Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-13 / 50. szám

1903. november 15. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 3 Az ország kereskedelmi körei és egyesületei tömegesen fordultak a kereskedelmi kormányhoz, az ipartörvénynek jelenleg munkába vett módosításakor, hogy ha lehetséges, ennek a törvénynek a keretében, ha pedig nem lehetséges, külön törvényjavaslatban a kereskedők kötelező társulására vonatkozólag a törvényhozásnak előterjesztést tegyen. A kötelező kereskedelmi társulatok hatásköre kiterjedne: a tanoncok szerződtetésére, felszabadítására, a főnökök és alkalmazottjaik között felmerülő vitás ügyek elsőfokú elbírálására; a tanoncok, segédek és kereskedők nyilvántartására; a tanonciskola ellenőrzésére; a cégbejegyzési kötelezettség megállapítására; a kamarához a helyi ós vidéki évi forgalomról hiteles adatok alapján készítendő jelentésre; kereskedelmi ülnökök kiküldésére; kamarai tagok választására éa kereskedelmi ügyekben szakértői vélemények előterjesztésére. Ezeken kivül a kötelező társulatok sociális szempontból is messzemenő hatással lehetnek a kereskedők társadalmi reputációjának emelésére; az egyedül helyes magyar közérzület ápolására, fejlesztésére és terjesztésére ; a tisztes kereskedelmi tevékenység minél sikeresebb érvényesülésére; a kontárkodás és különböző szédelgések kiküszöbölésére és az egészséges testületi szellemből folyó kölcsönök bizalom és tisztelet ébrentartására. Minden kereskedő köteleztetnék a hozzá legközelebb eső kereskedelmi testületbe belépni ős a közgyülésileg megállapított tagsági díjat fizetni. A befolyó jövedelmek egy része tönkre ment kereskedők ós helynélküli alkalmazottak segélyezésére volna fordítandó. Ugy vagyok informálva, hogy a kereskedelmi kormány ebben a két kérdésben szaktanácskozmányra fogja meghívni kereskedelmünk ez időszerinti legilletékesebb képviselőit és a különböző szakvélemények egybevetése és kellő mérlegelése után fog csak dönteni a továbbiakra nézve. Nem kételkedem benne, hogy kereskedelmi kormányunk nem zárkózik el kereskdőségünk mozgalma elől és készséggel fogja felkarolni ennek a két eszmének a gyakorlati kivitelét,i a melyek tespedő kereskedelmünknek egyengetn lógják az útjait a boldogulásnak ama révpartja íelé, melyre az nagy közgazdasági missiójánál ogva hivatva van. Balassa Benő. A kisebb javadalmazásu tisztviselők egyesülete. Az élettel, a folyton nehezebbé váló viszonyokkal való küzdelem minden téren az egyesülés eszméjét veti felszínre. Az egyesülésben lem azt a kis édességet irigylenie / Én Tusculan vívómester vagyok! siettem lehűteni a már már

1 vagdalkozni akaró hőst. — Ön . . . ön . . . ön vivő-mester? kérdi némi szünet után egy oktávval lejebb. — Ha megengedi és ön cukorgyáros, akinek ugy látszik már sok volt a cukorból . . . — De hiszen . . . akkor . . . uram .... eszerint . . . önnek . . . — Eszerint nekem egész gyerekjáték leend az ön cifferblatján némi korszerű reparaturát eszközölni, például mi jusson hord ön kétszerakkora füleket, mint más közönséges halalandó . . . Ideges mozdulattal kapott legyezőszerű füleihez. — De . . . de . . . uram . . . ón. — Ön, uram, szánalmasan fog feltűnni kardjával, melyet úgy fog kezelni, mint egy cukorvágó kést . . . Iszonyú zavar vett erőt ellenfelemen. Alig birtam elfojtani kitörni készülő hahotámat . . . — Kázmér, Kázmér — szól szemrehányó hangon a szép asszony — te mindig meggondolatlan ós ostoba vagy! Mindig csak ellenségeid számát szaporítod! Pedig most igazán ok nélkül. Csak magaddal pörölhetsz, mindennek magad vagy az oka ! Te ültettél át a másik pamlagra . . . — Igaz, igaz de a vivómester úr . . . — A vivómester úr semminek sem oka! Ö is rejlő erővel igyekeznek különösen a kisebb jövödelmű emberek a terheket megosztani, egyenlősíteni, egymáson segíteni. Egyesült erővel küzd a földműves nép a nagy tőke hatalmával; egyesületek anyagi és erkölcsi súlyával áll szembe a kisiparosok és ipari munkások nagy tömege a gyáripar nyomasztó súlyával; a kereskedőket kamarák, kereskedelmi társaságok védelmezik a verseny tultengésével és kinövéseivel szemben. Csak természetes tehát, hogy a tisztviselők, akik az élettel mindennapi kenyérért folytatott küzdelemben kizárólag az államhatalom jóindulatára vannak utalva, érdekeik védelmére, különösen pedig az önsegély biztosítására egyesületeket alakítanak. Mindenki ismeri a kisebb javadalmazási! tisztviselők helyzetét. Tudjuk, hogy a családfentartás nehéz gondjai majdnem valamennyit adósságokba viszik: látjuk, hogy a sors csapásai alatt hányan roskadnak össze és hány család züllik szót csak azért, mert a kellő pillanatban senki sem nyújtotta az önhibáján kivül bajba jutott ember felé segítő kezét. Tudjuk, látjuk, majdnem mindennap ismétlődő esetekből tapasztalhatjuk, hogy egy véletlen szerencsétlenség, betegség, haláleset a szerény anyagi viszonyokkal küzkődő kishivatalnok legjózanabb számítását keresztülhúzza, a mérleget felbillenti s olyan zavart okoz, hogy vagy soha, vagy csak évek nehéz munkája árán képes lábra állni. Sokszor nélkülözni kénytelen a legelemibb szükségleteket: betegségben az ápolást, a gyermekek méltó módon való taníttatását, a jobb ruházatot stb. A viszonyok ugy alakultak, hogy manap azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik minden jövödelmüket a munkadíj fejében szerzett készpénzben kapják. A termények árai a közvetítő kereskedelem fejlődése folytán emelkedő irányzatot mutatnak. Az iparcikkek, a lakás, a tüzelő anyag stb. drágulnak s a pénz vevő ereje csökkenik. Az igények a műveltség terjedésével emelkednek. A nagytőke s a nagyipar mindig több jövedelmet foglalnak le maguknak s amunkabérek emelkedését is a fogyasztókrák hárítja át. A terhek áthárítása minden téren lehetséges, legalább részben. A munkadíjra utalt ember azonban terheinek emelkedését másokra áthárítani alig képes. Csak a terhek arányosítása marad fenn számára, ha egyesült erővel iparkodik önmagán segíteni s emellett kedvezményeket biztosíthat magának a tömeg gazdasági és erkölcsi erejével. A zalaegerszegi kisebb javadalmazási tisztviselők körében is mozgalom indult meg egy oly irányú egyesület létesítése céljából, amely az önhibáján kivül szerencsétlenné vált tagokat segélyezze; a tagok és családjaik részére betegaludt s én tévedtem ... te pedig őt durván megsértetted, sőt engem is . . . — Durván megsértettem . . . — Igen és én akarom, hogy megengeszteld ! Szép is volna ám fülek nélkül beállítani a szanatóriumba ! - Fülek nélkül . . . fülek nél . . . — És ön uram — szól felém fordulva — szives lesz férjemnek megbocsátani! Rám emelte igéző szemeinek üdvöt igérő menyországát . . . — Férjének — feleltem — ha indokolatlan, durva sértéseiért mindkettőnket megkövet, kész vagyok megbocsátani. Hanem az átkozott m asinisztának soha! — gondolám magamban. A zsebből, melyben a revolver nem volt fellelhető, jó féle konyakot húzott elő az öreg. Megittuk a békepoharat. Kelenföldnél pedig már férj uram küszöbön álló hideg zuhanyairól diskuráltunk. Egy hét múlva ismét az esti vonattal jöttem hazafelé. Holdas éj, szép asszony ... ez egyszer férj nőikül . . . Szanatóriumban örült az öreg megmentett füleinek . . . Itt forró, mámoros ölelés ... ott hideg, józanító zuhany . . . Az istenek mindenkinek megadták a magáét... sőg esetén az orvosi gyógykezelést biztosítsa; szegény tagjait eltemettesse s önsegély utján azoknak életterheit könyítse, akik segélyre szorultak. A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség kebeléből indult ki a mozgalom, amelyet különösen Szentistványi Sándor számellenőr igyekezett szervázni. Az eredeti terv az volt, hogy az egyesület kizárólag a 2400 koronánál nem nagyobb javadalmazásu s oklevéllel nem biró állami nős tisztviselőkből alakuljon meg, célját ezeknek segélyezése, betegség esetére való gyógykezeltetése, gyógyszerekkel való ellátása s a tagok vagy ezek családtagjainak eltemettetése képezze.' Mult vasárnap délelőtt értekezlet volt a pőnzügyigazgatóság tanácstermében s az értekezletre meghivták a kir. törvényszék, kir. postahivatal kisebb javadalmazásu tisztviselőit, valamint az állami népiskolák tanítóit. Az értekezlet vezetésére Odor Géza kir. pénzügyigazgatót kérték fel, aki a kérésnek eleget is tett. Az értekezlet az eszmét felkarolta, az egyesülés szükségét és célját méltányolta, de az a nézet jutott túlsúlyra, hogy az egyesülést szélesebb alapokon kellene szervezni s működési körébe a tagok részére fogyasztási és iparcikkek beszerzésénél kedvezmények biztosítását is fel kellene venni. Természetesen távol áll a fogyasztási szövetkezet, vagy nagyban való bevásárlás gondolata, hanem a tisztviselők az alapítandó egyesület tagjai részére olyan bevásárlási forrásokat szeretnénk biztosítani, ahol a tagok szükségleteiket olcsóbban s esetleg kedvezőbb fizetési feltételek mellett szerezhetnék be. A tervezet elkészítésére egy öt tagu bizottságot küldött ki az értekezlet. A terv kétségtelenül szép és méltánylandó s azt hisszük, hogy a tisztviselők mozgalmát a kormány is támogatni fogná, ha az helyes mederben marad. Az önsegély oly mérvben érvényesülhet, hogy maguk a kis javadalommal biró hivatalnokok enyhíthetik a sors által meglátogatott kartársaik helyzetét. Kétségtelen, hogy egyesült erővel, közös akarattal sokat megtakaríthatnak s különösen akkor, ha el tudnák érni azt, hagy az összes tisztviselőket egyesítve, azokat teljesen a helybeli ipar ős kereskedelem fogyasztóivá tehetnék, oly nagy szolgálatot tennének a helybeli iparnak és kereskedelemnek, hogy nagyobb engedményeket biztosíthatnának az egyesület tagjainak. A mozgalmat figyelemmel kisérjük s annak részleteiről is be fogunk számolni. Á Gazdasági Egyesület közgyűlése. A Zalamegyei Gazdasági Egyesület Hertelendy Ferenc egyesületi elnök elnöklősővel f. hó 6-án Zalaegerszegen, az egyesület helyiségőben rendes közgyűlést tartott. Elnök üdvözli az egyesület megjelent tagjait, az ülést megnyitja s a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Szűcs Dezső ős Udvardy Ignác egyesületi tagokat kérte fel. Ezután felolvastatott dr. Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszternek, a legutóbbi közgyűlésen megválasztott egyesületi tiszteletbeli elnöknek, az egyesület elnökéhez intézett bucsu levele. A közgyűlés fájó szivvel vette tudomásul, hogy a gazdaközönség ügyeit oly melegen szivén hordozó s ennek érdekeiért annyi éven keresztül SZÍVÓS kitartással működött miniszter állásától megvált és elhatározta, hogy búcsúlevelére felirattal válaszol, melynek szerkesztésével ős elküldésével az elnökséget megbízta. Olvastatott Tallián Béla új földmivelésügyi miniszternek az egyesület elnökéhez intézett irata, melyben tudatja miniszterré történt kineveztetésőt s egyúttal kéri az egyesületet, hogy működését hazafias támogatásban részesíteni szíveskedjék. A közgyűlés a leiratot örömmel vette tudomásul, az új minisztert feliratilag üdvözli s kijelenti, hogy működősében szives készséggel támogatja. Az 1904-ik évre a közgyűlés a számvizsgáló bizottságot megalakította ős Deák Mihály egyesületi másod alelnök elnöklete alatt a bizottság tagjaivá Bosnyák Géza, Malatinszky Ferenc, Szentmihályi Dezső, Szűcs Dezső ós Udvardy Ignác egyesületi tagokat választotta meg. Előterjesztetett a számvizsgáló bizottságnak 1903. november hó 17-én tartott üléséről felvett