Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

1903. szeptember 20. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 5 Hazánkban az illetékes ministerium különösen 1891-ik év óta fektet nagyobb súlyt az iparos tanoncok oktatására, a minek bizonyítéka az a sok kisebb nagyobb fokú ipariskola, mely a kereskedelemügyi minisztérium kezdeményezése folytán ezen idő óta keletkezett. Ma már tekintélyes az az összeg is, mely iparoktatási célokra évente kivándorol az állampénztárból, mert még 1891-ben csak 65.000 forintot tett ki ez a kiadás, az tiz óv múlva már 290.000 forintra rúgott s azóta szintén egyre emelkedik. Kevés tőke hozza meg úgy a kamatját, mint amit akár a magányos ember, akár pedig az emberek közössége a nemzeti közművelődés oltárán feláldoz. Ha iparosaink művelődésót és így közvetve azok megélhetését ós vagyonosodását előmozdítjuk, a lépten-nyomon jelentkező nyomor megszüntetésével az egész társadalom boldogulását segítjük elő. Hogy az iparoktatás az ország minden részében kifogástalan ós a cél intencióinak megfelelő legyen, arra legelső sorban az ipartestületeknek kell felügyelniök, amire nekik az 1881. évi XVII. t.-c. nemcsak hogy jogot ad, hanem azt úgyszólván egyenesen hazafiúi kötelességükké teszi. Mi hisszük, hogy derék ipartestületeink mindenkormegfelelnek ennek a szép kötelességüknek. Egy magyar ember találmánya. Bizonyosan olvasott mindenki Csáuyi Henrik találmányáról, arról az uj villamos elemről, amely oly erős áramot fejleszt, hogy lefőzi a dinamókat s olcsóságával hivatva van a jövőben a villamos világításra, mozgató erőre való berendezéseket teljesen uj alapokra fektetni. Nem kell hozzá gép, tüz, hajtóerő, masiniszta, csak egy sor üveg palack, viz, sprititus, meg cink és a battéria magától világít, automobilt, szerszámgépet stb. hajt. Bizony ez nagy haladás volna s bennünket nem csak azért érdekel, mert Csányi Henrik magyar ember, hanem közelebbről azért, mert Zalaegerszeg város tervbe vette a villamos világítás berendezését, tehát a technikai tudományok haladásának vívmányait ki akarja használni a maga előnyére. Ha igaz volna az, hogy az uj találmány mindenféle eddigi világító berendezésnél olosóbb, ós világítási célokra alkalmas, akkor természetesen Csányi-fóle elemekkel világítanánk s nem állítanánk fel drága dinamókat. De a tudósok véleménye nagyon eltérő. Konkoly Thege Miklós megvizsgálta a találmányt; azt zseniálisnak állítja, de arról, hogy az gyakorlatilag mennyiben alkalmazható, nagyon tartózkodóan nyilatkozik. Pfeifer műegyetemi tanár pedig tökéletesen agyon dorongolja azt az állíölt az égbolt és egyetlen felhő sincsen rajta; a levegő hidegebb ós átlátszóbb leez s utána egy fagyos éjjel következik. Ezen az éjszakán utolsó csatáját vivja a természet ós harcra kél halálos ellenségével: a hidegséggel. Reggelre kelve a nap vörösen jön fel a szemhatárra s fákon-füveken zúzmara csillámlik . . . Akkor aztán vége a küzdelemnek, vége a láznak; már most egymás után hullnak le a falevelek. Ez az első fagy már lecsapódott a mezőségre, de a következő nnpon ismét megenyhült a lóg, a könnyedén megkeményedett földet ismét fellágyította a nap. Az alkonyat Uesan borul a fenyőerdősógre és szinte tavaszi szellő lengett végig a tájókon . . . Karine ölébe ejtette a kézi munkáját és kinézett az ablakon, aztán hirtelen ugy érezte, hogy az őszi szomorúság erőt vesz a lelkén, mintha csak most, ebben a pillanatban jött volna rá, hogy a kérlelhetetlen ősz megérkezett. Valami megmagyarázhatatlan érzés kezdett elhatalmasodni rajta: a megszokott vidék egyszerre idegennek tűnt föl szemében . . . Darab idő múlva fölébredt álmodozásából és sápadt mosoly ült ki ajkaira. A következő pillanatban szinte megharagudott önmagára, amiért mosolygott ... és akkor . . . akkor föltámadt benne az a furcsa érzés, hogy önmaga előtt is rejtély a saját lelke: nem ismert magára többó, tást, hogy Csányi találmánya gyakorlatilag nagy újítást jelent. Nézetünk szerint alig lehet arra kilátás, ha ez az uj találmány tényleg nagy lépést jelent is a villamos áram fejlesztése körül, hogy ez a dinamókat pótolhassa. Csányi találmányának magasztal ásáról máisokat hallottunk, hallgassuk meg az ellenkező véleményt is. Pfeifer műegyetemi tanár a következőket mondja : „Méltóztatnak talán emlékezni arra a városligeti óriási kigyóra, melyről kikiáltója elmondja, hogy annak hossza fejétől farkáig 20 méter, farkától a fejéig újra 20 méter, összesen tehát 40 méter ós megeszik minden hétfőn egy fehérruhás és minden pénteken egy kékruhás kis lányt. Ez a hang csapott felém mindabból, amit eddig amaz ifjúról olvastam, kit 24 óra alatt tudóssá, magyar Edisonná avatott egy előkelő, jóizlésű napilap, amely nagyon vegyes sikerrel bár, de régtől fogva foglalkozik zsenik felfedezésével az irodalom, művészet ós tudományok javára, kiknek lehetőleg a gyalu meg a satu mellől kell a Parnasszusra háguiok. Megvan tehát a magyar Edison, a mi saját külön diplomátlan Edisonunk! Nem Csasznek ő világért sem, hanem magyar ós a mienk minden izében. Hát mégis csak jó, hogy nem világnyelv ez a mi szép magyar nyelvünk, mert ha az volna, ma már hahotázna rajtunk egész Európa, igy azonban elég, ha magunknak sugjuk meg a titkot, amit Midás király borbélya gazdájáról a nádasra bizott, hogy tudniillik — kirgizek vagyunk. Kirgizek? No igen, mert csak a kirgizek járnának el bősz hadi kalamjkát, ha valamelyikük a kováspuskájuk helyett a cindnádlít fedezné fel; kirgiz tudósok ebből a világ felfordulását jósolnák meg; pedig a művelt európai Mannlicherrel pusztítja az embert és a világ még mindig áll. Vizsgáljuk tehát azt a mustármagot, a mit a fékevesztett fantázia 24 óra alatt olyan terebélyes fává növesztett. Elmélkedjünk higgadtan mindarról, amit a Csányi-féle találmányról ezideig hallottunk. Abban a dithyrambusban, ami eddig elhangzott, dr. Peters adatain kivül nincs semmi kézzel fogható. S mivel a technikus helyes Ítéletet csakis számadatokból alkothat magának, egyesegyedül Peters adatai azok, amelyek némi támpontot nyújtanak a Csányi-fóle elem megbirálására. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ezekközül is az elhallgatottak azok, amelyekből a legtöbb okulást meríthetjük. Konstatálni ós különösen kiemelni kívánom elsősorban, hogy Peters kísérleteinek egyáltalában nem volt oóljuk a Csányi-elemet arra nézve megvizsgálni, vájjon ez erősebb áramnak huzamos szolgáltatására alkalmas és gazdaságos-e. Peters ugyanis a német szabadalmi mintha a tulajdon lelke ismeretlen világ volna, — akárcsak az ablakból látszó vidék — s ez a világ homályosságokkal volna telve és ő nem mer elmerülni benne, mert vonzza ugyan, de meg is riasztja . . . Sóhajtozva nyúlt a kézimunka után s ismét varrni kezdett. Gyermekei a szomszéd szobában játszadoztak; férje kijött dolgozó szobájából s fel-alá járkálva meg-megsimogatta a nő haját; rendesen így szokta tenni, mikor gondolataiba volt elmélyedve. Azt mondta, hogy az a lágy haj megnyugtatja a lelkét! Karine fölvetette szemét s barátsággal tekintett férjére . . . mint máskor is mindig. Aztán mikor elment a férj, Karine könyezni kezdett, maga sem tudva miért; görcsös zokogását alig tudta elfojtani. A gyermekek mindjobban zajongtak. Valami véleménykülönbség támadt köztük, mely csaknem verekedésben folytatódott. Végre a legidősebb hirtelen fólpattantá az ajtót s fejét bedugva kérdé: — Hány éves vagy mama? Karine összerezzent, mintha megütötték volna. Aztán kurtán, kemény hangon felelt: — Harminc. Az ajtó becsukódott ós egy gyermekhang diadallal csapódott ki a többi közül. Karine fölugrott a székről. Lelkét oly izgatottság fogta el egyszerre, hogy nem birt nyugton lenni többó. Ugy érezte, mintha valami meg | hivatal utasításának megfelelőleg pusztán annak megállapítására szorítkozott, vájjon a Bunsen-fóle elem áramgerjesztő folyadékain Csányi által eszközölt változtatásnak van-e technikai effektusa. Ez kiviláglik egyrészt a szabadalmi hivatalnak feltett kérdéséből, másrészt a Peters-követte vizsgálati módszerből, amely szerint ő a Bunsen-elemet használta az összehasonlítás alapjául, vagyis egy olyan elemet, amelyet erős áramoknak huzamos szolgáltatására, például világításra, vagy motoros célokra soha senki nem használt. Feltétlenül bizonyos, hogy ha Peters tanárt ama feladat elé állítják, hogy a Csányi-elemnek a nevezett célokra való hasznavehetőségét összehasonlító kísérletek alapján állapítsa meg, akkor neki soha eszébe nem jut a Bunsen-elemet (kováspuskát) összehasonlítás alapjául venni. Ha pedig az ő adatait arra használja valaki, hogy a Csányi- tőle elem világításra, motorhajtásra és egyebekre való alkalmatosságát bizonyítsa velők, az vagy arra vall, hogy nem ismeri tárgyát, vagy, ha ismeri, akkor a laikus közönséget szándékosan akarja félrevezetni. Mert azt, hogy a Csányi-fóle elem erős áramoknak huzamos szolgáltatására, világító, motorikus célokra egyáltalában alkalmas-e, a közölt számadatokból megítélni már csak azért sem lehet, mivel ezen adatokból nem tűnik ki, hogy a közlött feszültségek és áramerősségek az elemnek mennyi ideig tartó, állandó igénybevétele mellett nyerettek. Erős, egyenletes, huzamos galvánikus áramok fejlesztésére, mint már említettem, a Bunsen-Grove elemet soha nem használták, hanem többek között, igenis a Lalland- és Cupron-elemeket, amelyek egyhuzamban 400 órán keresztül képesek Csányi eleménél, ha tetszik, erősebb és nagyobb feszültségű egyenletes áramot szolgáltatni. Hogy tehát megítélhessük, vájjon a Csányi-fóle elem egyáltalában bárminemű haladást is jelent a galván-áramok terén, akkor azt kell tudnunk, vájjon az ilyen, vele egy célt szolgáló elemeknél gazdaságosabb-e. Peters tanár, ugy látszik, meghatározta az elemek cinkfogyasztását is. Erre vonatkozó számadatait azonban jónak látták elhallgatni, pedig ez a leglényegesebb szempont, mert az elem gazdaságos voltát ez szabja meg. Már pedig fel nem tehető, hogy azok, akik a Csányi-féle elemről szóló híreket közreadták, ezzel a körülménnyel tieatában ne lettek volna és ezen adatot, ha javukra nem szói, elsősorban ki nem emelik. Ezidőszerint ugyanis a dolog ugy áll, hogy a dinamó-gép, amely a szénben levő energiának legfeljebb 8—9°/

0-át (sajnos nem 18-at, ahogy azt Csányiók tudni vélik) értékesíti áram alakjában. Emellett egy lóerőnek megfelelő elektromos energia előállítására körülbelül 2 kilogramm salgótarjáni szón szükséges, galván-elemekből ugyanily árammennyiség előállítására csupán oinkben l-8—2 kgr. a fogyasztás. Miután pedig a akarná szakasztani a keblét. Két kezét a szivére szorította, hogy az éles fájdalmat megenyhítse. Aztán megállt a tükör előtt s haját kisimítva a homlokából, soká nézte magát. Nem azt vizsgálta ő, hogy a szeme táját fölszántották-e már a ráncok, hogy a homloka nem oly fehér s nem oly tisita többé, mint azelőtt, nem is azt kutatta, hogy halántékán megjelent-e már az első szürke hajszál. Hanem tágra nyilt szemei szorongó kérdéseket intéztek a tükörben látott képhez, mintha a lelke mélyében akarna olvasni. Aztán arcát, nyakát, derekát végigsimogatva, kót becézgető kezét bátortalanul ejtette le. Hogy mit érez tulaj donkópen, azt maga sem tudta, osak azt érezte, hogy valami hatalmas ösztön lassan-lassan, évről-évre, napról-napra mindjobban kiszáradt benne, de most föltámadva, sokkal erősebben kór, könyörög, sir, parancsol. Azt is tudta ezenkívül, hogy kimondhatatlan szomjúsággal eped valami meghatározhatatlan, valami emberfölötti cél felé . . . De hogy mi ez a oél ? azt nem tudta volna megmondani. Olyan volt az, mint a kinyilatkoztatás, mint egy hang a távol messzeségben, amely bókét és vigaszt hoz számára, mondván: — szeretlek. Rövid, keserű nevetéssel fordított hátat a tükörnek. Abban a pillanatban meghallotta, hogy férje az ajtó felé közeledik. De mielőtt benyithatott volna, Karine kirohant az előszobába és