Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

8 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap® 1903. november 22. tálban szabad), akkor a foszfort abban a teknőben a melyben a mérgezett tésztát készítem fogjuk, elébb igen forró vizzel leöntjük és pl. lapos fakanállal óvatosan, de mégis sietve szetnyomkodjuk, hogy egyenletesen és egészen szétolvadjon. Ezen olvasztáskor mindig arra kell ügyelni, hogy W oldó viz jó forró legyen, tehát a szétkeverésével sietni kell, és jó, ha a teknő is előzetesen jól megmelegíttetik, hogy a beléje öntött forró vizet ne hűtse le azonnal. A foszfor keverő ember pedig akként álljon a teknő mellett, hogy a felszálló foszforos párát ne lehelje be. E 'foszfor feloldásához a tészta készítéshez szükséges viznek csak 3/

4 részét használjuk, a negyedik negyedrészét majd később a tészta gyúrásakor kell hozzáadni. Általában a foszfor feloldását és a tészta készítését nyitott, szellős helyen végezzük, de a hová sem tyúk, som más házi állat nem fér hozzá, mert akkor könnyen baj keletkezhetnék. Ügyelni kell, hogy a foszfort mérő, keverő és a tésztát gyúró személy Keze, ujja, körme táján > vagy alatt sebes ne legyen! A sebzett, vagy csak megkarcolt kezii embert e munkához alkalmazni nem szabad. Ha a méreg fel van oldva, akkor bele keverjük a tészta készítéshez megállapított liszt mennyiségnek 3/

4 részét. E keveréskor ügyelni kell, hogy a liszt össze ne csomósodjék, hanem a mérges "vizzel egyenletesen össze-keverődjék. Ha a keverés megtörtént s a tészta egyenletes, akkor hozzá lehet fogni a további kikészítéséhez, kigyurásához, azaz hozzá kell adni gyúrás közben a megmaradt lisztnek többi egy negyedrészét, valamint a megmaradt negyedrész langyos vizet is. A gyúrást addig kell folytatnij "inig a tészta nem elég kemény, hogy az "sodorható legyen. Ez a gyúrás csupasz kézzel történjék, tehát épp ugy, mint a rendes tés. cagyuráskor; csak a gyúró asszony, vagy leány keze feltétlenül egészséges és ne sebes legyen! A kisodrott tésztát azután kis ideig hűlni és keményedni engedjük. Ha kissé megkeményedett, akkor borsszem apróra felaprítjuk, és hogy össze ne ragadjon, liszttel behintjük és kissé megkevergetjük. Ezzel azután kész a foszforos pillula. Az egerek mérgezése pedig akként történik, hogy tizes-tizenket.tős csoportban tizenkét-tizenöt éves fiu vagy lány, de esetleg asszony, vagy férfi egy komolyabb ember mint felvigyázó felügyelő vezetése mellett megkezdi a munkát. Minden gyermek, vagy munkás (ezeknek keze se legyen sebes, vagy varas!) kap egy törött, vagy egyéb edénybe csak éppen annyi foszforos pillulát, hogy azt el ne hullassa. Ha minden munkás megkapta a mérget, akkor a mérgezendő tábla szélén sorba áll és a felvigyázó vezetése alatt megindulva, minden egyes pocok (egér) likba egy-egy szem pillulát annyira mélyen belecsusztat, a mennyire csak lehetséges. Ügyelni kell, hogy minden likba jusson egy-egy pillula. Ha több csoport dolgozik, akkor az elébbi mellett halad s éppen ugy jár el, mint amaz. A pocoklukba ezért kell mélyen becsúsztatni a mérget, hogy ahhoz más állat (mezei vad) hozzá ne férjen. A mérgezésnek mezőn való megkezdése előtt azonban ki kell hirdettetni mind a községben, melynek határában a pocok mérgezés történik, mind az ezzel a határral szomszédos községekben is, hogy a mérgezés hol (melyik határban) és mikor kezdődik, hogy abban az időben a mérgezett területre sertést és kutyát senki ki ne bocsásson. Ezen kivül a megmérgezett határt a mérgezés percétől legalább egy hétig a mezőőrrel (csősszel) őriztetni kell. Minthogy a foszfor- méreg igen gyorshatásű és elhelyezése után már pár órával későbben több egér belepusztul, másnapra pedig még több, azért tanácsos, hogy a mérgezést követő második napon a földön heverő elhullott egereket összeszedessék, még pedig akként, hogy minden egyes egeret a közelében lévő mély pocoklikba beledugják és betemetik. Az elhullott pocoknak ez az összeszedése nem okvetlenül szükséges, de óvatosság szempontjából igen tanácsos. Ha a mérgezés után 6—8 nappal későbben itt-ott még akad élő egér (pocok), akkor az iránt pótlólag még egyszer s akként ismételjük meg, mint a miként az elébbi esetben jártunk el. Ezt az irtó munkát pedig nemcsak a már fertőzött vetésekben folytatjuk, hanem ott is, a hol még van pocok (egér) s a honnan az a vetésekbe még behuzódhatik, tehát a herésekben, lucernásokban, réteken, legelőkön, gyepes partokon, bármi néven nevezendő mesgyóken és közvagy vasúti töltéseken is. Természetes, hogy a legeltetést, a sertés járást a mérgezett területeken a mérgezés idején s utána is 2—3 hétre legszigorúbban meg kell tiltani. Ennyiből áll az irtás. Részletesen irtam le s igy talán körülményesnek látszik, de ha egyszer megpróbálták, s a munkások beletanultak, akkor szapora és egyszerű is. Részletesen azután még azért is irtam meg, mert nagy méregről van szó, a melynek gazdasági alkalmazását a földmivelésügyi miniszter is, de a belügyi miniszter is, szabá yrendeletileg határozta meg, s a mely szabályrendeletet meg is kell tartani. Noha nagy méregről van szó, eddig baj még nem történt vele, ha az itt leírtakat megtartják és követik. Én már sok gazdaságban láttam az alkalmazását s igy a szükséges óvatosság pontos megtartása mellett ajánlhatom is. Megjegyzem, hogy utoljára Sumonyban (Baranya vármegye) a pécsi káptalan ottani gazdaságában láttam a sikeres alkalmazását és igy az egy magyar holdra (1200 négyszögöl) használt pilullák és napszám átlag 70—70 krajcárba kerültek s egyegy magyar holdra körülbelül 3 kgr. mérgezett pillula kellett s igy egy-egy kat. holdra 4 kgr. kell. Megjegyzem, hogy Sumonyban annyi sok az egér (pocok), hogy ott ez óvi szeptember végén a lucernások egészen ki voltak rágva. A hol kevesebb az egér, ott könnyebb és olcsóbb a munka. A csecsemők és a gyermekek táplálkozásának kérdése. — Tej higiénia. — A gyermekek táplálásának kérdését napjainkban ismét élénk fejtegetések tárgyává tették azok az illetékes körök, melyek a tehéntejjel való táplálás kérdésével foglalkoznak. Különösen aktualitással biró életkérdés vár itt megoldásra, a mely — dacára azoknak a nagy vívmányoknak, melyeket a biochemia, a diátetika és a társadalmi viszonyok terén elértünk — alig haladt valami gyakorlati irányban. Más szempontból kell ugyanis tekintenünk azt a tejet, a mely a csecsemőknek és fejlődő nemzedéknek kizárólagos tápláléka, mint azt, a mely a felnőtt ember vegyes táplálkozásához csak hozzájárul és időnkint elhagyható, nélkülözhető ital. Az utolsó évtized valamennyi orvosgyülésen, minden ipari és közegészségügyi kiállításon komoly megfontolás tárgyává tették a tej minden előnyét és hátrányát a csecsemőtáplálás szempontjából; nemkülönben szigorú birálat alá vették azokat a fertőző mikroorganismusokat, melyek kívülről kerülnek bele, valamint az eredetileg benne rejtőző veszélyes csirákat, mind a modern bakteriológia szemüvegén nézve. Ha végigtekintünk a szak- és politikai lapok révéu nyilvánosságra jutott közleményeken, nagy ellenmondásokra találunk, a melyek azt sejtetik, hogy a tej fertőző voltának kérdését kongresszusokkal alig lehet véglegesen megoldani. Érdekes tény, hogy manapság a politikai és társadalmi életnek számos kérdése interviev révén ji't a nagyközönség ajkára. Igy történt ez egyebek közt a tejkérdéssel is. Alig hihető, hogy ily nagyjelentőségű, a gyakorlatot és elméletet évtizedek óta foglalkoztató kérdés az interviev módján oldassák meg. Mig Koch és követőinek egy része azt állítják, hogy a szarvasmarha tuberkulózis és a tehenek ezzel rokon gyöngy kórja az embe.fe át nem vihető, addig igen sok tudós és gyakorló orvos, kiknek óriási beteganyag szolgált a megfigyelés alapjául kórházakban és magánpraxisban, szemmelláthatólag bebizonyították, hogy az ily állatok teje okvetlenül károsan hat a csecsemőre, mig na 80—90 foknál pasteurizálták, vagy forralva még magasabb fokon strerilizálták is. Sőt azt tapasztalták, hogy nemcsak az első életévben vannak ily veszélyes következményei, h inem a későbbi fejlődésben is akadályul szolgál, már a amennyiben sikerült a gyermek életét megmenteni. A legutóbbi kongresszuson a serumtherapiájáról hires Behring jóval tovább ment. A tejnek mint csecsemőtápláléknak akkora befolyást tulajdonított, mint előtte senkisem. Nemcsak tuberkulózis és szárazkór keletkezését vezeti vissza a gyöngykóros vagy tuberkulózisra hajlandó tehenek tejének az ifjú szervezetbe való bevitelére, hanem nagy veszélyt lát magának a csiramentes tejnek kezelésében is, a hogy ez a tejcsarnokokban ós magánosoknál történni szokott. Behring szerint a nem tökéletesen egészséges állatok teje és a nem szakszerűen kezelt tej a csecsemő egészségét komolyan veszélyezteti, nemcsak a csecsemőkorban, hanem a fejlődésnek későbbi időszakaiban is. Behringnek a tehén teje, abrakolási és istálló viszonyai ellen intézett filippikája hatalmas rést ütött a tej kezelés egyes megrögzött szokásain, melyek az utóbbi időben mind általánosabbá váltak akkor, midőn némelyek a mesterséges táplálék elleni gyűlöletükben annyira mentek, hogy egyáltalában nem törődtek a tej eredetével és a fősúlyt a pasteurizálásra fektették, melynek pedig Behring tétele szerint semmi jelentősége nincs. Láthatjuk ebből, mennyi aprólékos gondosságot, elő vigyázatot követel, ha nyugodt lélekkel akarunk tehéntejet adni oly csecsemőnek, a melyike; nem lehetséges a rendes anya- vagy dajkatejjel táplálni, mikor Behring és más logikusan gondolkodó orvosok szerint a csecsemő ellenálló-képessége szerfölött csekély, Behring és követői tehát azon az állásponton vannak, hogy ott, ahol anya- vagy dajka tej a sokszor megbeszélt okoknál fogva hiányzik — ami fájdalom oly gyakran előfordul — a tehéntej is, különféle okoknál kétszeresen is lehet veszedelmes: először belső, másodszor külsőknél fogva. Mert nemcsak a tuberkulózis és szárazkór, hanem a csecsemő- és gyermakkorban oly gyakran fellépő gyomor- és bélfertőzések is mint a tejkezelés, valamint a tehenek abrakolási és istálóviszonyainak következményeikép birálandók el és hogy mind e tényezők hozzájárulnak további kórtokozó baktériumok csiráinak terjesztése által az egészség és az élet veszélyeztetéséhez. Könnyen megérthető ezek után, hogy a gyermektáplálás kérdését komolyan kell tárgyalnunk. Miután a pasteurizálás és sterilizálás nem zárják ki a tehéntej mindennemű hátrányát, a helyzetet oly egyensúlyba kell hoznunk, a mikor szemmel láthatóvá válik a tej csiramentessége mellett a hiánytalan rendes minőség is. És ezt a hibátlan, hiánytalan állapotot bízvást állíthatjuk egyik tejfajtáról, melyet akkép készítenek, hogy ugy a már benne volt, mint a ki viilről belekerülő kártékony tényezőket teljesen eltávolítják. Az évtizedekkel ezelőtt feltalált és „Nestlé" vegyész által elterjesztett tejpor készítésének és előállításának módja olyan, amely az összes, előbb említett veszélyt teljesen kizárja. Ne feledjük, hogy a „Nestlé"-féle táplisztnél, ennél az igazi tejpor készítésénél feldolgozandó friss alpesi tejet mindenekelőtt gondos vegyi és górcsövi vizsgálatnak veti alá és csak ha csiramentesnek bizonyult, akkor helyezik a gőzzel hevített készülékbe és azután légüres térben elpárolják akkép, hogy a tej folyókonyságát leszámítva, egyetlen tulajdonságát sem veszti el. A tápliszt nitrogén tartalmú alkatrészei búzalisztből erednek, de csak a kenyérhéjját használják fel, hogy igy a nitrogén mennyiség 4 emeljék. Igy tejpor és nitrogén tartalmú buz, liszt rendkívül finom keverékét nyerjük, mi által az ízletessé és könnyen em-' zthetővé válik. Nestlé tej készítménye az eg; edüli a tejjel egyenértékű tápszer és igy sikel ült a kérdést megoldani, mikép nyerünk teljesen csiramenles, egyenértékű tejet. É tejet a kenyérhéj tartja lekötve, sűrítés ós légnyomás csíramentessé teszi, a tej valamennyi alkatrészével rendelkezik, megfelel a modern hygienia legszigorúbb követelményeinek, mely ellen Bearing minapi aggodalmai sem szólnak, a miért is mi ismételve felhívjuk a figyelmet alkalmazásának elrendelésére ma, a mikor a tuberkulózis és szárazkór kérdését a tej kérdéssel összefüggésbe hozzák. • Dr. Wilhelm I. A divat. — A Divat Újságból. — Karácsony előtt nem igen szokás bálokról vagy báli ruhákról beszólni, pedig — szerintem ha csak lehet, t. i. ha csak tudunk már valamit az elkövetkező farsang divatjáról (pedig az idén tudunk), hát a legalkalmasabb ilyenkor beszélni róla, a mikor a papák szive sen nyitnak bővebb hitelt a mamáknak és ezek,