f, kiadás 23.175 K 02 f, maradvány 6362 K 09 f; jegyzői nyugdíj hátralék 325 K 99 f, cselekvő követelés 42 K, cselekvő kamathátralék 47 K 50 f, szenvedő hátralék 316 K 35 f, a jelenlegi nyugdíjasok száma 58, akiknek évenkint kifizettetik 1676J K 97 f, a községek és jegyzőktől befolyandó évi járulék pedig 14 420 K 54 f, a melyből láthatólag tehát 2349 K 38 f-rel haladja túl uz évi járulékot az évenkint kifizetendő nyugdíjak összege. Amely adatok szerint tehát 2349 K 38 f-rel volt nyugdíj alapunk megterhelve, a folyó nyugdíjak fedezhetésére. Amely minden esetre oly jelentékeny jelenség tisztelt közgyűlés, mely kell, hogy némi intézkedésre serkentsen bennünket, hogy e bajon segítve legyen legalább oly mértékben, hogy a rendes évi bevételek a kiadásokat fedezzék s az alap, ha már nem is növekedhetik, de legalább csorbítva ne legyen. Egy másik sajnálatos állapotról is meg kell emlékeznem tisztelt közgyűlés s ez a tagsági díjak ügye. — Ig

az, hogy alig akad egylet a föld kerekségén, amelynek ezen bajokkal küzdeni ne kellene; de az igaz, hogy kevés egylet van a föld kerekén, amelynek tagjai erkölcsi és anyagi támogatására annyira szüksége volna, mint a községi és körjegyzők egyleteinek. Hisz nyilvánvaló tény a tisztelt kartársak előtt, hogy a mi érdekeink megóvására, s bajaink orvoslására majdnem kizárólag csakis egyleteinkben s így önmagunkban találjuk meg a legközvetlenebb pártfogót és segítőt. S ha még önmagunk sem igyekezünk egyleteink vezetőségét a kellő erkölcsi s főleg anyagi támogatásban részesíteni, ha még azt a néhány korona tagdíjat is évikig elhúzódó peres uton akarjuk csak megfizetni, hogy gondolhatjuk azt, miszerint egyletünk kötelességeit teljesíthesse? ! Miért is a számadások e tételénél hathatós intézkedés eszközlésére hivom fel ezúttal a tisztelt közgyűlés figyelmét, annál is inkább, mert ez állapotok igy fenn absolute nem tarthatók. Végül még egyről kötelességemnek tartom megemlékezni tisztelt közgyűlés, amely a mult közgyűlés óta merült fel közigazgatási szolgálatunk örökké hullámzó, de sajnos, soha nem nyugodt tengerén. S ez a 126000/902. sz. B. M. rendelettel f. évi január hó 1-ón életbe léptetett »Egyszerüsítési ügyviteli szabályzat«. Se célom, se szánt dékom tisztelt közgyűlés ez epedve várt s tőle tarthatatlan helyzetünk némi jobbra fordulást remélt, de valójában óriási nagy csalatkozást szült üstökössel ehelyütt részletesen foglalkozni s arról véleményt mondani; mert ez mai közgyűlésünk 6 pontja szerint külön tárgyul van felvéve. Elnöki jelentésem keretében osak annyiban tartom kötelességemnek róla megemlékezni, amennyiben életbe léptetése sürgős és halasztást nem ismerő elnöki intézkedést tett szükségessé s nem csekély egyleti kiadást okozott pénztárunknak. Tehát ezekről akarok jelentést tenni s eljárásomra nézve közgyűlési jóváhagyást kérni. Amidőn ugyanis a fenthivathozott ügyviteli szabályzatot átolvashatni szerencsém volt — a részletektől eltekintve — abból kót főmozzanat ragadta meg figyelmemet. Az egyik az, hogy az eddig voltnál sokkal több munka terhet ró vállainkra, amelyet már eddig sem birtunk; a másik pedig az, hogy a magánmunkálatok által szerzett s már amúgy is nagyon koldusos anyagi existentiánkat fenyegette. Legkevésbé sem volt tehát kétségem aziránt, hogy ezen állapotokkal szemben nekem, mint vármegyénk községi ós körjegyzők egylete ezidőszerinti vezetőjének nemcsak saját, hanem egyletünk tagjai érdekében is intézkedni, még pedig sürgősen intézkednem kell, a két vezér érdekre t. i. a megszaporított munka által szükségessé vált segéderő adományozása és a magán munkálatok új díjszabályzatának méltányos és jogos alapon leendő megállapítása kérdésében. Bizton remélvén, hogy ebbeli intézkedéseim a tisztelt közgyűlés által utólagos jóváhagyásban fognak részesülni. Mindezeknél fogva tehát Starzsinszky György alelnök és Kele György főjegyzővel történt előzetes megbeszélésünk eredménye folytán f. évi január hó 10-én Nagykanizsára rendkivüli választmányi gyűlést hívtam össze, amelyen egy — a tisztelt tagtársaknak is megküldött — »Eiulékirat«-ot s a magánmunkálatok díjszabására vonatkozó tervezetet terjesztettük elő, amelyek mindegyikét hosszabb és beható eszmecsere után a választmányi gyűlés azon határozattal fogadott el egyhangúlag, hogy azokat az általa nyomban megválasztott küldöttség vigye el vezetésem alatt a vármegyei alispán, főjegyző, árvaszéki elnök s azon három törvényhatósági bizottsági tag urakhoz, akik a magánmunkálatok díjszabályzatát megalkotandó bizottságba, a törvényhatósági közgyűlés által kiküldve lettek. Ezen kivül küldessék meg az »Emlékirat< vármegyénk összes törvényhatósági bizottsági s egyletünk valamennyi tagjának. Nemkülönben az országos központi jegyző egylet s az ország összes jegyző egyleti elnökségeinek ós végre vármegyénk országgyűlési képviselői s nóliány szak- és napilapnak. Amely intézkedések azonnal foganatosíttattak is. Még pedig büszke önérzettel jelenthetem a tisztelt közgyűlésnek, oly eredményével a sikernek, amelyet talán réméini sem mertünk. Amennyiben e tekintetbeni mozgalmunkat — mint az országban a legelsőt — osztatlan rokonszenvvel fogadták az ország összes vármegyéinek társ egyletei, nemkülönben a napi és szaksajtó is, amelynek uagyrésze vezércikkben foglalkozott mozgalmunkkal s azt minden tekintetben helyesnek, jogosnak és szükségesnek ismerte el. De szép sikert értünk el általa személyes megjelenésünk alkalmával is, vármegyénk vezórférfiaiuál, akik legszívesebben fogadva küldöttségünket, őszinte s nyilt szavakban adtak kifejezést ügyünk iránti rokonszenvük és kérelmünk iránti támogatásuknak, amely hogy valóra is vált fényes lanusága az, hogy az általunk előterjesztett díjszabályzat változatlanul szabályrendeletté emeltetett, a segéderő kérdésében pedig a törvh. bizottsági véghatározat született meg. Mindezekből tehát méltóztnthatik meggyőződni a tisztelt közgyűlésnek, hogy az elnökség a reá bizott tisztéből folyó kötelessége tudatában nem mulasztott el egy percet sem a legjobb meggyőződése szerint azonnal intézkedni, amint az egylet tagjainak vitális érdekeit megvédelmezni s azokon a lehetőséghez képest segíteni látta szükségesnek. S azt hiszem tisztelt közgyűlés, a sikerrel is meg lehetünk elégedve még akkor is, ha az csak erkölcsi volna, pedig az előadott eredményből itélve, az annál sokkal több. Miért is kötelességet mulasztanék el, ha legőszintébb köszönetemet nem nyilvánítanám e helyütt Starzsinszky György alelnök és Kele György főjegyző uraknak az e tekintetben kifejtett ügybuzgó munkálkodása és a küldöttségben részt vett Takács Imre, Solez Károly, Neusiedler Jenő, Martincsevics István, Lohonyai Elek és Koltay Lajos tagtársaknak szíves ós igazán áldozatkész fáradtságukért. Amely nemes és dicséretre éppen nem szoruló példa legyen buzdító és lelkesítő szövétneke ! egyletünk minden tisztelt tagjának, hogy akkor ha közös ügyünk érdeke bármely percben szólit bennünket a cselekvés terére, vonakodás nélkül álljunk a harcvonalba annak megvédésére s diadalra segítése érdekében. Mert csak ugy s ilyen intentióval telve szivünkben mondhatjuk el tiszta önérzettel Veni vidi, vici. Ezek után kérem eluöki évi jelentésem szives tudomásul vételét. Hivatalos-rovat. Zalaegerszeg r. t. város közhirré teszi, hogy a városi házi s ezzel kapcsolatban a szegény alap, valamint az összes alapok 1902. évi zárszámadásai az 1886. évi XXII. t.-c. 142. §-a értelmében f. óvi julius hó 18-tól augusztus hó 4-ig a város tanácstermében közszemlére kitéve vannak, moly idő alatt azok minden adózó polgár által a hivatalos órák alatt betekinthetők, s ellene a netánt észuevótelek beadhatók. Zalaegerszeg r. t. várus tanácsának 1903. julius hó 18-án tartott üléséből. Várhidy Lajos polgármester. H irek. Mise a pápáért. Az elhunyt XIII. Leo pápáért Dr. István Vilmos szombathelyi megyés püspökünk rendelete értelmében — szerdán d. e. 9 órakor a zalaegerszegi róm. kath. templomban gyászmise lesz. József főherceg Tapolczán. József királyi főherceg ő fensége 23-án este 9 óra 15 perckor Tapolczára érkezett az ott öszpontosított honvéd csapattestek gyakorlatának megszemlélésére. A pályaudvaron a katonai tisztikar tagjain kivül Csertán Károly alispán, Glázer Sándor városbíró, dr. Sághváry Jenő szolgabíró és nagy közönség várta a főherceg érkezését. Glázer Sándor városbíró rövid beszéddel üdvözölte ő fenségét, aki megköszönte a fogadtatást s örömének adott kifejezést, hogy Magyarországnak erre a szép vidékére eljöhetett. 24-én harcászati gyakorlat és oéllövészet volt. Derék honvédeink különösen kitüntették magukat a céllövésben. Az uj céltáblák kitünőeknek bizonyultak; 1600 lépés távolságról még a legrosszabb lövők 4°/„-a is talált. O fensége 24-én ebédet adott, amelyre meg voltak híva Csertán Károly alispán, Ley József tapolczai esperes plébános, Glázer Sándor városbiró, dr. Sághváry Jenő szolgabíró. A főherceg 24-én délután 5 órakor utazott el, szívélyes búcsúzás után, Tapolczáról. A veszprémi egyházmeyyóben a megyés püspök az elhalálozás következtében megüresedett vörsi plébánia ideiglenes vezetésével Eáth Gyula babócsai káplánt bizta meg; Csepinszky László ujmisós áldozárt Babócsára küldötte segédlelkésznek. A Deák Ferenc tanulmányi ösztöndíj alapra a mult héten a következő adományok folytak be: Gróf Zichy Ágoston 2000 K;' dr. István Vilmos szombathelyi megyés püspök 1000 K. — A b.-füredi jző ívén: egy gyűjtő (Zollner Ferenc). Horváth Mihály, Hirschfeld Samu 1 — 1 K; Budapesti Kerékpár Egylet 1882. 1 K 70 f, Oblot Adolf 80 f, Babály Esztike, Zollner 30—30 f, Kozma István 22 f, Gruner Simon, Tálos József, Korn Sámuel, Weisz Miksa, Somogyi biró, Teczely István, Horváth József, Marton Márton 20—20 f, Schlesinger 16 f, Remez Arthur, Ughy Bóla, Páder Lőrinc 10—10 f. Plébánia betöltése. Az elhalálozás következtében megüresedett zalacsáuyi plébánia javadalmat a kegyurak szabályszerű bemutató levele alapján Gosztonyi László nyerte el, aki a nevezett plébániának ideiglenes adminísztratora volt. Esküvők. Wolf Ferenc földbirtokos e hó 21-én tartotta esküvőjét Skublics Irma urhölgygyel, özv. Skublics Jenőné úrnő leányával. Az esküvő Andráshidán volt a családi házban. A polgári kötés Csertán Károly alispán előtt történt. — Rosenkrancz János, a Zalamegyei központi takarékpénztár könyvelője 25-én vezette oltárhoz Schmilliár Emília kisasszonyt, Schmilliár Endre nyug. adótárnok leányát.