Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-17 / 20. szám

XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. május 17. 20. szám. M&71 Í I ur rvrs^s 0 bh • BH BPB H W HB Hirdetmények: M , M M • • • B H MB • 1 , • W • • 1 (OjváVos-utca K A 0*Q • j BB Inl • i • I • • i ü Jx JJ H Ifi li II 1 JLi ZALAVÁR IVI EGYE! HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Jó szomszédok. Megfogta a magyart a török átok, amely roszabbat nem tud kivánni az ellenségének, minthogy rosz szomszédai legyenek. Nekünk / bőven kijut a rosz szomszédságból. Es nem az ellenségeink a legroszabb szomszédaink, hanem az osztrák sógor, Fiúméban a talián kománk, délen a horvát testvér. Azok, akik a Balkán félsziget felől köszörülik ránk a fogukat, legalább lovagias ellenfelek, a kikkel meg lehet küzdeni, de az ugyanazon ház födele alatt lakókkal mit cselekedjünk? Perelünk, patvarkodunk, duzzogunk, féltékenykedünk; tehetetlenül tűrjük az alattomos aknamunkát, amelyet nemzeti és gazdasági érdekeink ellen foly­tatnak s amelynek csak a korona tekin­télye, felséges urunk alkotmányossága, a kormányok törvénytisztelete tud annyira féket vetni, hogy csak piszkálódás marad, eredményre vergődni azonban nem tud. Manap ugy néz ki a Monarchia, mint egy belső békéjét elvesztett család, amely­nek tagjai között elszakadt minden erkölcsi kapocs; ahol szülő, testvér, rokon a másik sikereit irigykedve nézi, ahol az egyetértés és szeretet helyét a veszekedés, marakodás váltotta fel. Visszataszító látvány, keserves élet ez a családban; veszedelmes az állam­életben, mert szétforgácsolja az erőket, gyengíti az állam hatalmát s aláássa tekin­télyét. A horvátok, akiket Szent István koro­nája velünk ugyanazon államban egyesít, nem akarják megtanulni a történelmet, nem akarják megismerni annak tanulságait s ahelyett, hogy saját jól felfogott érdekük­ben ragaszkodnának a magyarsághoz, ápol­nák és erősítgetnék az állameszmét, védel­meznék azt az alkotmányt, amely nekik szabadságot, példátlan önállóságot adott, ellenünk izgatnak, lépten-nyomon árulást követnek el s ki szeretnének szakadni Szent István koronájának birodalmából. Igaz, hogy az izgága elemek olyan kom­pániát tudnak csak összehozni, amelytől sok félni valónk nincs. A magasabb értelmi­séggel biró, tisztességes elem nem ordít a tüntető tömeggel s nem pendül egy húron az éretlen, szabadságra nem méltó izgatók­kal, de ez is tétlen s ha nem áll is be a magyarságot gyalázok, a magyar állam tekintélyét és hatalmát lealacsonyítok gár­dájába, de nem tud lelkesülni a fennálló államszervezetért, nem tudja megbecsülni szabadságát. Álmot lát minden horvát, soha meg nem valósítható álmot: a dél­szláv királyságot. Ez a be nem vallott célja, ez a rejtegetett ideálja minden horvát szivnek s miután ezt hirdetni, ennek létre­hozására szövetkezni, bandákat szervezni nem lehet, mert dynasztikus érdekekbe ütköznék, a fennálló alkotmányos szervezet megbontásán, az egyetértés megzavarásán fáradozik a vadabb elem, mert hát a ma­gyarság gyalázása, a magyar állam tekin­télyének lealacsonyítása büntetlenül marad; ez ellen izgatni szabad. A józanabb rész tétlenül marad, sőt titkos jóakarattal nézi a mozgolódást; legfeljebb a hivatalos Horvátország avatkozik a dologba — köz­rendészeti szempontból. A magyar állameszme, a magyar alkot­mány s az ezzel biztosított közszabadság szeretete Horvátországban soha gyökeret verni nem fog. Evvel tisztában kell lennünk. Nem szabad tehát akkora türelemmel s önmegtartóztatással néznünk a horvát iz­gatást, mint eddig, hanem védelmeznünk kell magunkat minden eszközzel; a vissza­torlásra fel kell használnunk minden módot. Az örökös engedékenység, békés hang, fehér lap, baráti jobb nem érnek semmit. A horvátok nem akarják elhinni, hogy akár osztrák örökös tartomány lennének, akár beolvadnának egy délszláv birodalomba, soha akkora szabadságuk, olyan biztosított létük nem lehetne, mint Szent István koronájának árnyékában. Ha a multat, amely őket a magyar nemzet iránt hálára kötelezi, elfeledik, ha a jövőt nem akarják szolgálni, meg kellene őket tanítani arra, hogy mit parancsol a jelen. Azt az egy pár vad izgatót és éretlen diákot, akik Jellasics szobra alatt piszkolják a magyart, bizony kis fáradsággal el lehet hallgattatni s utánnuk elhallgat a tömeg is. Az engedékenység felbátorította a békét­lenkedőket; a magyarság ellenes hangulat a főfészekből, Zágrábból egyre terjed a magyar határok felé, sőt azon is átcsapott. Nem elégedtek meg avval, hogy otthon kiáltsanak ránk kigyót-békát, hanem saját területünkön támadják meg a magyarságot. Betörtek a Muraközbe. Eddig a Muraközzel határos vidéken nem ismerték a magyar ellenes hangulatot. Jó szomszédok voltunk. Varasdon az ellen­zéket néhány iparoslegény képviselte. De Zágrábból próféták érkeztek, üszköt dobtak a háztetőre s ma fennen lobog a gyűlöl­ködés lángja. Ezeknek a mozgolódásoknak egyik eró's rugója az irigység s a tehetetlen düh a magyar állam megerősödése felett. Látják, hogy az illyr álom szertefoszlik, mint a köd; a túlzók ideáljai pozdorjává törnek s hiába emeltek Jellasics urnák szobrot, azért ő mégis zsoldos maradt, akinek emlé­kezete nincs nagy politikai és hadi ese­ményekből szőve. De ha mindent elnéznek a Dráván tul lakó izgató uraknak, azt már mégsem lehet tűrni, hogy orvul betörtek a Muraközbe; proklamációkat osztogattak, amelyekben Héderváry bánt hazaárulónak nevezik, a magyarságot gyalázzák s izgatják a népet. A muraközi nép nem sokat hederített a kiáltványokra. Sokkal józanabb és oko­sabb, sokkal jobban meg van elégedve itthon, semhogy átkivánkozzék Horvát­országba s érdekközösségbe lépjen a zágrábi urakkal. De ezt a hazafias szellemet az a magyar intelligencia teremtette meg, amely a népet vezeti s amely a néppel szemben annyi érdemet szerzett, hogy szívesen követi. A horvát érzelmű papok mozdu­latlanok, mert el vannak szigetelve. Magukra maradtak. Ha a muraközi nép védtelenül ki volna szolgáltatva a horvát izgatóknak, bizony ott is célt érhetnének a kiáltványozók. Igy azonban csak annyit tudnak elérni, hogy ha megcsípik őket, menten ki is ker­getik minden nagyobb lárma nélkül. Olyan csendben, ahogyan már egy zágrábi nagy­tiszteletü ur elhagyta Muraközt. Az egészben csak a merészség boszantó, amelylyel 'saját házunkba be mert tola­kodni az izgatás. Veszedelem nincs benne, de a muraközi nép vezetőit feles éberségre inti. Megszereztük a horvát „nemzeti védelmi bizottság" által kibocsátott s Muraközben is terjesztett kiáltványt, amelynek piszkolódásai fel­háborítók. Itt közlünk abból néhány szemelvényt. „Zágrábban, Károlyvároson, Zapresitszen, Va­rasdon, Krizsevetzen és másutt összeütközött a nemzet, elszántan ütközött össze a magyar esz­mék béreneeivel. Mai számunk 14 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents