Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

XXII. évfolyam 45. szám. Előfizetési dij : F.eész évre . 10 K — fFél évre . . 5 lí — fNegyed évre. 2 K 50 f. Kgyea szám ára 20 fillér Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. ÍÉM j^k fLes A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.', az aijyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. LAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Uj korszak, régi emberek. Az egész ország közvéleménye ezekben a kritikus napokban a politika nagy kérdéseivel foglalkozik. Egyik jóslat a másikat éri; egyik szó felmagasztalja az égig a kibontakozás apostolait, a másik lerántja a sárba s a nemzet tétován nézi a történőket, hallgatja és olvassa a szóáradatot, de nem tudja, még csak nem is sejti: mit várhat, mit remélhet az uj helyzettől. Hangulat és szimpatia dönti el a közvélemény irányát; nem az indokok ós ellenérvek. Aprólékos kérdéseken jut zátonyra az alkotmány hajója s feltámad sírjából a gravámen politika. Tisza István gróf ma már Magyarország miniszterelnöke s kormánya élén bevonult a képviselőházba, ahol vihar, tomboló ellenszenv fogadta. A béke jegyében született meg, a béke zászlója alatt akarta működését megkezdeni az uj kormány s már-már azt remélte az ország, hogy visszatérnek a csendesebb idők, de az ellenzéknek jobban tetszett meghiúsítani az első lépés sikerét, mint meghallgatni a kormányelnök progranimját s valószínű, hogy újra az obstrukció lesz az ur a magyar parlamentben. Gróf Tisza István tehát kedvezőtlen előjelek közt indult el rögös utján, amelyen nem csak a hatalom virágai, hanem éles tövisei is teremnek. Az uj miniszterelnök nem népszerű ember s abban, hogy útjában nagyon sok akadályra fog bukkanni, nagy része van ennek a népszerűtlenségnek. Hogy miért nem népszerű? Legtöbben talán okát sem tudják adni. Hivatkoznak apjára; a korrupcióra; s jogfeladó politikai rendszerre, amelyek vesszőparipái voltak az ellenzéknek s bőséges tárházai a hazafias felbuzdulásnak. Mindezek azonban még bizonyításra várnak s be nem bizonyított állítások alapján, egy ismeretlen programm és gyanús kormányzati szellem még nem lehetnek józan indító okai annak, hogy az ország alkotmánya válság elé állíttassak. Ez a mi szerény nézetünk, akik habár híven szolgáltuk mindenkor a szabadelvű eszméket, de soha a politikai klikkek uralmát nem hirdettük, nem szolgáltuk. Távol legyen tőlünk, hogy magasztaló szókat ejtsünk s a politikai élet előterébe került férfiak még ki nem tüntetett nagy tulajdonságait dicsőítsük. Az elismerésnek a sikert követnie kell s a politikust nem a szimpatia vagy ellenszenv mértékével kell mérni. Tisza István gróf a jövő államférfia s csak a jövő szolgáltathat neki vagy elleneinek igazságot. Aki fagyot jósol, napsugaras enyhe hajnal szégyenítheti meg. Korán volna még azt mondani, hogy az uj miniszterelnök kormányzata megfelel a nemzet nagy érdekeinek, de azt láthatjuk, hogy ellenfeleinek taktikája azokat kockára teszi. Itt, a mi kis világunkban, az uj miniszterelnök neve és egyénisége — ne tagadjuk el — nem tudott lelkesedést kelteni. A szabadelvű eszmék hivei is aggodalmasan várták a történendőket, de a kibontakozás első jeleire is jóleső megnyugvás támadt, hogy legalább a törvényes mederbe való visszatérés lehetősége mutatkozott. Viszont azonban még azok is, akik nem vallották Tisza István gróf elveit, ma már nem osztatlan hivei az obstruktoroknak. A várakozó álláspontra való lielyezkedás, a béke helyreállítása után való vágy jellemzi itt a vidéken a politikai hangulaTÁRCA. Egy szál rózsáért Irta: Anatol Francé. . . . Piros rózsát viselt a kehlére tűzve, egy teljesen kinyillott piros rózsát, de nemcsak egyszer, hanem naponként — folytonosan. Ez mindenkinek feltűnt a fürdőhelyen, de különösen Guérard Henri gróf törte a fejét rajta. — Ugyanis az képezte egyedüli foglalkozását — szép asszonyok fölött töprengeni. Habár e téren elég sokra vitte — de ez esetben minden tudománya cserben hagyta. Pedig minden lehetőt elkövetett, a fürdőhelyen található összes rózsákat megvásárolta — hasztalan — kibérelte 8 napra a rózsa behozatalt s árgus szemekkel őrködött, — hogy abból egyetlen szál sem kerül eladásra, ez is hasztalan volt. Gondolta, hogy talán szállodabeli lakásában van egy termő rózsatövc — de kipuhatolta, hogy ebben is tévedett... a valót nem volt képes kitalálni. . . . Piros rózsát viselt a keblére tiizve, egy teljesen kinyillott piros rózsát, de nemcsak egyszer, hanem naponként. Guérard Henri gróf dühösen szaladgált fel s alá fényűzéssel berendezett salonjában, ökölbe szorított kezét néha-néha oly erősen csapta a kis filigrán asztalához, hogy a rajta elhelyezett nippek nagyon is baljóslatú táncot jártak. Kedvenc kutyájával is érezteté haragját, mert azt is néhányszor jól oldalba lökte, mire. az ártatlan állat nyöszörögve bujt a pamlag alá. Még belépő komornyikával is éreztetni akarta haragját, mert olyat ordított reája, hogy az szegény ijedtében alig találta meg az ajtót. Végre kissé lecsillapodott haragja, fejét tenyerébe hajtva gondolkozott. Természetes, hogy gondolatainak tárgya a bájos szőke asszony volt. Gabriélának hivták — Marcot Gabriéla. Enynyit mindjárt első nap megtudhatott a vendégkönyvből. Egyedül jött, minden férfi vagy nő kiséret nélkül — ezt komornyikja puhatolta ki az ő megbizásából. A szép Gabriéla megjelent korán reggel a tengerparti sétákon, napközben is lehetett látni, mindig Ízléses öltözékben, mindég szebben, bájosabban — és a piros rózsa soha, de soha sem hiányzott . . . Addig tépelődött Henry gróf a titok fölött, honnan is veszi naponként kétszer azt a friss rózsát? mignem gondolatai öntudatlanul az álom világába értek át — keze lehanyatlott, feje a puha selyem pamlagra dőlt — elaludt. Aludt mélyen és álmodott szépet, gyönyörűt, amely őt kimondhatatlan boldoggá tette. Álmodta, hogy megismerkedett bájos ideáljával, Gabriélával, megvallotta neki, hogy szereti, imádja, első perctől fogva midőn meglátta s nélküle nem akar élni! Gabriéla, kinek szintén tetszett az éjszemű Henri gróf, nem is vonakodott neki bevallani, hogy ha szép tüzes szemeibe tekinthet, kimondhatatlan édes érzés lopódzik szivecskéjébe. Mondj kis angyalom »igent«, esedezett Henri gróf s meglásd, nem lesz a világon boldogabb pár nálunknál! — »Igen??« — »Tehát: Igen!« rebegte a szép kis asszonyka s boldogan nyugtatá piruló arcát tüzes szemű imádójának széles vállára, ki gyöngéden, mint a gyermeket, tartotta karjai között s lehelte az első csókot a márványtiszta homlokra. A lakodalom nemsokára legnagyobb csöndben megtörtént. Most itt e fürdőhelyen időznek s a következő beszélgetést folytatja szép kis feleségével: „Gábrielem, szerelmem, kérlek, beszélj valamit a piros rózsáról, emlékezzél édes, hogy ezt megígérted U — Nagyon szívesen, tehát halldd a piros rózsa történetét: Mikor még rózsákat árultam a Sebastopolboulevard sarkán, — hisz' tudod, hogy rózsaárus leány voltam? — akkor legjobb vevőim egyike Marcot vicomte volt, de ő mindig csak azt a rózsát vásárolta, amelyet én viseltem feltűzve, — s ezt naponta. Egy délután eljött, de szokása ellenére nem vett semmit, hanem azt kérdezte: hajlandó volnék-e helyemet fölcserélni? En »igent« mondtam s igy lett belőlem vicomtesse. De mindőn már Mai számunk 10 oldal.