Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)
1903-12-20 / 51. szám
4 >Zalamegye, Zalayármegyei Hirlap* 1903. december 20. erkölcsi javaknak, amelyek egy vármegye főispánjának kezébe vannak letéve. Feltétlen híve a szabad elhatározásnak minden téren s amint saját elveitől nem távozott el sem szóban sem cselekedetben egy vonalnyira; amint cselekedeteinek iránytűje a kötelességtudás, az emberszeretet, a méltányosság és szivjóság; ugy tisztelte az igaz meggyőződést és a következetességet; megbecsülte a munkát és szerette a jószivü embereket. Akik ismerték, azoknak a lelkében állított magának monumentumot s a vármegye évkönyveibe oda lehet irni a nevét azoké mellé, akik kötelességüknek őszinte jóakarattal való teljesítésével mutatták meg, mennyire szerették, mennyire beesülték Zalavármegyét. Igy tanultuk mi ismerni dr. Jankovich László grófot; ezért tiszteltük, nemes erényeiért szerettük. Tudjuk, hogy az ő puritanismusa irtózik az elismeréstől; tudjuk, hogy megveti a hizelgést, amely kegyeket koldulni jár hozzá. De ez a szerény toll, amely ezeket a sorokat rójja, nem fejezhet ki elismerést; szolgai meghunyászkodás sem vezette soha. Ha nem hizelgett eddig, miért tenné most, a búcsúzás napjaiban? Őszinte hódolat igénytelen szavai ezek s ha ahoz a koszorúhoz, amelyet Zalavármegye elismerése távozó főispánunknak füz, egy kis levelet tehetünk, fejezze ki az azt az érzést, amelyet egy igaz ember iránt minden becsületes ember táplál. Sem többet, sem kevesebbet. Az igaz ember többi jutalma saját lelkiismeretének megnyugvásából fakad. És ha Somogy vármegyéből nézi a kéklő zalai hegyeket, gondoljon arra, hogy sok tisztelője él Zalavármegyében, sok áldás száll feléje a távolból és sokan kérünk a részére boldog életet. imént vágott föl. Ismét gondolkozott. Nem tartott soká. Az a másik boríték a bankra volt eimezvo és két ezer korona rejlett benne, vadonat uj bankókban. Kivette. Összehajtotta, mert így nem fórt volna el amabba a keskeny kis boritókba, amelyet ideges gyorsasággal címezett meg. Az egyik fővárosi szinház harmadrendű starjának nevét írta rá. Becsengette a magán szolgáját. — Mindját visszajövök. Sarkig kilökték előtte az ajtót s amerre elhaladt, mintha osak a fehér cár vonulna végig, olyan alázattal álltak sorfalat. És vannak, akik azt erősítik, hogy a mi civilizált korunkban már nincsenek rabszolgák! . . . Miután az igazgató ur postára adta az ő bőkezű küldeményét, a börze felé irányozta ruganyos lépteit. Ma nagy kötéseket csinált, mert esek ezzel egyenlítheti ki a dolgot. A jövő hétre van kitűzve a revízió s akkorra mindennek rendben kell lennie. Egy percre elsötétült az arca. Tán egy kis összevetést csinált bizonyos összegekről, bizonyos hiányról . . . Őrületes pénzműveletbe bocsátkozott e napon. őrületes és szerencsétlen, A drágaság és a tisztviselőtelep. Ismeretes dolog, hogy Zalaegerszeg példátlanul drága város. A legutóbbi statisztikai adatok alapján drágaság tekintetében a vidéki városok között második helyen áll. A viszonyok néhány év alatt akkorát változtak, hogy az élelmi cikkek ára egy harmaddal, a lakbér pedig — dacára a két-három év előtti rohamos építkezéseknek — 20—50°/ 0-kal emelkedett s emellett a háztulajdonosok panasza is állandó, hogy a lakbér nem fedezi a házakba ruházott tőke kamtait. Az élelmiszerek folytonos drágulását az őstermelők, a házbérek emelkedését a háziurak panaszaival alig lehet összeegyeztetni, pedig nincs a dologban ellentmondás, ha az ember közelebbről szemléli a dolgokat. Az élelmiszerek árát ma nem a kinálat és szükséglet természetes viszonya, hanem a termelő és fogyasztó közé legtöbbször szükség nélkül, indokolatlanul befurakodó közvetítő kéz, továbbá a kisebb és nagyobb, országos és helyi érdekű kartellek szabályozzák. Ahol szükség van a közvetítő kézre, fizessük meg a munkáját; ahol nincs rá szükség, koppantsunk rá és lökjük ki a termelő és fogyasztó közül, mert semmi sem indokolja azt, hogy belenyúljon a termelő erszényébe, a fogyasztó zsebébe s mindenről lekanalazza a tejfelt. De a gazdasági téren túlhajtott liberalismus s az érdekszövetségek szorosra fűzött hálója szabad garázdálkodást biztosít s a fogyasztót kiszolgáltatja a közvetítésnek, a kis gazdáról pedig pláne lehúzza a bőrt. Maholnap egy csirkét, libát, tojást sem lehet közvetítő kéz nélkül venni s ha a mészárosoknak ós henteseknek tetszik újra 10°/ 0-kal felemelni az árakat, a városi embernek azt meg kell fizetnie. Leginkább ezért drágulnak a fogyasztási cikkek. A fogyasztás emelkedésével nagyobb lett a produkció, a közlekedési eszközök tökéletesedése emelte a forgalmat s dacára ezeknek a nivelláló körülményeknek, a megélhetés folyton drágul. Az egészségtelen viszonyoknak a gazdasági rendszer beteges kinövései lehetnek csak az okai. És ezek ellen nincs védelmi eszköz. A nagy gazdasági szabadság rászabadítja az apró barpagonok egész seregét a fogyasztóra, a városi népre. Még az elővásárló kofákat sem engedi a kormány megrendszabályozni, annál kevésbbé van védelem a kartellek ellen. A lakbérek emelkedésének pedig a telkek drágasága, az ezekkel űzött spekuláció, az impraktikus építkezési mód s a magas adó az okai. Zalaegerszegen aránytalanul drágák a telkek, aminek az oka abban keresendő, hogy az uj utcákban beépíthető helyek utcánként egy kézben vannak, tehát könnyű azoknak árait Egy véletlen sürgöny világfelfordulást csinált a börzén. Egész vagyonok úsztak el pár nap És aztán elkövetkezett egy másik perc ; még amannál is rövidebb, csak annyi, amennyire egy golyónak van szüksége, amely szétroncsolja a megbomlott agyvelőt. S amilyen pánik a börzén volt előtte való napon, époly eszeveszett forrongás ment végbe a nemrégiben létesült banknál. Rémülten vették át egymás szájából a futótűzként terjedt hírt: — Az igazgató ur meglőtte magát. És pár óra múlva már azt: — Az igazgató ur kerek 400.000 koronát sikkasztott el. Minden élő ember talpon volt a banknál még az éjjeli órákban is. Könyveket rovancsoltak, az iratokat kutatták át. A tömérdek lap közül egy a földre esett. Fölvette az egyik szolga. A széljegyzetet betűzi: „Lelkiismeretem nem engedi, hogy e folyamodványt pártolólag terjesszem az ülés elé . . ." Odaát valaki azt hangoztatja: — Gazember! Pedig mennyire megbíztunk benne! Kövér Ilma tulcsigázni; oka továbbá az is, hogy a város legbelsőbb területein a telkek máris nagyon el vannak aprózva, a terjeszkedést pedig a város nem segíti elő legalább avval, hogy az uj utcák útjait megcsináltassa s az uj házakat rosz időben is megközelíthetővé tegye. Miután Zalaegerszeg úgyszólván hivatalnok város, ahol a fogyasztók tekintélyes részét a tisztviselők teszik ki s miután a város olyannyira alacsony lakbérosztályba van sorozva, hogy a lakbérért megfelelő lakást kapni teljesen lehetetlen, a tisztviselők már évek óta gandolkoznak afelett, hogy ha már az általános drágasággal megküzdeni kénytelenek, legalább a lakbérek örökös emelkedésének mikóp vághatnák útját. Évekkel ezelőtt felmerült már a törlesztéses kölcsönnel való tömeges építkezés eszméje, de akkor drága volt a pénz, súlyosak a feltételek. A mozgalom elaludt. A pénzpiac mai viszonyai egészen mások. A kamatláb alacsony s a nagyfokú kínálatnál fogva lehetővé válik az is, hogy a tisztviselők minden beruházás nélkül házat épithessenek. Várhidy Lajos polgármester belátva a helyzet tarthatatlanságát, újra felvetette az eszmét s mozgalmat indított a tisztviselőtelep létesítése céljából. Evvel csak kötelességet teljesített a város érdekében is, mert a fejlődésnek uj irányt biztosíthat, uj városrészt, uj adótárgyakat teremthet. De nemcsak ezek a szempontok a döntők. Zalaegerszegen még nem hozhatták be az általános házbóradót, mert a lakrészek fele még bérbeadva nincs. A saját házában lakó tulajdonos tehát házosztályadót fizet. Hogy ez mekkora különbség, nem kell bővebben magyarázni. Egy olyan ház után, amelyre ma házosztályadó s az erre eső pótlék cimén 50 korona adó van vetve, házbéradó cimén 200—300 korona adó is esnék. Ha azonban 30—40 olyan ház volna építhető, amelyeket a tulajdonosok laknának, a házbéradó behozatalának lehetősége hosszú időre ki lenne tolva. Tehát nemcsak a tisztviselőknek, hanem a városnak is érdekében áll a tisztviselők mozgalmát elősegíteni. A közelebbi módozatok megbeszélése végett 17-én értekezlet volt a városházán, amelyen Jsok tisztviselő vett részt. Várhidy Lajos polgármester közölte a megjelentekkel, hogy Bauer Antal építész közbenjárásával sikerült olyan pénzintézetet találnia, amely a tisztviselőtelepet 30 éves törlesztés mellett körülbelül 5 1/ 4—5 1I 1 °/ 0 -os kölcsönnel finanszírozni hajlandó. A bank abban az esetben, ha a házak egy nagyobb területen, egy tömegben építtetnének, a telket is megveszi, ha azonban valaki a város más részén akarna építtetni, a telket magának kell megszereznie. A tervet kiki saját igényei és tetszése szerint választhatja s a terv szerint változik az építési költség és a törlesztési részlet is. Az értekezletnek több tervet tájékozásul be is mutattak. Természetes, hogy végleges megállapodás még nem jöhetett létre. Az értekezleten jelen voltak mind kijelentették, hogy elvben a telep létesítéséhez hozzájárulnak s a részletek megbeszélése végett Várhidy Lajos polgármester elnöklete alatt egy szűkebb bizottságot küldtek ki. Felhívjuk a tisztviselőket, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz, mert csak abban az esetben remélhető a siker s abban az esetben várható az előállítási költség legnagyobb mérséklése, ha sok ház lesz egyszerre építhető. Minél nagyobb összeget ruházhat be a |bank az itteni házakba, a kamatláb is annál mérsékeltebb s a kedvezmények nagyobbak. Megyei rendes közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága december havi rendes közgyűlését dr. Jankovich László gróf főispán elnöklósével folyó hó 14. ós 15-én tartotta. Elnöklő főispán üdvözölvén a szép számban megjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitja s megemlékezik a törvényhatóságot Baka Boldizsár és Krausz Lipót bizottsági tagok elhunytával ért veszteségről, akiknek elhunytát a közgyűlés sajnálattal vette tudomásul. A vármegye alispánjának indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy a közigazgatási bízottság tagjaira, valamint a szentgróti kerületben üresedésben levő egy központi bizottsági tagságra a titkos szavazás egyidejűleg lesz és a szavazás
