Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-20 / 51. szám

1903. november 15. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 555 a régi maradt uj formájában is. Igaz, hogy nem illik rá a kaputrokk ; igaz, hogy akinek a karja kardhoz és buzogányhoz szokott, annak nehezebb a toll, mint Toldy Miklós héttolu buzogánya; igaz, hogy (ima a kaputrokkos, szürke tollszárlovagok és betüfalók kora, de azért az öreg várraegye ma is úgy tudja, hogy válságos időkben ő menti meg a hazát. Es mindazok, akik telve modern világfelfogással, az uj idők szellemével, ifjan és tetterősen bevonulnak a vármegyébe, az első lépéssel elvesztik önállóságukat; nem egyedek többó, csak atomjai annak a nagy testnek, amely öreg már, de mindig újra frissül, mert magába szívja atomjainak vérét. Eszméi, céljai, hibái és erényei azonban maradnak a régiek, mindig ugyanazok, változatlanok. De ne csodálkozzék senki, hogy a siratók tartogatják benne az életet. Hiszen talán ez az egyetlen élő jele ősi intézményeinknek. Fájdalmas dolog a régi kardot a muzeum falára akasztani. Jobban esik, ha az ember oldalára kötheti, habár a harcot nem is birja ki. Vagv talán osak mi nem birjuk el az ősi fringiát? ! Lőhet! * * * Annyi embert ritkán lehet látni Zalavármegye közgyűlési termében, mint amennyit a december 14-iki közgyűlés összetoborzott. Természetesen választás volt. A választás pedig az autonomia sarkpontja. Autonomia görög szó s annyit jelent, mint önkormányzat, vagy saját akarat, független elhatározás. A vármegye önmaga kormányozza magát, a választók azonban nagyon sokszor nem önmaguk kormányozzák magukat. Néha azonban megnyilatkozik az igazi szabad elhatározás, a hamisítatlan önkormányzati érzék, amikor a választók szivük és meggyőződésük szerint cselekesznek. Vármegyénk közéletének egy jeles alakja, Dr. Gyömörey Vince, aki a közigazgatási bizottságnak rég óta tagja, ki akart térni a közbizalom elől, mert gyengélkedik. De a közügyek önzetlen szolgálatában eltöltött évek a választókat arról győzték meg, hogy Dr. Gyömörey Vinoe betegen is tud annyit használni a köznek, hogy osztatlan közbizalom kisérje, s a teremben szájról-szájra járt a jelszó: mégis csak rá szavazunk. Ez dicsőséges választás volt! És ha szabad lett volna, minden szavazat mellé odairtuk volna azt is, hogy az Isten friss jó egészségben vezesse közi bén k a közigazgatási bizottság jeles tagját. * * * Következett azonban a szolgabíró választás. Mária Therésia uralkodásának vége felé a szolgabiró évi fizetése 00 pengő forint volt, a szolgabírói állásokért mégis nagy volt a versengés. Ennek az oka abban rejlett, hogy a tisztviselői állásokban a közfelfogás rangosztályokat állított fel. Az első alispán és szolgabirák állása arisztokratikusabb volt, mint a többi. A jegyzők, a főjegyzőket sem véve ki, a salariátusok közé számíttattak, épugy, mint az orvosok és mérnökök, (akik t. i. salláriumért szolgáltak). Az első alispánra s a szolgabirákra a törvény is kimondta, hogy: sínt nobiles bene possessionati. A régi vármegye a maga teljességében aristokratikus intézmény volt s aristokratikus elvek szerint szervezte belső életét is. Ezek az elvek pedig majdnem változatlanul uralkodnak a demokratikus ködmenbe bujtatott vármegyében is. Ott tehát, ahol több a rávaló ember, nagy a tülekedés a szolgabiróságok felé. Mert a demokratikus elveket csak hirdetni szokás, követni azonban nem. Az emberi gyarlóság minden kiválóság előtt fejet hajt s legjobban éppen azt a kiválóságot becsüli meg, amelynek az egyéni tulajdonságokhoz semmi köze, s legmélyebben, a legkönnyebben éppen azok hunyászkodnak meg az arisztokratikus felfogás előtt, azok kapaszkodnak leggörcsösebben a reakció szekerének rudjába, akiknek a demokrácia diadala adott jogot, emberi méltóságot, egyenlőséget; akiknek a demokráciára a legnagyobb szükségük van. A vármegye, az örökké változatlan, csak következetes marad önmagához és tradícióihoz, mikor az arisztokratikus jellegű intézményt fenntartja, a régi törvényt respektálja sarra a könyvre teszi a kezét, amely azt mondja, hogy: sint nobiles bene possessionati. Vannak ugyan már sokan: nobiles depossedati, akik azonban még mindig lehetnek salariatok. Egy szolgabírói állás volt betöltendő a mult közgyűlésen, ez pedig régi világban a jó birtokos nemesek részére feutartott hivatal vala, mert ezek kibírták az ingyen szolgálatot. Azután változtak az idők, a jó birtokú nemesek közül nem akadt elég szolgabiró, tehát a depossedáltak, sőt polgári elemek is beférkőztek a hivatalokba. És a vármegye megbecsülte ezeket is, bár ritkán tekintette véréből való vérnek. Néha napján azonban mégis összeütköznek az érdekek s ilyenkor újra feléled a régi törvény. Dr. Csák Á rpád keszthelyi szolgabiró áldozatul esett ennek az összeütközésnek. Dr. Csák Árpádot 1895. decemberben választották szolgabírónak. Ugy tudom, hogy egy tárgyból hiányzott a vizsgája s a törvény értelmében a teljes képesítés megszerzésére egy évi halasztást kapott. Elmúlott az egy év, sőt letelt a hatesztendős mandátum is, Csákot újra szolgabírónak választották s uj terminust adtak neki, mert — összes hivatali elöljárói szerint — egyike volt a vármegye legszorgalmasabb s legjobb tisztviselőinek. Az utolsó határidő októberben lejárt. A miniszter leirt a vármegyéhez, hogy Csák Árpádot állásától mentse fel s helyét töltse be. A vármegye azonban méltányolta a szerzett érdemeket, a szolgálatában becsületesen eltöltőt éveket s Koller István törvényhatósági bizottsági tag lelkes beszédének hatása alatt kimondta, hogy a decemberi közgyűlésig uj halasztást ad, avval a kikötéssel, hogy ha Csák Árpád ez ideig megszerzi a képesítést, megmarad állásában; ha pedig a teltételeknek nem tenne eleget, állását decemberben választás utján betöltik. A belügyminiszter azonban a határozatot megsemmisítette s a főispán Csákot állásától november 15-én felmentette. A volt szolgabiró a decemberi közgyűlésig megszerezte a jogtudori oklevelet s előbbi állására pályázott. Dr. Csák Árpádról mindenki tudja, hogy hivatalos működéséről elöljárói csak elismeréssel szóltak; hogy Keszthely város és a járás minden rendű és rangú lakója előtt szeretetben és tiszteletben állott; képességeit, szorgalmát, becsületességét ellenfelei is respektálták; Keszthelyen vagyonának feláldozásával muzeumot alapított s minden kulturális mozgalomból kivette a részét. A keszthelyi járás törvényhatósági bizottsági tagjai azt a kérelmet intézték a választókhoz, hogy szolgabirájukat válasszák meg előbbi állására. A vármegye tisztikara állást foglalt a 11. év óta szolgáló kartárs mellett. A vármegye a képesítés megszerzésére a decemberi közgyűlésig halasztást adott s Csák Árpád a jogtudori oklevelet ezen határidőre be is mutatta. A vármegye régi tisztviselőjének önmaga ellen elkövetett mulasztását októberben nemcsak hogy megtorolni nem akarta, hanem érdekében a miniszterrel is szembe szállott. A kijelölő bizottság Dr. Csák Árpádot első helyen kandidálta. Dr. Csák Árpád mindezek dacára 46 szavazattal megbukott. Es ez a bukott ember ma már 42 éves, akinek uj pályát törni rettenetesen nehéz; akinek január 1-én telt volna le a nyugdíjba beszámítható 10 évi szolgálata s igy hat hót miatt nyugdíjától elesik és még hozzá nem tartozik a nobiles bene passessionati közé, hanem teljesen szegény ember. Ilyen még Zalavármegyóben nem történt. Difficile est satyram non seribere. Ezek után már szinte felesleges elmondani, hogy miért kellett Csák Árpádnak megbuknia. Aki a vármegyei életet ismeri, úgyis eltalálja, hogy : a korteskedés buktatta meg, amely négy hónapon keresztül folyt száz féle alakban, szóban és Írásban. A korteskedés nem tiltott dolog, sőt hozzátartozik a választáshoz; kiegészítő része a vármegyei rendszernek. Kérni ós rábeszélni mindenkinek szabad, valamint a választóknak is szabadságukban áll igérni, feltételesen, vagy feltétlenül igérni; szavazni vagy nem szavazni. A legtöbb választó azonban beugrott. Az a hir terjedt el, hogy Csák Árpád a választásnál kombinációba sem jöhet, mert nem pályázik. Miután pedig dr. Skublics Ödön minden tekintetben kifogástalan ember, szivesen tettek feltétlen Ígéretet. Hogy ki terjesztette a téves|hirt, manap természetesen senki sem tudja. A választók közül sokan fennen hangoztatták, hogy lelkiismeretfurdalással ós meggyőződésük ellenére szavaznak Csák ellen s hogy a szivekben többsége volt, bizonyítja az a lelkes éljen, amelyet az eredmény kihirdetése alkalmávál — a bukott kapott. Sokan szerették volna a titkos szavazást. De nem lehet. Nem engedi a törvény. De hát politikai jogokra méltó az, aki titkosan máskép szavaz, mint nyiltan? A választó közgyűlés mindig népes. Sok bizottsági tagot csak a választás izgat. Sokan vannak azonban azok is, akiket az sem érdekel. Igy például a Nagykanizsán székelő körülbelül 80 b. tag közül talán fele sem látta december 14-éig a vármegye házát. Virilisták. Nem a közbizalom, nem a közügyek iránti érdeklődés, hanem a vagyon ad nekik helyet és szavazatot a vármegyén. Mit törődnek ők a vármegyével s a hazának száz bajával? Nagykanizsa külön tartomány, önálló életet el s nem sok érdekközösséget vall a nemes vármegyével. Most az egyszer azonban berukkoltak ötvenöten. Nem a közérdek mián. Dehogy. Csak egy kis szivességet ákartak tenni népszerű járásbirájuknak. Olyan urakat láthatott a nagyterem, akik még eddig nem vettek tudomást arról, hogy vármegyei közgyűlés is van a világon. A szavazók fele mentegette magát. ígéretére hivatkozott az egyik. Megkértek, hát mit csináljak? kérdezte a másik. Nem vagyok független ember, mondta a harmadik. És furcsa, éppen azok nem érezték magukat függetleneknek, akiket a sors bőven megáldott földi javakkal s akiket a legszabadabbaknak képzeltünk ezideig. Kereskedők, ügyvédek, orvosok! Mit szóljanak akkor a tisztviselők, akik húszan leszavaztak Csák Árpádra? Egy nagytekintélyű ur (aki a főispán ur bizalma folytán életfogytig tartó állást tölt be, tehát ki nem buktatható) a szavazók névsorából ki is akarta írni azoknak a tisztviselőknek a neveit, akik le mertek szavazni. Természetesen nem adták ki az adatokat. De nem tagadja egyik sem, hogy a méltányosság parancsszavának engedelmeskedett. Elkezdődhetik a prosoriptió. Meg leket indítani ellenük a hadjáratot. Önkénytelenül tör ki belőlem a keserűség, pedig nem akartam rekriminálni, csak a száraz tényeket megírni, nehogy bárki családi érdekek istápolásával vádolhasson. De azért nem furdal a lelkiismeret, hogy ezeket leirtani, mert — amint sok példa mutatja — az sem bűn, sőt jogcim is a közéletben. Érdekes epizódja volt a közgyűlésnek az a jelenet, amely a karzat alatt játszódott le az eredmény kihirdetése alkalmával. Valaki azt állította, hogy Deák Ferenc képe megmozdult s arca elhalványodott. Egy pap pedig szerette volna a karzat alatt függő feszületet a kőfalra akasztani. Hadd lássák a megfeszített igazságot. A tisztviselők elkeseredése könnyen érthető. Valamennyi félti a jövőjét; akinek pedig már alig van jövője, sajnálja a múltját. Ha az első év lejártával elküldték volna a keszthelyi szolgabírót, megérdemelte volna. De mikor a munkára legalkalmasabb évek a vármegye szolgálatában elmultak s uj pályára kell lépni, uj ösvényt kell taposni a már ólig meddig elfáradt embernek, ez gondolkodóba ejtheti mindazokat, akik a vármegye kenyerén ólnek. Mindenkit földhöz vághat a véletlen, egy uj áramlat, vagy talán az öreg vármegye ős szelleme. Csoda-e, ha éppen azok, akik az autonómia szolgái, a centralizáció szolgálatába szegődnek s evvel nemcsak az önkormányzat eszméjének, hanem talán a nemzetnek is rosz szolgálatot tesznek Sokan lesznek, akik nem találják helyén való, nak, hogy egy ilyen jelentéktelen eseményrőennyit írok. Egy ember elbukott, félre állt s az élet halad tovább. Nincs pótolhatatlan ember. Jön utána más, talán jobb; a vármegyének semmi kára. De a vármegye tisztviselői kara már sokat vesztett: hitet, bizalmat, reményt ós kapott helyette kétséget, aggodalmat. Még csak azt irom ide, mikép nyilatkoztak Keszthelyen Dr. Csák Áipádról. »Nem szólnánk bele a választásba, ha ez egyszerű személyi kérdés lenne. Most azonban a gondolkodókat az aggasztja, vájjon győz-e az igazság és kielégítik-e azt a nagy társadalmi érdeket, mely Csák Árpád itt maradásához fűz ődik. Nem habozunk kijelenteni, hogy a közélet beteges jelenségének tartjuk már azt is, hogy egy tisztviselő ellen, ki 11 éve szolgálja odaadással, becsülettel, szakképzettséggel a vármegye ügyeit