Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

1903. október 4. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« o O beszólt a hitelszövetkezetek szövetségének fontosságáról és sxükségességóről. Utána szót emelt Jantsits Endre, a somogymegyei hitelszövetkezetek szövetségének ellenőre és ismertette egész részletességgel a szövetséget a somogymegyei hitelszövetkezetek szövetségének alapszabályai nyomán. Az értekezlet mindkét előadót nagy figyelemmel hallgatta és Gaál József keszthelyi főgimnáziumi tanár javaslatára mindkét előadónak hálás köszönetét nyilvánította. Egyben nagy lelkesedés mellett egyhangúlag elhatározta az értekezlet, hogy a zalamegyei hitelszövetkezetek szövetségét megalakítja s elnökévé Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselőt kérte fel, aki engedve a feléje irányult megtisztelő bizalomnak, az elnökséget elfogadta. Ezután az elnök részéről föltett kérdésre az értekezlet kimondotta, hogy a szövetség megalakítását a Zalamegyei Gazdasági Egyesületre bizza, amely egyesület Zalaegerszegre, a vármegye székhelyére, fog a szövetség megalakítása végett gyűlést egybehívni; addig is az elnök az országos központtal érintkezésbe lép s az alapszabálytervezet egybeállítása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi ugy, hogy az alakuló gyűlésen a tervezetet tárgyalás alá lehessem venni. Népkönyvtárak és népolYasmányok. A tél népünk életében elveszett időszak. A meglevőt emésztve, semmit sem prudukálva, sőt fájdalom, igen sokszor tivornya és tékozlás között telnek a hosszú téli esték. Látva a tespedést, ismét és ismét felmerül a népkönyvtáraknak ós népolvasmányoknak kérdése. Miért nem használja fel a nép üres idejét hasznos müvek olvasásával? Miért van az, hogy a magyar ember annyira idegenkedik a könyvtől, a betűtől? Ha a nagy munkaidőben nem is, de télen rá érne olvasni. Miért nem teszi ? A magyar ember könyvre nem ad pénzt. Pálinkás bolt minden utoában van, míg könyvkereskedés vármegyénként alig akad kettő-három. Bejárhatjuk a falvakat, amíg a nép hajlókaiban egy-egy családi könyvtárra bukkanunk, holott minden valamire való házban kellene lenni egynéhány jó könyvnek, amelyeket a családtagok haszonnal használhatnának! Hány gazdag polgár van, aki irodalomra egyetlen fillért sem ad ki! Népünknek nem kell semmiféle nyomtatott betű, kivéve a kalendáriumot, amelyből a legolcsóbbat, tehát a legroszabbat veszik polgártársaink. Kis nép vagyunk! Létünk attól függ, hogy égett a haragtól szeme, de nem válaszolt. Sarkon fordult, az ajtó felé tartott; kimenőbo meg nem állhatta, hogy félvállról, csak ugy foghegyről vissza ne szóljon: — Isten áldja Kenderesi uram, megfogadom a szavát, hazamegyek, kialszom a mámoromat, de jusson eszébe, hogy ón mondtam és esküt teszek rája, hogy senki másé, enyém lesz a lánya. És azzal odahagyta a szobát. Az utcaajtóban találkozott Magdával, jött a felső bótból. Hirtelen megfogta a leány kezót ós halkan súgta: — Jere le estére, első harangszóra a füzesbe a nagy odvas fához. — Várlak! Kenderesi Magda a fejével intett és besietett a kis kapun. * • * Este van . . . Mély csend a faluban, alszik minden ember; dolgozott — most pihen. A hold világa árnyékot vet egy sugár termetre, amint elfordul a falu végén le a Tisza felé. A kakasos toronyban megkondul a harang — estimára. Kenderesi Magda meggyorsítja lépteit. Jól ismeri a járást, a nagy fűzfánál letér balra egy mellékösvónyre; igy hamarább éri az odtudunk-e műveltségben, előrehaladásban lépést tartani a civilizált nyugattal ? Mindenki meg van győződve, hogy tudnánk, ha akarnánk. Mert a magyar ember ritka tehetséggel van megáldva: eszes, okos faj. De mit ér az, ha holt tőke; ha nem fejlesztjük, nem értékesítjük? Erőszakkal hiába akarnók kényszeríteni, hogy forduljon a műveltség forrásaihoz: a könyvekhez. Rá kell tehát szoktatni a népet a könyveknek, az olvasásnak a szeretetére! Hogyan ? Iskolai- és népkönyvtárakkal! Állítani kell minden iskola mellé népkönyvtárat, amelynek példányait a gyermekek haza hordhassák olvasás végett! A könyvtár szép képes könyvei és hasznos népies iratai otthon, a családi körben is érdeklődést keltenek. A szülők szívesen lapozgatnak a könyvecskékben, sőt elolvassák; vagy ami még jobb, gyermekükkel felolvastatják. Ekkép terjed az olvasási kedv. A könyvtár kötetei megteszik vándorútjokat a családok között ós már most a jelenben is hatással vannak az általános népműveltség terjesztésére. Az eredmény különösen a következő generációban mutatkozik szemmel láthatólag. Az iskolába járó gyermeket ugyanis már zsenge korában rá szoktatjuk a könyvek szeretetére, az olvasásra. A tanító ugyanis a legalsóbb osztályú gyermekeknél kezdi meg a könyvek kiosztását. Aki jól tanul és jól viseli magát, az jutalmul egy képeskönyvet kap kiolvasás végett. így az egész iskoláztatása alatt folytatva a könyvek kiosztását, lehetetlen, hogy a kivánt eredmény megközelítő ne legyen! A gyermek iskoláztatásának ideje alatt rászokik a könyvtár szebbnél szebb példányainak olvasgatásával a jó könyvek szeretetére. A könyvek, a könyvtár iránt bizonyos tisztelet támad benne, mivel mintegy jutalmul kapta ki a jó könyveket. Ha elvégezte iskoláit, akkor is meg lesz neki engedve, hogy el-eljárjon az iskolába egy-egy jó könyvért, amelyet a tanító szívesen kikölcsönöz a népkönyvtárból. Eszerint az elemi iskola első osztályától kezdve a sírig folyton nyitva áll az iskola mellett szervezett könyvtár mindenki előtt. Ez a könyvtár a műveltségnek, a haladásnak a tűzhelye, éltető forrása lesz. A nép általa a legjelesebb művekhez ingyen jut és ekkép megkedveli, megszereti az irodalmat. Lelki szemei felnyílnak, önérzete feltámad, hogy önerejéből is támogassa a nemzeti irodalmat ós művészetet. Az egyes emberek is fognak pénzt adni könyvekre. A jobbmóduak nemes törekvésüknek tekintik, hogy jó művekből ők is állíthassanak családi szentélyükben egy kis könyvtárt. Semmi sem látszik azért sürgősebbnek, mint hogy a népiskolákban felállítsuk a népkönyvtárakat! vast. Farkas Jóska ott áll már a vén csonka fűznél panyókára vetett cifra rózsás szűrbe. — Isten hozott Kenderesi Magda. — Magam is igyekeztem, miért hivott kelmed? — Ma van esztendeje, hogy itt a Iánál megesküdtél nekem, hogy az enyém leszel, tartod-e szavad, nem kényszerítelek. — Az Istenért, miért beszól igy kelmed, tudja, hogy szeretem. —- Szeretsz?! Jó, ha szeretsz, légy enyém, kövess, jer velem oda, ahova ón megyek. Farkas Jóska elindult lefelé a füzesbe, intett Magdának, hogy kövesse. Szó nélkül ballagtak egész a Tiszáig. Kicsi lélekvesztő állt előttük kihúzva a partra. Némán beleültek, régen is igy szokták; el-el ladikáztak holdvilágos este szerelmesen, galambmódra, turbékolva, dallikózva lefele a vizén — egész a malomig. Másképen történt most, a kezdet se olyan volt. Felfelé evezett Farkas Jóska ós mint távolabb, messszebb a davarasi parttól. Mintha az esze se lett volna a helyén, egyenesen a Turi Kata örvénynek tartott. Farkas Jóska törte meg a csendet: — Nem is kórdeci Magda, hova evezek? — Minek is kérdeném? Megmondtam kelmednek, szivesen követem bárhova, bármibe; | megmondtam ezerszer, igazán szeretem. Az iskola hatóság, a községi ügyek vezetői kövessenek el mindent, hogy ezek a közhasznú intézmények mielőbb létesüljenek! Legyenek a néptanítók az ügynek lelkes bajnokai ! Hiszen az ő népszerűségük, az ő tekintélyük növekszik azzal, ha a nép a népkönyvtár által egész életén át összeköttetésben marad az iskolával. A népkönyvtáraknak a fölállítása nem oly nehéz feladat, mint első tekintetre látszik. Csak a kezdetnek a kezdetén kell átesni! Ha az első alap megvan, könnyű azon tovább fejleszteni az intézményt. Csak kezdeni kell! A kezdésre legalkalmasabb a téli időszak! Üljenek össze, beszéljék meg a dolgot a községek, az iskolák irányadó férfiai ós mit se habozva, létesítsék ezt a hasznos intézményt ! Gondolják meg, hogy a nemzeti közművelődésügynek mily óriási szolgálatot teszünk azzal, ha a népiskolák mellett népkönyvtárakat szervezünk. Fel tehát a munkára! Öltsön testet az ige! A Zalamegyei Gazdasági Egyesület közgyűlése. A Zalamegyei Gazdasági Egyesület szeptember 27-én Keszthelyen a városháza tanácstermében Hertelendy Ferenc egyesületi elnök elnöklésével népes közgyűlést tartott. Elnök üdvözölvén a nagy számban megjelent egyesületi tagokat, a közgyűlést megnyitja és indítványozza, hogy az uj alapszabályokban biztosított jogánál fogva tetétleni a pusztaszentgyörgyi dr. Darányi Ignác val. belső titkos tanácsost, aki, mint földmivelésügyi miniszter, a gazdaközönség érdekeit oly melegen támogatta, az egyesület válassza meg tiszteletbeli elnökévé. A közgyűlés az indítványt nagy lelkesedéssel elfogadta s elnök azt közgyűlési határozattá emelte; egyben elhatározta a közgyűlés, hogyj a megválasztásról szóló díszoklevelet az egyesület elnökének vezetése mellett küldöttségileg adja át a megválasztott díszelnöknek; az egyesület tagjai felkóretnek, hogy amennyiben a küldöttségben résztvenni óhajtanak, az egyesület titkáránál szíveskedjenek jelentkezni. A Szombathelyi Mezőgazdasági takarékpénztár és hitelbanknak az egyesület tagjai részéről a mult évben a soproni katonai élelmezési raktár számára elvállalt zab és rozs szállítására vonatkozólag történt elszámolása beterjesztetvén, a közgyűlés azt tudomásul veszi; nevezett hitelbankkal az egyesület a folyó évi szállításokra vonatkozólag is a szerződést megköti ós erről az egyesület tagjait miheztartás végett értesíti. Elnök jelenti, hogy az egyesület módosított alapszabályai szentesítést nyertek, amit a közgyűlés tudomásul vett. — Hazudik a nyelved, Kenderesi Magda! — Isten a tanúm, igaz amit mondok. — Hazudol, nem szeretsz, nem is szerettél soha. Mi is volna rajtam szeretni való, hiszen fájnabb is, csinosabb is a jegyző űr. IVagy azt hiszed, nem tudom, amit mindenki tud, hogy maholnap jegyzőnó ténsasszony lesz belőled. Hitszegő, gyatra vagy, ámítottál, csaltál, hejh' de nem csalsz tovább. Két izmos kar mélyen vágta az evezőt a vizbe, hatalmas locscsanás; haladt a sajka, alig volt már pár lépésre a Turi Kata örvénytől. őrült ez a ember, hogy még most se tér ki a biztos halálnak, osak halad előre. Lázba égett arca, szája tajtékot vert, őrülten sziszegte: — Nem is véded magad, Kenderesi Magda jegyzőnó asszonyság? — Nem védem magamat, nincs is rá szükségem. Kiadtam az útját nyiltan a jegyzőnek, hogy nem leszek az övé. Meg mondtam kelmednek sokszor, hogy szeretem ós magáé leszek apám ellenére. A csónak előbbre suhant a vizén, ott állt már a halál küszöbén . . . — Igazat beszólsz, vagy álmodom Magda ? Kiadtad az útját nyiltan a jegyzőnek, feleségem leszel apád ellenére? . . . Igaz lenne mindez? . . . A hatalmas ember megragadta az evezőt, élni,