Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)
1903-05-17 / 20. szám
XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. május 17. 20. szám. M&71 Í I ur rvrs^s 0 bh • BH BPB H W HB Hirdetmények: M , M M • • • B H MB • 1 , • W • • 1 (OjváVos-utca K A 0*Q • j BB Inl • i • I • • i ü Jx JJ H Ifi li II 1 JLi ZALAVÁR IVI EGYE! HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Jó szomszédok. Megfogta a magyart a török átok, amely roszabbat nem tud kivánni az ellenségének, minthogy rosz szomszédai legyenek. Nekünk / bőven kijut a rosz szomszédságból. Es nem az ellenségeink a legroszabb szomszédaink, hanem az osztrák sógor, Fiúméban a talián kománk, délen a horvát testvér. Azok, akik a Balkán félsziget felől köszörülik ránk a fogukat, legalább lovagias ellenfelek, a kikkel meg lehet küzdeni, de az ugyanazon ház födele alatt lakókkal mit cselekedjünk? Perelünk, patvarkodunk, duzzogunk, féltékenykedünk; tehetetlenül tűrjük az alattomos aknamunkát, amelyet nemzeti és gazdasági érdekeink ellen folytatnak s amelynek csak a korona tekintélye, felséges urunk alkotmányossága, a kormányok törvénytisztelete tud annyira féket vetni, hogy csak piszkálódás marad, eredményre vergődni azonban nem tud. Manap ugy néz ki a Monarchia, mint egy belső békéjét elvesztett család, amelynek tagjai között elszakadt minden erkölcsi kapocs; ahol szülő, testvér, rokon a másik sikereit irigykedve nézi, ahol az egyetértés és szeretet helyét a veszekedés, marakodás váltotta fel. Visszataszító látvány, keserves élet ez a családban; veszedelmes az államéletben, mert szétforgácsolja az erőket, gyengíti az állam hatalmát s aláássa tekintélyét. A horvátok, akiket Szent István koronája velünk ugyanazon államban egyesít, nem akarják megtanulni a történelmet, nem akarják megismerni annak tanulságait s ahelyett, hogy saját jól felfogott érdekükben ragaszkodnának a magyarsághoz, ápolnák és erősítgetnék az állameszmét, védelmeznék azt az alkotmányt, amely nekik szabadságot, példátlan önállóságot adott, ellenünk izgatnak, lépten-nyomon árulást követnek el s ki szeretnének szakadni Szent István koronájának birodalmából. Igaz, hogy az izgága elemek olyan kompániát tudnak csak összehozni, amelytől sok félni valónk nincs. A magasabb értelmiséggel biró, tisztességes elem nem ordít a tüntető tömeggel s nem pendül egy húron az éretlen, szabadságra nem méltó izgatókkal, de ez is tétlen s ha nem áll is be a magyarságot gyalázok, a magyar állam tekintélyét és hatalmát lealacsonyítok gárdájába, de nem tud lelkesülni a fennálló államszervezetért, nem tudja megbecsülni szabadságát. Álmot lát minden horvát, soha meg nem valósítható álmot: a délszláv királyságot. Ez a be nem vallott célja, ez a rejtegetett ideálja minden horvát szivnek s miután ezt hirdetni, ennek létrehozására szövetkezni, bandákat szervezni nem lehet, mert dynasztikus érdekekbe ütköznék, a fennálló alkotmányos szervezet megbontásán, az egyetértés megzavarásán fáradozik a vadabb elem, mert hát a magyarság gyalázása, a magyar állam tekintélyének lealacsonyítása büntetlenül marad; ez ellen izgatni szabad. A józanabb rész tétlenül marad, sőt titkos jóakarattal nézi a mozgolódást; legfeljebb a hivatalos Horvátország avatkozik a dologba — közrendészeti szempontból. A magyar állameszme, a magyar alkotmány s az ezzel biztosított közszabadság szeretete Horvátországban soha gyökeret verni nem fog. Evvel tisztában kell lennünk. Nem szabad tehát akkora türelemmel s önmegtartóztatással néznünk a horvát izgatást, mint eddig, hanem védelmeznünk kell magunkat minden eszközzel; a visszatorlásra fel kell használnunk minden módot. Az örökös engedékenység, békés hang, fehér lap, baráti jobb nem érnek semmit. A horvátok nem akarják elhinni, hogy akár osztrák örökös tartomány lennének, akár beolvadnának egy délszláv birodalomba, soha akkora szabadságuk, olyan biztosított létük nem lehetne, mint Szent István koronájának árnyékában. Ha a multat, amely őket a magyar nemzet iránt hálára kötelezi, elfeledik, ha a jövőt nem akarják szolgálni, meg kellene őket tanítani arra, hogy mit parancsol a jelen. Azt az egy pár vad izgatót és éretlen diákot, akik Jellasics szobra alatt piszkolják a magyart, bizony kis fáradsággal el lehet hallgattatni s utánnuk elhallgat a tömeg is. Az engedékenység felbátorította a békétlenkedőket; a magyarság ellenes hangulat a főfészekből, Zágrábból egyre terjed a magyar határok felé, sőt azon is átcsapott. Nem elégedtek meg avval, hogy otthon kiáltsanak ránk kigyót-békát, hanem saját területünkön támadják meg a magyarságot. Betörtek a Muraközbe. Eddig a Muraközzel határos vidéken nem ismerték a magyar ellenes hangulatot. Jó szomszédok voltunk. Varasdon az ellenzéket néhány iparoslegény képviselte. De Zágrábból próféták érkeztek, üszköt dobtak a háztetőre s ma fennen lobog a gyűlölködés lángja. Ezeknek a mozgolódásoknak egyik eró's rugója az irigység s a tehetetlen düh a magyar állam megerősödése felett. Látják, hogy az illyr álom szertefoszlik, mint a köd; a túlzók ideáljai pozdorjává törnek s hiába emeltek Jellasics urnák szobrot, azért ő mégis zsoldos maradt, akinek emlékezete nincs nagy politikai és hadi eseményekből szőve. De ha mindent elnéznek a Dráván tul lakó izgató uraknak, azt már mégsem lehet tűrni, hogy orvul betörtek a Muraközbe; proklamációkat osztogattak, amelyekben Héderváry bánt hazaárulónak nevezik, a magyarságot gyalázzák s izgatják a népet. A muraközi nép nem sokat hederített a kiáltványokra. Sokkal józanabb és okosabb, sokkal jobban meg van elégedve itthon, semhogy átkivánkozzék Horvátországba s érdekközösségbe lépjen a zágrábi urakkal. De ezt a hazafias szellemet az a magyar intelligencia teremtette meg, amely a népet vezeti s amely a néppel szemben annyi érdemet szerzett, hogy szívesen követi. A horvát érzelmű papok mozdulatlanok, mert el vannak szigetelve. Magukra maradtak. Ha a muraközi nép védtelenül ki volna szolgáltatva a horvát izgatóknak, bizony ott is célt érhetnének a kiáltványozók. Igy azonban csak annyit tudnak elérni, hogy ha megcsípik őket, menten ki is kergetik minden nagyobb lárma nélkül. Olyan csendben, ahogyan már egy zágrábi nagytiszteletü ur elhagyta Muraközt. Az egészben csak a merészség boszantó, amelylyel 'saját házunkba be mert tolakodni az izgatás. Veszedelem nincs benne, de a muraközi nép vezetőit feles éberségre inti. Megszereztük a horvát „nemzeti védelmi bizottság" által kibocsátott s Muraközben is terjesztett kiáltványt, amelynek piszkolódásai felháborítók. Itt közlünk abból néhány szemelvényt. „Zágrábban, Károlyvároson, Zapresitszen, Varasdon, Krizsevetzen és másutt összeütközött a nemzet, elszántan ütközött össze a magyar eszmék béreneeivel. Mai számunk 14 oldal
