Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. november 18. 46. szám. Előfizetési díj : jBOB W ^Hf W W (M* Jg^d ww-wn Alap Egész évre . 10 K - W M HM H • B ffiTV fii M B Hl kellemi részét illető közleFél évre 5 K - f. W m • H B M M Hl K 1 UH • 1 raények a szerkesztőséghez Negyedévre 2 K 50 f. J B Ml §§ 5*1 M JE1 • 1 W • (Wlassics-utca 25. sz* az hgyes szám ára 20 hllér Jf Jffigjf

l B Jfi

i BA JH • M H i anyagi részét illető közleB Bö 9 Hűl HHÉ aSMM

l H Hl fllM mények pedig a kiadóhivaHlrdctmények: M j B

1 H MM IMI H . B W • | 1 , tálhoz (Ujváros-utca 25. sz.) linLAmJj (Jl L .'i hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALA VARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Deák Ferenc. A haza bölcsének születésének századik évfordulóját ünnepelte tegnap a nagy ember szülő vármegyéje, amelynek büszkesége, soha el nem muló dicsősége, hogy Deák Ferencet adta a hazának. A történetírás s a hazafiúi kegyelet és lelkesedés, egy egész nemzet osztatlan hálája a dicsőség fényébe öltöztették Deák Ferenc alakját; nagyjaink nagyobbnak vallják; nemcsak a hazában, hanem az egész művelt világon felmagasztalják. Az én igénytelen tollam már nem tud róla ujat írni, nem képes az ő dicsőségét méltókép szolgálni; csak vármegyém büszkeségét hirdetem: közülünk támadt a nemzet vezére, aki a pátriárkák egyszerűségével, jellemének tisztaságával, mély bölcseségével visszaadta a nemzetet önmagának, megmutatta a békés haladás útját, sebeket gyógyított, erőszakosan eltépett kapcsokat újra teremtett. A történelem világosságot vet Deák Ferenc nagy munkájára s akik ismerik a nemzet szenvedéseinek, küzdelmeinek történetét, csodálattal tekintenek Zalavármegye táblabirájára, aki törhetetlen hazaszeretetével, bölcs nyugalommal, kezét a törvénykönyvre téve megszerezte nemzetének a békét, összekapcsolta a nemzetet a koronával s a jogfolytonosság elvének alapjaira lerakta Magyarország uj alkotmányos életének oszlopait. Amiért százezrek véreztek el, amiért nemzedékek vívtak harcokat, azt Zalavármegye birája vér nélkül küzdötte ki az igazság, az egyenes jellem, a mérséklet, a bölcseség s a bölcs hazaszeretet. fegyvereivel. És mikor a nemzetnek vissza adta legnagyobb kincsét, magának nem kért semmit. Nem fogadott el semmit. Eletének az volt az egyedüli ambiciója, hogy a magyart szabadnak és boldognak lássa. Önmagának csak annyit akart kivívni, hogy becsületes magyar embernek ismerjék fent és lent egyaránt. Tekintetes urnák született, az maradt mindvégig. Nem kopogtatott kegyért a hatalom előszobájában; nem kereste a népszerűséget; nem küzdött vagyonért; nem vágyott hatalomra. A királyi kegy kereste őt, de csak egy kézszorítást adhatott neki, mert a hiúság nem ütött vásárt a nagy ember szivében; népszerű volt és hatalmas, mert nagy erényei előtt népek és koronák hajoltak meg s gazdagabb volt, mint a királyok, mert nem szorult senkire, nem kért önmagának semmit s függetlenebb volt a milliárdosoknál, mert csak azt cselekedte, amit lelke sugalt, a hazaszeretet parancsolt, bölcsesége jónak látott. Deák Ferenc nagysága nem homályosodik el egy pillanatra sem, akár mint embert, akár mint hazafit, vagy mint politikust birálja a történelem. Deák politikájának ellenesei, akik őt a nagy tévedőnek nevezték, kénytelenek meghajolni az ő egyéni nagysága és hazafias érzése, félelmet nem ismerő őszintesége, mély bölcsesége előtt. Életének nincs egyetlen mozzanata, amely ne egy igazi férfi, igaz magyar, bölcs ember, harmonikus kedély őszinte megnyilatkozása volna. Nincs egyetlen cselekedete, amely mentegetésre szorulna, annyira igaz, közvetlen minden szavában, minden tettében. Mint hazafit, mint politikust, mint bölcset ismerik mindenütt, mint embert azonban Zalavármegyében ismerik legjobban. Itt született, itt nevelkedett: Zalavármegyében bontogatta a fejlődő tehetség korán erős szárnyait. Ide kötötte az ősök kegyelete, a szülőföld göröngye, eleitől örökölt birtoka, a gyermekkor minden emléke. Zalavármegye karai és rendei hallották először komoly szavait; vármegyénk generális gyűlései voltak a nagy ember iskolái, ahol az életnek tanult, ahol később tanította a magánál idősebbeket. Itt, a csendes kúria egyszerű körében nyílott meg igazán nemes szive, amely telve volt emberszeretettel; itt árulta el a nagy tudós, a király legelső tanácsosa, a nemzet legerősebb oszlopa, a haza jogainak, szabadságának, alkotmányának apostola, a világ egyik első szónoka azokat a naiv lelki vonásokat, amelyeket az igazi nagy ember lelkéből ki nem irt a tudás, a dicsőség, a hatalom. A pusztaszentlászlói ház udvarán, virágos vadgesztenye fák alatt a nemzet legnagyobb fia patriárchális zalai nemes ur volt s anekdotákat mesélt vendégeinek, malmozott a gyermekekkel, elbeszélgetett az atyafiság ügyes bajos dolgairól, a legkisebb dologtól a legnagyobbig s mindenki részére volt barátságos szava, jóakaratú intelme, vidám tréfája. A hazafias gondok is sokszor elkísérték őt Pusztaszentlászlóig, ahová pihenni tért, de gyakran országos fontosságú beszélgetések néma tanuja volt az a ház, amelyben minden szerény, csak a szellem volt fényűző. Deák Ferenc mindhalálig megmaradt egyszerű zalai tekintetes urnák s nem akarta, nem is tudta volna levetkőzni azokat a szokásokat, azt az egyenességet, őszinte modort, amelyeket gyermekkorában tanult el a köznemesek házaiban. Mérhetetlen szeretet köti Deák emlékéhez Zalavármegyét, mert nekünk nemcsak a haza nagy fia ő, akire büszkeséggel tekintünk, hanem ereklye is az ő emlékezete; mert egyesítette magában mindazokat az erényeket, amelyek a zalai falvak régi kúriáiban lakoztak, ahol a mindennapi imádság is a hazaszeretetre, törvénytiszteletre, ősi hagyományaink iránt való szent áhítatra való buzdítással végződött. Deák Ferenc ebben a könnyezetben fogadta lelkébe nagy erényeinek és tehetségeinek csiráit, amelyeket lelkének erejével a zenithig fejlesztett. Nem a viszonyok tették őt naggyá, csak azok ismertették meg a nemzettel az ő nagyságát. Deák Ferenc a szellemi nagyság minden kellékét egyéniségében hordozta. Pusztán szellemének erejével, jellemének arany tisztaságával s bölcsességével urává lett egy nemzet közvéleményének. A hatalom, amelyet gyakorolt, egyéniségében birta alapját és feltételeit; nem kellett hozzá rang, cim, vagyon, kegy, tisztség. Az a vak bizalom, amellyel a nemzet követte, személyéhez tapadt s azokból az életigazságokból fakadt, amelyeket hirdetett és vallott felfelé, lefelé. Nagy alkotása, a kiegyezés s ennek körülményei bizonyítják, hogy egyénisége mekkora kiegyenlítő és az ellentétes érdekek között is egységet teremtő hatalom volt. Születésének századik évfordulóján jobban látjuk mint valaha az ő nagyságát, Mai számunk 14 oldal.