Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. julius 5. 27. szám. mm 7 I í IIII? PYÜ Ssti — m Mm m Bm W^ m m ÍM • __ • i|K mények pedig a Hirdetmények! M . • • • , 1 1 HMHH Ili • W^ • IV tálhoz (Ujváros-utca 25. sz.) LilLilmJU U I L j£L ZAL A VÁR MEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Földművelő Magyarország. A földművelő Magyarország egy év munkájának gyümölcsét szedi be. A jövő esztendő jóléte, vagy nyomorúsága attól a néhány héttől függ, amely alatt a föld terménye, különösen a gabna a magtárakba kerül. Mert Magyarország gazdagsága, jövödelmének legelső forrása a gabna. Gazdasági életünknek minden tényezője, minden alanya várakozással tekint az aratás eredménye elé, mert nincs ebben az országban egyetlen egy ember sem, aki közvetlenül vagy közvetve érdekelve ne volna a mezőgazdaság, a föld termésének sikere körül. Mindenki a földből él, mert agrár államban a kereskedő, iparos, munkás nem tudja magát annyira függetleníteni a fűidtől, hogy a termés jó vagy rosz volta jövödelmében változást ne idézne elő. Elvitathatatlan tény, hogy agrár állam vagyunk s nemcsak népünk jelleme és hagyományai, hanem földrajzi fekvésünk is örökké a földművelésre utalnak bennünket. Ugy kell tehát társadalmi és állami életünket az egész vonalon berendezni, olyan intézményeket kell létesíteni, hogy mezőgazdasági érdekeinket védhessük, előmozdíthassuk. Az az irányzat, amely iparállamok mintájára akarná Magyarország gazdasági életét berendezni, amely a földet gazdasági és nemzeti szempontból nem védelmezné hatályosabb eszközökkel, mint a tőkében gazdag államokban; amely átengedné azt a korlátlan spekulációnak, az az irányzat nem Magyarország földjén nőtt, abban gyökeret verni nem is tudna, mert érdekeinkkel és viszonyainkkal ellenkezik. A nagy kereskedő államokban a legfontosabb érték a pénz; iparűző országokban a munkaerő, földművelő országokban a föld. Az átalakulás, a gazdasági evolúció legszélső fokain egyik vagy másik tényező majdnem kizárólagos értéket nyert. Volt idő, mikor Németalföldön az egész világot uraló kereskedelmi társaságok virágzása idejében csak a pénzt tekintették értéknek, a földművelésnek a közgazdaságra nézve nem tulajdonítottak fontosságot. Volt idő, mikor Magyarországon csak a földbirtokost tartották a nemzeti gazdaság hasznos tagjának; az iparra, kereskedelemre, pénzbeli tőkék gyűjtésére nem sokat adtak. Ez a gazdasági nézet a közfelfogásban is kidomborodott. A földhöz volt kötve minden jog; csak a földbirtokost tekintették igazi urnák, az ipart űző és kereskedéssel foglalkozó városi polgárság csak városa határai között részesült társadalmi elismerésben. A mai gazdasági élet ezt az egyoldalú felfogást nem tűri meg. Egyetemes fejlődésre, egyenlő jogokra törekszünk minden téren. Manap nem egyedüli, csak legfontosabb értékünk a föld; nem kizárólagos, hanem legelső jövödelmi forrás a földművelés. Nem szabad lenyűgözni, békóba verni a gazdasági • szabadságot a földért, de nem szabad kiszolgáltatni a földet a kizsákmányolásnak. Államférfiúi bölcsességet, széles látókört igényel a helyes ut keresése. Mozogtunk már mindenféle szélsőségben, a helyes irányt azonban eddig csak Darányi Ignác tudta megtalálni. Darányi minisztersége alatt egész sorozata született az uj törvényeknek, amelyek mindegyike a földművelés egy-egy érdekét szolgálja, de nem állják útját az egyetemes fejlődésnek. Ezek a törvények rámutatnak arra a felfogásra, amelyet a miniszter vall: hogy Magyarország politikai hatalmának, gazdasági erejének, függetlenségének és szabadságának záloga abban a nagy erőforrásban rejlik, amelyet a magyar föld képez, de ha a föld hatalma elnyom minden más erőt, ha lenyűgöz minden tehetséget, ha nem engedné érvényesülni a kereskedelmi szabad tevékenységet, ha nem nyújt segédkezet az iparfejlesztésnek, akkor önmagától kiapad, eliszapolódik a nemzet gazdasági erejének legbővebb forrása. Ma már az agrarismus politikai és szociális programm, ha még pártszervezetnek a politikai élet terén létet nem adott is. És nem is volna baj, ha az agrarismus, kizárólag gazdasági célokat szolgáló, mellék tekintetektől és mohos előítéletektől ment agrarismus tért hódít, mert olyan országban, mint a mienk, az agrár politika egészen jogosult. A baj csak abban van, hogy az agrarista szervezkedés nálunk nem annyira agrár, mint inkább feudális, aristokratikus és felekezeti alapokon indult meg s ezért nemcsak a közönség egy része, hanem komoly politikusok is ugy fogják fel, mint Mai számunk 10 oldal. reakciót, mely a nemzeti liberalismus ellen irányul. Ez a felfogás szüli az agráriusok ellen azt az idegességet, amely lépten-nyomon megnyilvánul az országos sajtóban, amely az agrarismust, annak képviselőit, szükségleteit és törekvéseit, jogosultságát és létalapját talán kevésbbé ismeri, mint mi vidékiek, akik ezen törekvések forrásaihoz, mozgató erőihez közelebb vagyunk. Ott állunk a forrásnál, amely még tiszta vizet bugyog fel, még nem szedte fel magába azokat az anyagokat, amelyeket a politikai élet viharai sodornak bele. Az a félelem, hogy az agrár programm ellenkezik a szabadelvüséggel, alaptalan. Lehet, hogy az agráriusok nagy része nem igazi szabadelvű, de ez még nem jelenti azt, hogy maga az agrarismus reakcionárius irányzat. A földművelés érdekeit védeni és erősíteni bárhonnan jövő kizsákmányolás ellen jogosult politika. És midőn az agráriusok minden oldalról panaszkodtak, hogy a mezőgazdaságot a merkantil irányzat nyomta és károsította, helyén való volt Darányi miniszternek az a szálló igévé vált mondása, hogy a szabadelvüség nem genfi zászló, amelynek védelme alatt szabad a zsákmányolás. Tény azonban, hogy az agrarismus eddig igen ártatlan abban, hogy a liberalismus útjába akadályokat gördített volna. Azok a törvények, amelyek az agrár törekvéseknek köszönik létüket, nem aggressív természetűek s mivel kétségtelen, hogy a birtokos osztály tevékenységét, munkakedvét, vállalkozását ösztönözték, megérdemlik az egész nemzet osztatlan elismerését. Köztudomású, hogy a gyenge termések, a külföldi verseny, az állattenyésztést ért súlyos csapások, főképen azonban a hihetetlen alacsony gabnaárak nagyon elkedvetlenítették a gazdálkodó közönséget. Sok birtokos félt a bukástól és igyekezett birtokától megszabadulni; igen sok lett az eladó középbirtok, melyre a gazdasági viszonyok súlya legelviselhetetlenebbül nehezedik. A sok eladó birtok nem igen talált jó vevőre s a külföldön is hire ment a magyar birtok értéktelenedésének. Az európai politikai és pénzviszonyok generális okán kivül ez is valószínűleg hozzá járult ahoz, hogy a magyar bankok zálogleveleit,
