Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-04 / 1. szám

» Zalamegye, Zalavármegyei ±lir)ap« 7 vetette magát a kemence melletti ócska bőrkarosszékbe. Szemei önkénytelenül is gondolatai futamát követték. Gyors tekintettel siklott el ebédlője bútorzatán, a keskeny ódon fiókos almáriomon, a kicsiny kerek asztalon, mely körül hat nádfonatú szék ődöngött. A svájczi óra is arról tiltakozott, hogy nem valami nagy a jólét ebben a szerény hajlókban. Busán sóhajtott fel merengésében. — Nagyon, nagyon szerény . . . Nem kérőt fogadni való . . . De aztán újra a régi kerékvágásba zökkent: — Bah! Csak meg kell, hogy Valentinát lássa, hogy mily ennivalóan arauyos teremtés! Mert a minthogy Lannier asszony Valentiná nak említette, tényleg volt egy sokat igérő ideája, a melylyel már két nap óta járt-kelt Pária utcáin. Nem a házasságközvetítők irodáit ostromolta, hanem azokat a házakat kereste fel, melynek kapuin az állott: „Garqonlakáa kiadó". Mivelhogy nagy furfanggal azt állította a házmesternőknek : Unokaöcsém számára keresek alkalmas fészket. Eközben azután ügyesen kikérdezte őket a jelenlegi lakók kilétéről és igy törekedett elmélyedni azok életmódjába és lelki világába. Mikor aztán újra lenn volt az utcák forgatagában, gondosan feljegyezte a szerzett tapasztalatokat azzal a szándékkal, hogy okos módon ha már több lesz a jegyzékben, mindannyiát eldeíiliroztatja leánya előtt valami jól kieszelt légyotton, ezek közül majd csak beleszeret egyik másik, ha már másért nem, legalább azért, hogy legyen, a ki segitaen a költözködésben. De a hadjárat kezdete nem járt valami nagy hadiszerencaével. A nélkül, hogy egy percét ia áldozta volna azokra, a kik fülig azerelmesek vagy adósok voltak, vagy a kiknek szekrényük a lehető legfurfangosabb gomolyaga volt a galléroknak, nyakkendőknek és kézelőknek, bárha miniszteri titkárok lettek légyen is, nagyon nehezen akadt egy fiatal emberre. Mert hát, ha minden más előnyös dologról szóltak is a jegyzetek, rendszerint ott volt a megjegyzés: a szoba és tükörfiók tele használt lóverseny tiketekkel, vagy pedig: A házmesterné sajnálja, hogy kiköltözik: Éjjeli két óráig kátyázik. De a bátoraágát mégsem vesztette el. Majd kiugrik e módszerrel az igazi nyul a bokorból, azaz az alkalmas férj Valentina számára. A Luxenbourg-kert mögötti városrész volt ép a soroa. Egy azép kőház harmadik emeleti lakásáról volt szó. — Itt garqonlakás kiadó? — kérdé a regényt olvasó házmesternét Lannier asszony. — Igen a

z udvarban. — Mi az ára? — Nyolcszáz frank. Rögtön megmutatom. De talán nem a nagyságának kell. — Kérdé a bizalmatlan házmesterné. — Oh egy gazdag unokaöcsémnek keresem a lakást, a ki a telet Párisban akarja átmulatni. És a mint látta, mint derült mosolyra e kijelentésre a házmestené arca, rögtön faggatásra fordította a dolgot. Talán a jelenlegi bérlő nagyon is otthonülő? — Touglon ur? — oh igen, hanem mégis egész vigasztalhatatlan vagyok, hogy ki költözködik. Olyan tisztességes egy ur — sohasem maradt adós a házbérrel, olyan rendes, ha elment, el nem mulasztotta megkérdezni, hogy vagyok? — Miért költözködik ki? — Batignollesba kinevezték a községi ügyek titkárának és igy Pária másik végén kell, hogy I lakjék. A küszöbön álló Lannier asszony igy kiáltott fel: — Be sze'p állás! Igen biz a, ötezer frank óa nagy tisztesség ! Valentina anyja érezte a hogy szerencsés sugallat borzongatja meg vállait. Ez a valódi vőnek való, mindenütt mily rend; de hirtelen kétely szállta meg a lelkét: — Ugy-e, házmesterné lelkem, már javakorbeli ember ez a Touglou ur! — Dehogy, még harmicon erről. Majd hogy össze nem csókolta érte a házmesternét és kis jegyzőkönyvébe nagy betűkkel került bele a ház száma éa lakójának neve: „Touglon titkár Rue d'Assas 80., III. emelet — a fehér holló — azaz az igazi vő." * * * Kutatását Lannier e látogatásával félbeszakítva, haza indult. — Oh ez ritka tiazteaséges fiatal ember — igv egyedül Párisban, mely veszedelemnek van minden percben kitéve. Megösmerkedhetik valami kacér leánynyal, a ki hálójába keriti ós a biztos örvéuybe sodorja, nincs perc veszteni való. Rögtön tollat fogott éa igen elegáns papiroaon a következő levelet irta hozzá: „Mélyen tisztelt uram! Egy ösmeretlen, ki önt nagyra becsüli, tulboldognak érezné magát, ha boldogságán valamit lendíthetne. Nem jó, hogy az ember igy egyedül éljen, életét meg kell hogy oszsza a nővel, a ki bájával és mosolyával az egyforma szürkeséget szinpompába varázsolja. Jöjjön hát el vasárnap délben két órakor a Luxenbourg-kertbe, Bertha királynő szobra előtt a padon egy varázslátos, bájos leány fog ülni az anyjával. Nagy barna szeme, szép orra, szamócaszája, dus haja tetszeni fog önnek. Biztosan . Tiezteli önt egy ösmeretlen barátnője, a ki boldognak akarja önt tudni." Be hosszú három nap volt ez vasárnapig. És milyen remek szép idő volt ezen az októberi napon a gyönyörű Luxenbourg-kertben. Valentina mily gondosan volt felöltözve. Es ott ültek a szobor talapzata mellett. Maga Valentina, a kit 1 elbágyasztott a friss levegő, ábrándosan merengett el a beszélgetésről megfeledkezve, az őszi, halovány napsugár színjátékán, a mint azt a tó vize, csobogó szökőkútjának vizsugarával millió sziporkákra szilánkolta. Aztán dicsfényt szőttek a sugarak a királyi nők fehér márványhomlok'ai körül, még egyszer megcsókolták a virágágyak ezerszinü szirmait és Valentine e gyönyörű kép behatása alatt ugy mosolygott és keble pihegése ritmikusan lehelte: Mily azép az élet! Éa a jövendőbeli anyóa aem azólott egy szót se. Csak ide-oda jártatta kutató tekintetét. Hisz Valentinának nem szabad tudni semmiről. Hirtelen aztán izgatottságát palástolni ae tudva, görcsösen kapaszkodott lánya karjába óa tűiébe súgta: — Itt van! — Kioaoda a mama? — No hát aki elveaz, a kit megigértem neked ez a fiatal ember, a ki oly feltűnően ide néz . . . — Oh mama . . . mama . . . És a fiatal lány rózsabimbó metszésű ajkát kacagásra nyitotta, amely oly üdén, oly kristálytisztán gyöngyözött fel ártatlan lelkéből, mint a szökőkút vízsugara. Három hónappal később aztán Touglon ur Valentina bájaitól elragadtatva, oltár előtt állott vele és még ma ia kíváncsian kutatja megbocsátható hiúsága, hogy ki volt az az öameretlen, a ki őt ugy tiszteli, hogy boldogságát ily teljeaaé tette. Piaczi áraink a legutolsó hetivásáron 60 kllogrammontlnt. Kor.-tói tor.-lg búza minőaég szerint . . 6.90 7.— rozs » » . . 5-90 6-— árpa » » . . 5*50 —*— zab » » . . 6-— —•— lóher » » . . 55.— 60-— tengeri » > 5.50 6*50 bükköny » » . . 6"— 6'50 fehérbab » » . . 8-50 —•— hajdina » » —• —'— burgonya » » . . —•— —•— tarkabab » » . . —.— —.— Eelelős szerkesztő: dr. Csák Károly. Társszerkesztő éa kiadó: Udvardy Ignác. DIVAT SZALON divat- és szépirodalmi közlöny. Szerkeszti: Fanghné- Gyújtó Izabella és Szabóné- Nogáll Janka. Az 1896-iki berlini nemzetközi kiállításon az arany éremmel kitüntetve. m

V a m QI7 4 t VT megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Diszes, elegáns kiállítása e különösen L/lYÜ-JL oZiAIjVjrN művészies kivitelű színes divutcimlapja által disze minden szalon-asztalnak. ingyen mellékletével, az UJ GYERMEK-DIVATTAL együtt 44—48 oldalra terjed. azonkívül, hogy divatképei az uralkodó divat tükre, folyton közöl képeket Párisból," Londonból, Berlinből is. S ez által az idegen divatlapokat DIVAT SZALON DIVAT SZALON feleslegessé teszi. DIVAT SZALON rendesen közöl egyszerűbb toiletteket is és módot, utasítást nyújt a hölgyeknek arra, hogy ruháikat takarékosan s mégis csinosan otthon készíthessék a ennek megkönnyítésére minden számhoz szabás-ív van mellékelv*. ~~ minden előfizetőinek mérték után ingyen készíttet szabásokat; ez oly kedvezmény, melyet egy divatlap sem nynjt. kézi munkái változatosak, a rendes használatra szánt hímzésektől kezdve a legritkább, legdivatosabb uj kézimunkáig mindent bemutat s DIVAT SZALON DIVAT SZALON érthetően tanít. DIVAT SZALON szépirodalmi része oly dus, érdekes és változatos, hogy minden más szépirodalmi lapot pótol. Munkatársai közt ott van irodalmunk minden jelese és gondot fordít arra, hogy a nők lapjába tehetséges, kedvelt Írónők is gyakran Írjanak. A lap szelleme mindig tiszteséges. Keresi a szépet, a nemesítőt s kizár minden frivol közleményt. Lapunkat fiatal leányok ia bátran olvashatják. számról-számra mutatja be kiválóbb Hölgyek arcképeit! a művészet, irodalom s a jótékonyság nevezetesebb nőalakjait, állaudó rovatot tart kérdések és feleletek közlésére. E rovat minden előfizetőnek teljesen díjtalanul áll rendelkezésére, összes előfizetői ingyen kapják 1903. évre szóló igen csinos jegyzék naptárát. előfizetési ára: egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona. kiadóhivatala kívánatra bárkinek küld mutatványszámot ingyen és bérmentve. Kiadóhivatala Budapest, IV. Eskü-út 5. (Klotild palota. DIVAT SZALON DIVAT SZALON DIVAT SZALON DIVAT SZALON DIVAT SZALON DIVAT SZALON