Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-01 / 44. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. november 1. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 (. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer t8 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. 46. szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.l, az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Eredmények. Magyarország alkotmányos politikai életének láthatára hosszú idő óta sürü felhőkbe van borulva. Lesve várjuk az első napsugarat, amelyet talán a beavatottak észre is vettek, a közvélemény azonban még mindig csak a borulatot látja. A szabadelvű párt, amely évtizedek óta vezeti az országot, fenn akarja tartani egységét; precezirozta a katonai kérdésekben elfoglalt álláspontját; gróf Tisza István kifejtette a korona akaratát, de nekünk, akik messziről nézzük az eseményeket, ugy látszik, hogy a kibontakozás messzebb van, mint néhány nappal előbb hittük. Elméleti megkülönböztetések felett disputálnak a politikusok; homályos és kevésbbé homályos szövegek értelmét magyarázgatják a vezérek; mi pedig itt alant, a szürke tömeg apró atomjai hazafias aggodalommal nézzük a tornát s hiába kérdezgetjük magunkban: mi következik ez után? Ne csodálja senki, ha a tömegeknek a minuciózus közjogi megkülönböztetésekhez kevés érzéke van; az idő inkább a gyakorlati érzéket fejlesztette ki s a hosszú vajúdás után, amely a mai helyzetet megelőzte, gyakorlati eredményeket vár, amelyek a közvéleményt megnyugtatják, az áldatlan állapotot megszüntetik. Az ország szeme arra a kilenc férfiura volt irányozva, akik arra voltak hivatva, hogy a háborgó tengert lecsillapítsák; egységessé tegyék a szétágazó véleményeket s kijelöljék a nemzetnek azt az utat, amelyen át bevonulhat a nemzeti szellem a közösnek nevezett, de ezideig osztrák szellemmel telített hadseregbe. A kilences bizottság meg is alkotta a programmot a maga politikai bölcsesége szerint. Abban a programmban, amelyet a kilences bizottság alkotott, sok bennfoglal tátik, amit a nemzet többsége óhajt és sürget, a leglényegesebb: a vezényleti nyelv kivételével. Ez az érinthetetlen pont, amelyhez a százados előitélet s a katonai felfogás nem enged nyúlni. Legelső sérelmünk az volt, hogy a magyar katona rá nézve teljesen idegen jelvények alatt szolgálja a hazát. Az országos szabadelvű párt felvette programmjába, hogy a közös hadsereg jelvényei, amelyek ma alkalmazásban vannak, nem felelnek meg az ország közjogi állásának és ezért a jelvények kérdése közjogunknak megfelelően rendezendő. A katonai büntető eljárás ósdiságas az eljárási nyelv német volta elleni panaszokat szintén orvoslandóknak mondta ki a bizottság. A szabadelvű párt programmjának sarkpontja az a rész, amelyben a katonai szakoktatás uj alapokra való fektetéséről szól. Ismert dolog, hogy a hadsereg oszlopos tagjai a magyar elem érvényesülésének legnagyobb akadályául folyton azt hangoztatták, hogy nagyon kevés magyar ifjú lép a katonai pályára. Es ebben volt is némi igazság. 1867-ben a tiszteknek 4°/

0-a volt magyar s az arány nagyon lassan emelkedett mind e mai napig. Azt azonban, hogy mi volt az oka a katonai pályától való idegenkedésnek, a katonai körök bölcsen elhallgatták; vagy pedig annak a rebellis szellemnek tudták be, amellyel a magyarságot régóta vádolják. Az okokat feltárja a szabadelvű párt programmja, amely a katonai oktatásban a magyar nyelv érvényesülésének akar garanciákat szerezni s arra törekszik, hogy a magyar ifjak részére atapítványokat biztosítson. A katona-intézetekben olyan ifjak, akik a német nyelvet nem birták, nem / boldogulhattak. Általánosan el volt fogadva az a nézet, hogy a német nyelv bírása nélkül katonai iskolákba senki be nem léphet. Ismeretes az az életből merített tapasztalat, hogy néniét nyelvtudás nélkül még a honvédségnél sem állott nyitva az ut a magasabb rangokig. Szomorúan tapasztaltuk azt is, hogy míg a cseh trombitás őrmesterek fiai részére mindig volt üres alapítványi hely, a legkitűnőbb magyar fiuk gyakran azért nem léphettek a katonai pályára, mert részükre csak óriási díjakért akartak ajtót nyítani az intézetekben. Pedig kétségtelen dolog, hogy a magyar szellemet csak magyar tisztek által lehet a hadseregbe belevinni. Még a vezényleti nyelv is csak másodrangú eszköz, bogy a nemzeti szellem érvényesüljön, mert ennek a tartalmát nem az képezi, hogy milyen kommandóra indul meg az ezred a gyakorló téren, hanem hogy milyen ideálok lelkesítik akkor, amikor életét kockára teszi. A nemzet legnagyobb sérelme, sokáig nehezen tűrt fájdalma az az osztrák szellem, amely a hadsereget teljesen áthatja. Ezt a szellemet, bármennyire lelkesüljünk is a magyar vezényszóért, pusztán a kommandóval megtörni nem lehet. Ez ellen irányuló küzdelemnek épugy az iskolából kell kiindulnia, mint annak a kultúrának, amely a tömegek értelmi színvonalát akarja magasabbra emelni. Ugrás sem a természetben, sem a szociális életben nincs. Minden átalakulást elő kell készíteni. A közös hadsereg szellemének átalakítását ott kell előkészíteni, ahol a vezetőket képezik: a katonai iskolákban. Ezért biint követ el, aki kicsinyli azt a vivmányt, amely a magyar nyelv érvényesülésének s a magyar szellem erősbítésének legtermészetesebb útját egyengeti. A kilences bizottság programmja szerint: »A tisztképzés ügye akként fejlesztessék, hogy a magyar tisztek létszámában mutatkozó hiány fedezése és a magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátása állandóan biztosíttassék. E célból magyar ifjak számára fentartott megfelelő számú alapítványi helyek alkotása és a mennyiben szükséges, az ország területén elhelyezett uj képzőintézetek felállítása, esetleg a honvédség képzőintézeteinek további építése által, annyi magyar ifjúnak tisztté való kiképzése biztosítandó, hogy a magyar tisztek száma a hadsereg tisztikarának minden ágazatában azon mértéket érje el, mely a magyar honos legénység számarányának megfelel. Ugyanezen célból szükséges továbbá az is, hogy a közös hadseregnek az ország területén elhelyezett és lehetőleg magyar honos tisztek vezetése alatt álló tisztképző-intézeteiben a tanterv akként módosíttassák, miszerint az intézetekben a tantárgyak jelentékeny részének tan- és vizsgálati nyelve a magyar legyen, legalább oly mérvben, hogy az ezekbe belépő magyar ifjak előmenetelét a tannyelv ne akadályozza és az ezekben kikéjizett növendékek a magyar nyelvet is teljesen bírják.« Ez lesz mindenek fölött a gyakorlati eredmény, amely talán fontosabb a legtökéletesebb közjogi distinkciónál. Mert hiába magyarázzák bele a törMai számunk ÍO oldal.