Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-02-01 / 5. szám

1903. február 1. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 Angliában az ivás nagyon elterjedt s a leg­jobb társasághoz tartozók is erősen fonyulják a szeszt. Szavahihető utazók állítják, hogy még a ladyk sem irtóznak wbyskitől ós a grógtól. Anglia tehát megrendszabályozta a részegeket. Hogyan bánnak el a részeg emberrel Magyar ­országon? Ha ur is pezsgőt iszik, akkor lehet botrányos részeg, az csak gavallér tempó. Ha snapszot iszik és tántorog az utcán, kinevetik. Szabad a szegény embernek is részegnek lenni. Ha azonban elesik és nem tud tovább menni, akkor már beviszik a dutyiba, ahol kialhatja magát. És annak a vendéglősnek, aki részeg ember­nek inni ad, hogy még részegebb legyen, nálunk nem lészen bántódása; Angliában azonban január 1-től kezdve erősen megbírságolják s ha három­szor rajtkapják, becsukják a vendéglőjét. Legszerencsésebben oldotta meg a pálinka kérdést Norvégia, amely legelőször kisérelte meg sociális törvényekkel korlátozni a részegeskedést És olyan törvényt alkotott, amelylyel ugy szól­ván teljesen megszüntette a mórtéktelen pálinka­ivást. Szigorú intézkedésekkel korlátozta a pálinka elárusítását. Norvégiában nincs egyetlen egy pálinkás butik sem, ahol a napszámos elihatná keserves keresményét, mig családja otthon éhe­zik. A pálinkát kizárólag emberbaráti egyesüle­tek árusíthatják 8 ezeknek az egyesületeknek az elárusításból nincs semmi hasznuk, tehát nem áll érdekükben, hogy a nép pálinkát igyék. Ezelőtt Norvégia minden lakójára átlag 8 liter pálinka jutott, mig most ez az átlag literre szállott le. Angliában január elseje óta a részeg embert a rendőr letartóztatja, még akkor is, ha nem okoz közbotrányt. A részeg embert fogságra Ítélik 8 ha valakit háromszor részegségen kap­nak, a rendőrség lefényképezteti, fényképét meg­küldik a korcsmárosoknak, akik a notórius iszá­kosnak italt nem szolgálhatnak ki, mert könnyen becsukják az üzletüket, vagy magukat. Az asszo­nyok is könnyen megszabadulhatnak részeges férjeiktől, mert a gyakori berugást válási oknak minősítette a törvény. Ezek a drákói rendszabályok mind nem érnek annyit, mint a norvégiai egyesületek csendes mun­kája. Nálunk az iszákosság még nem öltött akkora mórvet, mint többi európai államban s terjedé­sét könnyen meg is lehetne akadályozni. Olcsó bor és sör hamar kiszorítja a pálinkát s ezeknek az italoknak fogyasztása már nem olyan vesze­delmes, mint a spiritusz. De hát ki tehet arról, ha a szegény nép a bort nero tudja megfizetni s ki tehet arról hogy részegnek lenni nem szégyen ? Az ital egyik leghatalmasabb eszköze a dege­neráziónak s az iszákosok bűnének átkát késő nemzedékek fogják sinyleni. —o-k. bői. Az ételek, amelyek a török nevek alatt í rejtőztek, persze mind a magyar konyhaművészet remekei valának, de elkereszteltettek piláfnak, dulcsászának, az italok sorbetnek, arpaszunak és ki tudja még micsoda neveken neveztetének. Kárász Jankó nagy orientalista hirébe kevere- J dett s tekintélyes alakká nőtte ki magát. Fekete Jákó rajongott érte és aranyhegyeket igért neki, ha állhatatosan megmarad a szerkesztőségben. De Jankó túlnőtt már a mi lapunk keretein ós egyik legtekintélyesebb újság elcsalta. Fájó azivvel vettük tudomásul elhatározását és a buosu­lakomát nagy dáridóval ültük meg. Éjfél után, mikor már a nargile'a annyira ontotta a füstöt, hogy megállt volna benn a kanál s a vigasság és szomorúság, a fény és .árnyék, az élet és álom összekeveredett a fejekben ós a szivekben, Jankó nagyot kiáltott a borfiú után, akit törökül dirigált. — Csibukcsi, sorbet gel! Ami magyarul annyit jelentett, hogy bor kell még az asztalra, még pedig badacsonyi. A gyerek szaladt s nagy készséggel öntötte tele az efendi poharát, valamint a többi bégek, pasák és beglerbégek serlegeit. — Fiuk — szólalt meg Jankó az első pohár után — én még valamivel tartozom nektek. Adós vagyok a keleti mesék befejezésével. Alispáni jelentés. Csertán Károly alispánnak a vármegyei köz­igazgatásnak és az azzal összefüggő ügyeknek állapotáról szóló jelentése alapján, amely a mult évi augusztus 1-től december végéig terjedő idő­szakot foglalja magában, közöljük a következőket: A felnőttek közegészsége általában nem volt kielégítő; mert a lógző szervek hurutos és lobos bántalma mellett a typhus nagy számmal és néhol járványosán uralgott. A gyermekek közegészsége szintén nem volt kedvező, amennyiben ezeknél is bök- és tüdő­hurutok képezték főleg a gyógykezelés tárgyát, melyek mellett a kanyaró és roncsoló toroklob nagy számmal szerepelt. A bejelentésre kötelezett fertőző bántalmakban a vármegye területén gyógykezeltetett 534, akik közül gyógyult 424, meghalt 77, további ápolás alatt maradt 33. A szemcsés kötőhártyalob (trachoma), mely a perlaki, csáktornyai és alsólendvai járásokban tájkórosan uralkodik, a többi járásokban és r. t. városokban pedig szórványosan fordul elő, 40(36 számmal szerepelt, ezek közül gyógyult 1167, elhalt vagy távozott 81, gyógykezelés alatt ma­radt 2818. Rendőri boncolás teljesíttetett 20; külső hulla­szemle rendőri tekintetből volt 58; súlyos sértés bejelentetett 21; öngyilkosságot 13 egyén köve­tett el; véletlen szerencsétlenség általi halálnak 41 egyén esett áldozatul; elmekórnak 12 esete képezte a hivatalos beavatkozás tárgyát; veszett eb által 8 egyén maratott meg, akik védoltás céljából a budapesti Pasteur intézetbe szállíttattak; szerencsétlen szülés előfordult 15 esetben; hét éven aluli elhalt gyermekek gyógykezelése el­mulasztatott 276 esetben. Az 1902. évi védhimlőoltás és ujraoltás ered­ménye október hó 1-én lezáratott, a jegyző­könyvek a belügyministeriumhoz felterjesztettek, melyek közül először oltatott 14158, eredmény­telen 19; ujraoltatott 14739. A járási tiszti orvosok 222 községben telje­sítették az egészsógrendőri vizsgálatokat. Van a vármegye területén 32 lelenc, 304 dajkaságba adott gyermek, 774 elmebeteg-hülye, 474 siketnéma, vak, nyomorék, 1272 közsegélyre szorult, 990 keresetképtelen árva. Ezen időszak alatt a vármegye foorvosa meg­vizsgálta a kiskomáromi, alsódomborui, légrádi, balatonfüredi, zalalövői, nagykanizsai három, zalaegerszegi két nyilvános, a bánokszentgyörgyi ós gelsei kézi gyógyszertárakat, a balatonfüredi fürdőt, szeretet házat, nagykanizsai közkórházat, aggápoldát, izr. kórházat, az alsódomborui tracho­más betegeket, több iskolát és körjegyzői irodát. Az előfordult typhus járványok elleni óvintéz­kedések végrehajtása, a helyszínén ellenőriztetett. j — Halljuk, halljuk — kiáltott a társaság. Csak Fekete Jákó tiltakozott. — Nem jobb volna a befejezést megírni ? — No az éppen nem volna jó — mondta az orientalista. Mert én most le akarom leplezni I önmagamat. Fiuk, fogadjátok őszinte vallomáso­mat baráti jóindulattal. Én ugyanis sohasem voltam Törökországban. Kelet felé Szegednél tovább soha sem jártam; a Boszporuszt csak a mappáról ismerem ; azt se tudom, hogy a georgiai hölgyek a legszebbek a világon. Afghanisztán, Beludzsisztán, Irán, Túrán, Tibet, Libet, Cibet léteznek e, azt sem tudom, mert gymnázista korodban is megbuktattak a geográfiából. A fií'-saság nagyon vegyes érzelmekkel fogadta az önleleplezést. Egyik kacagott, a másik hitetlen arcot vágott, csak Fekete Jákó arca kékült el a dühtől. — Becsapott, rászedett, bolonddá tett — kiabált a haragos szerkesztő. — Igen, mindezeket megcselekedtem — vála­szolt csendes rezignációval az efendi. Bocsánatot is kérek érte. Mert emlékezhetik Fekete ur, hogy mikor az Atlanti oceánon való utazásról irtam, visszadobta a cikkemet. Aki nem járt ott, nem tud az ilyenhez. Ez volt az ön vólménye. Igy jártam indiai képeimmel ós egyéb történeteimmel. Az ön jóindulatával soha se jutottam volna a A vármegye területén született 7.351, meghalt 4.429 s igv a szaporodás 2.922. Az állategészségügy állapota a lefolyt félévben általában elég kedvező volt; mert eltekintve a sertésvész immár megszokott pusztításaitól, egyéb állati járványok nagyobb mórtékben nem tize­delték hasznos háziállataink létszámát. Az állatvásárok forgalma közepes volt. A ragadós száj- és körömfájás uralgása miatt a hasított körmii állatoknak vásárokra való fel­hajtása a sümegi járásban nov. 1-től dec. 19-ig, a tapolczaiban pedig nov. 12-től 25-ig tilos volt. A vármegye területén engedélyezett 28 állat­rakodó vasúti állomás forgalmát illetőleg állat­orvosi vizsgálat mellett fel- illetve lerakatott 2.487 db. ló, 13.302 db. szarvasmarha, 5.105 db. juh és kecske, 8.038 db. sertés = 28.932 db. állat. Az állategészségügyi szolgálat ellátásában sehol fennakadás nem volt; nagyobbmórvü szabály­talanságok vagy visszaélések nem fordultak elő. Az apaállatok megvizsgálása s az 1903. óvi fedezésre bejelentett magánmének felülvizsgálása befejeztetett. A vármegye területén a földmivelés­ügyi miuiszter által engedélyezett 32 fedeztetési állomáson 105 mén lesz az 1903. fedeztetési idényre kihelyezve. A törvényhatósági közúti szolgálatra vonat­kozólag a jelentós szerint a törvényhatósági köz­úti hálózat az 1902. óv végén volt 1196*744 km. Az 1902. évre előirányzott, a közigazgatási bizottság által a járási utibizottságok meghall­gatása mellett szabályszerűen engedélyezett fed­anyag szállítása, valamint az útfenntartás kere­tében felmerült egyéb munkák, szállítások ós építések általában a kellő időben fejeztettek be ós a járási utibizottságok tagjainak közreműkö­dése mellett felülvizsgáltattak. A jelentés ezután részletesen felsorolja a jelzett időszakban teljesített nevezetesebb munkákat ós pedig uj építéseket, javításokat, egyéb útfenn­tartási és építési munkákat; továbbá részletes kimutatást ad az alkalmazásban levő 151. tör­vényhatósági utkaparónak az 1902. évben kifejtett tevékenységéről, valamint a készpénzben fizetett segéd napszámosok által teljesített munkákról, nemkülönben az átkelési szakaszokon a köz­ségek által teljesített munkákról, az utrendőri kihágásokról, a befolyt pénzbírságokról. A törvényhatósági utadóalap állását illetőleg julius végén volt hátralék 520.546 K 90 f; 1902. évi előirás 3.779 K 62 f, összesen 524.325 K 52 f; december végéig befizettetett 402.322 K 77 f, hátralék december végén 122.002 K 75 f. Egyenes adóban julius végén bátralék volt 3,055.629 K 32 f, előirás aug.—dec. hóban 1,056.397 K 86 f, összesen 4,112.025 K 18 f, lefizettetett 2,871.151 K 58 f, hátraiák dec. végén 1.240.873 K 60 f. Hadmentességi díjban hátralék volt 127.265 Parnassusra. Valahogyan pedig akartam boldo­gulni. — Leleplezem, leleplezem — mérgelődött Fekete ur. — Az csak reklám lesz nekem. Ha a közön­ség látja, hogy milyen történeteket tudtam irni hasból, elképzeli, hogy milyeneket tudnék irni, ha igazán megjártam volna a keletet. — De hát hol az ördögbe járt maga három­fertály esztendeig? — Káposztásmegyeren törökül tanultam. — És honnét vette a keleti történeteket? — Innét — válaszolt Jankó és önérzetesen megkopogtatta a fejét. Ne haragudjék, kedves radaktorom, magánál nagyobb embert is becsap­tam ón már és pedig olyan emberségesen, hogy a szarvaitól alig tud járni a Boszporus, akarom mondani a Duna partján. A keleti képekhez ő szolgáltatta Georgiát és Cirkassziát. Az ellenfelek kibékültek. — Csibukcsi, sorbet gel — kiáltott az orien­talista és ittunk tovább. . . . Azóta Kárász Jankó nagyságos ur lett. Ha felkerülök a fővárosba, ugy üdvözöl, mint az igazhivők : — Saalem — te rosz gyaur.

Next

/
Thumbnails
Contents